Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-08-05 / 15. szám
1903. augusztus 5. rályra emelte poharát, a ki kegyelmének sugarát a sokat fáradott munkás verítékére ragyogtatta. Ebből a találkozásból támad — úgy mond — az a szivárvány, a mely mindenha záloga lesz a társadalom kívánatos békéjének. Mint 48-as, függetlenségi polgár emeli poharát Skoupil József kitüntetöjére, a legelső magyar emberre, dicsőségesen uralkodó I. Eerencz József királyunkra. Riadó éljenzés között csendültek össze a poharak felséges királyunk egészségére, Skoupil József pedig több ízben meghatottam magyar haza-szeretettől lángoló szavakkal köszönte meg a váratlan ünneplést. Beiratkozás a szakiskolába. A budapesti vendéglősök szakirányú tanoncz- iskolájában az 1903/1904. iskolai évre a beiratás szept. 9-én kezdődik és tart 15-ig mindenkor d. u. 4r1/261/2-Jg,. Tanfcöteles, tekintet nélkül korára, minden tanoncz (borfiu, szakácsfiu, portás és szállodás). A szept. 15-éig be nem iratkozott tanonezokat a tanköteles tauonczok nyilvántartási lajstroma alapján mint iskolakerülöket az illetékes kerüteti elöljáróságok — mint elsőfokú iparhatóságokhoz a szakiskola igazgatósága haladéktalanul feljelenti. A rendes előadásokat szeptember lG-án d. u. 4 és fél órakor kezdjük meg. A t. főnök urak (gazdák) figyelmébe ajánljuk az 1884. VII. t.-cz. (ipartörvény) rendelkezéseit a tanon- czok iskoláztatására vonatkozólag, úgyszintén az 1893 évi 33584. sz. min. rendeletet is. A jelzett törvény és min. rendelet értelmében a szakirányú iskolába, mely a kötelezett inasiskola gyanánt áll fenn, minden vendéglös-tanoncznak járnia kell. A t. főnök urak (gazdák) figyelmébe ajánljuk továbbá azt is, hogy a székesfőváros tanácsának ren delete értelmében a kerületi elöljáróságok olyan ven- déglős-tanoncznak, aki szakiskolai bizonyítványt felmutatni nem tud, nem adnak munkakönyvét Budapest, 1903. augusztus 1-én. A Budapesti Vendéglősök Szakirányú Tanoncz iskolája Igazgatósága. * Közöljük ezt a hirdetményt, de nem tehetjük megjegyzés nélkül. Ugyanis már több Ízben felszólítottuk Walter Károly igazgatót, hogy az intézetre való közérdekű tudni-valókat lapuknak rendessen és idejében megküldeni el ne mulassza; mert az intézet és egész iparunk érdeke, hogy az iskola iránt való érdeklődés állandóan ébren tartassák, sőt fokoztassék Ezt a figyelmeztetésünket megtettük az igazgatóhoz intézett levélben, majd a mikor ez nem használt, megtettük nyomatékosabban „Szerkesztői Izeneteink“ rovatában. Minthogy ennek daczára Walter Károly a fent közölt beiratási hirdetményt sem küldötte meg szerkesztőségünknek, kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt a szakiskola felügyelőségéhez fordulni. Kénytelenek vagyunk erre, mert Walter Károly arrogáns eljárásában czélzatos- ságot, és meg nem engedhető önkénykedést kell találnunk. A szaksajtó jogosan elvárhatja és megkövetelheti, hogy a szakiskola vezetősége figyelemben részesítse a szaksajtót s ezt ennek minden orgánumával szemben egyenlőkép tegye. Ha ezt nem akarja tenni, úgy árt a vezetésére bizott intézetnek, árt a vendéglősöknek, a kik az iskola ügyeiről éppen nem, vagy csak hiányosan értesülhetnek. Ennélfogva kérjük az intézet felügyelőségét, hogy figyelmeztesse