Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-05 / 5. szám
2 Vagy ha jobban tetszik ez a régi szánalmas, siralmas állapot, hát aludjanak tovább. Egyszer lesz ébredés és az igen keserves lesz és akkor nem tehetik felelőssé sem a minisztert, akiben meg volt a jóakarat, sem a kormányt, sem a kamarákat, sem minket, hanem csak saját magukat. Iparunk és a hazafiság. Sokan elitélik azon embereket, a kik minden tekintetben a hazafiság szent elvét követik, vagyis akik minden magyar jellegű dolgot előnyben részesítenek a külföldiekkel szemben. Elitélik különösen azon sovinisztákat, a kik főleg a német produktumokat | gyűlölik. Ez az ellentétes állapot nem uj keletű. Pedig éppen azok, a kik a sovinizmusnak ellene vannak, azok tanitottak meg bennünket arra, hogy a praktikus hazafiság a legszebb erény. Máshol nem oly feltűnő a sovinizmus, mint például nálunk, hol a sok idegen áramlattal küzködve, szinte életfeltételt képez az, hogy hazánk eredeti terményeit pártolni kell, még akkor is, ha azok nem képesek a külföldi termékekkel versenyre kelni. Mondom, nálunk sokan rossz szemmel nézik a hazafias törekvéseket, pedig a mi sovinizmusunk sem volna nagyobb bűn, mint akár a francziáké vagy angoloké, kik minden képzelhető alkalommal tüntetnek hazájuk mellett. De ne szorítkozzunk másra, csak a mire kötelességünk : a vendéglős iparra. Ha egy kis soviniszta ize is lesz e soroknak, azért tán még sem lesz fölösleges szót emelnünk a magyarság érdekében. A hazaárulás — tudjuk — nagy bűn. De hazafias felfogás szerint az is hazaárulás, ha egyes társadalmi osztályok a hazafiság leple alatt külföldieknek nyújtanak otthont és ek- zisztenciát, miáltal magyar véreiket koldusbotra juttatják. Szakosztályunkat nem lehet ezzel gyanúsítani. Mert ki az oka annak, hogy a budapesti kávéházak némelyikében kakukfészket rakott a frivol német múzsa? Ki az oka, hogy e helyeken a német „tingl-tangl“ felüthette csúfos tanyáját? Ne tessék azt hinni, hogy talán a magyar vendéglős- vagy kávés-ipar tagjai. Ezek a mai szomorú anyagi viszonyok között úgy élnek, a hogy lehet. Hanem a hiba ott rejlik, hogy a magyar társadalomnak nincs eléggé kifejlett hazafias Ízlése és ítélete. Hazafiság, magyaros önérzet, magyar termékek iránt való lelkesedés sohasem vál- hatik szégyenére sem a kereskedelemnek, iparnak, sem a mezőgazdaságnak (bortermelésnek.) Sajnos, hogy a mi iparunk egyes tagjait is magával rántotta a hazafiatlan nem- bánomság áradata, mely mindenkor veszélyeztette a magyar ügyet. Azok, a kik őszinte hívei a képesítéshez kötött iparnak, nem helyeselhetik azt, hogy munka- közvetitésünk országos rendezését az állam- intézet végezze. Ez a javaslat nem alkalmas arra. hogy a pinczér-kérdést, vagy annak egy íészét, a munkaközvetítést helyesen megoldja, ellenkezőleg, a vendéglős ipar fejlődését meggátolná. Minden iparnak bizonyos erkölcsi magaslatra kell emelkedni s ezt úgy érhetjük el, ha a szakiskolák a jövő nemzedéket kellően nevelik. Az „0. P. E.“ intézményének törvényes létesítése lenne az első lépés szabad iparunkat a képesítéshez kötött rendes iparágak nívójára emelni. És ezért jobb lett volna, lia az előbb említett javaslat egyáltaVendéglősök Lapja. Ián nem kerül felszínre, hanem inkább az „0. P. E.