Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-04-20 / 8. szám
2 kongresszusa. A mi külföldi vendegeink tisztára kinevetnének bennünket, látván, hogy érdekeinket kettéválással veszélyeztetjük. Uraim! Legyünk higgadtak es gondolkozzunk, mielőtt elhamarkodva cselekednénk. Nekünk mindenáron összetartásra van szükségünk, meit igy kívánja ezt közös érdekünk. Tegyük félre a személyes ellenszenvet és ne éreztessük azt az ipartársulattal. Inkább erősítsük meg a régi törzset, semmint egy gyönge csemetét ültessünk, melyről nem tudjuk bizonyosan, nyujt-e nekünk valaha árnyékot, vagy sem? Iratkozzunk be, a kik még nem vagyunk az ipartársulat tagjai, hogy egyesült erővel haladhassunk a kitűzött czél felé! Viribus unitis! Egyesületi súrlódások. Sajnálkozva látjuk azt a feszült viszonyt, mely egyesületeink között mai napság fennáll. Kartársaink egy része bizalmatlan az Orsz. Magy. Pinczér Egyesület iránt és tétovázó állást foglal el akkor, a midőn az Egyesület megújításának küszöbén állunk. Pedig nekünk most minden igyekezetünkkel oda kellene hatni, kogy a kölcsönös tisztelet i és egyetértés alapján vállvetve működhessünk közös czélunk érdekében. Mert csakis oly módon bontakozhatunk ki a helyzet bizonytalanságából, ha minél nagyobb az összetartás közöttünk. Az Orsz. Egyesületről téves eszmék és hamis informácziók vannak forgalomban, melyeket mielőbb el kell oszlatni, hogy kitűzött czélunk megvalósítását elérhessük. De mielőtt tüzetesebb fejtegetésbe bocsátkoznék, szükségesnek tartom megemlíteni az 1900. év tavaszán alakult „Budapesti pinezérek szak- és munkaközvetítő egyesületét“, mely rövid két évi működése alatt annyi küzdelmen és változáson ment keresztül, mig végre ez év január havában beszüntette működését. Ez a szakegyesület nem azért szűnt meg, mivel talán nem felelt volna meg czéljainak, hanem csupán csak azért oszlott föl, mert utolsó elnöksége ögy jobb és szakmánkra nézve hasznosabb eszmét vetett felszínre. Ez a kitűnő eszme az Orsz. Magyar Pinczér Egyesület létesítése volt s ime máris tapasztalhatjuk annak rohamos előrehaladását. Mint fentebb említettem, ez a szakegyesület sok küzdelmet élt át. Az első csapás A czél Miksa akkori elnök váratlan leköszönésével érte, aki pedig uj irányelveket tűzött ki maga elé és elég közel volt ahoz, hogy azokat megvalósítsa. Ámde sajnos ! mielőtt sikert arathatott volna, saját kartarsai törtek ellene, kiknek érdekeiért és javaiért küzdött. Személyi és felekezeti gyülölség lépett közbe, mely megakasztotta és elvágta a békés együttműködés útját. Erre az esetre vonatkozólag volna mé°- megjegyezni valóm, de azt tartom, nem jó a behegedt sebet föltépni. Aczél Miksa, akkori elnök az ö hatáskörében valóságos vasszorgalommal dolgozott. Elnöki örökébe olyan esrén lénett aki rövid ideig végezte elnöki teendőit Már most vessük föl a kérdést, mi ennek egyesületnek a kiindulási pontja és jellege? Kiket látunk annak kebelében? Ott látjuk mindama nagyrabecsült kartársainkat működni, kiket az igazság, a büszke öntudat s a kor haladó szelleme vezérel. Vendéglősök Lapja 1902. április 20. Ezen férfiak előtt mindenkor meghajlunk, mert méltók közbizalmunkra, méltók arra, bogy vezetőink legyenek. Ily támogató erők közreműködése mellett