Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-07-05 / 13. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. julius 5. Á vasárnapi teljes muiikas/.ü- net. Láng Lajos uj rendeletet bocsátott ki, a mely a vasárnapi muukaszünet szigorúbb betartását az egész országra szabályozza. Vasárnap az ipari munka egyátalán szünetel, kivévén oly gyárakat, a melyekben az üzem természete megszakítást nem enged. Vasárnap s szent István napján a kereskedések nem nyithatók ki, csak az élelmiszer- üzletek, de ezek is csak délelőtt 10 óráig maradhatnak nyitva. A borbélymühelyek 12 óráig dolgozhatnak. Örvendünk a szigorításnak, csak azt fájlaljuk, hogy a munkaszünet igy sem teljes. Miért maradhatnak nyitva a pálinkamérések ? A nép javát szivén hordozó Baross, a munkaszüneti térvény megalkotója, ezeknek a csukva tartását is törvénybe foglalta. Ezek nem élelmiszert árulnak, hanem testet, lelket ölő mérget, éppen ezért mi is számtalanszor sürgettük s most is követeljük, hogy ezek a néprontó barlangok zárva tartassanak. Vendéglös-kartell. Az ipar terén elhagyottabb, kiszolgáltatottabb szakma nincs a miénknél. Érdekünkért, javunkért mi sem történik? mintha csak fölös tagjai volnánk a nemzeti munkának; sőt ha megadóztatásunk mérvét s a hatósági zaklatásokat tekintjük, arra a meggyőződésre kell jutnunk, mintha az állam kiirtásunkra törekednék. Miért van ez? Hiszen mi legszükségesebb faktorai vagyunk a közélelmezésnek s legtevékenyebb munkásai az idegenforgalom emelésének. Ha mi egy szép napon becsuknék a boltot, egyszerre tengelye törnék a társadalmi élet szekerének. Ilyen körülmények között szomorú helyzetünk okát magunkban kell keresnünk. Valóban ott is van. És ez nem egyéb, mint az, hogy nem akarunk összetartani s igy nem tudunk közös érdekeinkért egyetértőén cselekedni. Ezért meddő társulati életünk, ezért burjánzik közöttünk a tisztességtelen, a káros verseny. A termelők, gyárosok, kereskedők és iparosok uj meg uj kartellt, szövetséget alkotnak, csupán vendéglős- kartellről nem hallhatunk soha. Pedig ha valakinek, hát nekünk volna okunk és jogunk erre. Bizonyítékul csak egy körülményre hivatkozunk. Az élelmi czikkek ára az utóbbi időben megkétszereződött, különösen a húsárak emelkedtek; mi azonban még mindig a régi áron adjuk étkeinket. Ettől az esztelenségtől el kell pusztulnunk. El is fogunk, ha kartelbe nem lépünk. Kartellbe kell lépnünk, hogy egymás között, mindnyájunkra kötelezőleg szabályozzuk az ital- és ételárakat, méltányolva a közönség jólétét, de figyelembe véve saját megélhetésünk követelményeit is. Kartell nélkül ezt nem tehetjük, mert a köztünk dívó esztelen verseny tehetetlenné teszi. Ha ma én szükségszerűn fölemelném néhány fillérrel áraimat, szomszédos kartársam leszállítaná az övéit csak azért, hogy engem megrontson. Ily áldatlan viszonynak nem lehet más a következése, mint az, a mely alatt ma szenvedünk: pusztulunk, veszünk. Ideje, hogy észre térjünk ; ideje, hogy szövetkezzünk közös érdekeink védelmére. Mindnyájan tapasztaljuk, hogy a vásárcsarnoki intézménynek nyerészkedésre irányuló szervezete mennyire megdrágította és megnehezitette a főváros élelmezését. Nemcsak a bizományos kapzsiságát érzi zsebünk, hanem az árusuk összetartása is fenyeget bennünket. Ma még 3 körönért kapom a libát; éjjel összebeszélnek a kofák s holnap már csak 4 koronáért vehetem, én pedig 3 korona ár szerint ál lapítottam meg társasvacsorám költségét. Hogyan szerezzek magamnak kárpótlást veszteségemért? Kartellbe kell állnunk, hogy árainkat az uj viszonyok szerint szabályozzuk; kartelbe kell lépnünk, hogy a vásárcsarnoki intézményből kiküszöböltessék mindaz, a mi csak arra való, hogy a főváros élelmezését megdrágítsa és megnehezítse. Ha ezt nem tesszük, a mai vendéglősök legnagyobb része elbukik. Gregorits Ferencs vendéglős. Az 0 M. P E. ügye. Az „Országos Magyar Pinczér-egyesü- let*, a melyért a nemesebben érző, tovább látó pinezérek annyit küzdöttek, törvényes működésének mindjárt az első szakán zökkenőhöz ért. Ezt az egyesülést, a melynek legeslegelső apostola a mi lapunk volt, úgy üdvözöltük, mint a pinezérség szebb jövőjének hajnal-csillagát. A kartársi érzület, a közös érdekek fölismerése szülte meg, ennélfogva nem ok nélkül vagyunk zavarban a miatt, hogy működésének mindjárt az első 9 hónapja után az elégedetlenkedők elárasztják szerkesztőségünket leveleikkel, sőt tényekre hivatkozó vádak özönével kopogtatnak ajtónkon a sértődöttek. Elégedetlenek mindenütt vannak, de concrét