“ kérdésével foglalkoznának alaposabban és hagynák szóhoz jutni azokat, kik e kérdéssel nemcsak évek óta foglalkoznak, hanem egyúttal a gyakorlati életből merített prakszisuk folytán a legilletékesebb tényezők. Egy oly szövetkezet pártolását, mely iparunk minden ágazatát felkarolja, mindig szerencsésebb javaslatnak tartok. Ez az Országos Pinczér Egyesület. Őszintén ki kell mondanunk, hogy azok, kiknek érdekében valaminek történni kell, nagyon jól tudják, hogy mily események pressziója alatt történik most az, a mi történik és soha még a bizalmatlanság szakosztályunkban nem állott oly magas fokon, mint most. Ez az állapot tehát a pinczér kérdést nem fogja megkönnyíteni, hanem nagy mértékben megnehezíti. A legmérvadóbb egyének itt a pinczérek és nélkülök csak hézagos intézményt lehet létesíteni. A pinczér kérdés megoldása fontos kérdés, melynek az ipar kebelében kell végbemenni, tem pedig az ipar keretén kívül. A többi társadalmi osztályok nem értik meg az Orsz. Vendéglős Szövetség hazafias törekvéseit, igy tehát azokat nekünk kell támogatni. Az „0. P. E.“ törekvései nagyobbrészt megegyeznek az „0. V. Sz.“ elveivel. Mikor az Orsz. Vendéglős Szövetség megalakulásának hire először járta végig a sajtót, a napilapok nem emelték ki a Szövetség kiváló irányeszméit. Pedig e szövetségnek magasan szárnyaló czéljai vannak. Erre nézve a napisajtó kötelessége lett volna bővebb informácziókkal szolgálni, de bizony, szaklapjainkon kivül egyetlen lap sem elégített ki bennünket e tekintetben. Egy napilap sem iparkodott ecsetelni társadalmi hivatásunkat, egyik sem világította meg iparunkat, mint oly tényezőt, mely minden tekintetben hathatósan működik közre a nemzeti czélok érdekében. A társadalom tehát a lapok utján aligha vett tudomást a szövetség megalakulásáról és czéljairól. Mi okozza ezt a hazafiatlan közönyt? . . . Hiába támogatják egyesek fáradhatlan munkával, nemes idealizmussal és bőkezű anyagi áldozatokkal a szövetséget. Egy olyan sajtóbeli szószólóra van a szövetségnek szüksége, mely annak törekvéseit, hogy csak egyet említsünk: a képesítéshez kötött vendéglős-ipar értékét, illetékes helyen tolmácsolja. A „Vendéglősök Lapja“ mindig megragadott minden körülményt, hogy felelevenítse a szövetség föntartásának eszméjét. Kimutatta, hogy a képesítéshez kötés oly kérdés, mely elódázhatlan és mely megfontolást igényel. De — sajnos — egy fecske nem csinál nyarat. A nagy közönség nem olvas szaklapot, a kinek pedig az kötelessége volna, az sem támogatja. Szakosztályunk egy része közönynyel nézi a szövetség működését, sőt azt vagy nem ismerik, vagy ellenzik s igy mindenképen a vendéglős-ipar értékének ártanak. Ez a semmittevés, ez a közöny hatalmas arczulcsapása annak a nemes tevékenységnek, melyet a szövetség alapitói kifejtenek. Az a rideg nemtörődömség a vendéglősipar fejlődésének nagy hátrányára szolgál. Mindezekből csak azt a következtetést vonjuk le, hogy törekvéseink hézagosak, mert hiányzik belőlük az — erős hazafiság. Mi magyarok azt hisszük, hogy mi vagyunk a leghazafiasabb nép a világon. Szeretjük magunkat Angliával összehasonli- tani, pedig távol állunk attól. Angol ember nem alkalmazkodik más nemzetekhez, hanem bárhová megy, mindenhol otthon érzi magát és — angol marad. Nézzük meg az angol szállodákat Svájczban, Olaszországban, a Riviérán, Nizzában, Karlsbadban és egyebütt. Ez az angol sovinizmusnak bölcs politikája! Az angol büszke az ő szállodáira, szakácsaira, pinczéreire, büszke gasztronómiájára. 