Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-06-20 / 12. szám

1902. junius 20. Vendéglősök Lapja 3 helyiségüket, hogy a pénzügyi hatósághoz benyújtott folyamodványuk után lesik az engedély megérkezését. Azzal mitsem törőd­nek, hogy nyakra-főre büntetést rónak ki rájuk, a mit ők szives-örömest megtéritenek, mert — van miből. Hisz utóvégre az sem háborgatja az ilyen tisztességtelen verseny­zőket, hogy a pénzügyigazgatóság megtagad­ja az engedély kiadását; ez esetben egy­szerűen fölszedik sátorfájukat és a legköze­lebbi utczában újra kezdik manipulációjukat a vendéglős-szomszédok nagy tiltakozására. És így megy ez néhány hónapig. Tudjuk, hogy végeredményképpen mégis csak el fognak pusztulni az útból, mert nincs tör­vényes jogosultságuk ; csak az a kérdés, hogy mikor ? Mert a veszedelmet itt a késedelem okozza. Ha csak félesztendeig, ha csak néhány hónapig sikerült e borpinczéknek a törvény kijátszásával konkurrálni, ezzel máris mérhetlen károkat okoznak a tisztes vendéglős-ipar űzőinek. Tehát gyors intézkedést kérünk a pénz­ügyi hatóságok részéről. Ne késlekedjenek az italmérési engedélyek kiadásával, sem pedig megtagadásával. A hatóságnak, ha másként nem, az ipartársulat utján, mód­jában áll megtudni, ki a megbizható ember, ki a megbízhatatlan ? Egy kis hivatalos gyorsaság mindenesetre elejét veheti a dolognak. Mi csak kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen lehetetlen állapotokra a vendéglősök érdekében fölhívjuk a közfigyelmet és egyben sürgős orvoslást kérünk. Ez a kóros tünet mindenesetre erős bizonyíték a mellett, hogy iparunknak képesítéshez kötése immár tovább nem halasztható. Képesített ipar keretén belül ilyen állapotok elő nem fordulhatnak. Ezt tessék megszívlelni azoknak a, szeren­csére kevésszámú bölcseknek, kik a képesítés ellen emelték fel gyönge szavukat. Különben a legilletékesebb helyről arról értesültünk, hogy az elszaporodott zug-bor- pinczék ellen ipartársulatunk már intézkedett s ennek folytán már a közel jövőben üdvös változás fog beállani. Méltó elismeréssel vagyunk tehát a vezetőség iránt, mely az ő nagy befolyását tüstént érvényesíti, mihelyt a vendéglős-ipar bajainak orvoslásáról van szó. Türelem, a levegőnek tisztulni kell! Kiss István. (Mai képünkhöz.] Kiss István világjáró kartársunknak szép lelkitulajdonságait, nemes lelkesedését a pálya iránt már jól ismerik olvasóink azokból a színesen megirott tudósításokból, melyekkel Kiss István szorgalmasan fel­keresi lapunk hasábjait. Most arczképét is bemutatjuk az iránta érdeklődő szaktársaknak, hogy teljes legyen a kép, melyet felőle al­kotnak. A törekvő fiatal ember fáradhatlanul küzd és dolgozik, hogy valamikor díszére lehessen iparának, a mit remélünk is. Szol­gáljanak e sorok buzdításul nem csak neki, hanem azoknak az ifjaknak is, a kik most léptek ki a szakiskolából az élet küzdő porondjára. Járják be a külföldet, gyűjtsék a tapasztalatokat, melyeket aztán itthon érvényesítsenek a vendéglős-ipar javára. Kiss István Abauj-Torna-megye Josvafő községben született 1878-ban. Iskolái végez­tével Budapestre jött és a pinczéri pálya­futását előkelő helyeken kezdette meg. Ké­sőbb mint éthordó nagyobb vidéki városokban és fürdőhelyeken fordult meg, azután ismét a fővárosban folytatta munkásságát, többek közt Szikszay Ferencz ur éttermében, a „Vadászkürt“és „Angol