Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-10-20 / 20. szám
4 Vendéglősök Lapja 1902. október 20. a vendéglős ipar. Üdvözli az ideálista Stadler Károlyt! A következő szónok, még pedig jeles szónok, Gundel Károly volt, a ki szerényen kijelenté, hogy még akkor sem tudná méhtóképpen kifejezni érzését, melyet Gluck firi- <ryes iránt táplál, ha Demosthenes vágj Kossuth szónoki hrejével birna. Élteti Glück Frigyest, ezt a kiváló férfiút! (Viharos éljenzés.) „ ... Gundel János általános figyelem közepette kér szót. Sok dicsőítést hallottunk itt, úgymond, egyesekre. Azt hiszem, hogy Glück0 és Stadler nevében is kijelenthetem, miszerint ezt ily mértékben meg nem érde- demeljük. A kongresszus becsületes és hazafias munka volt és bátran hozzáfűzhetem, hogy sikeres munka. Meg vagyok győződve róla, hogy az idegenforgalmat emelni kell. Erről már sokat összeírtak, sőt egyesület is alakult e czélból, de eredményt nem tudnak felmutatni. A külföldiek kijelentették, hogy az idegenforgalom emelésére a, budapesti szállodások tették meg az első lépést. Ez pedig nem annyira Gundelnak, Glücknek és Stadlernak köszönhető, hanem igenis: szeretett kartársaink összességének, kik a ,viribus unitis* elve alapján hathatós, közös működést fejtettek ki. A külföldieknek eleddig fogalmuk sem volt hazánkról. Ittlétük alatt úgyszólván el voltak varázsolva s elnökük be is vallotta, hogy eleintén nem akartak idejönni a barbárok közé, de amit itt tapasztaltak, az felülmúlta várakozásukat, vagyis megismertek bennünket és meghódoltak előttünk. Végszavaiban Gundel János elfogadta a dicséretet, melylyel őket elhalmozták s ez buzdításul íog szolgálni. Az összetartásra emeli poharát. (Nagy lelkesedés, taps,féljen!) Glück Frigyes kijelenti, hogy nem a magas politika, hanem a polgári erények teszik nagygyá a nemzetet. Jobb volna, ha a parlamentben nem csekélységekkel foglalkoznának, hanem a polgárok ügyes-bajos dolgaival. Ilyen gyakorlati politikus a jelenlevő Vészi József is. Az ő egészségére üriti poharát. Petánovits József Glück Erőst köszöntötte fel, mint főförendezőt, kinek szintén nagy része van a sikerben. Stadler Károly mindig közkatona volt s a hatalomnak ellensége. Ahol békét tapasztal, oda csatlakozik, mert az a boldogulás alapja. A sajtó is hatalmat képvisel, de ezen hatalom előtt ő is meghajol, élteti annak jeles képviselőjét, Vészi Józsefet. Vészi József a vendéglősöket köszönti fel, kikről tapasztalta, hogy nagy tisztelői a sajtónak stb A társaság ezután asztalt ^bontott s emelkedett kedélyhangulatban az olvasóterembe vonult, ahol Boross Soma hírlapíró és Stadler Károly Müller Antalt éltették, ki az előkelő Ízlésű külföldiek bámulatát is kivívta fejedelmi menüivel. A jelenvoltak még ezután barátságos társalgásba merültek s este kilencz óráig ünnepi hangulatban együtt maradtak. A siker nagyrészben Bokros Károly- nak és Burger igazgatónak köszönhető. A munka méltánylása. — Tudósítás. — „ Adassék elismerés az érdemnek ! Nyerjen méltánylást a becsületes munka és tisz- ' telet azoknak, a kik hiven és pontosan megfelelnek kötelességüknek !