az igazgatót, hogy ily önkényes eljárásra nics joga, mert az iskola nem az ö tulajdona. Vendéglősök Lapja Annál kevésbbé jogosult ily sértő és bosszantó eljárásra, mert lapunk volt a szakiskola eszméjének egyik megpenditője s máig is önzetlen és készséges támogatója annak. Tudja ezt Walter Károly ur is, a ki — jól emlékezünk egy időben ezt nagyon is belátta s mielőtt igazgató lett’, ugyancsak rajta volt, hogy ezt megnyerje és biztosítsa. Nem szemrehányáskép hozzuk fel ezt, hanem azért, hogy az igazgató végre átlássa, mit követel tőle a közérdek és méltányosság. Germanizáló paraziták. Még mindenki emlékezik arra a nyílt, igazságoktól duzzadó levélre, a mely Soly- mosi Elek tollából eredeti. Solymosit, a művészt és irót tiszteli mindenki, csupán a „Kis Vendéglős“ okmány-szerző Sanyaró Vendele csepülte le magát annyira, hogy a legdurvább hangon írjon a nagy művésznek szánt válaszában. Ennek a nagy haragnak az okát egyáltalán nem tudjuk megtalálni Solymosi említett, hazafias hévtől áthatott levelében. Ő nem bántott senkit, pusztán arra buzdított, hogy őrizzük meg és fejlesszük konyhánk magyar jellegét, pártoljuk a hazai ipart. Igaz, hogy parazitáknak nevezte azokat, a kik magyar kenyéren élnek s mégis ger- manizálnak. Nos, az ilyen hálátlanokat parazitáknak tekinti az egész közvélemény. Ám a kinek nem szűre, ne vegye magára. Ha a „Kis Vendéglős“ Sanyaró Vendele nem germanizál, hát akkor miért for- tyant föl ? — Meg vagyunk győződve, hogy a kis vendéglősök ipartársulatának a többsége nem érzi magát sértettnek; sőt szintén parazitáknak tekinti azokat, a kik ebben a hazában magyarság nélkül akarnak boldogulni. Mi tehát mosolygunk ama Sanyaró Vendel otrombaságain, a ki mindig a sörkérdésbe kapaszkodik, szóval, mást beszél Bo- dóné, mikor a bor árát kérik. Mi számtalanszor elmondottuk nézetünket asörkérdésben.Határozottan kijelentettük, hogy a sörgyárak eljárását nem helyeseljük s hangosan követeltük, hogy a sérelmes megállapodásokat mielőbb töröljék el; mert az idegen sörök terjedésében iparunkra veszedelmet látunk. Ez volt és ez lesz a mi álláspontunk és minden komolyan gondolkodó vendéglősé. A mi Sanyaró Vendel ur személyünkre vonatkozó sárdobálását illeti, röviden s minden indulat nélkül csak annyit jelentünk ki, hogy most már nem csodálkozunk, ha rosszul jövedelmez neki az okmány-szerzés; mert — úgy látszik — hogy annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. Ugyanis ha megtalálta a „M. V. és K. I.“ fejemre citált, piszkolódó czikkelyét, úgy meg kellett volna találnia a sajtó-birósághoz annak idején beadott panaszomat, majd pedig nevezett lap szerkesztőjének azt a nyilatkozatát, a melyben kijelenti, hogy sajnálja a rám vonatkozó sérelmes kifejezéseket, azokat visszavonja, mert az ellenem felhozottak alaptalanságáról meggyőződött. Ez, azt hiszem, elfogadható elégtétel volt s érthető és méltányos, hogy a pörös- ködéstöl kölcsönösen elállottuuk. A mikor ezt tudatjuk Sanyaró urasággal, még csak kettőre figyelmeztetjük: Az egyik az, hogy mást sértő kifejezések ismétlése és reprodukálása büntető jogi felelőséggel jár; másik figyelmeztetésünk pedig az, hogy a vendéglősök nem szorultak a parazitaság vádja ellen védelemre ; tehát ha ezt teszi, ezentúl csak a maga személyére vonatkozólag tegye. Szüksége van rá ? Ihass György. 