Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-04-20 / 8. szám

1902. április 20.

Vendéglősök Lapja

3.

meghalt 7, maradt 1901 év végén 308, felemlítendő, hogy a két év óta nem törölt tagok ez évben töröltettek, a mi a kilépettek nagy számát magyarázza. Társulatunk a lefolyt évben 1 közgyűlést és 6 választmányi ülést tartott, a melyeken a választmány iparkodott a rájuk bizott kötelességének eleget tenni; az ezen gyűléseken előfordult nevezetesebb tárgyak között van szerencsém a következőket megemlíteni.

A szokásos bál 1900 év február 6-án tartatott meg a rendes sikerrel. Ezen bál jövedelméből 100 kor. juttatott a temetkezési, 349 korona pedig a rendelkezési alapnak.

Az újonnan kidolgozott, vendéglősök és kávésokra vonatkozó szabályrendelet, netáni észrevételek megtétele végett ipartársulatunknak megküldetvén, azon óhajunkat, terjesztettük a minisztérium elé, eszközölje ki, hogy vétessék fel az uj szabályrendeletben azon pont: miszerint csak azon egyén nyerhet el italmérési engedélyt, ki legalább is a vendéglői szakma bármely ágáról szóló 2 évi gyakorlatot tud felmutatni. (A m. kir. államrendőrséghez) Ezen tárgy a magas minisztérium által, az országos iparegyesületnek adatott ki véleményezés végett, mely egyesület pártolólag terjesztette ezt föl a minisztériumhoz. Felszólamlási bizottság, 2-szer résztvett az elnök.

Társulatunk az Eötvös alap orsz. tanitóegylet megkeresésére a lefolyt évben is 13 tanulót látott el ingyen étellel, a miért ez utón is fogadják hálás köszöne- tünket az illető tisztelt tag társ urak ezen nemes tettükért.

A Nagyságos Dréher féle alapítvány múlt évi kamatjaiból Horváth Antalnak 60 kor. Ranczky Ignácznénak 30 kor. Fahrner Kristófnak 30 kor. osztatott ki.

Midőn még van szerencsénk az igen tisztelt közgyűlésnek bejelenteni, hogy az elmúlt évben régi helyiségünkből más tágasabb helyiségbe költözködtünk, következőkben előterjesztjük a számvizsgálók jelentését az elmúlt év pénzkezeléséről.

Petz Károly elnök.

A Szatmárnémeti Pinczér- Egyesület a kővetkező körlevelet küldte szét a hazai társegyesületekhez:

Tekintetes Pinczéregylet! A szatmári pinczéregylet f. hó 24-én tartott rendkivüli közgyűlésén elhatározta, mikép a magyar országos pinczéregyesülethez való csatlakozást elvben elfogadja, a tényleges csatlakozást azonban május 1-ig leendő záros határidőre azért halasztja el, mert a csatlakozásra az országban levő társegyleteket akarja felkérni. Megkerestetik tehát a fent- tisztelt társegylet, méltóztatnék átiratban velünk tudatni, vájjon mily nézettel van a csatlakozás iránt, s vájjon volna-e hajlandó ugyanis május 1-én együttesen leendő csatlakozásra jelentkezni, hogy a tömeges csatlakozás által előbb czélhoz vezettetnénk, s ezen nap életünkben mintegy ünnepet jelentsen. Szives válasz megadását elvárva, teljes tisztelettel Kalocsai Zsigmond p. e. elnök, Dukesz Vilmos id. jegyző.

A vendéglős' és szállodásipar képesítéshez kötése.

A budapesti kereskedelmi és iparkamara e hó 8-án délután négy órakor Hüttl Tivadar kamarai alelnök elnöklete alatt teljes ülést tartott, amelyen a szállodás- és vendéglős ipartársulatnak azt a kérelmét tárgyalta, hogy a szóban levő iparok képesítéshez köttessenek, az iparosztály, tekintve azt, hogy a vendéglős iparral szemben támasztott magas követelményeknek

csak az az iparos tud megfelelni, a ki az ipart huzamosabb időn át tanulta és valamely szakirányú vendéglőiskolát látogatott, támogatja és ilyen értelmű véleményt javasol fölterjeszteni a kereskedelemügyi miniszterhez.

