Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-07-20 / 14. szám
1903. julius 20. Vendéglősök Lapja 3 Farkas Gyula, a ki Herczeg Kálmán képviseletében és meghatalmazásával szólásra is jelentkezett. A szót tőle Kalmár Fábián — az alapszabályok 37. §-a ellenére — megvonta, a mivel nagy sérelmet ejtett a tagok jogain. K. S. L. azzal végzi, hogy ha a Mope vezetői igy folytatják, úgy erőszakuk és durvaságuk sírját ássa a nagyokra hivatott egyesületnek Végezetül, minthogy véletlenül kiszedetett, egész terjedelmében közöljük záradékul Farkas Gyula nyilatkozatát. Tek. Szerkesztő úr! Hivatkozva becses lapjának általánosan ismert pártatlanságára és hagyományos igaz- ságszeretetére, engedje meg a tek. szerkesztő úr, hogy a Mope vezetőségének Boór Jenő tisztelt szaktársam vádjaira adott „válaszához“ pár szóval én is hozzá szólhassak. Először is konstatálnom kell, hogy a Mope személyeskedő kirohanását sem én, sem más józaneszti ember nem fogadhatja el válasznak. Nem fogadhatom el pedig azért, mert a legjobb akarat mellett sem vagyok képes benne felfedezni egyetlen-egy betűt sem, mely megczáfolná Boór Jenő t. szaktársam felhozott vádjait. Hanem hát a pinczérek között igy szokás vitatko-zni ; mert a pinczéreknél a vita nem az érvek mérkőzése a világosság czéljából, hanem a szándékok meggyausitása a gyűlölködés előidézésére. Boór Jenő üldözőbe veszi a könnyelmű gazdálkodást, megtámadja a klikJr-rendszert, ráolvassa a vezetőségre, hogy hatalmával és jogaival visszaél, megvádolja az ügyvezetést a legpiszkosabb dolgokkal. A Mope vezetősége pedig, a helyett hogy tételröl-tételre megczáfolná Boór Jenő súlyos vádjait, előáll s igyekszik őt lekicsinyíteni. Kisüti rá, hogy „izgat“ a Mope ellen ; nem komoly ember, sőt egyenesen nevetséges figura, kit „önérzetes“ pinczér nem is követhet. Hát ez egyszerűen nagyszerű ! . . . Boór Jenő rámutat a Mope vezetőségének visszaéléseire. Kimutatja, hogy meggondolatlanul gazdálkodnak a tagok pénzével. Bebizonyította, hogy az ügyvezető a legnagyobb mértékben visszaél a beléje helyezett bizalommal. Boór Jenő tehát ezzel a tényével átlépte az okosság és a komolyság határát. Nevetségessé tette magát . . . Józanoknak, okosaknak, komolyaknak ■azok a papiros-csákós, fa-kardos, bajuszos gyerekek tartják masukat, kik folyton egymást tömjénezve a XX. század mulattatására bohóczok módjára „egyletesdit“ játszanak. Azt mondja a t. czikkiró úr, hogy Boór Jenő benyújtott programm-pontjait „önérzetes“ pinczér magáévá nem teheti. Ugyan ! Ugyan! Hát olyan lealázók ezek a pontok a pinczérségre nézve ? íme, lássuk. A magyar pinczér ma egy rabszolga, sőt még annál is kevesebb. A magyar pinczérnek ma kevesebb becsülete van, mint egy jóravaló vadászkutyának. A magyar pinczérnek se éjjele, se nappala, se ünnepe, se vasárnapjá nincs. Az ügynök szipoiyozza. A nagy közönség megveti. Egy picoló vagy egy pohár sör árával minden pimasz jogot vél váltani a pinczér leszamarazására. Ugye, igy van ! Már most azok, a kik követelik a Mope vezetőségétől, hogy mind ezek, és sok egyéb bajok orvoslását vegye fel programmjába és azok körösztülviteléért őszintén és nyíltan sikra szálljon, azok veszélyeztetik a pinczér- ség érdekeit. Ha! Ha ! Mivel több becsülést, emberhez illő életet stb. követelünk, hát veszélyeztetjük a pinczérség érdekeit . . Hát látott a csoda ilyen „okosu embereket ? Tévtanokat hirdetünk. Hm ! Hm 1 Ilyen formán mi, mert a pinczéreknek is helyet kérünk a társadalomban, hát nem tudjuk, hogy mit csinálunk. Valóságos futó bolondok vagyunk. Ellenben azok, kik semmi egyebet nem tesznek, minthogy 5400 koronáért egy ca- sinót tartanak fenn az Andrássy-uton, azok használnak a pinczérségnek és a pinczérség Glória-övezte megváltói .... E szerint az okoskodás szerint, kik nyíltan, őszintén, és komolyan akarnak a pinczérség sarkalatos jogai kiküzdéséért har- czolni, azok minden komolyság nélkül szűkölködő, nevetséges krakellerek, kiket komoly ember nem követhet. Ellenben kik ezrekbe kerölő casinót nyitottak az Andrássy-uton, hogy a borfiuk előbb megtanulhassák az „alsóst,“ mint az ételhordást, azok az akadémiai tudományosság komolyságának babérkoszorus bölcsei . . . . Hol van még egy munkás-osztály melynek a vezetősége ne iparkodna a már amúgy is körmükre égett súly es bajaikat orvosolni ? ? A tagok nagyrészének nincs betevő falatjuk. No, de nem baj ! Van casinojuk. Ez is valami, legalább nem kell a tisztelt tag uraknak a Petőfi-térre menni koplalni. A Pinczérnek alig van kenyere, ami van is, roppant bizonytalan és — keserű. — Hát nyitnak maguknak casinót. Azt hiszem, hogy