Vendéglősök Lapja, 1904 (20. évfolyam, 24. szám)

1904-12-20 / 24. szám

4 Vendéglősök Lapja 1904. deczember 20. A hajó. Az ember alkotásai között a hajó min­den másnál megragadóbb. A kis csónaktól az emeletes, tornyos hajó-óriásokig mind­egyik isteni lelkünk fenségének zászlaját hordozza karcsú árboczán. Az ember bátorságának, eszének, az is­meretlen után való vágyakozásának lét­reménye a hajó. Az ember hatalmának diadaloszlopa a zajongó hullámokon, egy darab föld, virá­nyos láp a tenger beláthatlan tükörén. Mikor a bujdosóval a hazai parttól el­szakad a hajó, a válás keservét csak az teszi szivet nem repesztővé; mert úgy érzi, hogy a hajó az elhagyott haza vele úszó része. Semmi sem oly megkapó, mint a hajók találkozása künn a sik tengeren. Az egyik jő, a másik megy, köszöntésül ágyuk dö­rögnek, kendők integetnek egymásról egy­más felé. De sok fájó könyü perdül ilyenkor a tenger hullámaira. Talán ott vannak hazatérő boldogok, gondolja az egyik, partot ériink-e, ők és mi, gondolja a másik. Sok bája, érdekessége van a hajós­életnek. Megedzi a lelket és fölemeli a szivet. Ezért örvendeztünk, hogy immár a Fiume-amerikai hajókon magyar pinczére- ket is alkalmaznak. Helyes. Tengerre magyar ! Hadd ismerjék a tenger nagyszerűségét, hadd tanuljanak rettegés nélkül a veszély szemébe tekinteni s a mi fő, hadd tanul­ják meg a hajó-szolgálatot. Ismerjék meg a hajó-vendéglők beren­dezését, az élelmi szerek beraktározásá­nak módját, a beszerzési forrásokat s egyéb szokásokat, hogy igy a magyar ügyességnek uj vállalkozási teret hó­dítsanak. Csodáljuk azonban, hogy eddig az állam és a hajózási társaságok egyáltalán nem gondoltak magyar pinczérek alkalmazására. Követelnünk kell, hogy hazánk tenger- hajózási vállalatai minden hajójukon alkal­mazzanak magyar pinczéreket. Két pénz. — Kopt legenda. A mikor a szent Család Egyiptomban bujdosott, hogy a kis Jézus életét az őrjöngő Heródestől megmentse, igen szö­kés viszonyok között éldegélt. József, az atya, ritkán kapott munkát s akkor is alig néhány pénzt keresett, mert hát Egyiptom már a pusztulás utján volt; ennélfogva nem igen építkeztek s igy az ácsok tétlenségben sínylődtek. Egy legenda szerint, a mikor a Szent Család már több nap óta nélkülözött, Jé­zuska kint barangolt a ligetben s a lehul­lott datolyákat szedegette fölhajtott ing- előjébe. Megszomjazott. Egy vízeséshez érvén, inni akart; de nem volt, mibe merítsen. Hirtelen ötlete támadt. Ingecskéjéből kiöntötte a datolyát s a pendelye alját, két kezecskéjével kifeszitve, a csobogó vizsugarak alá tartotta, hogy ivásra valót fogjon föl magának. ' 3A vékony vászon csodálatosan fentar- totta a cseppeket s már-már szürcsölni akarta a gyöngyöző italt, a mikor hirtelen egy aggastyán termett előtte. — Fiacskám, adj innom, mert szomju- hozom; adj ennem, mert nagy az én éh­ségem. És a kis Jézuska, feledve a maga gyöt­relmét, az aggastyánhoz szaladt s eléje nyújtotta az ingében felfogott vizet, majd elszaladt s kis markaiban hozzávitte az összegyűjtött datolyát. Az öreg, a hogy megenyhült, megsi­mogatta a kis Jézus selymes fürtjeit s igy szólt: Jóság vagyon benned s az Isten jóság! íme, vedd ezt a Két pénzt s a mig inni adsz a szomjazónak, enni az éhező­nek, ez a két pénz megment minden szük­ségtől. Aztán, mintha ég takarta, föld nyelte volna, eltűnt az öreg. Az öreg eltűnt, hanem a két pénz meg­maradt, ma is járja. A ki, a maga Ínségét feledve, inni ad a szomjazónak, enni az éhezőnek, most is megkapja ezt a két pénzt, a mely a jó, szolgálatkész emberek között kézről-kézre vándorol s bár nem gazdagít, de meg­ment a szükségtől; mert az Isten adja, a ki öt hallal ötezer nbert kielégített. * Szent a pinczérek két pénze, mert a kis Jézus hagyta örökül nekik s nehéz mun­kának a jutalma. Két pénz csak, mégis a jó és szorgos emberek ezreit táplálja, mint amaz öt hal a hegyi gyülekezet sokaságát. Levél Sí. Louisbóf. — Irta: Ászner József. — Tekintetes Szerkesztő ur! Mire e soraim hazaérnek, már bezárul­nak a világkiállítás kapui. A finálé elő­játéka a pinczér-sztrájk volt, melynek elő­idézésében oroszlánrésze volt a „Tiroli Alpok“ vendéglőjének. A sztrájk julius 4-én ütött ki azért, mert