Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-05 / 5. szám
3. 1902. márczius 5. Vendéglősök Lapja len fáradozása végre is meghozta a '/árvavárt sikert. Kalmár Fábián tártaim s beszédét a következőkben adjuk : T. közgyűlés ! Mai közgyűlésünk egyetlen tárgya a „M. 0. P. E “ tel szemben való állásfoglalásunk. E nagyfontosságú kérdés tárgyalása alkalmával nem lesz talán érdektelen a Budapesti Pinczér Egylet s általában a ma létező pinczér egyletek és a „M. 0. P. E.“ között párhuzamot vonni és azoknak fentartó és kiható erejöket egymáshoz viszonyítva mérlegelni, hogy megállapítható legyen, vájjon melyik egylet felel meg leginkább a pinczérség kívánalmainak : a jelenlegi egyletek-e, vagy a „M. 0. P. E.“ ? Meg kell továbbá állapitanunk, melyik egylet nyújthat tagjainak előnyösebb biztosítékokat a pinczérség érvényesülésére és a megélhetésre, — és hogy melyik képes az ő szervezeté- i nél fogva szakfoglalkozásunk fejlesztését a a mai kor igényeihez megfelelően előmozdítani, az összpinczérséget kebelébe fogadni s részükre egyöntetű vezetés mellett előnyös létfeltételeket biztositani. Elismerem, hogy a pinczér egyletek ez ideig is nemes és humánus működést fejtettek ki és ezért azoknak mindig hű követője voltam, — de hogy ma már a fen- tartásuk által s a hozott áldozatoknak megfelelően valami czélirányos törekvést fejtenének ki a szakfoglalkozás érdekében, azt nem csak én tagadom, hanem önök masuk is tudják, hogy betegsegéiy és temetkezésen kívül egyebet nem ad egyetlen egy egyesület sem a tagjainak. Tehát ha most ezzel szemben tekintetbe vesszük a „M. 0. P. E.“ szervezetét s az alapszabályaiban lefektetett elveket, úgy még a laikus is rögtön fel tudja fogni mindazon üdvös törekvéseket, melyek a M. 0. P. E. alapszabályaiban, mint a pinczérség létfeltételeinek legfőbb biztosítékai, lerakva vannak. Nem beszélek más egyesületről, csak a Budapesti Pinczér Egyletről, mely bár 68 éves dicső múltra tekinthet vissza s a melynek szerény személyem is tagja, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy minden igyekezetem daczára ezen egylet múlt működéséből nem tudtam megállapítani : vájjon működése üdvére volt-e szakfoglalkozásunknak, arányban volt-e a hozott áldozatokkal s vájjon mennyiben segítette elő tagjai érdekeit s megélhetési módjait, hány esetben istápolta tagjait anyagilag és erkölcsileg, a mikor azok önhibájukon kívül a züllés lejtőjére jutottak . . . Fájó szívvel gondolok vissza ezen egyletnek 68 év óta kifejtett egyszerű, sivár működésére, hogy egyebet, mint betegsegélyt és temetkezést nem tudott nyújtani tagjainak, pedig ezen egyletnek valóságos véd- bástyául kellene szolgálnia a pinczérségnek. A pinczérség manapság nemcsak egyedül a betegsegélyre van utalva, hanem ennél sokkal többre is. Hogy csak egyet említsek a sokból, elegendő lesz magát a munka közvetítés kérdését állítani fel, mely sürgős megoldásra vár. Ez az egyedüli kérdés magában elégséges a.ra, hogy meggyőzzön minden kételkedőt, s megbontson minden ellenvetést, mely még talán a M. 0. P. E. ellen fennállhat- Ez az egyedüli kérdés elég ok arra, hogy elhatározó lépésre szánjuk magunkat s testületileg olvadjunk be az 0. P. E.