Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-10-20 / 20. szám
6 Vendéglősök Lapja 1903. október 20. szedelmet s ezért ellenzik, hogy a fogyasztási adók községi kezelésbe adassanak. Hogy iparunk pang, az bizonyos s hogy nekünk is okunk van az aggodalomra, az kétségtelen. A községi kezelésre sok esetben irtózva gondolhatunk, főleg, ha eszünkbe jut a némely községünkben uralkodó példás rend, a sógor-koma politika szabad burjánzása. Még csak elképzelni is hátborzongató, mennyi boszantásnak, méltánytalan fosztogatásnak leszünk kitéve mi, vendéglősök ha majd az utolsó kisbirótól, vagy utczai rendőrtől még adóügyi íensőbbséget is el kell szenvednünk. Valóban, amugyis jajkeserves állapotunk két- ségbeejtőnek mutatkozik ebben az uj perspectivában. Éppen ezért helyén volna, ha ipartársulataink szót emelnének a fogyasztási adókezelés községesitése ellen s ha már az állam sehogy sem nélkülözheti a bor vételárával egvenlő magasságú fogyasztási adót, legalább arra törekedjünk, hogy ennek az adónak a behajtása ne váljék zaklatóbbá, sőt a mainál is enyhébbé tétessék. A termelők között fölmerült az a nézet, hogy a bor fogyasztási adója jövedelmi adóként, mint löldadó, megfelelő kulcs szerint, a szőlőbirtokra vettessék ki. Ezzel megszűnnék a fogyasztási adókkal járó költséges, bonyolult kezelés, a zaklató s vérig boszantó eljárás. Az eszme helyesnek és ellő- gadhatónak tetszik, éppenezért szükséges hogy a vendéglősök is állást foglaljanak ebben a kérdésben. Vagy megint be akarják várni azt az időt, a mikor káromkodni majd káromkodhatnak eleget, de a bajukon már nem segíthetnek. Mi idejében hangoztattuk figyelmeztető szózatunkat. Levelek tengerentúlról. Johannesburgból Végh Miklóshoz érkezett levélből közöljük az alábbi, közérdekű sorokat: Kedves barátom ! Minthogy többen tudatták velem pinczér- társaim közül, hogy ide szeretnének vándorolni, figyelmeztetem őket, hogy ettől óvakodjanak. Pusztán a magam esetére hivatkozom. A mikor ide értem 200 fontom volt, ámde ezt, a mellett hogy halálra dolgoztam magam, csakhamar elkallódott üzleteimben. Ez velem történt, pedig én az itt divó nyelveket jól beszéltem. Végre is ennek köszönhettem, hogy nem kellett elzüllenem. Nehezen, nérmileg tűrhető munkához jutottam s nagy takarékosság mellett egy kevéssé gyarapodtam, de két év múltán megint ott voltam, a hol kezdetben. Körülbelül 4 éve, bogy jónak mondható állásban vagyok, úgy hogy ma már egy kis pénzzel is dolgoztatom. Nehéz az itteni viszonyokat az idegenekkel megértetni, annál is inkább, mert az újságok mindent hazug színben tüntetnek föl. Elhiheted, hogy itt is nehéz és bizonytalan az élet. Sokat ismerek, a kik pénzzel és nyelvtudással jöttek ide s bizony keservesen megbánták, hogy elhagyták hazájukat. A pinczérekre éppen nem kecsektető a helyzet. Ha mint pinczér havonkint 10 font (120 frt) fizetést kapsz, talán megtakaríthatsz 7 fontot abban az esetben, ha magadtól a szó szoros értelmében minden élvezetet megtagadsz, mert itt minden drága: egy pohár sör is 30 kr. Ha az utazást 60 font (720 frt) számítod, úgy az első évi munkádat teljesen a veszteség-számlára Írhatod. Még rosszabb a helyzeted, ha nem tudsz angolul, mert igy havonkint legfölebb csak 6 fontot kereshetsz meg. Es a helyzet napról napra rosszabbodik, mert egyre jobban özömlik ide a vagyontalan népség s ezek bármily áron készek munkát vállalni. Ha otthon kevesebb is a kereset, de az élet is aránytalanul olcsóbb és jobb s mégis, hiába, hazádban vagy és nem az idegenben. A mig az ember otthon van, nem tudja átérezni hogy mi a haza, ám ha az idegen világ tömkelegébe lépünk, mindjárt észrevesszük gyászos tévedésünk. Különösen pinczéreknek nem ajánlatos a kivándorlás, mert a legtöbb és a jobb helyeket indiai pinczérek foglalják el, a kávéházakban pedig csak nőket alkalmaznak, szóval, a mi foglalkozásunk itt kevés jóval jutalmaz. Néhányan, hogy helyzetünkön javitsunk, akartunk egyletet alakítani; ámde ez eddig- nem sikerült. Ennyit addig, a mig közelebb a „Vendéglősök Lapja“ számára bővebben, behatóbban irok. Gnszner József. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Ivorcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart- A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: Október 23-ikán May6r J-nél IV. Egye- tem-utcza 5. sz. („Erzsébet szálloda.