Boross Soma, ki a szakosztály tárgyalása alkalmával a fennti határozathoz különvéleményt jelentett be, korainak tartja még a vendéglős iparnak képesítéshez való kötését.

Török György a szakosztály javaslatát pártolja, mert jelenleg a vendéglők pinczemesterei, szakácsai stb. külföldön szerzik be képesítésüket s a vendéglősök kénytelenek ezért külföldieket alkalmazni. Ez lehetetlen állapot, a melyen változtatni kell.

Stadler Károly Borossal szemben kijelenti, hogy most van csakugyan ideje a képesítéshez kötéshez, mert az ipartörvény revíziója most van napirenden. A nagyváradi, kolozsvári, pozsonyi, temesvári, miskolczi stb. kamarák elfogadták ezt a javaslatot és szükség is van rá, mert ma Budapesten 17—18000 vendéglős és szállodásiparral foglalkozó van, a kiket az a veszedelem fenyeget, hogy a midőn minden egyéb ipart képesítéshez fognak majd kötni, az ezt meg nem szerzett, legnagyobbrészt kétes exisz- tencziák lehetetlenné fogják tenni. Pártolja a javaslatot.

Madary Gábor a magyarosodás szempontjából is kívánja a vendéglői és szállodai ipar képesítéshez kötését.

Boross Soma felszólalása után a kamara az ipari szakosztály javaslatát elfogadta.

így hát ismét egy lépéssel, még pedig egy igen fontos lépéssel jutottunk közelebb ama bizonyos ponthoz, amely eddigi vágyaink nagy részének összpontosulását képezi. Most már bízunk és remélünk, hogy végre vala- hára eredményét fogjuk látni annak a hosszú és fárasztó munkának, amelyet vállvetve számos szaktársunkkal ebben az irányban kifejtettünk.

Nagy kő esett le szivünkről, mert őszintén megvallva, nagyon tartottunk tőle, hogy ismét, mint már annyiszor és annyi helyen avval a nevetséges argumentummal fogják jogos kérelmünket agyonbunkózni, hogy a képesítéshez kötést korainak avagy pláne kivihetetlennek tartják.

De most amikor a budapesti iparkamara, mint az ország legnagyobb és legtekintélyesebb iparhatósága, hivatalos ülésben kimondotta, hogy igenis szükséges a képesítéshez kötés és hogy ebbeli kérelmünket pártolólag fogja a miniszter elé terjeszteni, akkor bizhatunk és nyugodtan nézhetünk a dolog további fejlődése elé, annyival is inkább, mert elvárjuk, hogy a vidéki iparkamarák legnagyobb része csatlakozni fog a budapesti iparkamara határozatához.

Remélhetünk végül azért is, mert Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter, aki tudvalevőleg mindig igen sok jóindulattal viselteti irántunk,most már meg fog győződni arról, hogy kérelmünk jogos és hogy teljesítése égetően szükséges, ennélfogva nem fog rólunk az ipartörvény revíziójának megalkotásánál megfeledkezni.

Őszinte köszönetét mondunk a budapesti kereskedelmi- és iparkamarának s egyúttal mindazoknak a vidéki iparkamaráknak, akik ugyanebben az értelemben hoztak határozatot.

Fogadják továbbá Stadler Károly Madary Gábor és Török György urak is legforróbb hálánk kifejezését, azért, hogy síkra szállottak érdekünkben és legyőzvén az eddigi érthetetlen előítéleteket, lándzsát törtek mellettünk; legyenek meggyőződve, hogy minden igaz magyar szaktársunk szivében pusztithatatlan örök emléket alkottak maguknak.