vádakkal ezek nem mindig léphetnek fel. Hogy a mi egyesületünknél ilyenekkej tudnak előállaDi, ez aggaszt bennünket Éppen ezért ismételjük azt, a mit már múlt számunkban hangoztattunk, hogy a Mope vezetősége álljon ki a porondra s teljes készségével, nyugodt tárgyilagossággal czá- folja meg a vádakat, oszlassa el a gyanút. Erre sürgős szükség van, mert különben az egyesület szétmálik, mint a hozzánk vidékről érkezett jelentések mondják. Alább közlünk a beküldött nyilatkozatokból egyet a lovagias polémia elvénél fogva. Hangja tisztességes, állításai bírálatát magunkra ním vállalhatjuk; mert ezt csak az egyesület igazgatósága teheti, a mely a szükséges adatok és bizonyítékok fölött rendelkezik. És ezt meg kell tennie az egyesület érdekében. Mielőtt a nyilatkozónak adnók át a szót, hogy a polemiá kelleténél túl ne terjedjen, el ne posványoskodjék, kijelentjük, hogy ezentúl az OMPE ügyében csakis concrét adatoknak adunk helyet s evvel a polémiát, mert személyeskedésre hajlik, a mi lapunkban befejezzük. Végezetül figyelmeztetjük a pinezéreket, hogy a való va_ry vélt sérelmek nem adnak nekik jogot arra, hogy az egyesülettől elpártoljanak, hanem csak arra, hogy az egye” sülét keretében igyekezzenek a bajokat orvosolni, igazaikat érvényre juttatni. Erre annál is inkább intjük őket, mert ha ez az ifjú egyesület szétrobban, évtizedekig nyöghetünk szétforgácsoltán a nagyobb erő: a közönség s a főnökök absolut akarata alatt Ennyit figyelmeztetésül, most beszél jen a nyilatkozó: Tek. Szerkesztő úr ! Engedje meg nekem alulírottnak is, hogy becses lapjában szintén hozzá szólhassak ahhoz a polémiához, a mely aM. 0. P. E. igazgatósága és Boór Jenő t kartársam között az Ön lapjában felmerült. A mikor Szerkesztő ur oly hálára kötelező tárgyilagossággal kezeli ezen ügyet, tehát éppen az Ön által felállított „altera pars“ elvénél fogva szabadjon nekem is az eddig ismert dolgokról nézeteimet elmondani. Nézeteim a következők : Az országos magyar pinczér-egylet igazgatósága által Boór Jenő támadó czik- kelyére adott választ nem tartom az ügy fontosságához mérten sem elég komolynak, sem eléggé higgadtnak egy egyesület vezetősége részéről. Az igazgatóság ahelyett, hogy érvekre érvekkel felelt volna, a támadó fél lekicsinylésének századok óta rozsdás fegyveréhez nyúlt, megtagadva tőle még a létezéshez való jogosultságot is. Az igazgatóság által aláirt válasz megfogalmazójának szellemi tárháza ugyancsak szükölködhetik a helyes és megfelelő argumentumokban. mert az csak nem helyes argumentum, ha valakit azzal akar lecsepülni, lekicsinyelni, hogy tudását, ismereteit, szellemi szükségleteit, elveit és eszméit könyvekből meríti. Szerintem jó könyvből tudást, ismereteket, elveket és eszméket meríteni nem olyan nagy szégyen, mint egyáltalán sehonnét sem merítem és egy országos egyesület élén állva, megmaradni csupán annyi tudás és ismeret mellett, a mennyi egy jegyzőkönyv megszerkesztéséhez szükségeltetik. Semleges óhajtok maradni az egyesület vagyoni és egyéb ügyeinek vezetésével szemben, egyenest rátérek az igazgatóságnak a Boór Jenő által benyújtott programm- javaslattal szemben elfoglalt álláspontjának elbírálására. Kijelentem, hogy az igazgatóságnak sem oka. sem joga nem volt Boór Jenő programm-tervezetének elnyomására és azt olyan színben feltüntetni, mintha az az egyesület czéljainak nem felelne meg. Köztudomású dolog, hogy a mikor a M. 0. P. E. a megalakulás stádiumában volt, a tőle telhető erővel verte a vasat, az „összpinezérség“ anyagi és erkölcsi helyzetének megreformálása czéljából. Szónoklatokban és czikkekben hangoztatták mindazon szocziális kérdések megoldását, a melyek a pinezérséget ma is foglalkoztatják. Tulajdonkép ez az az üllő, a melyen az egyesületet összekovácsolták. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy a reformeszmék hangoztatásával bírták megnyerni a B. P. E. többségét is. Már most, tudomásom szerint, Boór Jenő kartársam egy lépéssel sem, egyetlen egy pontal sem ment túl azon a határon, mint a mennyire elmentek annak idején a M. 0. P. E. előkészitő- és szervező-bizottságai. Boór Jenő csupán az igazgatóságot a pinczérséggel szemben elvállalt kötelességeire figyelmeztette. Kötelességük azt a programmot elvállalni és betartani, mert mindaz, a mit Boór Jenő a közgyűlésen hangoztatott és a mit most letagadni akarnak, tételről-tételre benne volt a M. 0. P. E. agitaczionális programmjában. Hogy Boór Jenő a szocziális törekvések kifejezést használta: ez a szó