a pinczérek a kiállí­tás területén keveselték a heti 12 dollárt és 15-öt kívántak. Miután azonban nem az összes munkaerő tette le a fegyvert, igy megtört az „Unió“ (Egylet) és a rövideb- bet húzták. Ebben a pinczérsztrájkban a főszerepet játszotta a „Tiroli nagy vendéglő“. Ez egy­maga sok ezer dollárt áldozott, hogy ellent- álljon az Uniónak és hogy megszerezze magának a hiányzó pinczérerőt a távoli nagyobb városokból, különösen New-York- ból, Chicago és Philadelphiából. Az ellenállásnak legmakacsabb erősségei voltak a Tiroli vendéglő vezetői, leg­inkább Moro N. üzletvezető és Luc igaz­gató, mert a vendéglő tulajdonosai, Toni Fauszt és A. Luchow, Amerika hires ven­déglősei, megadták volna beleegyezésüket az igazgatóságnak, hogy teljesítsék a .sztrájkolok követelését. Az igazgatók nem tették, amivel még az életüket is kocz- káztatták, mert ugyancsak fenyegette őket a sztrájkolok elkeseredett dühe; mert a tiroliak ellenállása erre bátorította a többi nagyobb és kisebb vendéglősöket is. Ez okozta, hogy^ a sztrájk két heti ellentállás után a pinczérekre kudarczczal ért véget. / z óriás „tiroli“ üzlet majdnem 1000 embert alkalmazott, a mely ki tudott elé­gíteni étellel-itallal 20—30 ezer embert naponta. A pinczérszemélyzet száma a főidény­ben négy-ötszáz volt. Ezek között volt 2 főpinczér és 15—20 kapitány. A kapi­tány elnevezés nálunk nem ismeretes. Kapitányoknak itt azokat hívják, a kiknek egy-egy csoport van alárendelve. A kapi­tány rendelkezik csoportja fölött, ezért felelős. A kapitány osztja be emberei állá­sát. Az egész fölött aztán egy főpinczér parancsol, a ki egyszersmind az üzlet­vezetői szerepet is viszi. A tiroli főpin- ezére L. Moro volt. Konyhája is e nagy üzlethez megfelelő a maga kolosszálisságában. 85 láb széles és 175 láb hosszú s benne egyszerre 100—150 pinezér fordulhat meg. A konyha személyzete 35—40 szakács és 40--50 assistens szakács, egy konyha­főnök és egy másodszakács vezetősége mellett. Az üzletnek megfelelőleg a konyha több részre van osztva, úgy, a mint itt alább következik: I-ső részében vannak a remek sütő- kemenezék és a ezukrászda, ahol 5—6 ezukrász végzi a munkáját. A II. részben 75 gyorssütő és nyársak, amelyeknél 18 tüzelő működik. A III. részben 7 nagy gáz-nyárssló működik. A IV. részben 14 nagy levesfőző katlan, egy-egy 100—120 literes és egy hosszú szeletelő van, ahol a pinczérek a körítéseket és a csőben sült kész ételeket kapják. Az V. részben van egy burgonyahámozó gép, az első, amely idáig az Egyesült Államokban mű­ködik. E készülék minden oldalán és fenekén drótszálkefék folytonos forgással a burgonya haját lereszelik s kevés kézi­munkával csak a burgonyacsirákat kell kimetélni. A VI. részben a halak, szár­nyasok és tengeri állatok tisztításával fog­lalkoznak. A VII. részben van négy nagy mesterséges hütő, a hol az összes hideg ételek, húsok és sütemények vannak készen­létben. A VIII. részben vannak az ezüstös kamarák, amelyben két villamos gép segé­lyével végzik az evőeszközök tisztítását. Ä IX. részben a kenyér fölszeletelésével foglalkoznak egy czélszerü kézigép segé­lyével. A X. részben van hat óriási, gőz­főzésre berendezett kávé- és tea-tartály, a melyeknek mindegyike 80—100 literes. A XI. részben van két nagy osztriga- szelencze és öt hűtőszekrény; ezek mes­terséges utón kapják a hideget. Ezek tel- vék különféle salátákkal és gyümölcsökkel. Végül, a mi a piszkos edény mosogatását illeti, négy villamosgéppel hajtott készülék mossa el forró vízzel különféle módon s mindjárt töili és szárítja is az edén}reket. A piszkos edény mennyisége naponta átlag 4—5 waggon, a melylyel 20—25 ember tud végezni. Ezenkívül, a mi a bort, vagyis a sankot illeti, ebben 35—40 bártender (csapos) méri a különféle italokat. Ezek közül kettő folytonosan a ház személyzetének tölti a söröket az igazgatóságtól kapott sör- checkek ellenében. Talán érdekes lesz még néhány adat a konyha fogyasztására. Karácsonyra és Újévre dús raktár mindenféle csemegék­ben, hideg fölszeltek, angol rum, tea, borok, pezsgők mérsékelt árak, pontos, megbízható kiszolgálás. KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.

Next

/
Oldalképek
Tartalom