5 Pinczér- és szakács-tanulók kiállítása Az„ Országos Iparegyesület" dicséretes kezdeményezéseiből Szent István napján általános kiállítás lesz a tanonezok munkáiból. A kiállításon részt vesz Glück Frigyes buzgólkodásából szakiskolánk is, illetőleg annak a tanulói, úgy a pinczér mint a szakács-fiuk. Örvendünk, hogy szakiskolánk a nyilvánosság elé léphet s tanítványai munkáiból mutatja ki, hogy iparunkra mily áldásos lesz az iskolai szak-oktatás. Adja Isten, hogy iparunk ifjú munkásai dicsőséget szerezzenek a szakiskola lelkes vezetőinek s fáradhatlan gondozóinak. A kiállítás részletes programja a következő : A Szent-Istvánnapi tanoncz-és segéd- kiállitás rendezősége módját ejtette, hogy a budapesti pinezértanonezok és segédek is bemutathassák ügyességüket.Egy teljes konyhát, ebédlőt, buffét rendeznek be, a melynek minden egyes darabja tanoncz vagy segéd készítménye lesz. Itt fognak a kiállító pinezértanonezok a jury és a nagyközönség szemelát- tára teríteni s ngyancsak itt mutatják be Ízletes készítményeiket a szakácssegédek és tanonezok. A kiállításnak ezt a csoportját Glück Frigyes, a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának érdemes vezérférfia és a szakirányú tanoncz- iskola felügyelő bizottságának elnöke fogja rendezni, akinek szakavatottsága és ismert lelkesedése garancziát nyújtanak a teljes siker tekintetében. A kiálitás ügyében az ipartársulat által kiküldött bizottság Glück Frigyes elnöklete alatt juiius hó 22-dikén és 27-dikén tartott ülésein, melyek közül az elsőn Kovács Gyula kir. tanácsos, a m. kir. kereskedelmi muzeum aligazgatója is részt vett, megállapította a programmot, mely szerint a kiállításban az iskola, a tényleg járó és volt tanítványok vennének részt. A beosztás szerint egy konyha, egy ebédlő, egy iskola, egy buffet- és egy szakácskönyvszoba fog berenztetni. A tanonezok a helyszínén fogják elkészíteni az ételeket, mindig 12 személyre, még pedig a kiállítás tartama alatt három különböző napon. Az egyik nap a dejeunert, a másik nap a dinert, egy harmadik napon a soupert. A hideg ételek a buffetben lesznek kiállítva s az ebédlőben lesznek felszolgálva a jury tagjainak itélet- hozat czéljából. A konyha nem fogja a kiállítás részét képezni, az iskola és a szakácskönyv-szoba pedig állandóak lesznek. Az ebédlőben az asztalok 12 személyre állandóan felesznek terítve, egy-egy héten más üzletből. Végül a szükebb bizottságba Glück Frigyest, Müller Antalt, és Walter Károly iskolaigazgatót küldték ki a dekorativ, kulináris és iskolát érdeklő részletek ellátása czéjából. A kiállítás alkalmából az ipartársulat, mely a szakiskola 8 éves fennállását tárgyaló füzet kiadását és ingyen leendő szétosztását határozta el, a maga részéről a jurybe Stádler Károlyt (helyettese ifj. Kommer Ferencz) és Palkovics Edét küldte ki, a szervezési költségre 400 koronát szavazott meg, végül köszönettel vette tudomásul, hogy Kovács Gyula kir. tanácsos a kiállítás czéljaira szolgáló helyiségek díjtalan rendbehozatalára, Thék Endre pedig a buffet és ebédlő fabútorainak díjtalan átengedésére hajlandóknak nyilatkoztak Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart.