-be. Mert ezen 0. P. E. az ő országos szervezeténél fogva felöleli összes társadalmi bajainkat s megszünteti a szakfoglalkozásunk terén dúló rendszertelenségeket, az által, hogy a munka közvetítést kebelbeli ingjenessé tette tagjai részére. így elejét vette azon visszás s nagyon sok esetben káros befolyással járó elhelyezési ügynöki rendszernek, midőn nem a szakképzettség, s nem a szakismeret- dominált, hanem a pénz, s amidőn nem közvetítettek, hanem eladtak üzleti állásokat a legtöbbet Ígérőnek. Ezen eseteknél nem is annyira az ügynök maga volt a tett okozója, mint inkább azok az illetők, kik állást nem a szakképzettségeik, s becsületes szorgalmas munkásságuk által óhajtottak, s tudtak elnyerhetni, hanem úgynevezett alkusz módjára azt túl licitálva, suttyomban megvették. Ezen eljárás és dívó szokás ép úgy üldözendő, mint maga az ügynök, vagy az ügynöki rendszer, mert ezek voltak egyedüli okozói annak, hogy a pinczéri szakfoglalkozást sáska had módjára lepték el mindenféle individuumok s itt kontárkodtak a tisztes, s szakképzett pinczérség rovására. Az 0. P. E. létesítésének alapeszméje az, hogy felszabadítsa, jobban mondva megmentse a pinczérséget attól a nagy ügynöki i sarcztól, a melynek ezideig kitéve volt, s megteremtse részökre a kebelbeli ingyenes munkaközvetítést. Továbbá czélja, hogy az ő országos szervezeténél fogva, mintegy határfalat vonni e szak foglalkozás körül, hogy a pinczéri szakfoglalkozást ne bitorolhassa minden • alapgyakorlat megszerzése nélkül senki, mert az 0. P. E. tagja csak az lehet, a ki e szak foglalkozás három évi gyakorlását ok- mányilag igazolni képes. Az országos P. E. csak tagjait helyezi el, igy tehát azon egyének, kik csak úgy szöktek át e szakfoglalkozás terére, ezen egyesület által nem hogy támogatásban ré-. szesülnének, hanem száműzi őket, s leszorítani igyekszik a gyakorlat teréről. Az 0. P. E. czélja a társulási szellem és az összetartozandóság érzékének fejlesztése, mely czélból szórakozási helyet és Ottho/2t teremt tagjai részére, hogy igy a szellemi műveltségűket is fokozza. Az 0. P. E. segélyezési osztályt szervez a czélból. hogy önhibájukon kívül elesett tagjait felsegítse azokat talpra állítsa és vissza adja őket iparuknak, családjuknak s a társadalomnak, kik máskülönben az elzüllés sikamlós útjára jutva, végképen elvesznének. T. közgyűlés. Ha most még tekintetbe veszszük, hogy ezen 0, P. E. létre jöttével annak a sok ezer embernek, kiket pinczér néven ismer a világ, egy országos intézményes biztosítékot szerveztünk a megélhetésre s az érvényesülésre, akkor azt a pin- czérnek nem ellenezni — hanem örömmel kell fogadni,s ahhoz készséggel hozzá járulni. Fel merem tételezni minden egyes kartársamról és pinczérről, hogy aki szereti kartársát, szereti iparát, szereti embertársait, s a ki csak egy parányi érzéssel bir szakfoglalkozásunk fejlődése iránt, s a kinek csak halvány fogalma is van a mai kor műveltségéről, és ennek kapcsán tudja, hogy azzal nekünk is lépést kell tartanunk, az nem ellene, — han m mellette van az 0. P. E.-nek s annak tagjai sorába lép. Amint áll ez egyes pinczérekre s kartársakra, úgy áll ez az egyesületekre is sőt mi több, az egyesületeknek már erkölcsi kötelességük elveik alapján is, az 0. P. E.-be belépni, vagyis annak országos szervezeti alapszabályait, mint a további működésre legalkalmasabb eszközt, elfogadni. Mert ugyanazon alapeszme s ugyanazon elvek alapján épült fel az 0. P. É. is, mint a melyen a jelenlegi egyesületek felépültek és működnek. Csakhogy az 0. P. E. országos szervezeténél fogva teljesen kifejtheti mindazon törekvéseket, melyekkel e szakiparunknak hasznára s a pinczérség javára lehet, mig a mostani egyesületek, miDt már beszédem elején is mondottam, a betegsegélyezésen kívül mit sem képesek nyújtani tagjai részére. Már most ha tekintetbe vesszük még azon körülményt, hogy az 0. P. E. létesítésével alkalom nyílt minden egyes belépő tagnak az ország bármely részében magát ép oly jogos tagnak tekinteni, mint a saját volt egyesületeinél, akkor érthetetlen előttem a Budapesti Pinczér Egylet azon tagjainak fellépése, kik az 0. P. E.