Vendéglői alkalmazottak munkaviszonyai,

Gelléri Mór lapja a „Magyar Ipar“ említette, hogy a németországi vendéglői alkalmazottak szakbizottsága kérvényt intézett a szövetségtanácshoz a vendéglőkben és italmérésekben alkalmazott segédszemélyzet viszonyainak külön törvény utján való szabályozása iránt, a melyben részletesen előterjesztette az alkalmazottak kívánságait, most pedig igy ir:

A szövetségtanács ez évi január 23-án kibocsátott és április hó 1-én életbelépő rendeletével eleget tett ennek a kérelemnek, a melyet tulajdonképen már 10 év óta hangoztatnak az érdekeltek. Az 1891. évi munkásvédelmi törvények ugyanis a vendéglői alkalmazottakat a munkásvédelemből kizárták, sőt közvetve súlyosbították is helyzetüket, a mennyiben a más szakmabeliek vasárnapi munkaszünetével éppen az ő vasárnapi munkájukat növelték. Kárpótlásul azonban a szövetségtanács megígérte, hogy munkaviszonyaikat törvénynyel fogja szabályozni és pihenő idejük tekintetében is kellőképpen intézkedik. Tiz évi várakozás gyümölcse tehát a szóban forgó rendelet és mégis csupán a napi munkaidő szabályozására szorítkozik, mig a vasárnapi pihenő továbbra is a függő kérdések közt maradt. A rendeletnek van ugyan egy szakasza, a melynek intézkedése a vasárnapi munkaszünet pótlására van hivatva. A pinczérek és szakácsok tudniillik minden 2—3 hetenkint 24 órai szabad időt élveznek és minden közbeeső héten legalább egyszer 6 órás kimenőt kapnak.

Ez a rendelkezés azonban épen nem felel meg a czélnak többek közt már csak azért sem, mert egy szabad hétköznap nem pótolhatja a szabad vasárnapot.

De a napi munkaidő szabályozása is sok tekintetben kifogás alá eshetik. így például a maximális napi munkaidőt 15—17 órában állapítja meg. Az igy fönnmaradó 8—9 óra munkaszünetből a pinczérnek néhány órát egészsége ápolásának, ruhái javításának, esetleg családjának kell szentelnie, a fízikai nyugalomra tehát vajmi kevés idő jut.

Egyéb hiányai is vannak a rendeletnek. Nem lehet jól felhasználni az étkezési időt, hiányzik a háló és konyhahelyiségek felügyelete, továbbra is fennáll az a botrányos dolog, hogy a munkaközi szünetek alatt nem szabad leülni. Nem terjed ki a rendelet a szállodai személyzet másik része : a kapusokra, háziszolgákra., szobalányokra stb. a rendelet II. részében a vendéglőkben és italmérésekben alkalmazott segédek és tanonczok fogalmának definálása értelmében.

Maga a rendelet, a melyet a szövetségtanács az ipartörvény 120. e. §-a alapjáD ebben az ügyben kiadott, a következő képen hangzik :

I. 1. Vendéglő és italmérésekben minden tizenhat évnél idősebb segédnek és tanoncznak hetenkint hétszer legalább nyolcz órán át tartó, meg nem szakított munkaszünetet kell adni. Az első munkaszünet vége a következő hétre eshetik.

Tizenhat évnél fiatalabb segédek és tanonczok szünete legalább kilencz óra legyen. Ilyen rendeletek kibocsátására jogosított hatóságok rendőri rendeletéi alapján ez a hosszabb munkaszünet a tizenhat évnél idősebb segédekre és taDonczokra is kiterjeszthető.

A felsőbb közigazgatási hatóság jogosítva van, fürdőkön és gyógyhelyeken a vendéglőkben alkalmazott tizenhat évnél idősebb segédek és tanonczok munkaszünetét, a fürdöszak tartama alatt, de három hónapnál nem hosszabb időre, egész hét órára leszállítani. Ezen munkaszünet mellett, az étkezés