magasabb színvonalon allo kartársaink is kezdenekegyre-másraébredezni és mind szaporábban csatlakoznak, hogy tűrhetetlen bajaink gyors és eredményes orvoslást nj’erjenek. Mi csak örömünknek és köszöne- tünknek adhatunk őszinte kifejezést, hogy egyesületünknek újjászervezése és a dicső eszme felkarolása érdekében oly sokan tömörültek. Az uj egyesület működése még u cry an fiatal, de annál több reményekre jogosító. Remélhető, hogy tevékenységét siker fogja koronázni, miáltal létünk érdekeit mentve látjuk. Bízhatunk abban, hogy az Orsz. Egyesület vezetősége jól megfontolja, a mit cselekedni akar. Nem rohanvást, de következetesen tör a ezé/ felé. Nem hátrál, de nem is erőszakoskodik. Inkább türelmesen vár, semhogy elhamarkodással az eredményt koczkáztassa. Az uj elnökség nyíltan dolgozik. De ha figyelemmel kisérjük ezt a küzdelmes és fáradságos munkát, melyet méltánylással és elismeréssel kell fogadnunk, azt látjuk, hogy a kartársak nagy száma még most is fél a közeledéstől és elhúzódik az Orsz. Magyar Pinczér Egyesülettől. Annak eszméit nem igyekszik magáévá tenni és nem járul hozzá a saját jóvoltának megteremtéséhez. Ezek az ingadozók, ezek a határozatlanok talán félnek ama eszméktől és elvektől, melyek az igazságnak hirdetői. Ez a körülmény arra a tapasztalatra vezet bennünket, hogy a gondolkozás nem egységes. Ahány emberöltő, annyi eszme ! Ahány nap, annyi változás! Ma bálványozzák a hazugokat és kishitüeket, holnap üldözik az igazság híveit. És viszont megfordítva. Ma a földig hajlonganak az igazság előtt, holnap ellene támadnak. Innen van az, hogy az országos egyesülettel sokan nem értenek egyet s attól elfordulnak. Ezek ellen az uj egyesület vezetőségének harczolni kell. Kitartást kívánunk nekik e muckájukhoz. Ők azok, a kik hivatásos üzleti kötelezettségük mellett szabad idejüket nyomasztó helyzetünk megváltoztatására fordítják. És mindamellett még mindig akadnak olyanok, a kik téveteg eszméknek hódolnak és a labanezok szerepét játszák a kuruczokkal szemben. Olyanok, mint a buborékok a viz színén. Van egy párt, mely az Orsz. Magyar Pinczér Egyesület ellen harczol. Ezt a pártot az uj egyesület megalakulása ugyancsak meglepte. Hosszú két év lefolyása után csak most kezd öntudatra ébredni, ügy látszik, az fáj nekik, hogy a jó eszme nem az ö agyukban szülemlett. Ezért pedig kár volt ellenséges álláspontot foglalniok, sőt inkább nekik is támogatni kellene a jobb ügyet. Egyáltalában érthetetlen, hogy miért küzd valaki azzal a czélzattal, hogy ne legyen, a ki fejleszsze szakmánkat s a ki minket felszabadítson a mai ügynöki rendszer és pinezérkereskedők igája alól, melytől nem vagyunk képesek szabadulni. Ne legyen továbbá, aki megakadályozza azt, hogy a más iparágak űzői otthagyván mestersé- göket, fekete ruhánkba belebujva, bitorolják szakmánkat. Ezáltal elveszítjük főnökeink előtt személyiségünk értékét és munkásságunk becsülését. De a fölsoroltaktól eltekintve, mit akarnak még elérni? Manapság a pinczér áruként szerepel, kivel valóságos kereskedést űznek. A legtöbb esetben valamely megüresedett helyet a legtöbbet ígérőnek adják oda. De itt csak a budapesti pinczérekről n an szó. Hol van még az egész ország pin- czeremek nagyszámú kara? Hol a