Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-10-20 / 20. szám
1902. október 20. Vendéglősök Lapja 2 szag egy nagy gyógyszertár, tele az egészség üde forrásaival. Erdőink ozona, légtengerünk verőfénye életet és üdülést kinal. Ember-, állat- és növényvilág, ég és föld hívogat minden embert ebbe az országba élni, üdülni, gyönyörködni. Szebb föld, áldottabb ország, kedvesebb nép nincs e földön, mint a. magyar, olyan tündérszép város csak a mesében lehet, mint Budapest és az idegen világ még sem igen látogat el hozzánk, elkerül minket. Miiliárdokba került nekünk az a csuda, amit 35 év alatt növeltünk. Kölcsön vett milliárdokkal építettük fel hazánkat, a világ korszerű országává. Milliárdokkal alkottunk hazánk népéből, földéből, hazánk fővárosából olyan népet, olyan országot és olyan fővárost, melyen szemét, lelkét rajta felejti, aki csak megpillantja még a legfényesebb nyugoti országok inyenczei közül is. Még sem vágyódik hozzánk a külföldi kéjutazók serege. Még sincs idegen forgalmunk. Pedig az nem közönyös dolog, sőt inkább elég nagy baj. Vannak országok és népek, melyek jó részben a külföldi vendégektől élnek. Övájczba, Olaszországba valóságos aranyfolyamok óm- lenek a kéjutazók zsebeiből. Francziaország tömérdek kincset szerez az idegen vendégektől nemcsak kiállítások idején Sőt Dániába és Norvégiába is elcsapong a pénzes idegenforgalom. Csak a mi tündérországunkat és a mi tündérszép fővárosunkat kerüli el mai napig az idegenforgalom a maga arauyfolyamával. Hogyne is kerülné el, mikor a mi jó szász atyánkfiái rémmesékkel riasztgatják el az ő „Álldájcs“-testvéreiket és mikor a „gründlich“ német jobban ismeri Kongót, Klondikyt, mint az ő szomszédját és szövetséges társát, a magyart. Egy nemzetközi biró-elnök e napokban megveregette a magyar főváros háztgazda- vállát, hogy mennyire czivilizálódott a magyar, kit ő eddig emberevő kannibálnak képzelt. Egy német vendégünk hűségesen megvallotta most a Szállodások nemzetközi kongresszusának ünnepélyén, hogy ő már régen vágyott ebbe a szép országba és régen eljött volna Budapestre, azonban attól félt, hogy ezek a lovagias magyarok majd jól elpáholják. Csak most látják ök nagy bünbánattal, hogy ilyen ország, ilyen remek főváros nincs a föld kerekén és az a thüringiai család, melynek társaságában én minap a Margit szigetről felkocsiztam Budavárába megfogadta, hogy újból eljönnek hosszabb időre, sőt Róbert Heinrich (Bér inbői) a nemzetközi egyesület másodelnöke a vigadó disz- ebédjé.n mondott telköszöntöjében kartársai nevében ünnepélyes Ígéretet tett, hogy a hozzájok ellátogató idegeneknek ecsetelni íogja Magyarország és fővárosának utolér- hetlen szépségeit és vendégeit Magyarország meglátogatására fogja lelkesíteni. Hát ez a mi lelkes burkus barátunk többet szándékozik tenni Magyarország és fővárosunk idegenforgalma emelésére, mint a mennyit ez alkalommal a mai magyar minisztereink tettek. Ennek a kongresszusnak egy lelkes rendezője, egy millióiról, magas értelmiségéről fővárosszerte ismeretes és tisztelt szállodatulajdonos méltatlankodva beszélte el, hogy ök a földmivelő minisztertől csak anuyit kértek, hogy rendeztessen a főváros közelében egy szüretet ezeknek a külföldi vendégeknek, csak annyira kérték a minisztereket, hogy szállítsák el az állam vasu- tain ezeket a vendégeket Tokaj szőlővidékére és a pozsonyi gazdasági kiállításra, hadd ismerjék meg a Helyszínén hamisítatlan