Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-07-05 / 13. szám
2 1902. Julius 5. Borvám. Magyarország fenntartója a föld az ö népével és javaival. Nemzet, állam a mező- gazdaság forrásaiból él e hazában ma is. A föld javai táplálnak, ruháznak, a mezőgazdaság termékeiből teremtünk pénzt az állam és nemzet minden szükségletére. Ipar és kereskedés olyan parányi és annyira fejletlen még nálunk, hogy a mi közel 20 millió főnyi nemzetünkből egy milliónyi iparos és kereskedő népünknek is nehezen adja meg a mindennapi kenyeret. Gyarmatokból pedig mi nem várhatunk jövedelmet, mert neküuk nincsenek gyarmataink, inkább minket szeretne gyarmati sorban tartani mindörökre a mi szövetséges társunk. Lassan-lassan nyiladozó banyáink kincsei mellett földünk kenyere, állataink húsa, hegyeink bora a mi életünk és legfőbb , kincsünk ma is. És mert kenyérrel, pénzzel a föld termékei tartanak minket, életünkre mér csapást, a ki búzánk elöl elveszi a piacot, a ki elzárja a határokat állataink elöl és fi ki borainkra támad saját hazánkban. Ez az a nagy kenyérmezei ütközet, mely köztünk és a népek között folyik a j vám- és kereskedelemügyek mezején. | Ezek a mai kor nagy ütköző pontjai: 1 a vám- és kereskedelemügyek. , Más népek jobban a haszon, a gazdagodás. | a hatalom célja felé törnek, mikor piacokat j hódítanak termékeiknek és árúiknak, de mi j nekünk a búza-, az állat-, a borvédelem és | értékesítés a mindennapi kenyér éltető ere- j jével biró létkérdés. Ezen súlyánál fogta meg a borvám kérdését miniszterelnökünk a képviselőház \ junius 11-iki ülésében, midőn felelt az olasz borvámklauzula ügyében Szederkényi képviselő kérdésére. Az a kérdés, hogy a majdan megújuló kereskedelmi szerződések megkötése alkalmával mi fog történni az olasz borvámklauzulával, mely 1892-ben 3 forint 20 krajcárra szállította le 100 kilogrammonként az olasz borok vámját és ezzel az alacsony vámmal rászabadította az olasz borok özönét a magyar piacokra és lehetetlenné tette a magyar borok értékesítését. Mi fog történni ezzel a borvámzáradékkal ? Ez a kérdés. i Miniszterelnökünk felelt a kérdésre tisztán, világosan, határozottan, a mellett rokonszenvvel és jóindulattal Olaszország iránt. Miniszterelnökünk kijelentette, hogy a borvámklauzulának fenntartása lehetetlen dolog és a kormány el van határozva megszüntetni ezt a borvámklauzulát a nemzetközi szerződésnek tárgyalása alkalmával. Ennek az olasz borvámzáradéknak a keletkezése egy nagy tévedés és elszámitás volt, egész alkalmazása helytelen és hamis, következménye pedig végzetes a magyar borok értékesítésére. Az Olaszországgal 1892-ben kötött kereskedelmi szerződésnek zárójegyzököny- vében foglalt III. 5. pont veti meg az alapját ennek a 3 torint 20 krajczáros alacsony borvámnak. _ Ez a jegyzőkönyv - kötelezővé teszi az 1878-iki olasz kereskedelmi szerződés külön kedvezményét, mely az 1867-iki kereskedelmi szerződésből tartatott fenn és az Ausztria és a két szicíliai királyság közt 1846-ban és a Szardíniával 1856-ban kötött kereskedelmi szerződésből származik. Ez a borvámkedvezmény eredetileg csak határforgalmi kedvezmény volt, később azonban egész Olaszországra kiterjedt, minek következtében a francia kormány is követelte Franciaország javára az egész Olaszország által élvezett vámkedvezményt és csak nagy ügygyel-bajjal lehetett a francia kormányt rábírni arra, hogy elálljon követelésétől. Vendéglősök Lapja A kik ebbe az olasz borvámklauzulába belementek 1892-ben. nem képzelték és nem gondolták meg annak végzetes es rombolo hatását a magyar borok értékesítésére a magvar bortermelőkre. 