“ így gondolkozhatott Müller Antal ur, ä vendéglős-ipar dísze, midőn arra az elhatározásra jutott, hogy derék munkatársait, a közgyűlési ünnepségek felszolgáló személyzetét, megvendégelje és jutalomban I részesítse. Ezzel a lelki nemességre való tettével csak önmagát emelte és immár egy gyei több okunk van őt igazán tisztelni, szeretni és becsülni. Eddig még nem volt rá példa, hogy gazda az ő hűséges munkatársait megvendé- gelésben részesítse. Igaz, hogy főnökeink azelőtt is és most is megbecsülik törekvő, rendes alkalmazottaikat, de Müller Antalé az elsőség, hogy ennek ily pregrans kifejezést adott. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk az esetnek, melyben a főnök és alkalmazottak közötti viszony megszilárdulását látjuk. Müller Antal ur teljesen méltányolta a felszolgáló személyzet elismerést keltő közreműködését és ez indította őt a következő meghívó kibocsátására: „Alulírott, mint az elmúlt, szept. 24-én a székesfővárosi Vigadóban rendezett disz- ebéd főrendezője, ezennel t. Czimet, mint a fenti diszebéd rendezőjét és közreműködőjét, e hó 13-án — hétfő éjjel — az üzlet zárórája után fél egy órakor egy kedélyes , áldomásra saját helyiségeimben tisztelettel meghívni bátorkodom. Hazafias üdvözlettel Müller Antal, az Országos Oasinó étteremtulajdonosa.“ A meghívást, mely újdonságánál fogva meglepetést keltett, hálás örömmel fogadták a közgyűlési lakomák felszolgálói s jelzett időben és helyen teljes számban egybegyűltek, hogy részesei legyenek Müller Antal ur pazar vendégszeretetének. Összesen 102-en voltak jelen. A névszerinti felemlitéstől ezúttal tér hiánya miatt eltekintünk, A meghívott vendégek sorában ott láttuk Bokros Károlyt, dr. Solti Ödön ügyvédet, továbbá Barta Béla. F. Kiss Lajos és Ihász György lapszerkesztőket. A minden földi jóval megrakott s föl- diszitett asztalok körül ott ültek a legjobb kedélyhangulatban a vendégek, kiket a házigazda iránti ragaszkodás egyesitett. Az első felköszöntőt Müller Antal tartotta, mondván a következőket: Igen tisztelt uraim ! Mindenekelőtt fogadják őszinte köszönetemet szives megjelenésükért. Igaz örömömre szolgál nekem a szerencse az urakat egybehívni oly czélból, hogy mindnyájunknak azért a példás és mintaszerű közreműködésért, melyet a szeptember hó 24-én a székesfővárosi Vigadóban tartott diszebéden kifejtettek, köszönetét mondjak. Tisztelt uraim ! A legnagyobb dicséretet mondom önöknek: én nem csalódtam önökben. Tudtam, hogy önök minden szépért, jóért és nemesért tudnak lelkesedni. De hogy ennyire együtt éreznek velem, hogy igy szivükön hordják iparunkat, azt oly fényesen bizonyították, hogy dicsőségére válik« a főváros pinezérségének. melynek becsületet szereztek a müveit külföld előtt is. Uraim! Fogadják a derék, mintaszerű közreműködésükért őszinte köszönetemet és elismerésemet s a midőn poharat emelek az önök jóvoltára, a magyar pinezéri kar fejlődésére és felvirágzására, engedjék meg, hogy általam önöknek felajánlott nyolcz- száz korona tiszteletdijat ezennel átnyújthass? . Isten éltesse az urakat! Müller Antal felköszöntőjét s végszavait, melyek nagylelkűségéről tettek bizonyságot, szűnni nem akaró tetszés zaj kisérte. Utána felállt Mitrovácz Adolf s a volt felszolgáló személyzet nevében hálás köszönetét mondott, kijelentvén egyúttal, hogy kartársaival egyetértőleg a fölajánlott tisz- leletdijról a maguk részéről lemondanak, s azt felerészben a nyugdijegyesületnek, felerészben pedig a Glück Frigyes által kezdeményezett Erzsébet-emlék alapjának