Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-07-05 / 13. szám
1902 Julius ö. 3 got tanúsítanak, a magyarok viszont más termékek és áruk vámjai és szállítási tarifái tekintetében nyújthatnak előnyöket az olaszoknak, mely előnyöktől elesnének, hogy ha a borvámklauzula miatt méltányos szerződés kötését meggátolnák. Éljünk mi is, de éljenek mások is. Az olasz borvámklauzula helyét foglalja el a magyar borvám. Dohráiiszky Péier dr. Végre valahára! — gL söradó-pótlék leszállítása. —A megkönnyebbülés sóhaja hangzott föl ajkainkról, a midőn hosszú évek során át való türelmes várakozás után megpillanthattuk végre a következő félhivatalos jelentést: Törvényjavaslat a söradó-pótlékról. Búd. Tud. jelentése szerint a pénzügyminisztériumban ez idő szerint a söradó-pótlék leszállítására vonatkozó törvény- javaslaton dolgoznak. A törvényjavaslatot az őszi ülésszakban fogja Lukács László pénzügyminiszter a képviselőház elé terjeszteni. Ezen örvendetes hir hallatára elfelejtjük a várakozás keserveit és reménykedve várjuk a jövőt, mely meghozza vendéglőseinknek a könnyebb boldogulás lehetőségét. Végre valahára! . . Annyit küzdöttünk mi a súlyos terhek könnyítésén, annyi tintát fogyasztottunk az elviselhetetlenül magas söradó leszállítása végett, hogy ime, mégis meghallgattak bennünket és belátták, hogy a legjobb adózóknak, a vendéglősöknek is kell — élni! Mert azt kétségbe vonni nem lehet, hogy a söradó-pótlék leszállítása, mely immár csak rövid idő kérdése, elsősorban a vendéglősök javára esik, mert azt eredményezi, hogy a sörfőzok ezentúl olcsóbban adhatják sört a detail-árusitóknak, mint eddig- , Es ez nevezetes vívmány a mi iparunk életében ! Ez megkönnyebbülést szerez édes mindnyájunknak, miután a sörkimérés egyik fő kereseti águnkat képezi. Ha most a „Vendéglősök Lapja“ szerénytelen volna, hivatkozhatnék arra a lankadatlan, kitartó küzdelemre, melyet a sör adó leszállítása czéljából megindított és tüzesen folytatott s a mely küzdelem megtermetté a maga hasznos gyümölcsét. De minthogy czélunkat szerencsésen elértük, nem veszszük ki részünket a sikerből, hanem szerényen félre húzódunk a háttérbe és szívből örvendve a vendéglősök sorsának közeli föllendülésén, másfelé jártatjuk eszünket és ismét más irányban iparkodunk a vendéglős-ipar helyzetén javítani. Sok megoldatlan feladat vár még reánk és mi Isten segítségével újból neki fekszünk a munkának, reméljük, ép oly sikerrel, mint a jelen alkalommal. Odaadó munkásságunkért nem kérünk semmiféle különös jutalmat, a minthogy még sohasem részesültünk egyesületek vagy intézetek és vállalatok anyagi támogatásában, de igenis, annál inkább félreértik törekvéseinket, vagy a legjobb esetben nem is méltányolják. De a bennünket ért méltatlanságokkal mit sem törődve, föltarthatatlanul haladunk a kitűzött czél felé — tisztán a közjó érdekében. Legutóbbi vezérczikkiinkben is a söradó leszállítása képezte a vörös fonalat. A sörgyárak ellen intézett külső támadások adták meg nekünk erre nézve az impulzust és kiemeltük, hogy a sör-mizériáknak elsősorban a tulmagas söradó az oka, a melyről a sörgyárak épenséggel nem tehetnek. A történtek aztán csakugyan nekünk adtak igazat, a menynyiben a félhivatalos jelentés szerint, maga Vendéglősök Lapja a pénzügyminiszter is belátta, hogy a söradópótlék leszállítása immár elodázhatatlan