királyné“ szállodában, a Lukácsfürdőben, Éder Antalnál, Bányai-ná\ volt alkalmazva és igen sokáig az Orient- szálloda szoba pinczére volt. 1897-ben meg­kezdte külföldi útját. Először Párisban működött a „Hotel Continental“ és „Grand Hotel “-ban, majd Londonba ment át az angol nyelv elsajátítása végett. Itt a „Bolton Mansion Hotel“, „Midland Grand Hotel“, „Adelphi Hotel Liverpool“ szállo­dákban, később Németalföldön a hires ScheveniDgen nevű fürdő szállodájában mint üzletvezető működött és végre Amerikába vitorlázott, a hol jelenleg is tartózkodik: Deal Country, Club (Rest) Deal Beach New-Jersey. Örömmel halljuk, hogy Kiss István barátunknak oda kinn az Újvilágban a hol a dolgos kéznek nagy becsülete van, igen jól megy a sorsa és előkelő helyeken fejti ki tevékenységét. Számos alkalma nyílik szaktudását bővíteni, műveltségét s nyelv- ismeretét fejleszteni s adja Isten, hogy mindezeket idehaza is értékesíthesse szülő­földjén, melyhez mint jó hazafi, a távolban is szeretettel ragaszkodik. Egyesületünk újjászervezése. Feloszlottá Budapesti pinczér egylet, hogy helyet adjon az „Országos pinczér egyesü­letnek“. Régi időkből maradt egyleteink rend­szerének elavulása a magyar pinczérség 1 társadalmi felfogásának modern és müveit tanujele. Végre szakosztályunkban is győz az az általános modern felfogás: hogy régi egyleti szervezetünket reformálni kell; hogy szétszórt sok vidéki egyleteinket egyöntetű kezelés alá kell venni, hogy modernebb vi­lágításban tűnjünk fel társadalmi oldalról. Ez volt az első lépés, hogy országos egye­sületünket véglegesen megalapítsuk ; és or­szágos egyesületünk végleges megalapítása pedig első lépésünk lesz ahoz, hogy iparunk képesítéshez köttessék. Mert addig, a mig a magyar pinczérség nem reorganizálódott, te­hát a magyar országos pinczér egyesület tel­jes erejével nem működik, és addig a mig a magyar vendéglős és kávés ipar nem lép a rendes képesítéshez kötött iparok sorába, nem lesz a magyar pincz őrségnek soha, — sem társadalmi állása, sem erkölcsi tekintélye, sem jelesen kiképzett többsége. Hogy milyen intézmény ez az orszá­gos egyesület, hogy milyen újítást jelent- hogy mért égető szüksége a vendéglős és kávés iparnak, már rég letárgyalt dolog és elismert igazság. Bizonyítja ezt a Budapesti pincz. egylet feloszlása. De újjászervezésünk mozgalmának van még egy czélja: meggyőz­ni azokat, kik a müveit pinczérség jelen tár­sadalmi állását kicsinyelik, hogy igy a sér­tett erkölcs nevében az országos egyesület mozgalmát, tehát iparunk fellendülését istá- poljuk, vagyis annak erkölcsi fényét és ok­vetlen sikerét teljes nyilvánossággal fen- tartsuk. Mi csak örülhetünk, hogy sikerült meg­nyerni az ország szivét; csak gratulálhatunk azoa kartársaknak, kik segítségükkel fényes bizonyítékát adták annak, hogy ily irányt követve a vendéglős és kávés iparnak és a magyar pinczér karnak mindég csak erős tá­maszuk és igazi büszkeségük. Nincs is mit félnünk, mert az igazság mindég győzni szokott. És hogy valaki nem tiszteséges embereknek ítéljen másokat, elég Kisfaludy Károly szavait idéznem: „Távolban szép az igazság, velős az ítélet: a közel tör­téntet minden ember maga után méri.