“) Október 30-ikán: ÜVOTZSák Jánosnál VII. Dohány-utcza és Szövetség-u. sarok November 6-ikán : Mádaí Lajosnál VII. Kerepesi-ut 30 sz. HÍREK. Esküvő. Bauchwarter Mihály vendéglős az erzsébetvárosi plébániatemplomban vezette oltárhoz Feik Gásztáv leányát, Anna kisasszonyt. Házasságuk boldog és szerencsés legyen ! Esküvő. Özv. Hadán Jánosné úrnőt, Leyrer János szaktársunk sógornőjét, október 8-án vezette oltárhoz a Kőbányai plébánia templomban Kuptics Pál ur. Násznagyok voltak: Mencze 1 István, Gergely termény- kereskedő és Poős István vendéglős. A lakodalmon Kőbánya számos előkelő polgára vett részt, a meghívott vendégek között lapunk szerkeszője is megjelent, A boldog uj pár házasságához sok szerencsét kívánunk! ®*.ÍeSyz^s- Géczy Irma kisasszonyt, Géczy Kálmán szaktársunk bájos leányát, a hó 18-án eljegyezte Gyurkovits István előnyösen ismert mészárosmester. Sok szerencsét és boldogságot találjanak a kötendő frigyben! Szomorít l»Ir. Poppel Károly, a székesfővárosi közvágóhíd ny. igazgatója, budapesti ipartársulatunk titkárának, Poppel Miklósnak édes atyja, 83 éves korában jobblétre szenderült, A megboldogult érdemes polgárt gyermekei, unokái gyászolják s nagyszámú tisztelői részvéttel kisérték az örök nyugalom helyére. Béke hamvaira! Bimt>ó-hervadás. Pumpa Feren- czet, Maloschik Autal borkereskedő köz- tiszteletten álló utódát, súlyos csapás érte: Két éves leánykája 2 éves korában elszállott az angyalok seregébe. A kis angyal szelleme csepegtessen a megszomorodott szülők szivére vigasztalást! Jubileum. Makkó Rezső érdemes szaktársunk, föpinczér, a minap töltötte be pinczérkedésének 30-ik esztendejét. Makkó pályáját Győrött Linbech Ferencznél kezdette, a ki Limbay Elemér név alatt a magyar zeneirás terén is szép nevet vívott ki magának. Sokat tapasztalt, hivatott, jó kartársnak bizonyult hosszú pályáján, éppen ezért jubileumát csöndesen, de szívből ünnepelték meg barátai és tisztelői az Erzsébet-köruton levő, Horváth István vezetése alatt levő vendéglőben. Felköszöntőt mondott rá Bródy Lajos hírlapíró, Ihász György szerkesztő s az ünnepelt érzéssel és talpraesetten válaszolt. Őszintén kívánjuk, hogy Makkó barátunk még sokáigegészségben, régi munkakedvvel működ- hessékközöttünk. Magyar emberből orosz bankigazgató. Már egy Ízben megemlékeztünk arról, hogy nagyérdemű szaktársunk. El- ked Antal kiváló tehetségű fia, ifjú Elked Antal Oroszországban vivott ki magának szép állást egy moszkvai banknál Most arról értesülünk, hogy a derék ifjú szorgalmával, tudásával annyira megnyerte elöljárói bizalmát és elismerését, hogy a kormány bank- igazgatóvá nevezte ki Jokohamába. Ifjú Elked Antal még alig 27 éves s igy még fényes jövő áll előtte s mi büszkék lehetünk rá, hogy hazánk fiának mondhatjuk, Üzleti hírek. A Mária-Valéria-utczai „Lloyd“-kávóházat Ungerleider József vette meg, mig a volt tulajdonos, Heszmann Károly, a budai Kutschera-féle „Margitpark“-kávéhá- zat vette meg. — Antony István, ki legutóbb a „Büchler*-kávéház föpinezére volt, megvette a Csömöri-ut 87. szám alatt levő „Gizeila“ kávéházat s azt fényesen átalakítva „Kurucz„ kávéház czimen nyitotta meg.—Szendefi József, kinek a Ráczvárosban volt nagyobb vendéglője, át-vette az Ilka-utcza 3. szám alatt levő vendéglőt, hol a VII. kerületi „Bohémeknek“ van kedvelt találkozó helye. A piiiczérek Rákóczinak. A pin- ezérkar hazafias érzületének, művelt gondolkozásának szép jelét adta azzal, hogy a kassai Rákóczi-szoborra 217 koronát gyűjtött. A mikor ezt büszkén említjük föl, egyúttal buzdításul említjük meg, hogy a nemzeti mozgalmakban való ilyetén való részvételünk segít leginkább a mi ügyünknek, állásunk megbecsülésének a társadalomban. Éppen ezért tiszteletünk jeléül megörökitjük azoknak a neveit, a kik alkalmat adtak a sajtónak és nekünk e sorok megírására. Adakoztak : Mitrovátz Adolf gyűjtő ivén a Pannónia szálloda személyzete. Ebenhő Károly ivén az „Országos kaszinó“ személy zete. — Tilcser János ivén (Éhm János étterme). Szeiff Alajos (ugyanott) — Haraszti Miklós (Nemzeti kaszinó) Kolb Gusztáv („Royal“ szálloda). Fuchs János („Fehér ló“) Kovácsik Ignácz (Prindl étterein) Körössy József („Angol királynő“ szálloda.) Stölzl Nándor („Vadász kürt“) Braun Lipót (Virágbokor) Skaliczky Károly („Hungária szálló*) Krassy Bódog („Bristol“ szálló) Gelbmann András (Braun étterem.) Csizmadia János („István főherczeg“ szálloda) Patonay Géza („Fővárosi Mulató“)