kérdés. Már most mi következik ezekből a tényekből ? Nem más, mint hogy mi megtet- i tűk kötelességünket és pedig eredményesen I tettük meg. Ismételve kijelentjük, hogy semmiféle elismerésre nem tartunk számot. De azt legalább elvárjuk mindenkitől, hogy törekvéseink tisztaságát ne érintsék és ne illessenek bennünket czélzásokkal, melyek közel állanak a gyanúsításhoz. Például akadtak egyesek, — szerencsére kevesen, — kik legutóbbi számunk vezérczikkét szándékosan félreértették és a sorok közül azt vélték kiolvasni, hogy lapunk a kartellbe lépett sörgyárakat pénzért vagy egyébb előnyökért védelmezte meg a kisven- déglősök rovására. Az ilyen abszurd föltevés ellen a leghatározottabban kell tiltakoznunk ! Mi sohasem voltunk kaphatók s nem is leszünk, ha addig élünk is ! — A helybeli sörgyárak pedig nemhogy megvesztegetnének bennünket, de némelyik még előfizetőink közé sem tartozik. Szóval semmi kapocs nem fűz bennünket együvé, a mi azt a látszatot adná a dolognak, hogy a „Sör-kartell“ czimíi czik- ket részrehajlóan irtuk volna meg. Ebben nyugodt a lelkiismeretünk és esetleges ellenségeink is nyugodtan alkatnak felőle. Hogy is állhattunk volna fenn 18 éven keresztül, ha nem az igazság alapján ?! Igazságérzet vezette minden lépésünket, igazság diktálta minden sorainkat. A múltban olyanok voltunk, mint jelenleg s a jelenben nem hazudtoljuk meg múltúnkat. A ki tehát velünk szemben akadékoskodik, az fogadja mosolyunkat. Nekünk nagyobb elégtételünkreszolgált a pénzügyminiszter elhatározása, mint a sörgyárak nem látott ezresei, melyekre nem is reflektálunk. A mit tettünk, csak azért_ tettük, hogy csekély erőnkhöz képest mi is segítsünk lendíteni a vendéglős iparon. A készülő törvény javaslat késedelmes, de mindamellett örömmel fogadott elintézése lapunk monstre-kérvényénck. melyet néhány évvel ezelőtt a Háznak benyújtottunk. Hála Istennek, csakhogy megjött végre! A söripar illetve a sörfogyasztás amúgy is alacsony fokon áll hazánkban, tehát lesz rá kilátásunk a viszonyok örvendetes megváltozására. Ebből az alkalomból kifolyólag köteles- ségszerlien köszönetét szavazunk a vendéglősösszesség nevében Lukács László pénzügy- miniszter úrnak, mint a kitől az elhatározás eredt. Ha nagyobb figyelemre méltatja iparunkat, talál még a kegyelmes ur adó-leengedésre okot eleget. De persze egyszerre ne kívánjunk mindent. Egyelőre elégedjünk meg a söradó-leszállitás vívmányával és azzal a jóakarattal, melyet a pénzügyminiszter urban irányunkban észrevettünk. E jó akarat alapján lassan és fokozatosan a többi kívánságaink is kedvező elintézést fognak nyerni. Legalább mi erősen rajta leszünk ! A vasúti vendéglősök bérletügyei. Lapunk f. évi június 5.-én megjelent számában röviden közöltük, hogy a magyar vendéglősök országos szövetsége a kereskedelmi miniszter úrhoz feliratot intézett, melyben a vasúti vendéglők bérbeadásának oly módon való szabályozását kéri, hogy abban az esetben, ha valamely vasúti vendéglős ellen számbavehető panasz nem merült fel, ha a vendéglő kezelése ellen a vasúti üzletvezetőség kifogást nem emel, s a közönség részéről is megelégedés tapasztalható, akkor a bérlet lejártával az árlejtés mellőztetvén, a bérlővel kötött szerződés egyszerűen meghosszabbittassék. A magyar vendéglősök országos szövetsége a megindított mozgalommal egy olyan kérdés megoldását