juttatják. Élteti tehát Glück Frigyest, mint e kegyeletes eszme megpendiöjét. A következő szónok Bokros Károly volt, a ki ez alkalommal valóban ékes tanu- jelét adta szónoki képességének. Talpraesett beszédje viharos tetszést keltett. Rendkívüli dolognak tartja hogy a vendéglős ipar terén ilyen áldomás is előfordul. Ezt még sohasem tapasztalta. A kongresszus alatt idejött hozzánk a külföldi szaktársak java. Egy ember,e esett a tekintetük: ez Müller Antal, a ki fényesen megoldotta pinczéreivel a kérdést. Ilyen figyelmes és udvarias kiszolgálást magyar pinczérektől még nem tapasztalt. Ezt a pinezérek dicséretére mondja, a kiknek oly képzett tanáraik vannak, mint Ruef, Müller, Mitrovátz és König.. Köszöni a nyugdijegyesület nevében a 400 koronát. (Lelkes éljenzés.) Solti Ödön dr. a magyar pinezérségre és Bokros Károlyra, emelte poharát, majd Ihász György szerkesztőnk emelkedett fel szólásra. Mint igaz régi kartárs — úgymond, — büszke vagyok rátok, szeretett barátaim. Ez az ünnepély bizonyítja a magyar pinezérség életrevalóságát, melynek egész életemen át lelkes istápolója voltam úgy a gyakorlat terén, mint szellemileg. Lelkem mélyéből örvendek az elért sikernek. Engedjék meg, hogy ez alkalommal a vezért ünnepeljem, Gundel Jánost, a ki ugyan nincs közöttünk, de szellemileg mindig velünk van. Gundel János iparunk kimagasló. díszes alakja, őt kellően méltatni alig vagyunk képesek, csekély szónoki tehetségemmel nem tudom az ő lelki nagyságát, iparunkra való mérhetlen hatását méltóan ecsetelni, de szivem vonzalmát követve, emelem poharam ő reá, mint ügyünk igaz apostolára Valamint a Mester azt mondá tanítványainak, hogy a hol hárman négyen az én nevemben összejöttök, ott én is veletek vagyok, úgy a mi mesterünk. Gundel János is velünk van. sőt unokáink között is jelen lesz szelleme, a mig egy magyar vendéglős és egy magyar pinezér lesz a földön. Isten éltesse Gundel Jánost és nagyrabe- csült családját. (Óriási taps, éljenzés, koczintás.) Ezután Kőrösy József Müllerné őnagy- ságát köszöntötte fel, kinek szintén nagy része van férje sikereiben. Mint hű feleség, példás anya és gondos háziasszony, tükre a magyar nőnek. Ruef József nevében F. Kiss Lajos mondott még köszönetét, Dahmer Antal pedig, mint a fiatalság képviselője tartott beszédet. Danninger Sebestyén a szakácsfőnököt, Cavargnac urat éltette, azután Krassy ürítette poharát Stadler Károly egészségére. Szót emelt még Kilár, éltetvén Ruef Józsefet, Müller Antal méltó helyettesét. A kitünően sikerült áldomás alatt Gundel János. Glück Frigyes és Stadler Károly üdvözlő sürgönyei érkeztek be, továbbá Török István üdvözlő levele. Az ünneplők ezután viszont sürgönyileg üdvözölték Gundel, Glück és Stadler urakat valamint gróf Szapáry Pál urat. A felszolgáló személyzet tiszteletére rendezett ünnepély ezzel a legvidámabb hangulatban ért véget. * Itt megemlítjük azokat, akik nagy ügyességgel, szakszerűen feleltek meg kötelességüknek s a rendezés körül valóban remekeltek : Ruef József, Mitrovátz Adolf, König Jakab, Dahmer Antal, Danninger Testvérek, Stettner Dezső főrendezők, továbbá Neiser Ferencz, Dühön János, Böhm Frigyes,' Pauli Antal, Nagy István, Csórits Ernő, Géczv Kálmán, Pöck Károly, Pandel József, Steingassner János stb.; konyharendezők : Kittner Mihály és Gelbmann András.
