Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-10-20 / 20. szám
2 Vendéglősök Lapja 1902. október 20. den kétséget kizárólag módot nyújtott nekünk arra, hogy a világforgalomban részt vehessünk. És ezt nem csupán mi állítjuk, hanem az egész sajtó pártkülönbség nélkül, sőt, hogy tovább menjünk, az egész európai vendéglős ipari szaksajtó ! Tessék csak alábbi szemelvényeinket gondosan végigbetüzni ! Nagy, nemzetközi összeköttetéseinknél fogva ugyanis alkalmunk van számos, különféle s a mi a fő, teljesen mérvadó szaklapok véleményét közzétenni. Ezekből kitetszik, hogy a budapesti köz- gyülés beláthatatlan következményekkel járt s áldhatjuk azért azon jeleseinket, kik fővárosunkra terelték az idegen kollégák figyelmét. Büszkén adjuk közre ezen sze- melvényeket! Gyönyörködjenek bennük a magyar szállodások és \ endég- lősök s merítsenek belőlük buzdítást, reményt a jövőre nézve ! Az idegenek lelkesedve magasztalnak bennünket s a sorok közül kiérzik a szívből fakadó őszinteség! Ezen őszinte hang ad különös értéket megnyilatkozásaiknak. Szolgáljon ez a nemzetközi dicséret jutalmul a buzgó rendezőknek, kik oly odaadást tanúsítottak ügyünk iránt. Itt következnek egyes külföldi lapokból vett kivonatos szemelvények. * A drezdai „Verband (1/Union) Fachzeitschrift für Hotel Indus trie und Hochkunst' folyó hó 2-án megjelent száma részletes tudósítást közöl a közgyűlésről s miután fölemlíti a „gazdag s~ változatos programmot“, igy nyilatkozik rólunk : „A vendégszerető magyarok ez alkalommal önmagukat múlták felül s a szállodásokat oly fogadtatásban részesítették, hogy azok azt nagyon soká megőrzik emlékezetükben. A közgyűlés minden tekintetben kiválóan sikerült.“ A Münchenben megjelenő „Bayerische tiiastwirtlis-Zeitiiiig“ röviden, de annál elismerőbb szavakban emlékezik meg a budapesti ünnepségekről s közli a közgyűlés lefolyását. A bécsi „Central Blatt“ (Gasterea) október elsején megjelent száma szokatlan melegséggel tárgyalja a nemzetközi közgyűlést s a többek közt igy szól: „Ausztria és Magyarország között évszázados állami kapocs áll fönn és mégis azt kellett tapasztalnunk. hogy a két ország óriásilag különbözik egymástól kulturális és szociális tekintetben. Magyarországban nagy közvetlenségben áll a nép és a kormány egymással s a nyilvános élet erőteljesebben lüktet, mint nálunk s azt nagyobb figyelemmel is kisérik. Rendkívül meglepő, hogy nemcsak a magyar főváros egész népessége, hanem a mértékadó állami és kommunális körök is osztatlan és teljes érdeklődéssel kisérték a nemzetközi szállodás-kongresszus dolgait. Nálunk (t. i. Ausztriában) el sem képzelhető hogy egy miniszter valamely ipari kongresszus védnökségét elvállalná, nekünk legfeljebb egy hatodrangú hivatalnokhoz lehetne szerencsénk. Ellenben a magyar miniszterelnök nem restel a szállodások védnöke lenni s ez kitüntető, lelkesitő s őszinte elismerése annak, hogy a vendéglős-ipar nagy szociális jelentőséggel bir s az idegen- forgalom leglényegesebb tényezője. Ezt az elismerést a közgyűlés résztvevői hálásan vették tudomásul ... A fogadtatás minden képzeletet felülmúlt. A legelőkelőbb állami és társadalmi méltóságok jelen voltak a fogadáson s legszivélyesebb szavakat intézték az érkezőkhöz “ - Ugyané lap azután leközli a tárgvalásokat, majd hosszú tudósításban számol be a meseszerü Törley-ünnepről, melyet az ünnepségek fénypontjának nevez. A karlsbadi,, We*f böhmische Ciust- wírthc-Keitiing;“ az Akadémia termében tartott gyűlésről referál és örömét fejezi ki a fölött, hogy a kormány is képviselve volt azon Azután pedig a programm egyes pontjait veszi sorra s különösen megdicséri a Margitszigetet, „melynek elragadó fekvése általános csodálatot keltett.