hozta napirendre, mely nem csak a vasúti vendéglősök, hanem am. kir. államvasutak és a nagyközönség érdekében már régóta lett volna rendezendő. Olyan fontosnak tartjuk ezt a kérdést, hogy azzal bővebben is foglalkozunk. A jelenlegi rendszer régi porosz czopf, illetőleg a porosz vasutak rendszere. A ki külföldön járt, meggyőződhetett arról, hog}7 a porosz vasúti vendéglők a legrosszabbak, s e mellett azokban minden méregdrága. Ennek oka az, hogy a porosz vasutak rövid lejáratú időre, árlejtés utján magasra felcsigázott összegekért adják bérbe . vendéglőiket, a minek természetesen az utazó közönség adja meg az árát. Mielőtt nálunk ezt a rendszert meg honosították, a vasúti vendéglők apáról fiúra szállották át, addig még valamelyik megfeledkezve magáról, jogos panaszra szolgáltatott okot. Az előtt a tapasztalt utasok félnapig is éheztek, hogy az általuk ismert jó vasúti vendéglőben étkezhessenek, mig most ezek közül többet, — meg is nevezhetnénk azfokat, — elkerülnek, mert az uj rendszer mellett a bérlők gyors egymásutánban változtak. Éhez járul még az is, hogy a midőn nálunk átvették a porosz rendszert és ennek alapján a bérösszegeket magasra felcsigázták, nyomban utána berendezték a vonatokhoz kapcsolt étkező kocsikat (s még hozzá idegen társulatéit.) a mivel a legjobb fogyasztó közönségtől fosztották meg a vasúti vendéglősöket, Ma már a 3 év sokkal rövidebb idő arra, hogy a vendéglő csak valamire való bort szerezhessen be: de rövid arra is, hogy boldogulhasson tisztességes üzletvezetés mellett, mert nrndég az a veszedelem fenyegeti, hogy 3 év lejártával valamely protegált pályázó kedvéért kiteszik a szűrét. Ilyenkor pedig az önfentartási ösztön indítja az embereket a helyzetnek minél teljesebb kihasználására. A vasúti vendéglősök helyzetén jelentékenyen nagyot lendítene, ha a bérleti idő tartamát nem 3 hanem legalább 6 évre állapítaná meg; e mellett pedig még hozzáfűznék azt is, a mit a magyar vendéglősök országos szövetsége indítványoz, hogy annak a vasúti vendéglősnek, a ki ellen a bérleti idő tartama alatt számba vehető panasz fel nem merült, árlejtés mellőzésével meghosszabbítsák a szerződését ujabbi 6 évre. Ezek a feltételek alkalmasak lennének a a vasúti vendéglősök erkölcsi önérzetének felkeltésére és üzleti törekvésének a fokozására, Es ha az a vasúti vendéglős akként biztosítva látná boldogulását és tisztességes fáradozásának jutalmazását és remélhetne szerződésének meghosszabbításában, akkor óvakodni fog attól, hogy panaszra okot szolgáltasson. Egy másik tényező a vasúti vendéglősök helyzetének javítására az. hogy csakis az kapjon bérletet, a ki vendéglősi szakismerettel bir. Ma e tekintetben erre nem helyeznek nagy súlyt. Vannak vasúti vendéglősök, a kik az előtt pálinkamérők voltak s a kik úri közönséget sóba ki nem szolgáltak. Hiszen ezt józan ésszel követelni sem lehet tőle. Hogy tehát a m. á. v. igazgatósága összes vendéglőiben az utasoknak jó és tisztességes kiszolgálást biztosítson, szükséges J. hogy a bérleti idő tartania 3 évről 6 évre terjedjen ; 2. hogy a bérleti szerződés, annak a vasúti vendéglősnek, a ki ellen számba vehető panasz nem merült fel, a 6 év lejártával, a nyilvános árlejtés mellőzése mellett, újabb (1 évre meghosszabbittassék : 3- vasúti ve ^glős csak az lehessen a ki igazolja, ho ŰCi j.ellö szakismerettel bir oT
