Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-05 / 5. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1902. márczius 5. csak a közterhek viselésében, hanem a közügyek intézésében is. Az atyáskodó gyámkodásnak kell, hogy vége szakadjon. Az autonómia rongyai nem képesek eltakarni azt a sok üzelmet, ripök pumpot és egyéb arczátlan törvényszegést, a mely- lyel lépten-nyomon találkozunk. Az autonómia maszlaga nem képes behegeszteni azt a sok ártatlanul szenvedett sebet, melyet az autonómia Don QuihO' tóinak balga szenvedélye és abderai* böl- csesége ipari életünk gyenge testén ejt. Tűrhetetlen az állapot, midőn már holmi ősreménybeli tanaracskák is arisztokratikus allureokban á Iá vigécz utaznak. On- kényüleg meghosszabbitják a zárórát, a rendőröket kidobják, a zsandárokat összeszama- razzák, a czechet föliratják és a szepegő kompániában nevetve hangoztatják a leg" újabb sütetü szálló igét: „majd megfizeti j Draskóczy.“ Mindez azért történik, azért bírságolják meg a vendéglőst is kihágás czimén, mert az illetőnek „farmatringos“ által még nem igazolt apósa, takarékpénztári választmányi tag, a nagyérdemű kupaknak népképviseleti alapon tagja, aki felgyülemlett honfi keserveit rend szerint a kávéházi asztalokon való tánczolás közben szokta kiönteni. Az efféle dolgok végigélvezése nehéz próbára teszi még a legerősebb gyomrot is. Ez még hagyján volna. Ezt még el lehetne viselni. De mikor az ilyen úgy a vendéglősnek, mint a kávésnak egyaránt felette kincs, utálatos és költséges kedélyeskedések oly autonom határozattal társulnak, amely gyökerében támadja meg a szakipart, akkor a jogorvoslat kérelmezése és sürgetése nemcsak jogosult, hanem egyúttal kötelező is. Egy népes község lett e tekintetben úttörő. A nagyzási hóbort benne érte el tetőpontját. Példát adott, hogy lehet a becsületes adófizető polgárokat koldusbotra juttatni, ha az elemi csapások és a gazdasági válság minden mostohasága daczára is erre gyengének és képtelennek bizonyult. E község humánus intézmények nélkül szűkölködik. Vagyonbiztonság tekintetében vetekszik Csáky szalmájával. A kültelkiek alkonyatkor husángokat állítanak az ágyuk fejéhez, hogy legyen corpus delicti az esetleg kiszálló vizsgálóbíró számára. A beltel- kiek uj zárakon törik a fejüket, hogy a határozatiig kimondott rendelkezési alapra a köteles koronákat beszolgáltathassák, illetve a végrehajtónak legyen mit lefoglalni és dobra ütni. E község jeles vezetősége jelentékeny árengedmény nyel bérbe vette a fogyasztást s kezelését rögtön albérletbe adta az egyik konkurensnek. Természetesen nem ráfizetésre, mert a vezetőség mindenik tagjával kezel. Az általános gazdasági pangás — úgy látszik — nem nagyon kedvezhetett a kezelő albérlő bevételi előirányzatának, mert a községi vezetőség egy borongós napon a fogyasztási pótadót rendelkezési alap teremtése czimén határozatiig felemelte a maximumra, mit a kezelő nyájas mosolylyal, a tőle megszokott kezeléssel fogadott s hálás köszönetét kegyesen kilátásba helyezte. Ezzel megköttetett az uj puszta-szeri szerződés. E szerint a füligsár község lakossága nagyobb fogyasztási adót fizet a kezelőnek, mint a főváros közönsége, amelynek legalább meg van az az elégtétele és kárpótlása, hogy uton-utfélen rendőrbe botlik, még erre *) Abdera kisázsiai város, lakosainak piszkosságáról