“ Boór Jenő. Amerikai érdekességek. New-Yorki föpinczérek A new-yorki föpinczérek egy tekin­tetben megegyeznek a mi helyszerző ügy­nökeinkkel odahaza Magyarországban, a hol a helyszerzésért az ügynök zsarolja ki a pénzt, itt N-Y-ban pedig a főpinczér urak és a „Bar keeper(i-ek élnek urasan a pin- czérek keservesen megkeresett garasain. Itten minden nagyobb, előkelőbb üzletben a főpinczér alkalmazza az üzletben a pinczé- reket, kivéve a „Club"okát és kisebb üzle- { teket. Ha egy jóravaló, becsületes, tanult pinczér egy jobb vendéglő avagy szálloda üzletet óhajt elnyerni, első sorban is a főpinczér urak elvárják tőle, hogy legkeve­sebb 10 frtot a főpinczér ur markába titkon bele dugjon, és ez esetben rögtön munkába állhat, azon feltétellel, hogy minden hónap elsején pontosan lefizet ugyan olyan össze­get, melyet beléptekor fizetett. Természetesen a főpinczér ur ilyen módon megcsinálja az alkut, de egyszersmind oda hat, hogy nem kezeskedik semmi hibáért. Ha valami baj előfordulna az üzletben a pinczérekkel, az egyiket olyan hamar kidobja, mint a másikat. S miért fizetik a pinczérek a főpinczéreket ? Azért, mert nincsenek megelégedve avval, a mit borravaló gyanánt keresnek. Tolvajság utján akarnak többet keresni; a mit csak f vihetnek, elvisznek titokban a gazda kárára és ha valami kisül, vagy ha megfogják va­lamelyiket, hogy elszaladt valamivel, azon esetben a főpinczér ur kiegyenlíti az ügyet valami módon, pártját fogja a pinczérnek. Ha nem képes, akkor természetesen a pin­czérnek menni kell a házból, és a főpinczér ur természetesen nem veszt semmit ezáltal, mert jön egy uj megint, a ki fizet újból a I másik helyett. Ilyen gyalázatos rendszer van New-Yorkban. A pinczérek elromlanák. Egy a másikat utánozza a csinytevésben s tisztességtelen utón akarnak boldogulni. A főpinczér urak sem kiiiömbek ; daczára, hogy száz, kétszáz, háromszáz dollár fizetősök van havonta, még is képesek magukat lea­lacsonyítani a pinczérek szemében öt dollá­rért személyenként. Nekik nem kell a becsület, sem a tisztelet, csupán a pénz a megváltójok és igy megkétszerezik fizetésüket a pinczé rek keresetén. De sok esetben pórul járnak, mert mégis van egynéhány józan gondolko- zásu egyén a pinczérek között, a ki nem tűri a zsarolást, és elárulja az egész ban­dát. Ilyenkor az üzletekben uj személyzetet vesznek fel s uj főpinczért, a ki egy cseppet sem jobb, mint az előde és ha nem is kezdi el a zsarolást egy hamar, de mihelyst me­legnek érzi magát az üzletben, rögtön mun­kához lát. Csak egy esetet említek fel száz közül, a mely a buffaloi kiállításon történt. A Luchow Restaurantban a múlt nyáron volt legalább kétszáz pinczér a megnyitásnál. A főpinczér kapott 500 doll, fizetést havonta és a zsarolási rendszert egy hónap lefolyta után életbe léptette vagyis minden bizalmas pinczérnek öt dollárt kellett fizetni, ha üz­letben akart maradni, ellenkező esetben ki lett túrva a főpinczér által. Persze az üzlet nagyon laza volt eleinte ; a pinczérek nem kerestek valami sokat és igy nem fizethettek a védelemért. Egy szép napon tehát össze­beszéltek és felhagytak valamennyien a mun­kával és ilyen formán a dolog az üzletvezető tudomására jött, a ki mind ki dobta őket a főpinczérel együtt. Ez az eset nem vált hasznukra, sem becsületökre, de ezt nem veszik rossz néven, mert jobban mondva mindennapi eset. A pinczér kap más üzletet máshol, hanem a főpinczér ur lejebb száll mindég s valami jobb üzletben nem is al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom