Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-12-20 / 24. szám
Vendéglősök Lapja Glück Frigyes. — A „Napközi Otthon“ megteremtője. — Nagy nevet írtam fel czimiil s érzem magamban gyarló kicsinységemet e nagy ember nemes cselekedeteinek kellő méltatásához. Azonban nem mulaszthatom el még sem, hogy pár szóval meg ne emlékezzem róla e lap hasábjain is, a mely lap hozzá legközelebb áll. Az egész fővárosi sajtót bejárta, az e<rész társadalmat és ennek vezetőit elragadta Glück Frigyes indítványa, melyben fölszólítja a társadalmat, hogy alkossák meg az iskolákban a „Napközi Otthon‘-okát. Ma a szegény munkás ember kora reggel 5 vagy 6 órakor elmegyen hazulról s beáll a robotos munkába, huzza az igát késő estig. Mig oda van családja kenyerét^ megkeresni, addig gyermekei azon 4 vagy 5 órai iskolában eltö tött időn kiviil a jóságos Istenre vannak hagyatva; ki vannak kényszerítve az utczára s hogy ez a különben szép fővárosunknak legrosszabb, legközönségesebb helye, ezt tudja mindenki, ezt nem kell magyarázni ; sajnos dolog, de való ! Itt ki van téve a gyermek minden rossznak, az erkölcsi, a testi s lelki elfajulásnak, elsatnyu'ásnak. Az utczán lesi már a gyermeket a bűn sötét piszokba mártott ölelő karja s ragadja magával a sárba, a végromlásba, mely kezdődik és folytatódik a börtönben s végződik valamely pálinkás boltban vagy valamelyik utszéli árokban. De nem mondom tovább e szomorú dolgokat, tisztában van ezzel mindenki. Már régen tudtuk s gondolkoztunk rajta, hogy ez ellen tenni kell valamit, de senki sem tudott elég okosat kitalálni. Glück Frigyes állott elő ekkor a föntebb elmondott indítványával s fölszólítva a társadalmat cselekvésre, buzdító szava hatott, egyre-másra alakulnak kerületenkint az egyesületek, amelyek czélul tűzik ki, a „Napközi Otthonok“ fölállitását és föntartását. Glück Frigyes szállodatulajdonos, az a íinom lelkületű, nagy inteligentiáju és szerető szivű emberbarát, akinek éles szeme minden szenvedést, minden nyomort, a társadalomnak minden orvosolható baját észreveszi és hála a jó Istennek, aki őt megáldotta földi javakkal, rögtön kész segítségére lenni mindenkinek; érző szive nem tudja nézni, min más tehetősebbek szeme finoman elsiklik, ő ott van mindenütt, ahol a nyomor tanyát ütött s lángoló emberszeretetével elűzi azt. Glück Frigyes a szegények, a nyomorultak védő angyala! A vendéglősök jól tudják, ki ő. A szakiskola megalakításában és fentartásában sokat fárad és áldoz. Bármi szak dologban áldozatra vagy tettre van szükség, mindig ott látjuk öt az elsők között. De nem csak szaktársai, hanem az egész társadalom is figyelemmel kiséri cselekedeteit, amelyek mind mind újabb áldozatok a közjónak. Észrevette dicséretes munkásságát és áldozatkészségét maga az uralkodó is, és sietett leróni a hála adóját vele szemben, egyik legmagasabb kitüntetéssel ajándékozván meg öt. Őszinte szívből gratulálunk a vendéglősök összeségének, hogy oly kiváló szaktársat adott nekik az Isten, a minő: Glück Frigyes. Köszöntjük Glück Frigyest a legújabb nagy és nemes cselekedete alkalmából s kérjük a jó Istent, adjon neki erőt, egészséget czélja elérhetésében való munkájához. Legyen kitartó a nehézségek leküzdésében, hangja hatoljon be minden szívbe, hogy minél többen igyekezzenek köréje seregleni s őt segítve a nyomorgók és szenvedőket megvigasztalni, megváltani. Magyarok Istene, nem féltem szép hazámat, nem hal ki vitéz, derék népe, nem örpül el Árpád unokája ; csak adj szeretett hazánknak minél több olyan nemes, jólelku és nagy szivü hazafit, amilyen. Glück Frigyes! Te meg szegény felebarátom, edes hazámfia, te° a gyárak öldöklő füstjének rabszolgája, menj nyugodtan munkádra s végezd azt örömmel, boldogan s hazatérve otf találod gyermekeidet családi tűzhelyednél a jóban és tudásban napról-napra növekedve ; nem az utcza neveli őt, többé nem a rossz tölti el lelkét és szivét, hanem e minden szép és nemes iránt való szeretet. Mert az Isten nem hagyja el a sze- gényt soha, nem múlt még el a biblia kora, az Isteni megjelenések kora, hiszen itt van küldötte: Glück Frigyes! Xombory Béla. Nyilt levél. a „Vendéglősök Lapja“ tek. szerkesztőségéhez. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves honfitárs! Megszólalásom ne vegye rossz néven ; oly ügyben keresem fel szerkesztő urat, mely ügy — országos kérdés. Levelem alapja egy eszme s mint b. lapjának előfizetője veszem a bátorságot, hogy arra b. figyelmét felhívjam. Mindenekelőtt örömest elismerem a „Vendéglősök Lapja“ czimü vállalatának pótolhatlan szükségességét, miután e régi lap a közügyek terén nagy szolgálatot teljesít és az ország vendéglőseinek és kávésainak nagy szakmáját képviseli. Szerkesztő ur lapja a gyűpont a vendéglősipar érdekeinek megóvására és előmozdítására : miután annyiféle védő és szükség esetén támadó alakban adja jelét fáradhatatlan szorgalmú, hasznos munkásságának. Tudva ezt, meggyőződve b. lapjának czéljáról és irányáról, egy gondolatom támadt, melyet azon reményben adok elő, hogy ezáltal hasznosat cselekszem, a midőn t. i. becses figyelmét az alábbiakra felhívom. Eszmém egyetlen paragrafusa a következő : Pártold a honi terményt és ipart, tá- volitsd el a külföldi portékát magadtól, mert csak ezáltal vagyonosodik az ország és ez biztosítja a polgárok megélhetését. Ha okosan dolgoztok, erős lesz a nemzet, mert csak ott az erő, a hol vagyon is van. Ennélfogva úgy vélem, közhasznú szolgálatot tenne t. szerkesztő úr, ha rámutatna arra az útra, a melyen haladni lehetne a czél felé. Teremtse meg a közösséget, a véd- és daczszövetséget a termelő osztály — de különösen a szőlőbirtokos osztály — s a vendéglősök és kávésok nagy fogyasztó kasztja között, hogy hasznos összmüködés végett mielőbb egyesüljenek. Mi származnék ebből ? Véghetetlen előnyös helyzet, mely meg- könnyitené a keresetforrást és kiszámíthatatlan sok bajt hárítana el. Ezen egyesülés egymaga eltörölné a sok gondot és kárt okozó olasz borvámklauzulát, mely a nemzet vagyonát sújtja, mivelhogy véres verítéken szerzett pénzünket kiviszik az országból, sújtja a szorgalmas iparos polgárt, ki manapság képtelen megélni. A magyar bortermelők és vendéglősök együttes működése visszaállítaná a magyar bortermés értékét, nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is, mert a beözönlött olasz bor olyannyira deprimálta a magyar bor dicsőségét, hogy maholnap a termelés emiatt sokat fog szenvedni. Kiszámíthatatlan mennyiségű pénz maradna az országban, ha a honi ipar és ter- més pártfogásra lelne. Ez emelné a tespedő közforgalmat, a hol pedig a közforgalom gyenge, ott a munka után élő polgár nehezen boldogul. Ébredjen tehát fel a nemzet minden egyes napszámosa és lássa be, hogy a közérdekre való tekintettel, külföldi árukért pénzét ne adja oda, hanem igyekezzék a közforgalmon lendíteni, mely vagyonosodást szül a nemzetnél. Nemsokára a borvám klauzula kérdése is eldől s lehet, hogy a magyar bortermelés kárára, amit Isten ne adjon! Fogadja el szerkesztő ur az én eszmémet s hirdesse b. lapjában a hazafias igét: a magyar vendéglős-ipar vegye pártfogásába a magyar bortermelők érdekeit, miáltal a külföldi veszélyek ellen védbástyát emelnek s megfelelnek honpolgári kötelességüknek. A szőlőbirtokos osztály annyi pénzáldozat és fáradozás után elérte ismét, hogy hazánk szőlőhegyein gazdag termés virul. Mi kell már most ezek után? Kölcsönös megbecsülés . . . Hazafias tisztelettel veszek búcsút szerkesztő úrtól, azon reményben, hogy eszmém visszhangra fog találni és a magyar termé nyék győzelme fog mindnyájunkon segíteni Arad, 1902 deczember 15. Kiváló tisztelettel Avarffy Géza. szölőnagy birtokos. * Megtiszteltetésnek vesszük, hogy Arad-megye egy kiváló vezérférfia, Avarffy Géza szőlőnagybirtokos ur hozzánk intézte fentebbi sorait. A mit mond, az első betűtől az utolsóig készséggel aláirjuk. Mi magunk is folyton hangoztatjuk, hogy a gyakorlati hazaíiság nem csak erény, hanem szent kötelesség — önmagunk iránt. A hazafiságot az üres szópufogtatás mezejéről a praktikus térre kell irányítani, máskülönben soha sem fogunk boldogulni! Avarffy Géza ur igen üdvös eszméjét sziv- vel-lélekkel helyeseljük, a mennyiben a helyzet javulását látnok a magyar vendéglősök és bortermelők közeledésében: a „Vendéglősök Lapja“ rajta lesz, hogy e két rokoni érdek- csoport között hasznos kapcsolatot létesítsen. Azonban ,a czélra való tekintettel kívánatos volna, ha Avarffy Géza ur nyomán a többi hazai bortermelők is érdeklődést tanúsítsanak vendéglőseink iránt s lapunkat e végből állandó figyelemben részesítenék. így aztán czélhoz érünk! (Szerk.) Kávéházi vámpírok. E czikket dr. Vigh Viktor, a „Törvényszéki és Rendőri Újság“ szerkesztője küldte be hozzánk s annál szívesebben közöljük, miután kávésaink sérelmét tárgyalja ; Budapest egyik különös nevezetessége : a sok kávéház. Alig hiszem, hogy akadjon a világ összes városai között még egy város, ahol annyi exisztenczia foglalkozzék a kávéházi üzlettel, mint minálunk a fővárosban. A kérdés tehát, melyet ezúttal megpendítek, elsősorban oly érdekkört érint, amely számánál fogva nem csekély, másodsorban pedig oly tényekre, helyesebben visszaélésekre akarja az illetékes hatóság figyelmét felhívni, amelyekkel egyszer leszámolni kell.