“ A legszebb s az elismerés legőszintébb hangján a kölni szaklap ir, melynek czime : „Wochenschrift de« internationalen Verein der («astliol Besitzer“ A tudósítás ezt a jeligét viseli : „Gott segne Un- gárn !“ (Isten áldd meg Magyarországot.) Pllra- gadtatással írja, hogy a fogadásnak fényes lefolyása volt Mindjárt azon kezdi, hogy megérkezéskor a há'igazdák, kiknél a vendégek elszállásolva voltak, a legszeretetreméltóbb módon üdvözölték őket és ezért örök életre lekötelezettjük maradnak. „Az ismerkedő est a Hungáriában nagy meglepetést szerzett, mert csak egyszerű társalgási összejövetelre voltunk elkészülve. A magyar konyha s a legfinomabb borok egyszerre a legnagyobb elismerést aratták. Minden pompásan ki volt válogatva; még a fogvájó is bőrtokban rejlő miniatűr kardot ábrázolt. A város feldíszítésére vonatkozólag hálásan kell elismernünk, hogy az igen szép volt, annál is inkább, miután biztos értesülésünk szerint nemcsak a kollégák, hanem oly polgárok is díszítettek, a kik iparunkkal a legcsekélyebb összeköttetésben sem állnak. Még sok egyébb jelből lehetett arra következtetnünk, hogy legbarátságosabb fogadtatásunkban az egész lakosság részt vett. Rövid ott időzésünk alatt nem láttunk s°mmi kellemetlen, visszatetsző dolgot, minden a legjobb nevelésre mutatott. Budapest kulturális és szellemi tekintetben sokkal magasabban áll, mint hire, és bizonyos dolgokban akár mintául szolgálhat más városoknak . . . A fővárosi Vigadóban tartott diszebéd páratlan volt. A Vigadó dísztermében nincs étterem és azért valóságos gastronomiai mestermű volt a díszes teríték s a kifogástalan, gyors szervirozás. A teríték és asztaldísz öt féle módozatot mutatott be a mi egész saiátos hatást keltett. A diner Müller Antal (Orsz Kaszinó) kolléga ur szakavatottságát dicséri s ha meggondoljuk, hogy a konyha nem a háznál volt, igazán csodálatunknak kell kifejezést adni. „\alamennyi budapesti napilap, úgy a szaklapok is, kimeritő s mindig tárgyilagos tudósítást hoztak rólunk. Különben nem újság előttünk sem, hogy a budapesti saitó hivatásának magaslatán áll.“ „A svábhegvi és zugligeti kirándulás valamennyi résztvevőben a legkellemesebb emléket hagyta vissza. Alkalmunk volt a legszebb természeti szépségekben gyönyörködni, melyekben bővelkedik Budapest környéke“. „Csodálatos estét töltöttünk a Törley- kastélyban, hol fejedelmi megvendégelésben volt részünk. A leggyönyörűbb velenezei éj volt ez, tenger és gondolák nélkül, de mindazonáltal nem volt száraz.“ „A látnivalók során eljutottunk a Park- klubba is s annak igazgatója, gróf Szapáry Pál ur, ki a vendégekkel sűrűn érintkezett, igen előkelő fogadtatásban részesített.“ „Az ipartársulat által adott bucsu- estély a Royal szállodában semmi tekintetben sem maradt mögötte a szerdai diszebédnek. A menü s az asztaldísz rendkívüli gazdagságról s legjobb ízlésről tett tanúbizonyságot s a felszolgálás bámulatraméltó módon lett végrehajtva.