szőlőinket, borainkat és kedvet kapjanak hozzánk jönni és magyar boroKat, magyar terményeket vásárolni: minisztereink ezt nem tettek meg. Annál többet tesznek és áldoznak fővárosunk szállodatulajdonosai és vendéglősei, kik fejedelmi vendégszeretettel, fénynyel, pompával halmozzák el vendégeinket. A f ■- varosnak, sőt Magyarországnak pedig világra szóló hirt szerzett Törley, ki nagyszerű pezsgőgyártelepén. kastéhaban és diszkert- jeben mesés tiindérestélylyel fogadta a kongresszus ámuló seregét. Fenn a tüudérkert- ben úgy lolyt a pezsgő, mint lenn a Duna. Ez az ember gondolatot és oktatást adhatna „államférfiainknak.“ Ő tudja, minő világhatalom ma Európa szállodatulajdonosainak a serege. A mai világszerte áramló utazásnak és állandó népvándorlásnak a vendégfogadó tűzhelyei és állomásai a mai nagyszabású szállodák. A szállodák urai. igazgatói, tisztviselői világlátott, miveit, okos, gyakorlati emberek. Tanácsadói, útmutatói, kalauzai az utazóknak. Ajánlhatnak népeket, országokat, vidékeket, városokat a kéjutazóknak, ahová szép és érdemes az utazás. Irányíthatják a kéjutazás folyamát népekhez, országokba. De ők többet is tehetnek. A szállodák, vendéglők, nagy élelmező vállalatok, nagy fogyasztói italoknak, élelmi szereknek. Magyarország pedig nagy termelője a világ legjobb borainak és élelmiszereinek. A legjobb Ü.'Zt magyar földön, magyar malmokban terem. Állataink, marháink, juhaink, sertéseink hússal, sonkával szalonnával. zsírral, vajjal, sajttal kínálják a világot. Szőlővel, dinijével, gyümölcscsel elláthatjuk egész Észak-Európát. Minden jó terem nálunk, amit szem és száj megkívánhat; de az a baj, hogy nem tudjuk értékesítem termékeinket a nyakunkra szakadt világversenyben. Minden alkalmat meg kell ragadnunk terményeinknek értéke sitésére. Európa összesereglett szállótulajdono- saí és vendéglősei maguk is vevői lehetnek borainknak, terményeinknek, hirhordói. ajánlói. természetes ügynökeivé is válhatnak a magyar termékek értékesítésének, hogyha megismertetjük velők hazánk hamisítatlan termékeit és ha megizlelik borainkat, termékeinket abban a hamisítatlan valóságukban, melynek mindenkorra szájukban az ize. Nagy szerencsének tartják minden országban, hogyha szállodások, vendéglősök meglátogatják Más országban a király fogadta a kongresszusra gyülekezeti szállodá sokat és vendéglősöket. Mi beszélünk és szónokolunk. Beszélünk idegen forgalomról, hogy az milyen jó és hasznos volna a fővárosnak és az or | szagnak. Terményeink értékesítése ügyében | gyűlések, kongresszusok tanácskoznak. Azonban csak beszélünk és szónokolunk. Kérdem: Mit tett a főváros, mit tett a kormány, hogy Európa szállodásait, vendéglőseit jelentőségük súlyához képest fogadja. hogy velők az ország világhírű bortermelő vidékeit, pinczéit, borait, gazdaságait megismertesse csak úgy szájizelitőnek is?! Törley képviselte a magyar ember vendégszeretetét, a magyar ember iparát, a magyar ember értelmét, a magyar Ízlés fényét és pompáját. Gundel, Glück Frigyes, Stadler, Kovács, Müller szereztek a magyar vendégszeretetnek világra szóló becsületet. Tanulságok kínálkoznak: tanuljunk, okuljunk és cselekedjünk. Mikor én a Rajna vidékén Reiffeisen szövetkezeteit jártam és tanulmányoztam Reiffeisen titkárával, mindenfelé tárt karokkal fogadtak, Kölnben. Düsseldorfban és más helyeken szövetkezeti és gazdasági gyűléseket tartottak, megvendégelt birtokán házánál a Köln-vidéki