Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-09-20 / 18. szám
XYIII-ik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1902. szeptember 20-án. „PINCZÉKE14 lilPJl“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemuakások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinezér-egylet“, a „Szombathelyi pinezér betegsegélvző-egylet“, a «Győri piuczér-egylet“, a „Révkomiromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Arad pinezér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársula'tá“-nak, ’ a „Miskolczi pinezér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinezérek egyletéinek, a “Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az “Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának gW HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó Előfizetési ár; Egész évre . . . 12 kor. | Félévre Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre 5-én és 20-án. . . . 6 kor. ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkeszt^ IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. KOSSUTH. Száz éve immár, hogy föltűnt nemzetünk egén ez a tündöklő csillag: Kossuth. Fénye szerte áradt és eloszlatta a sötétséget. Ragyogása utat mutatott nekünk, mint a betlehemi csillag, mely a három királyokat kalauzolta. így vezetett el bennünket az óhajtott szabadság honába. . . . Kossuth, a mi vezérlő csillagunk, aki nem szűnik meg őrködni felettünk. A porladó test az anyaföldben nyugszik, de szelleme mindörökre közöttünk marad és ébren tart bennünket. Nélküle elszunnyadnánk, elenyésznénk. Szent emlékezete itt él szivünkben és éleszti a hazaszeretet tűz ét. Ő az örök mécses oltárunk fölött, mely bevilágít kétes jövőnk homályába. Áldassék a magyarok Istene, hogy Kossuthtal megajándékozta századok óta lesújtott nemzetünket ! Száz év egy röpke pillanat az idők mérhetlen tengerében. De viszont száz év egy egész végtelenség egy kicsiny és magára hagyott nemzet történetében. Ilyen száz esztendő a letűnt XIX. század, melyet a magyar historikus Kossuth századának log elnevezni. Fejünkre vonnánk a nevetségesség vádját, ha ezen szent alkalomból méltatni akarnók Kossuth Lajos érdemeit. Ki volt Ő, mit tett Ő ? — ezt úgy tudjuk mind valamennyien, mint a rendes napi imádságot. A gyermek már úgy születik a négy folyó és hármas halom országában, hogy tudja, ismeri és vallja Kossuth Lajost. Egymaga csinálta meg a múlt század történelmét. Egymaga törte darabokra a súlyos bilincseket, melyek tehetetlenné nyomorították az ezeréves népet. Páratlan szónok, hadvezér, miniszter, kormányzó, iró, — de mi csak úgy ismerjük, hogy Kossuth apánk. És ez az ő legszebb méltatása. Dicsőbb, lélekemelőbb ünnep még nem virradt reánk, mint a mai. A hivatalos ünneplés talán kissé fagyos lesz, ámde bőven kárpótolja ezt az őszinte szeretet és lelkesedés melege, mely az igaz magyar szívből kisugárzik. A tulajdonképpeni nép — mi magunk, — oltárt emel a szív rejtekében és megtisztultan áldoz Kossuth Lajos szent emlékének. . . . A melyik nemzet Kossuth Lajossal dicsekedhetik, az nem veszhet el a világ forgatagában soha! Kossuth Lajos a mi világitó tornyunk, mely megóv minket az elmerüléstől. Szent kötelességünk tehát féltett gonddal tovább őrizni a Kossuth név varázsát, mert csak addig élünk, a mig Kossuth-kultusz lesz a hazában. Megdicsőült apánk! Egy nemzet borul ma sírod fölé, áldván nagy nevedet, drága emlékedet most és mindörökké ! Aminthogy mindég velünk voltál testtel-lélekkel, azonképpen legyen velünk dicső szellemed az idők végéig ! Nézz le reánk a magasból és vezéreld méltatlan utódaidat az Ígéret földére !
