Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-04-05 / 7. szám

XYlll-ik évfolyam 1902, l szám. Budapest, április 5.

„P1NCZEKER LAPJA“

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatrnár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomaromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek” az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok i partár suíatá1 ‘-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a _ “Székesfejér vári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuialá“-nak, az “Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet

budapesti központi mozgalmi bizottságának

SW* HIVATALOS KÖZ

ÖNTE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. | Félévre . . . 6 kor.

Háromnegyed évre 9 ,, | Évnegyedre ... 3 ,,

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Elhagyatott iparunk.

Mig a magyar törvényhozó testületben a társadalom legkülönfélébb osztályait látjuk képviselve, addig a vendéglős iparnak egyetlen egy képviselőjét sem lehet szerencsénk üdvözölni a tisztelt honatyák között. Látunk ezek között egy sereg ügyvédet, jogászt, pedagógust, matematikust, hlozofust, újságírót, földbirtokost, papokat, pely- hedző fiatal és hófehér öreg embereket, mindenféle rendű és rangú férfiúkat egész a fűszeresig s hogy pedig a „népképviselet“ teljes legyen, még a Makkay Zsiga bácsi is behozta becsületes daróczruháját a Házba, csak a vendéglős- ipar az, melynek nincsen képviselője, szószólója és védelmezője, pedig hej! de sok kiváló, jeles emberünk van, ki szellemével, mint vagyonával egyaránt képes volna magának nrandátomot szerezni, hogy iparunkat a törvényhozó testületben is képviselhesse.

Nincs senkink, aki végre a vendéglős-iparon lenditene. Szomorú jelenség ez, mert hisz az iparok közütt a legfontosabb a vendéglős ipar. Az egész társadalom ránk van utalva. A vendéglő, a szálloda második otthona a társadalomnak. Ennek az iparnak any- nyira szervezve, olyan tökéletesen A^ér- tezve kellene lennie minden nyomással szemben, mint egy iparnak sem.

És ez az ipar hanyatlóban van. A vendéglős-iparra napról-napra elviselhetetlenebb súllyal nehezedik a sok teher, amivel csak egy ipart megrakhatnak.

Az adók súlyát alig bírjuk viselni. A legmagasabb házbéreket mi fizetjük Budapesten is, a vidéken is. Senkin annyit nem nyargalnak rendőri, törvényhatósági, miniszteri rendeletekkel

mint mi rajtunk. Tétlenül állunk a sörgyárak önkényével, kartellével s mint az idén is, a jégszükséglet beszerzésével.

A pályánk pedig bizonytalan. A pinczér sarlatán a társadalomban. A sátoros czigányt többnek tekintik, mint a magyar pinczér osztályt. A pinczérrel mindenki gorombáskodik, mindenki parancsol neki, de senki sem törődik vele.

Hogy él, mint nevelkedik, ki gondoskodik családjáról, mi lesz belőle öregségére, ha már a munkát nem bírja —- arra senki sem gondol. .

Csak azt tudják, hogy mig bírja a munkát, a lótást-futást, a közönség szekatúrájáig addig számíthat azokra a kegyelemfillérekre, amiket a publikum vet oda a tálezákra neki

Azontúl többé senki sem törődik vele.

Megfeszített erővel igyekeztünk elhanyagolt ipari bajainkat orvosolni. De mintha minden igyekvésünk hiábavaló lenne. Nem akar bennünket észre venni senki, nem akar tudni rólunk senki.

Pedig társadalom-erkölcsi szempontból is fontos lenne, hogy valaki az országgyűlésen felszólaljon értünk.

Hisz a közönség ki van szolgáltatva iparunknak. Ha a vendéglős-ipar könyörtelen üzletté züllik, azt az egész társadalom megfogja sinyleni.

Ezt kellene megmondani ott a Házban. Erre kellene egy vagy több ember, a ki szivén viselné iparunkat.

Sajnos ezt még mindezideig nélkülöznünk kell.

Lehet hogy magunk vagyunk az okai.

Ennek a szomorú jelenségnek a nyomán is fel kellenék ébrednünk, hogy ,,Segits magadon, az Isten is

segít“ jeligével segítsünk immár saját magunkon s összetartva minél tömegesebben lépjünk be a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetségé"-be! mely hivatva van sok fájó könyüt arezunk- ról letörölni.

Szakiskolánk ünnepe

(Istvánüij)

A Glück Frigyes által a budapesti pinczériskola végzett növendékei számára alapított 10,000 koronás Istvándij ezidei kamatait, vagyis 400 koronát a márczius 15-iki ünnepély alkalmából adták át fényes közönség jelenlétében ifj. Tömör Ferencz pinezérnek, Tömör Ferencz fővárosi vendéglős szaktársunk derék, törekvő fiának, ki ez ősztőndijjal külföldön fogja tanulmányait folytatni. A nevezett a negyedik, a ki e dijat élvezi. Két elődje most is külföldön tölti idejét tanulmányainak gyarapítására.

Miután Mártonffy Márton miniszteri osztály tanácsos, orsz. iparoktatási főigazgató, az István-dijad a nyertesnek átadta s Walter Károly igazgató az adományozó levelét felolvasta, Tömör Ferencz következőleg köszönte meg kitüntetését:

A hála érzelmével van tele e pillanatban az én ifjú szivem s érzem, hogy ez a hála elkísér engem az élet útjára, a hol életem végéig megőrizem azt Önök iránt, kegyes jó uraim!

Engedjék meg, hogy hálámnak e kifejezése után e pillanatban annyit adhassak még viszonzásul, amit e pillanatban adhatok: forró köszönetét! E mellett azoaban Ígéretet is teszek még, hogy erre a kitüntetésre méltó is akarok maradni. Becsületes iparkodásért nyertem: becsületes iparkodással akarok méító lenni reája továbbra is minden tekintetben; de főleg két oldalról: a szakismeret gyűjtésére nem riadok vissza a vándorúiról s onnét úgy térek vissza, mint arra méltó, hogy a magyar haza iparügyének, különösen pedig a vendéglösiparnak méltó munkása lehessek s igy mint jó polgár, mint jó hazafi szolgálhassam hazám szent ügyét az én egyszerű helyemen, de becsületes és igaz szándékkal. Fiatal társaim! A kik közül én im csak most távo