Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-12-20 / 24. szám
9 Vendéglősök Lapja 1903. deczember 20. ’partársulatában s ez viszont visszahat a szövetkezet fejlődésére, annyira, hogy mindkettőnél bomlást idézhet elő. Különösen veszélyes az ipartársnlat helyzete; mert a kis vendéglősöknek az a része, a mely ezt a társulatot megalakította, többségében nem áll hivatásos vendéglősökből, úgy, hogy közülük sokan csak legújabban léptek a mi iparunk terére s közülük nem egy már el is hagyta azt. több pedig elhagyni készül. Az ipartársulet tehát igy nem támaszkodhatik állandó elemekre, a mihez még ha pártoskodás s visszavonás is járul, az ipartársulat csakhamar népe-hagyott, üres kaptár lészen Vendéglősök múzeuma. Hála Isten, ott vagyunk mi, vendég- J lősök. hogy nemcsak azt mondhatjuk el, hogy magunkért iparkodunk, hanem azzal is dicse, kedhetiink, hogy a közjóra is tettünk és teszünk valamit. Nem egészen jeltelen a múltúnk s nem dicstelen a jelenünk s a jövőnk, ha igy haladunk a hazaíiságban. a polgári köteles, ségtudásban, még többet is igér. Ezeket a gondolatokat a „Vendéglősök Lapja“ eme kurta híradása keltette föl bennem: „Glück Frigyes arczképét az ipartestület lefesteti ülésterme számára; tehát az ordó portréhoz segít.“ Mily sokat mondó ez a pár sor, legalább nekem s azt hiszem, más önérzetes, gondolkodó pályatársamnak is! Ez a kis hir epigrammatikus sziporkázással szembeötlővé teszi előttünk, hogy vannak szaktársaink sorában érdemesek, a kik nemcsak a magunk szükebb Körében ismertetnek el ilyeneknek, hanem a nagy társadalom is ilyeneknek tiszteli ; sőt a mi ennek az általános elismerésnek Jegpraegnánsabb kifejezője : kitüntetésre méltatja apostoli királyunk, söt egy idegen birodalom hatalmas imperá- tora is. Ezt a tényt jelentősége szerint domborította ki a lapom, most tehát pusztán arra a körülményre szorítkozom, a mely az „Innen-onnan“ czikk Írójának az idézett rövid sorok megírását sugalta. „Az ordó portréhoz segít!“ Ez azt mondja, hogy a legfelsőbb kitüntetés mindnyájunk érzelmével találkozott, valamennyiünknek örömet szerzett. Jól esik ezt tudnom, mert hát nem sokan vannak közöttünk, a kik érdemeikkel a legmagasabb körök figyelmét is kivívhatták, de a kik vannak, azok a mi szivünkben is megkülönböztetett helyen állanak. A tiszteletnek, az elismerésnek eme jóleső találkozása villantotta agyamba az alább vázolt és megokolt ötletet. ^ °ltak, vannak és lesznek jeleseink, a kiknek az emlékét a jövendő számára kegyelettel kell megőriznünk; tehát ne mu. lasszuk el. Ipartársulatainknak az ipartörvény revíziója folytán bekövetkező fejlődése, országos szövetségünk megizmosodása, nyugdíjintézetünk igényei nemsokára oda fejlődnek, hogy hova-hamarabb itt az ország székesfővárosában gyönyörű, az említett intézményeknek megfelelő „Vendéglős-palotát“ emelhetünk. üm tehát már most, eleve ajánlom vezető-köreink figyelmébe, hogy ez a palota úgy építtessék, hogy abban találjon szép, mutatós helyet a „vendéglősök museuma“ ! Ez a museum legyen a mi érdemeseink pantheona. A kik szerény iparunk körül érdemeket szereztek, a kik a közéletben közülünk kiváltak. legyenek itt megörökítve képben és szoborban, hogy erényeik, nemes tetteik emléke ihletöje lehessen a vendéglősipar jövő nemzedékének. Ámde hogy ez az intézmény átalános kultúrái érdekű s ránk is mentői tanulságosabb legyen, ne csak pantheonnak, hanem múzeumnak is alakítsuk. Gyűjtsük össze, a mi még menthető, a régi vendéglősipar eszközeit, ereklyéit s oly jellemző és értékes kincset halmozhatunk össze nemzeti művelődésünknek, hogy azt nemcsak a szakemberek, hanem a tudósok s a közönség is érdekkel és[haszonnal szemlélheti. Hires csárdáink képei, jellegzetes tárgyai ; egyes vendéglők ereklyéi (mennyi van ilyen, magam is hányat tudok) iparunkra vonatkozó régi iratok, törvények, szaklapjaink, étek-jegyzékeink, hirdetményeink és könyveink gyűjteménye, mind becses és gaz- dag anyagot szolgáltatnak egy ilyen nagyobb arányú muzeuin létesítéséhez, a mely már csak azért is szükséges, hogy oly kiváló gyűjtemény, a minő Glück Frigyesé, megmentessék a szétkallódástól. Fölvetettem ezt az eszmét idejekorán, a karácsonyi ünnepek idején, a mikor a szivek emelkedettebb érzelmektől dagadoznak s így fogékonyabbak az eszményibb dolgok iránt. Tettem ezt azért is, mert megihletett azoknak az árnya, a kik iparunk úttörő munkásai voltak, de már ma nincsenek s igy nem