gazdasági egyesület elnöke, felkértek gyűléseikben, hogy ismertessem Magyarországot és gazdasági viszonyait Kölnben, Düsseldorfban, a szövetkezetek gyii- I lésein ismertettem hazánk viszonyait, nagy | fényképeket mutattam fel a dobsinai jég- j barlangról, Dobsina város felkérése folytan ! tőkésekkel, vállalkozókkal léptem ériutke- [ zesbe, kik mil.iökat voltak hajlandók Magyar- országba hozni. Annyira felébredt az érdeklődés Magyarország iránt, hogy csapatokban jöttek a Rajna vidékéről országos kiállításunkra. És a kik bepillantottak hazánkba, tudják, hogy ez nem a betyárok országa többé, tudják. hogy itt haladó, iparkodó, nemes nép él, aki tárt karokkal fogadja a jó barátot, a vevőt, a vállalkozót és tudjak, hogy ebben a minden jóval megáldott tündérországban jobban és biztosabban'lehet üzleteket kötni, vállalatokat létesíteni, mint Kongóban, Chi- nában, ahol az embernek az élete sem biztos Sok üres beszéd és szónoklás helyett embereket kell küldeni külföldre a népek közé, eleven embereket, ügyes, értelmes, tiszta embereket, kik mintákkal, képekkel, élő szóval ismertessék hazánkat és népét, gazdasági és jog-viszonyainkat, termékeinket, területeinket, melyek a vállalkozásokra tárva nyitva allanak a közgazdaság minden mezejen. Ne szónokoljunk mindörökké. Tanuljunk már élni és cselekedni valahára. JDobranszky JReter dr. Ünnepi lakoma. — Iparunk vezérei tiszteletére. — Az a páratlan siker, melynek a magyar vendéglős-ipar művelői a nemzetközi közgyűlés alkalmával részeseivé lettek, arra indította a vendéglős ipartársulatot, hogy őszinte hálájának parányi kifejezést adandó, ünnepi lakomával tisztelje meg a siker voltaképpeni előidézőit: Gundel János, Glück Frigyes és Stadler Károly urakat. A gyönyörű lefolyású ünnepi lakoma a Hungaria-szálló feldíszített éttermében tartatott meg f. hó 17-én este hat órakor, mely alkalommal jelen voltak az ipartársulat választmányi tagjai csaknem teljes számban, továbbá Veszi József orsz. képviselő, a Budapesti Újságírók Egyesületének elnöke, és a szaksajtó képviselői. Koch József, iparunk eme érdemes tagja volt az ünnepi szónok. Remek beszédében az ipartársulat nagy nevű elnökét, Gundel Jánost üdvözölte, kinek a siker oroszlánrésze köszönhető. Gyönyörű szavakban fejezte ki mindnyájunk ragaszkodását az elnök iránt, majd rátért arra, hogy ámbár iparunk még most nincsen képesítéshez kötve, mégis igen pontos tényezőnek van elismerve, a mi első sorban Gundel János érdeme, kit. a Éten soká éltessen ! Az általános tetszéssel fogadott beszéd után Müller Antal emelkedett fel szólásra és nagy hatással utalt arra, hogy miként a tudománynak és művészetnek meg vannak a maga jelesei, azonképpen a vendéglösipar sem szűkölködik jelesekben. Ott vannak Gundel, Glück és Stádler. e vezérférfiaink, a kik igen nagy áldozatokat hoztak iparun- runkért. Kartársai nevében hálásan köszöni ezen áldozatkészséget és kéri Gundelt, fogadja el a Glück-féle tervet, létesítsenek Erzsébet-kilatót. Isién tartsa meg őket nekünk ! Komnier Ferencz boldognak érzi magát, hogy az ünnepelt triumvirátus közül Stadlert köszöntheti fel, a ki igen sokat tett nemcsak a kongresszus idején, hanem mindenkor. Bőven kiveszi részét a munkából s ezért hálával tartozunk neki, a ki lángoló lelkesedéssel vezeti ügyünket diadalra. Oly vezérek mellett, mint Stadler Károly, a közkatona is bátrabban harczol s tudja, hogy ily férfiak vezérlete alatt nincs elveszve
