Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-10-20 / 20. szám
XYIII-ik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1902. október 20-án. A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete"“, a ,,budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérrár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartärsula“, az »Arad pinczér-egylet “-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának DT" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. | Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ j Évnegyedre ... 3 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Visszapillantás a nemzetközi közgyűlésre. Egy hónapja immár, hogy dicső, szép napjaink elmúltak, de a varázs még fogva tart bennünket s a letűnt napok fénye még egyre beragyog lelkünk mélyébe. Minél távolabb jutunk, annál tisztább képét nyerjük az egész kongresszusnak és annál igazabban mérlegelhetjük annak erkölcsi értékét. Az ünnepségek után az egyhangú, \ szürke hétköznapok jöttek és igy elfogulatlanul Ítélhetjük meg a lefolyt közgyűlés hatását. Mert erre szükség van. Hirlapirói kötelességünk hangsúlyozni a Budapesten tartott közgyűlés rendkívüli jelentőségét és különösen kiemelni, hogy annak üdvös következményei már a közel jövőben érezhetők lesznek. Akadnak ugyanis egyesek, a kik kicsinyük azt az eredményt, melyet az idegenek ittlétével elértünk és a kik nem tudják, vagy fölületességből nem akarják felfogni a kongresszus czélját s a külföldi kartársak látogatásának ránk nézve nagy horderejét. Többek között azt is hallottuk, hogy némelyek határozottan fölvetették a kérdést: „mire volt jó a sok hűhó ?“ s „mit használt ez nekünk vendéglősöknek ?“ Hogy a kongresszus mire volt jó, erre a kérdésre egyhangúlag megadták a feleletet a napilapok, melyek ritka lelkesedéssel szolgálták ügyünket és nem győzték eléggé kiemelni a kongresszus becsét úgy iparunkra, mint tágabb értelemben egész hazánkra nézve. Az tudniillik tagadhatatlan, hogy a szálloda- és vendéglős-iparon nagyot lendítettek a szeptemberi nagy napok. Most már egész Európa előtt véglegesen be van bizonyítva, hogy a mi iparunk modern nívóra emelkedett s hogy Budapest ép oly mértékben megérdemli a müveit világ ügyeimét, mint bármely nagy nyugati világváros. Ez ugyan a kongresszus előtt is igy volt s a külföldiek tán csupa udvariasságból el is hitték nekünk, de titkon azért mégis bizonyos tartózkodást s idegenkedést tanúsítottak minden iránt, a mi magyar. Kereskedőinket nem zaklatták árukért, hazánk természeti | remekeit nem kereste fel a turista, (legalább oly mértékben, hogy abból I hasznunk is legyen, aligha,) az utazók csak épen végső szükségből állapodtak meg magyar földön s azok, akik keletről nyugatra, vagy nyugatról keletre iparkodtak, nem tartották érdemesnek, hogy stációt tartsanak nálunk. Minek is ? — gondolták: Ennek a műveletlen ázsiai magyar népnek nincs társadalma, fejlettsége, látványossága, nincs talán tisztességes szállodája sem, ahol tisztán, kényelmesen s otthoniasan lehet Dr. Bárdi József*. Szövegét lásd az 5. oldalon. pihenni, nincs vendéglője, mely étel, ital dolgában kielégítené a kényes ízlést, stb. Szóval teljesen kinnrekedtünk a világforgalomból. Mindezen balvélemények eloszlatását nagyban elősegítette az a szerencsés körülmény, hogy a szállodások nemzetközi közgyűlése az idén fővárosunkban ment végbe. Most már nem csupán udvariasságból hiszik el a kül- födiek, hogy velük egyenrangúak vagyunk, hanem saját tapasztalásaik alapján kénytelen-kelletlen el kell azt is- merniök. Ez pedig óriási haladást jelent. Néhány száz szakértő viszi szét jó hírünket a kontinensen és egyszerre úgyszólván egész Európa értesült arról, hogy Magyarország nevezetes ország, hogy Budapest érdekes város s hogy ennélfogva nem árt, ha oda bekukkan az ember. Ez annyi, hogy a kongresz- szus révén az idegenforgalom bizonyosan emelkedni fog. Ez annyi, mint hogy a szállodák és vendéglők felvirágoznak s a kereskedelem is lendületet kap. Ez annyi, hogy jólétre van kilátásunk. Máris jelenthetjük a kongresz- szus egyik kézzelfogható eredményét, hogy a külföldi szállodások idáig több ezer forint ára megrendelést tettek gyárosainknál s kereskedőinknél. Nos tehát, erre volt jó a hűhó, vagyis, hogy komolyabban szóljunk, a közgyűlés. Ebből mindjárt kihámozhatjuk a másik kérdésre is a feleletet, hogy t. i. mit használt ez a vendéglősöknek ? Használt bizony, kedves kartársak, még pediglen sokat. Majd csak ezután fogjuk észrevenni, csak türelem és kitartás ! Az idegenforgalomnak elsősorban iparunk látja hasznát. Sőt úgy is mondhatjuk, hogy egyedül mi vagyunk azok, kik idegenforgalom nélkül nem boldogulhatunk. Semmi esetre sem j A nemzetközi közgyűlés pedig min
