Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-09-20 / 18. szám
2 Vendéglősök Lapja 1902. szeptember 20. Imádság a Kossuth- ünnep él yen. Irta: Sántha Károly. Fölséges nagy Isten, minden népek Atyja, Nékünk is kegyelmes, édes jó Atyánk: Szivünket magasztos érzés dobogtatja, Oh, mert szépemlékü nap virradt ma ránk, Buzgó ámulatban tétováz a lélek, Nincs szó kifejeznünk, amit érezünk, Örömünkben sirunk, a könyek beszélnek: Hála néked Isten, oh mi Istenünk ! A magas menyboltról szép hazánk egéie Most száz éve szállt le legszebb csillagod, Bujdosásainkban Ő e nép vezére, A nagy bujdosó, ki örökké ragyog. Fénye bevilágít egy egész világot, S hírnév koszoruzza homlokát, fejét ; A magyar szabadság hőse Ő, az áldott ^ Minden ajk hálával ejti ki nevét. Gyászos éjszakában, rabság éjjelében, Oh nagy Isten, hozzánk Te küldötted Őt, S mint a szent hajdannak prófétája régen, Lángolón hirdette a teljes időt. Szolgajármot hordtunk, suhogott az ostor, Az ellenség fojtó karja nyúlt felénk: Jött Kossuth, mint egy uj nemzeti apostol, S a zsibbadt álomból mi felébredénk. Oh mi szép hajnalt szült a mi ébredésünk, E hajnalra éjjel többé nem borul; Kossuth születése : újjászületésünk, A szabadság napja le nem alkonyul Nemzet templomát e nap bearanyozza: Ősi alkotmányunk a mi templomunk, Honszerelmi dal zeng benne, mint zsolozsma, Sziklán áll e templom: sziklánk szent jogunk, j I Hogyha vész zudul ránk, visszaverjük újra, ; Nem rémítenek meg terhes fellegek: Vészt, felhőt maga a hős neve elfujja, Mert velünk van lelke, -fölöttünk lebeg. Felhő-oszlopunk Ő, nappa’, jó időben, És tüzoszlopunk a balsors éjjelén; Ha öröm ér bőven s a remény tűnőben: Mi megyünk előre vezető-kezén. A szabadsághősnek bölcsőjénél állva, A magasba küldünk hálaadó imát: Ki Istent fél, annak drága a hazája, S ki hazát szeret, az Istent is imád. Millió magyarnak szive egybeforr ma, S egy szívvel, egy szájjal egyért könyörög Áldásoknak Atyja, hints áldást e honra, És áldásod legyen e hazán örök ! Oh virulj magyarság ezerágu fája, Nöjjön koronád: az Istenfélelem : Kit gyökere tiszta, jó erkölcsre válva, Hozza meg gyümölcsét a honszerelem! Ápolgassa e fát egyetértő lélek, Kossuth szeme védjen téged, drága hon, S mig fölötted szállnak szálló ezredévek, Te állj örök-ifjan, fényben, szabadon! Isten hozott! Isten hozott benneteket, külföldi szaktársak! Tiszta, becsületes szívvel, tárt kebellel fogadunk titeket édes hazánk földjén! Teljen örömetek az itt időzésben, fogadjátok szívesen, a mit nyújtani képesek vagyunk és tekintsetek el esetleges fogyatkozásainktól, miket a jó szándék netalán tán nem tudott eltüntetni. A mit adunk, azt szívből adjuk. A magyar, ha másban nem is, de vendégeinek megbecsülésében elsőséget követel magának a világon. Meg kell győződnötök róla, hogy a mi közismert lovagiasságunk és vendégszeretetünk nem puszta frázis, nem üres beszéd, hanem ősi erény, melyet mindenfelé elismernek széles e világon. Gyenge erőnkhöz képest mindent elkövettünk arra nézve, hogy falaink között otthoniasan érezhessétek magatokat. A buzgó rendező bizottság gondoskodott róla, hogy a komoly tárgyalások keretén kívül megfelelő szórakozásban sem legyen hiány. A munka együtt jár a pihenéssel. Ismerjétek meg pohárcsengés közben a magyar kollégákat, itteni viszonyainkat, Árpád népét, a véráztatta földet; méltányoljátok kulturális törekvéseinket s főleg hunyjatok szemet, művelt nyugatiak, ha iit-ott kitűnik gyarlóságunk, kicsinyességünk. Isten hozott, pályatársak ! . . . Megérkezésiek alegőszintébb örömmel tölti be sziveinket. Nemcsak ölelő karokkal várunk benneteket, de figyelő elmével is. Mert mi tanulni akarunk tőletek a várva várt közgyűlésen. Füleink nyitva vannak, hogy a tanácsokat befogadhassuk. Ti előbbre haladott népek fiai vagytok és különb szaktudással rendelkeztek, mint mi, az ipart is bámulatosan magas fokig fejlesztettétek, tehát van okunk és hála Isten, módunk is rá, hogy bölcs tapasztalatokon alapuló utbaigazitástok nyomán tanuljunk. Az akarat föltétlenül meg van bennünk és ti, kedves vendégeink, bizonyára szívesen tárjátok föl előttünk a tudás kincses házát. így fogjuk mi fel a nemzetközi közgyűlés czélját. Ránk nézve nagy horderejű lesz ez a találkozás, mert sokat várunk tőle. A mi ipari állapotaink még nem oly rózsásak, hogy az okos szónak foganatja ne lenne. És kitől tanuljunk, ha nem a nyugatiaktól, kik a tökély fokára jutottak ? Az ilyen vendégeket, a kik nemcsak mulatni jönnek, hanem viszonzásul elősegítik fejlődésünket, meg kell becsülni. És mi meg is becsüljük külföldi testvéreinket. Nem hiába fáradoztunk hónapokig az előkészítő munkálatokkal, de remélhetőleg lesz is látszata! Sajnos, kevés idő áll rendelkezésünkre, hogy magunkat a vendégeknek kellően bemutathassuk. Nem fognak j egyebet látni, mint frakkos urakat, tömérdek pesti bérpalotát, egy csomó német czégtáblát, — hallanak majd elrontott, zagyva pesti német karatyolást és alig érnek rá álmélkodni, hogy voltaképpen hol van itt a magyar főváros ? — már is letelik a rövidre szabott idő és a mi idegen kartársaink csak a vonaton gondolkoznak majd a fölött, van-e magyar föld, magyar nép, magyar erkölcs a világon ? Mert ők bizony mindezekből egy csipetnyit sem láttak. De mindegy, ezen már nem segíthetünk. Nyugodjunk bele, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Ha speciális magyar jellegünkkel nem is ismertethetjük meg a díszes vendégsereget, megismernek bennünket mint embert, mint előzékeny szaktársat, mint figyelmes házigazdát, aki arra törekszik, hogy a vendégek a lehető legkellemesebb benyomással távozzanak tőle. Hisszük is erősen, hogy igy lesz! Ezért tehát nyugodt lélekkel várjuk jöttüket és lelkesedve kiáltjuk feléjük : Isten hozott! A diadalkapu szivünkben van felállítva és ezen keresztül vonultok be közénk, kedves vendégeink ! S ha néhány nap múltán el is távoztok ismét körünkből, a találkozás szép emléke örökre fenmarad bennünk! Isten hozott! Programm. Figyelmeztetés. A SZÁLLODÁSOK NEMZETKÖZI EGYESÜLETE 1902. évi szeptember hó 23—27. napjain BUDAPESTEN TARTANDÓ XXXI. RENDES ÉVI KÖZGYŰLÉSE alkalmából az egyesület fogadására s itt tartózkodása idején rendezendő ÜNNEPÉLYEK PROGRAMMJA : 1902. szeptember hó 23-án (kedd) : 8 órakor este : Ismerkedési estély és ebéd a Hungária szállodában. 1902. szeptember hó 24-én (szerda): 9 órakor reggel: A Szállodások Nemzetközi Egyesülete felügyelő-bizottságának ülése az „István föherczeg" szállodában. 10 órakor délelőtt: A „Szállodások Nemzetközi Egyesületéinek közgyűlése a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A közgyűlés idején a hölgyek és nem közgyűlési tagok 10 órakor a Vigadó-téri kioszkban gyülekeznek s a rendezőbizottság vezetése alatt sétakocsi- zásra indulnak a városban. A közgyűlés után déli 12Vg órakor: Elindulás a rendelkezésre álló kocsikkal a Margitszigetre. 1V2 órakor: Dejeuner a Margitszigeten. 2Ü2 órakor : Indulás kocsikon a vár és a királyi palota megtekintésére. 5 órakor: Diszebéd a székesfővárosi Vigadóban. Utána