1892-ben a filloxera rettenetes pusztításainak idejében azt gondolták a magyarok, hogy most már különben sem terem bor az elpusztult magyar szőllőkben, az országba bejövő olcsó olasz bor nem fog kárt tenni a már nem létező magyar borokban, sőt inkább jó lesz az olcsó olasz bor, ha már a mi szőllőink elpusztultak, magyarjaink elfelejtettek gondolni a jövőre, arra a jövőre, melyet borászatunknak óriási áldozatokkal teremtett a magyar szőllők újraalkotásának csudás munkája hazaszerte. Nyolcz-tiz esztendő óta ennek az országnak a szőllőtermő vidékein a hangya- szorgalomnak olyan pezsgő munkája indult meg, mely nemcsak a filloxera által elpusztított hegyi szőllők jó részét újból ültette vészmentes alanyokra nemesített szőllőfajok- kal, hanem soha mivelés alatt nem állott hatalmas homokterületekre is gyönyörű szőllő- virányt varázsolt. A végsőkig megerőltette hitelét sok ember és úgy telepitett szőllőket kölcsönpénzzel, megbecsülhetlen munkával, kitartással és szorgalommal. Maga az állam is felemelte segítő kezeit. Mintatelepekkel, szőllőmüvelést tanító iskolákkal és tanítókkal rakta meg az országot, vesszőket, oltványokat osztott szét országszerte és garanciájával szőllőkölcsönökre országos hitelforrást nyitott az Agrárbankban. A nemzet és az állam munkásai egyesült erőkkel láttak a szőllőmunkához és az áldozatok erejével hatalmassá nőtt nemzeti munka egy nagy szöllőskertté alakította az országot. Mindenfelé szőllők virulnak megint, melyekben sok százezer munkás talál jó keresetet. Hál' Istennek ! — szüretelünk megint, van szép termésünk. Az évek óta áldozó és dolgozó szőllősgazda végre valahára reménykedik az Isten áldásában, áldozata és munkái után jutalmat, keresetet, hasznot vár megint borterméséből. Reménykedik és vár, kereskedőt, vevőt vár boraira, de hiába vár, nem jön a vevő, nincs kereskedő, nem tudja eladni borát, nincs ára a bornak, de a gazdák nyakán ott az adósság, a sokféle költség, a rettentő teher, fizetni kell százfelé, ha nem fizet, rászakad a per, a végrehajtás, dobra kerül szőllője, vagyona, elvész lába alól a föld, kezébe veheti a vándorbotot. Hát miért nincs vevője és ára a ma- J gyár bornak ? Erre a kérdésre számokkal felelünk. 1892 ben kötöttük meg Olaszországgal a kereskedelmi szerződést azzal a boldogtalan borvámklauzulávaí, mely leszállította az olasz borok vámját 3 forint 20 krajezárra és ezzel utat nyitott az olasz borok áradatának hazánkba. 1878-tól 1891-ig, mikor még a magas borvám visszatartotta hazánktól az olasz borokat^ ebben az időben évenként legfelebb 6000—lOOO hektoliter bort hoztak be Olaszországból hazánkba, mi azonban annál több magyar bort vittünk ki. De a midőn 1892-ben az olasz borvám leszállott 3 fit 20 krra, akkor egyszerre zuhatagokban áradt be hazánkba az olcsó olasz bor. Beszéljenek a számok. Borbehozatal Olaszországból 1878-tól 1891-lg átlag évenkint 6000 hektoliter. Borbáraa-fel Olaszországból hordóban: 1891- ben 1.800 métermázsa 1892- ben '476.320 1893- ban 1,188.759 1894- ben 