1902. márczius 5 büszke mindenre, a mi világhírét biztosítja Nálunk is beszéltek már a vendéglősipar fejlesztéséről, de csak — beszéltek. E beszédek elhangzottak, mint kiáltó szó a pusztában. Pedig jó volna tenni, mert az idegen áramlat káros hatással van iparunkra. Számos szállodánk és vendéglőnk van, a hol idegen ajkú alkalmazottak előnyben részesülnek. Ez a sajnálatos körülmény persze nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyarságról ferde nézetek vannak elterjedve a külföldön. E téren különösen a „Genfi Club“ működik legerősebben, melynek közbenjárásával már nem egy svajczi transzport érkezett hozzánk. Ezen genfista szaktársak veszedelmesen terjesztik körünkben a nemzetközi szocializmus mételyes tanait. Nem lehet ellene szólni, ha valaki nyelv- ismeretének gyarapítása végett hozzánk jön tanulni, hisz e czélból mi is elmegyünk mindenfelé. De a Genfi Club a nemzetköziség térjesztője ! Nevetséges állítás, hogy az idegen forgalom érdekében rá vagyunk szorulva a Genfi Club közvetítésére. Hisz a londoni magyar pinczér körnek sokkal hiva- tottabb és képzettebb tagjai vaunak, kik ép oly jártasak a franczia, angol nyelvben, mint a genfisták Szivesen látjuk mi a német pinczére- ket, ha tanulni jönnek hozzánk, de elvárjuk, hogy szerényen viselkedjenek és ne igyekezzenek fölénk kerekedni. Magyar hazában a magyar legyen az úr. Mi szeretjük a német nyelvet s meg is tanuljuk szivesen. Nem is az a hiba, hogy német emberrel németül kell beszélnünk, hanem az a hiba, ha egy német miatt az egész társaság németül beszél. Hiba, ha egy étteremben tisztán német étlapok vannak, hiba, ha csak azért ejtünk német szót, hogy nyelvismeretünket fitogtassuk. Miért nincs egy magyar nemzeties jellegű szállodánk Londonban vagy Karlsbadban, hol annyi magyar mágnás költi a pénzét? Nem bírna ekzisztálni. De miért nem ? Mert nem birná ki a versenyt az angol szállodákkal, vagyis mert az ott élő magyar urak nem támogatnák. Lám, ez a magyar hazafiság ! A vendéglős ipart, a szövetséget, a pinczéregyletet támogatni kell a szaktársaknak, a társadalomnak és a sajtónak. így aztán hamarább czélt érünk. A költő szerint: „Ha a világ Isten kalapja, úgy hazám bokréta rajta.“ Ne fonjuk mi ezt a bokrétát idegen virágokból. Ha nem is lehet mind mezei virág, ha idegen kerti virágnak is kell benne nyílni, legalább magyar kéz öntözgesse azt. A mi iparunk is egyik virága a kultúrának. A bortermelés pedig iparunk mezei virága. Ápoljuk hazafisággal mind a kettőt és a bokrétában ők fognak legszebben virágozni. Győr, 1902. febr. havában. Boór Jenő. A budapesti pinczér-egylet közgyűlése. Örömmel jelenthetjük t. olvasóinknak, hogy a Budapesti Pinczér Egyesület múlt hó 24-én tartott rendkivül népes közgyűlésén óriási lelkesedés mellett elhatározta, hogy az egyesület beolvad az Országos Pinczér Egyesületbe, azonban eddigi jellegét ezután is fönntartja és mint az 0. P. E. választmánya fog szerepelni. A közgyűlés, melyen Szűcs Lajos elnökölt, nagy tetszéssel fogadta Kalmár Fábián titkár magvas beszédét, ki emberi erőt meghaladó tevékenységet fejtett ki az Egyesület érdekében és ki a pinczérség összérdekeinek leglelkesebb har- czosának bizonyult. Örvendünk, hogy önzet-