és tizenhárompróbás butaságáról nevezetes. Szedő gyerek. uton-utfélen csak a végrehajtó tart örökös hajtő-vadászatot. Mire való ez a tüntető generositas ? Mitől jó az ilyen közigazgatás és közgazdálkodás, a melynek révén 5000 korona jut rendelkezési alapra a közpénztárba uj pótadóban, mig a fogyasztó közönség zsebéből 10—18 ezer korona vándorol e czimén a kezelő zsebébe. De egyáltalán mire való a rendelkezési alap egy községi vezetőség kezében ? Talán csak nem akarja magát kitömetni a Lendl- féle intézetben ? Talán csak nem akar magának örökös helyet váltani a Barnum-íé\e ritkasági múzeumban ? Hogy a szaktársak kérelmét ridegen visszautasította, azon egy cseppet sem csodálkozunk, mert azokat fejős tehénnek, Csáky szalmájának tartja, de nagyon meglep, hogy ezen válságos és forrongó világban bocsátkozik ilyen esztelen üzletbe. Nagyon meglep, hogy ilyenkor és olyan czikkeket sújt uj adóval, amelyek az élet fentartásához okvetlenül szükségesek. Olyan czikkeket, amelyek állami segélylyel és védelemmel vannak ellátva azon czélból, hogy a satnyuló nemzedék uj erőre kapjon s ez által garantiát nyújtson azon nagy nemzeti feladatok sikeres megoldására, amelyek a nemzet életében elfoglalt vagy elfoglalandó állásában reá várakoznak. Micsoda meggondolatlanság, vagy inkább bárgyuság kell ahhoz, hogy az általános szegénység aggasztó idején még mesterségesen is fokozzák a szegénységet! Az állam talán azért fektetett százezreket a szol lök rekonstruálásába s az állattenyésztést talán azért subvenczionálja, hogy a termelők még saját árban sem adhassanak túl termékeiken holmi csekedli határozatok miatt? És ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, iszonyodva látjuk kilógni belőle a lólábat. Undor fog el arra a sejtelemre, hogy talán a szív legnemesebb érzelmének, a hálának jutott ily nemtelen és hálátlan szerepet Nem akarunk gyanúsítani senkit, mert az nem a mi kenyerünk. Majdnem két évtizeden át mindig hűségesen kitartottunk az igazság és jogosság mellett, attól ezentúl sem tántorodunk el! De az nagyon feltűnő, hogy épen a minimális jövedelmi időben a maximális megadóztatás mennyköve csapott le. Bízunk az illetékes intézőkben, hogy az a szerencsétlen uj pusztaszeri szerződés csak puszta kísérletnek marad, s úgy a szaktársak, mint a fogyasztó közönség teljes megelégedésére átadatik méltó sorsának. A mi bálunk. — Saját tudósitónktól. — A budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata, valamint a budapesti pinczér egylet együttes bálja, mely múlt hó 19-ikén zajlott ie a Royal szálloda összes helyiségeiben, méltán sora- kozhatik az idén is, úgy mint minden évben, Budapest legszebb és legsikerültebb táncz- mulatságai közé. Már hetekkel a bál előtt megnyilatko- kozott az óriási érdeklődés idei bálunk iránt, ami főleg az ügyes fáradhatlan és buzgó rendező bizottság érdeme, amely minden lehetőt megtett arra nézve, hogy az idei bál minden eddigi bálunkat felülmúlja. A kora esti órákban hosszú kocsisor jelezte a szebbnél-szebb, mulatni vágyó leánykák megérkezését. Méltó feltűnést keltett azon 14 bájos vendéglős kisasszony, kiket sikerült Bokros Károly urnák koszorúslányoknak megnyerni a bálanya: Petá- novicsné úrnő fogadásához. Esti 9 órakor már alig győzte a fogadó-bizottság a vendégek felvezetését a bálterembe, ahol ismét egy igen