-be való beolvadást oly nagy vehemencziával ellenzik. A beolvadás ellenzésének csak akkor volna jogos alapja, ha az 0. P. E.-ben még any- nyit sem érhetnének el a tagok, mint jelenleg. De akkor, a midőn az 0. P. E. a mai kor legszebb szellemi vívmányaival felszerelve létesült az összpinezérség létfeltételeinek biztosítására s szakfoglalkozásunk fejlesztésére, akRor nemcsak helytelen egy ellenkező irányban való actiónak kifejtése, hanem nagyon káros is, mely végre is ezen egyesület rovására történik. Már elmúltak azon idők, a midőn a pinczérség egy egye- I síiletbe való belépését privát passziónak tekintették s csak azért volt tagja egyik vagy másik egyesületnek, hogy mint annak egyik kimagasló alakjaként tündökölhessen kartársai felett, mert egyik elsőrendű üzletnek főpinezére. Tehát merev hiúságból s feltűnési viszketegségből. Ma már életszükséggé vált egy egyesületnek tagjává lenni, valamint az ez idő szerint alakuló egyesületnek is más czéljai vannak s más kötelességeknek kell megfelelnie mint az előbbieknek. így tehát az a törekvés, hogy a Budapesti Pinczér Egylet ne olvadjon be az 0. P. E.-be, nem jelenthet egyebet, mint a szakfoglalkozással, valamint a mai műveltségi fejlődésekkel szembeszállni s a kartársak érdekeit nem előmozdítani, hanem még azt is lerombolni, mi ezideig van. Azok szemei előtt nem lebeghet más, mint a saját énjük, érvényesülésre való törekvés, mely minden közérdek iránti törekvést teljesen kizár. Ilyent csak olyan egyének támogathatnak, kik magukat a jövőre nézve teljesen biztosítva látják s homályos sejtelemmel sem bírnak a műveltségi fejlődésekről, a társa- nalmi szellem és összetartozandóság érzetéről, továbbá egy szemernyi érzéssel sem birnak szakiparunk, valamint kartársaink érdekeinek előmozdítása iránt. Én óva intem t. kartársaimat, hogy azt a lelketlen törekvést ne támogassák, a mely ezen egyesületnek régi dicsőséges hírnevét s mint legelső s legalkalmasabb erkölcsi testületnek magas szimbólumát alá ásná az által, hogy ez az egyesület nem folyna be az országos egyesületbe, mert ezzel megásná önmagának a szégyenletes és gyászos sírját. Ha tehát az ellenzék azt hiszi, hogy ezen egyesület be nem olvadása esetén az 0. P. E. megbuknék, abban nagyon téved. Hanem épen az ellenkező ese fog bekövetkezni, vagyis nem-egyesülés esetén a Budapesti Pinczér Egyletnek életereje csökken, s rövid idő múlva meg kell szűnnie az 0. P. E. erős nyomása által. Tehát appelálok józan gondolkozásaikra s nemes érzéseikre és nem tételezem fel egy tagtársról sem, hogy ő a Budapesti Pinczér Egyletet már csak az ő 1 68 éves dicső múltjánál fogva is eltörülni óhajtaná, ennélfogva kiáltsák egy szívvel, egy lélekkel, s egyhangúlag, hogy egyesülünk az 0. P. E.-tcl oly feltétel mellett, hogy a Budapesti Pinczér Egylet dicsőséges hírneve, s vagyona mindig fenn maradjon, s tündököljön az 0. P. E, felett. Uj pusztaszeri szerződés. Ipari életünkben gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek avval a re- j ménynycl kecsegtetnek, hogy sokat hányatott sajkánk biztos révet ér s hosszas, er- nyedetleu küzdés után mi is elérjük azt a piedesztált, a meljre sajátos hivatásunk kulturális és nemzetgazdasági szempontból határozottan praedestinált. > Idők jele, hogy tényezők leszünk nem-