ez a legnagyobb record amit az ostobaság terén valaha elértek. Régen várom már, hogy valahára el- szégyeljék magukat ezek az önbölcsek. Evek óta egyletesdiznek, és mi az eredmény ? semmi, Mit csináltak ezen idő alatt ? Talán tőkét gyűjtöttek ? Nem. Szereztek a pinczérségnek egy szikra becsüiést ? nem. Mit csináltak hát ? . . . Adósságot . . . Elkölteni 25 ezer koronát ; ezrekre menő adóságokat csinálni, paktálni az ügynökökkel, meghajolni Drechsler Béla jogtalan és arczpiritó követelése előtt, sáros lábbal belegázolni engedni a pinczérség amúgy is zsenge önérzetébe — bezzeg ezt tudták. Félre az útból, kontárok! A meghunyászkodás elméletével a pin- czérséget vezetni ma már nem lehet. A j tapasztalás iskoláján elbuktatok. A XX. században már a ti, ósdi, rég elkoptatott jelszavaitok nem fegyverek többé, hanem csak játékszerek. A ti rendszereknek már harangoztak. Alkonyodik. Feküdjetek le ! Farkas Gyula. Fritz János. Régi törzsnek fiatal hajtása; gyümölcs, amely nem esett messze a fájától. Öt, Fritz Jánost, a király-utczai „Bécsi sőr- házu tisztelt tulajdonosának méltó sarját ábrázolja képünk. Deli férfiú, müveit, gavallér-modorú, igazi prototypusa a modern vendéglősnek. Társaságban megnyerő, üzletében gondos, fáradhatlan. Most, hogy az Almássy- tér és XVesselényi-utcza sarkán levő vendéglőt átvette s azt elegánsan, igazán minta- szerüleg berendezte, megérdemli, hogy őt olvasóink emlékébe ajánljuk. Megérdemli, mert műveltségével, üzleti felfogásával és eljárásával például szolgálhat. Méltó társa, a kiről elfeledkeznünk nem szabad, a mikor róla Írunk, az ő hit, vese, a kit nemcsak a nőiség bájaival hanem annak legnemesebb erényeivel is gazdagon megáldott a teremtő. Ilyen pár együttes, tapintatos, buzgó munkája bizonyára a székes-főváros speciális, kedvelt helyévé teszi azt az Almássy-téri vendéglőt. Hogy ezt mielőbb elérjék, őszintén kívánjuk. íldvözlet Francziaomágból. Frangois Lajost, a ki uj hazája, Magyar- ország, boldogulásán oly szívvel, lélekkel munkálkodik, mint örömmel értesülünk, szeretetteljes emlékezetében őrzi régi hazája, Francziaország is. Legutóbb a reimsi dalárda közgyűlése nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy nemzetük derék fiát, a budafoki dalálrda elnökét, Francois Lajost, a polgárok bizalma a község bírói székébe ültette. A gyűlés még azt is elhatározta, hogy ebben a hónapban nyilvánosan meg- ünnepli volt honütársuk kitüntetését. A jegyzőkönyvet erről megküldötték Budafokra s az ezekkel a szavakkal végződik: „Vive Budafok ! Vive la Hongrie ! Vive la France !“ Őszintén üdvözöljük Francois Lajost, hogy a köztisztelet, a melyet nálunk oly igazán kiérdemelt, viszhaugra talál régi, dicső hazájában is s ezzel megszilárdítja a két nemzet nemes barátságát. Vajha ez a barátság sok oly kiváló polgárt adna nekünk, mint Frangois Lajos ! Éljen ! Budafok — Gyárváros. A hivatott, a közjóért buzgó férfiú Isten áldása a népre. Bizonyítja ezt Frangois Lajos bírói működése Budafokon. A mikor hírül adtuk közönségünknek, hogy ezt a jeles férfiút, iparunknak ezt az igaz, áldozatkész barátját, Budafok birájá- nak választotta, mindjárt kifejeztük azt a reményünket, hogy az ő működése sokban előmozdítja e község felvirágzását. Hogy föltevésünkben nein csalódtunk, mutatja az, hogy Frangois Lajos nemcsak hivatalában jár el lelkiismeretesen, hanem a sajtót is fölhasználja arra, hogy községét oda emelje, a hova fekvése s intézményeinek egyéb előnyei praedestinálják. Legutóbb kivívta azt, hogy a Gschwind- gyár oda akarja áthelyezni a telepét. Ebből az alkalomból Frangois Lajos agitációt indított, hogy a község parcelláztassa Duna- menti legelőjét a végből, hogy ott gyárváros épülhessen. Ez nagy hasznára lenne a községnek s előnyére a székesfővárosnak. Minthogy vendéglőseink pinczészete leginkább Budafokon Van, ennélfogva közelről érint beniinket e szép község kívánatos fejlődése. Budafok valóban rendeltetve van arra, hogy, mint Budapest elővárosa, gyárvárossá fejlődjék. Kívánjuk is, hogy a polgárok felfogják Frangois bölcs előrelátással megalkotott tervét, a melyet ő ily meggyőzőn okolt meg. „Budafok kedvező dunaparti fekvése, kedvező összeköttetése a székesfővárossal, a m. kir. államvasutak és a szab. cs. és kir. déli vasutak vonalaival, a terjeszkedésre rendelkezésre álló területek nagysága, az ipari, kereskedelmi és gyári üzemhez szükséges közvilágítási, vízbeszerzési stb. közalkotások kifogástalansága azok, amikre elmondhatjuk, hogy adva vannak ; az eredmény pedig az, amit ezek által és ezek alapján kellő előrelátással, egy kis bölcseséggel, sok jóaka-