kellemes, kedves meglepetés várt a^ hölgy-közönségre : a remek kivitelű táncz- rend. A tánczrend alakja egy plüss szőllő levélen egy fürt szőllő — mely mesterileg volt utánozva — és arról egy lelógó kulacs, melyen a bálanya igen sikerűit arczképe díszelgett, aminek úgy alakja, mint szépsége általános tetszést aratott. Tíz órakor jelezték, hogy a bálanya megérkezett és erre mintha egy villamos ütés érte volna a fiatalságot, mely már alig győzte bevárni a táncz kezdetét. A bál anyát, Bokros Károly úrral az élén, a 14 bájos koszorús leányka fogadta, a teremben pedig Pongrácz bandája rá- kezdte a Rákóczy indulót és ennek a hangjai mellett vonultak be a terembe. Alig hogy a Rákóczy utolsó akkordjai elhangzottak, felzendült a csárdás: „Korcsmárosné bort ide a kupába“ és Bokros Károly ur a bálanyával valamint a koszorús leánykák ki-ki a maga párjával, megkezdték a tánczot, amely csak a reggeli órákban kezdte végét járni. A tánczterem még reggel 6 órakor is tele volt tánczolni vágyó párokkal és bizonyára azon érzettel távozott mindenki, hogy egy pár kellemesen eltöltött órával gazdagabb lett. A bálon megjelent Márkus József főpolgármester ur és küzéletünk számos ös- mert alakja is. A bál sikere érdekében oda- adóan és buzgón fáradoztak az ipartársulat részéről: id. Kammer Ernő és Glück Frigyes tiszteletbeli elnökök, Petánovics József rendező bizottsági elnök, Gundel János bálelnök, Wirth Ferencz alelnök és Fürst Tivadar pénztárnok ; a pinczér egylet részéről : Szüts Lajos elnök, ^4czé/ Miksa alelnök, Kalmár Fábián jegyző, Gelbmann András pénztárnok és a nagyszámú rendező bizottság. Megjelentek névsora. Asszonyok: Fürst Tivadarné, Mádai Lajosné, Herkner Ferenczné, Branovics Manóné, Szemerényi Gyuláné, Faludi Ágostonné, Czech Jánosné, Jung Péterné, Schmid Ferenczné, Bronner Miksáné, Farkas Pálné, Barta Pálné, Gránicz Gyuláné, Wurm Károlyné, Ungár Lipótné, Schlesinger Dávidné, Szántó Samuné, Spiegl Józsefné, Leimetter Istvánná, Hechtl Jánosné, Freundné, Erdős Adolfné, Pajor Györgyné, Pelczmann Ferenczné, Tóth Ernőné, Hering Netti, Schumy Károlyné, Kiss Istvánná, Wittmann Józsefné, özv. Schlesinger Adolfné, Deutsch Mórné, Mikola Istvánná, Hell Józsefné, Klein Józsefné, dr. Springer Ferenczné, Fodor Istvánné, Endrédy Sándorné, Bajtek Ferenczné, özv. Hutné, özv. Deck- nerné, Hanzmanné, Somogyi Sándorné, Seidl Yenczelné, Auerbach Gáborné, Szilágyi Lajosné, Schmid Ferenczné, Simon Imréné, Bittner Jánosné, Ág Lajosné. Asbóth Mi- hályné, Waltmanné, Klekker Alajosné, Klein- rath Antalné, Sziklai Ignáczné, Sperl Fló- risné, Rigler Ferenczné, Steyles Jánosné, Mutor Györgyné, Kátai Yilmosné, Jajczainé, Simonyi Antalné, Tönköl Etel, Jelinek Mórné, Bittner Alajosné, Mráz Albertné, Dvorzsák Jánosné, Weisz Viktorné, Chladek Józsefné, Hanzmann Jánosné, özv. Kolb Gusztávné, Ágner Lajosné, Tiltscher Jánosné, Weisz Gusztávné, Herz Rezsőné, Tárán Prokopné, Czurmühl Istvánné, Schwítzberger Nándorné, Krátki Kálmánná, Fürstné, Roth Manóné, Hornyák Anna, Grab Jánosné, Schwarcz Józsefné, Litassy Emilné, Marschal Józsefné, Érczhegyi Emilné, Arenberg Miklósné, Lind- mayer Mihályné, Menich Jánosné. Leányok: Barabás Aranka, Menich Emmuska, Fürst Matyika, Pelczmann Margit, Mádai Margit, Bokros Manczika, Szépei Flóra, Schmitt Irmuska, Feith Gizella és Rózsika, Spalt Aranka, Lehrer Etelka