késlekedhetünk, hogy a mire méltók, az ő nemes alakjaikat megmenthessük múzeumunk számára. Ezekben a szent napokban, a szeretet ünnepén, a mikor befelé, a családhoz repesnek a lelkek, fordulok a múlt érdemeiért a jövő érdekében a vendéglősökhöz, ipar- társulatainkhoz, illetőleg országos szövetségünkhöz, hogy ők is szánjanak a maguk családjába, a vendéglősök közé, s hogy ez a család sohase szükölködhessék nemes, szent hagyományok nélkül, a karácsony engesztelő, méla hangulatában határozzák el a vendéglősök múzeuma megalapítását. Ihass György. A pálinka-mérések ellen. A pálinkahamisitások elleni törvényes intézkedések ügyében kiküldött bizottsága a M. Sz. 0. E.-nek, november hó 27-én d. u. 4 órakor az egyesületi ideiglenes irodájában Her- telendy Ferencz országgyűlési képviselő elnöklete alatt ülést tartott. A bizottság ezen ülésen három feliratot fogadott el. Ezek egyike a belügyminiszterhez intézendő a pálinkamérések nyitvatartási idejének korlátozása és a közegészségellemes és páliuka- készitésre szolgáló eszencziák szigorúbb ellenőrzése ügyében. Egy másik kérvény a pénzügyi, egy harmadik a kereskedelemügyi miniszterhez küldendő aziránt, hogy a pálinka adója emeltessék fel és hogy a külföldről bejövő páliukanemüek nagyobb vámmal suj- tassanak, úgyszintén ajánlja a bizottság a külföldről érkező eszencziák kötelező vegyvizsgálatát is elrendelni. A fogyasztási szövetkezet. A ,Magyar i'endéglösök Országos Fogyasztási és Hitelszövetkezete11 elő- készitő bizottságának elnöke, Palkovics Ede, deczember 3-ára hívta össze a szövetkezet alakuló közgyűlését az „Angol Királynő“ földszinti, külön termébe. Az alakuló közgyűlés táigysorozatát a következőkép állapították meg : 1. Megnyitó beszéd. 2. Alapszabályok tárgyalása és elfogadása. 3. Határozathozatal a szövetkezet megalakítása tárgyában. 4. Igazgatóság megválasztása. 5. Felügyelőbizottság megválasztása. 6. Indítványok. Mielőtt a közgyűlés lefolyásáról referálnánk, örömünket nyilvánítjuk, hogy a szövetkezetét a szervezők megalakithaíónak tekintették. Hogy, aránylag rövididö alatt, ennviie juthattak, érdeme lesz Palkovics Edének és a szövetkezeti eszme minden fölkarolójának, főképpen, ha nem hanyagolták el azokat a szempontokat, a melyeket mi az alakulás sikerének föltételéül jelöltünk meg. Mi készséggel vagyunk hajlandók a jobbat remélni, mert a szövetkezet megizmosodása őszinte óhajunk, hiszen mi voltunk az eszme első elplántálói s ennek megvalósítására éveken át, szakadatlanul unszoltuk a szaktársakat. De éppeu ezért féltünk az elhamarko- dástól, ezért fejeztük ki férfias nyíltsággal aggodalmainkat, nem, hogy bárkit is elriasszunk, hanem hogy mindenkit előrelátóvá tegyünk. Most is hangoztatjuk, hogy a szövetkezetre szükség van, mert csakis szövetkezéssel vághatjuk ki magunkat a válságból, csakis szövetkezéssel szerezhetjük meg magunknak az anyagi függetlenséget és a jólétet. Ámde ezeket csak úgy érhetjük el, ha a megalakult szövetkezet biztos alapokon nyugszik, vagyis ha kebelzetébe sorakozik a vendéglősök zöme, szegény és gazdag egyaránt. Most már senkinek sem szabad kicsinyes okokból visszahúzódnia, hanem mindenkinek iparkodnia kell hozzájárulásával ezt a szervezetet hatalmassá tenni, hogy aztán áldásaiban is mindenki részesülhessen. Minden eszközzel erre kell törekedniük az alapítóknak, ámbár még ez nem mindé a mi ezt a szövetkezetét egészséges alakulássá teszi. A szövetkezetnek bizonyos irányelveket magáévá kell tennie s azok mellett rendithetlenül ki is kell tartania. így ki kell mondania, hogy a hazai ipart pártolja; mert ezt nemcsak a kötelesség parancsolja, hanem az okosság is ; mert ezzel nemcsak a közvélemény rokonszenvét szerzik meg, hanem az állami támogatást is biztosítják a szövetkezetnek. A szövetkezetek országos központja minden bizonyDyal készséggel lesz segítségére a kezdet nehézségeiben ilyen intencióju szövetkezetnek. Ezt a segítséget a szövetkezet nem játszhatja el, mert a szövetkezetnek találkoznak természetes ellenségei is, főleg a kereskedelem köréből s a támadások ellen csakis tőkével védheti meg magát. Ki kell mondania a szövetkezetnek, ! hogy a borokat a termelőktől szerzi be s e végből egyezményt iparkodjék kötni a gazdák borértékesitő szövetkezeteivel, miért is az „Országos Gazdasági“ illetőleg a „Szőlősgazdák Országos Egyesületé-vel*. Ezzel a szövetkezet egyrészt olcsón jó bo- I rókát biztosíthat a tagjainak, másrészt pedig