“ Nincs elegendő terünk arra, hogy a „Wochenschrift“ magasztaló tudósítását csak kivonatilag is közöljük, elég annyit megjegyeznünk, hogy ez a czikk ékesen bizonyítja a közgyűlés sikerét és páratlan hatását a külföldiekre. A dunai kivilágításról is elragadtatva szól és azt írja, hogy a vizi utazás alatt alkalmuk volt közvetlenül megismerkedni a magyar temperamentummal. „Minden a legdicsérendőbb rendben folyt le, a türelmetlen lökdösésnek és tolongásnak nyomát sem tapasztaltuk, a mi ily rendkívüli alkalmakkor majdnem elkerülhetetlen. És ezt a vendéglátó Budapest dicséretére mondjuk.“ Végül még a magyar czigányzenéről emlékezik meg a tudósitó igen eredeti módon, azután az ünnepségek alatt beérkezett táviratokat sorolja fel A .. Dciitfíclie (wastwirtlic Zeitung;“ (Berlin) fölségesr.ek találja Budapest fekvését és budai hegyvidékét. Kívánatosnak tartja, hogy az idegenek minél tömegesebben keressék fel Budapest természeti szépségeit. A kongresszusi ünnepségeket pedig álomszerűnek mondja. Ugyanily magasztalólag emlékeznek meg rólunk még a következő lapok : Motel Ftevue (Basel), a Deutsche XVirths- Zeiiung (Stuttgart) és a Der Gastwirt h (Zürich) stb. Tanuljunk élni. Mióta a kéuyuraloin bilincsei lerozsjá- sodtak Magyarországról 1867-ben, az alatt a 35 év alatt a felegyenesedett magyar nemzet századok mulasztásait igyekezett pótolni gigászi erővel. Ahova más boldog nemzetek zavartalan munkával hosszú századok folyamán szép lassan jutottak, oda nekünk roharalépésekben, túlfeszített erővel kell haladnunk. 35 év előtt alig voltunk ös-zekötve a nagy világgal egyetlen vasúttal, ma nincs világtáj, amerre fő ö>szekötő vonalaink ki ne lennének építve. Mar ma 16.000 kilométer hosszú vasúthálózat szövi be enuek az országnak a mezőit. A hajdani elszigeteltségnek vége. Minden irányban vannak vasu- taink, melyeken terményeink, állataink szállíthatók a világ piaczaira és amelyeken az emberek majdnem a gondolat gyorsaságával siirögnek forognak. Magyarország nem egy nagy legelő többé. A termő földeket érdemes szántani, vetni, mert a terményeké el lehet szállítani messze piaczokra. A föld értéke többszörös magasságba emelkedett. Az ország népessége 12—13 millióról 20 millióra szaporodott. Váro-ok épültek. A középületek monumentálisak. Villamos vonatokon repül a közönség. Villamfény teszi nappallá még az éjét is már kisebb községekben is Vízvezeték, csatornázás, közkutak, köztisztaság mindjobban legyőzi a szertelen halált és gyarapítja a népességet városainkban. Hegyeink közt, tavaink partjain olyan fürdők és üdüiő telepek épültek, melyek versenyeznek a külföld hires telepeivel. Fővárosunk szépségét a legelső világváros sem múlja felül, kényelme is versenyez a világ legelső városának kényelmével. Népünk mivelt, barátságos, vendégszerető nép. Aki házunkba lép, megvendégeljük a világ legjobb kalácsával, vajjal, mézzel, hússal, szalonnával, a Balaton és Tisza legjobb halaival: fogassal, kecsegével, áldomást iszunk rá a föld legjobb borával és olyan dalokat húz a fülébe a czigány, hogy azoktól sirhat, vigadhat egyszerre. Van délibábos rónánk a kalászóczeán rengő tengerével, halmainkat hegyeinket a borág koszorúja ékiti, egy gyümölcsös kert ez az egész tündérország. Bérczormai az eget hordozzák a magas Tátrában és Erdély havasaiban. Örök hótól tündöklő bérezek mélyein tengerszemek csillognak. Tavaink, tengerünk hullámaiba az egészség és gyönyörűség tündérei édesgetnek Az egész or-