többi 0000 kartárs ? . . . Az Orsz. Egyesület ezekre is kiterjeszti figyelmét és épen azért nagy kar, hogy rontanak-bontanak ellene. Meg kellene gondolniok, hogy állásfoglalásukkal nagyon sok embernek veszélyeztetik az érdekeit. Jó volna figyelmeztetetni őket arra, hogy a ki magasan szárnyal, az rendszerint nagyot is bukik. De ne takarózzunk immár senkivel. Szálljunk magunkba és iparkodjunk pótolni a mulasztásokat. Fogjunk össze testvériesen ! Irtsuk ki a gyűlöletet és széthúzást körünkből. Tömörüljünk jobb létünk védelmére. Ne irigykedjünk egymásra. És mindenek fölött jusson eszünkbe, hogy csak úgy bontakozhatunk ki bizonytalan helyzetünkből, ha ezt az elvet valljuk: „egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért.“ Sarajevo, 1902. április 10. Kébli János. A budapesti I—III kerületi szállodások, vendéglősök, bor- és sörmérök ipartársulata évi számadása az 1901. évi január hó 1-től deczember hó 31-ig előfordult bevételek és kiadásokról. A) Társulati bevételek. 1901. évi pénztári maradvány 1325.56 K. Befolyt bekebelezési dijak 54 K. Befizetett tagsági illetékek 627 K. Kamatok 59.56 K. Különfélék 142 K. Összes bevételek 2208.12 K. Levonva a kiadást 773.52 K. Marad pénztári készlet 1434.60 K. Társulati kiadások. Társulati lakbér 310 K. Jegyző fizetése 200 K. A társulati szolga illetményei 131.62 K. Ugyanannak temetésekért 48 K. Kezelési költségek 18.86 K. Különfélék 65.04 K. Összes kiadások 773.52 K. A társulati vagyon áll: a) Társulati alap 950.94 K. b) Társulati pénzek 483.66 K. összesen 1434.60 K. c) Leltári tárgyak értéke 1958-89 K. B) Temetkezési egylet. Bevételek 1900. évi pénztári maradvány 4991.36 K. Befolyt tagsági dijak 1058 K. A tánczvigalomtól maradt többlet 100 K. Kamatok 174 29 K. Beiratási dijak 4 K. Különfélék 225 K. Összes bevételek 6552.65 K Levonva a kiadást 1807.80 Marad pénztári készlet 4744.85 K. Kiadások. Temetkezési járulékok 1000 K. Jegyző fizetése 100 K. Az egyleti szolga járuléka 205.20 K. Kezelési költségek 9 K. Lakbér 100 K. Különfélék 393.60 K. Összes kiadások 1807.80 K. Budapest, 1901. deczember 31-én. Petz Károly s. k. elnök. Kuncze Ödön s. k. elnökhelyettes Buzik Andor s. k. elnök- helyettes. Hellmich Ottó s. k. jegyző. Tilly Károly s. k. pénztárnok. A kimutatott bevételi és kiadási tételeket felülvizsgálták és helyesnek találták ; Budapest, 1901. deczember hó 31-én Müllner József s. k. számvizsgáló, Gürsch Ferencz s. k. számvizsgáló. Mihályi József s. k. számvizsgáló. Jegyzet: Társulatunk minden csütörtökön d. u. 4—6 óráig a társulati irodában felvilágosítást nyújt a t. tagoknak. Az ipartársulat elnöki jelentése a következő : Mélyen tisztelt Közgyűlés / Társulatunk alapszabályai értelmében a mai napra hivtuk össze a tisztelt közgyűlést, hogy a kezünkbe adott megbízásról, a lefolyt évben a társulat érdekében kifejtett tevékenységeinkről, és a társulati vagyon kezeléséről köteles jelentésünket a t. tagok elé terjesszük, kérve ezen jelentésünket tudomásul venni, zárszámadásunkra pedig a felmentvényt megadni. Ipartársulatunk lefolyt évben való működéséről van szerencsénk következőket jelenteni. — A tagok száma 1900 év végén volt 357, belépett 1901 év folyamán 27, részint vidékre, részint megszűntek kilépése 69,