886.086 ’ 1895- ben 777.072 1896- ban 1897- ben 1898- ban 1899- ben 1900- ban 1901- ben 847.733 1,400.973 1 ,o01. i o4 1,391.000 1,000.000 627.000 métermázsa r n v Szóval: a borvám leszállítása évétől 1902-től kezdve egyszerre hazánkra zúdult az olasz bor évi 12—20 millió korona értékben. Mintha csak ezzel a szerencsétlen borvámzáradékkal egy bortengernek a zsilipjét eresztették volna meg Olaszországból Magyar- országba. Magyarországot elárasztotta a 4—5 forintos olasz lőre, egy festéktenger, mely- lyel derüre-borura pancsoltak, házasítottak országszerte és azonfelül, hogy semmivé tették a magyar borok árát, tönkre tette a sok borhamisító a magyar borok jó hírét is. Hazánk szőlőbirtokosai aggódva néznek a jövőbe. Eletök állandó küzdelem a természet minden csapásával : fagygyal, jéggel, hővel, peronoszporával, oidionnal, férgekkel, gombákkal, éggel, földdel és mindezeken felül minden csepp magyar bornak útját állja az olasz lőretenger, ránehezednek az adók, a mindenféle terhek, a sör- és szeszverseny, a sors minden végzete. Segítsünk a szőlőbirtokosokon késedelem nélkül; mert a szőlőbirtokosok pusztulása nemzeti szerencsétlenség lenne az államra is. Sok jó magyar ember lenne koldussá, az agrárkölcsönök is odavesznének, az állampénztárnak kellene helyt állni a garantirozott szőlőkölcsönökért, ez a teher is az adófizetők nyakába szakadna, mikor már különben is roskadozik a nemzet megbirhatlan terhek alatt. Az olasz borvámklauzulát további haladék nélkül meg kell szüntetni. A hordóbor vámját fel kell emelni 40—60 koronára, a palaczkborok vámját 60—80 koronára. Feltétlenül szükséges ez a vámemelés azért is, mert különben Francziaország is követelné az olasz borvámkedvezményt magának. Francziaországnak pedig 60—65 millió hektoliter bora terem évenkint. Még csak a franczia borözön lenne azután a végveszély a magyar szőlősgazdákra, hogyha a 2—3 frankos franczia borok betörnének magyar területre. Öngyilkosságot ne követeljen senki a magyar nemzettől. A kereskedelmi szerződéseknek a nemzetek megélhetésének létalapjára kell helyezkedni a kölcsönös méltányosság törvényeinek tiszteletben tartása mellett. Luzzatti volt olasz miniszter, a nagy szakember maga beismeri, hogy lehtetlenség Magyarországra az olasz borvámklauzulának fentartása. Luzzatti maga keresi a megélhetés és megegyezés módját Olaszország és Magyarország kereskedelmi szerződése biztosítására. Ezt köveli a szövetségben élő két állam népeinek kölcsönös rokonszenve és igaz barátsága is. Az olaszok különben is beláthatják, hogy a borvámkedvezmény fentartása esetén a hasonló kedvezményben részesülő francziák borversenye mellett semmi hasznát sem vehetnék a vámkedvezménynek, csak nekünk ártanának halálosan. Azt is tudják már az olaszok, hogy a filloxera az ő szőlőiket is egyre-másra pusztítja, bortermésük évről-évre csökken, nem félhetnek ők sem többé, hogy a maguk bortengerébe fognak fuladni. Azt is tudhatják az olaszok, hogy 1892 óta ujraszülettek a magyar szőllők is. Ma már szép bortermésünk van magunknak is, mely évről-évre növekedőben van és többé nincs Magyarországon az az üres piacz az olasz borok számára, melyet 1892 táján a filloxeravész készített hazánkban az idegen boroknak. De azt is meggondolhatják az olaszok, hogy ha ők a borvám dolgában méltányossá-
