Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-06-20 / 12. szám
1902. junius 20. Vendéglősök Lapja 3 helyiségüket, hogy a pénzügyi hatósághoz benyújtott folyamodványuk után lesik az engedély megérkezését. Azzal mitsem törődnek, hogy nyakra-főre büntetést rónak ki rájuk, a mit ők szives-örömest megtéritenek, mert — van miből. Hisz utóvégre az sem háborgatja az ilyen tisztességtelen versenyzőket, hogy a pénzügyigazgatóság megtagadja az engedély kiadását; ez esetben egyszerűen fölszedik sátorfájukat és a legközelebbi utczában újra kezdik manipulációjukat a vendéglős-szomszédok nagy tiltakozására. És így megy ez néhány hónapig. Tudjuk, hogy végeredményképpen mégis csak el fognak pusztulni az útból, mert nincs törvényes jogosultságuk ; csak az a kérdés, hogy mikor ? Mert a veszedelmet itt a késedelem okozza. Ha csak félesztendeig, ha csak néhány hónapig sikerült e borpinczéknek a törvény kijátszásával konkurrálni, ezzel máris mérhetlen károkat okoznak a tisztes vendéglős-ipar űzőinek. Tehát gyors intézkedést kérünk a pénzügyi hatóságok részéről. Ne késlekedjenek az italmérési engedélyek kiadásával, sem pedig megtagadásával. A hatóságnak, ha másként nem, az ipartársulat utján, módjában áll megtudni, ki a megbizható ember, ki a megbízhatatlan ? Egy kis hivatalos gyorsaság mindenesetre elejét veheti a dolognak. Mi csak kötelességet vélünk teljesíteni, midőn ezen lehetetlen állapotokra a vendéglősök érdekében fölhívjuk a közfigyelmet és egyben sürgős orvoslást kérünk. Ez a kóros tünet mindenesetre erős bizonyíték a mellett, hogy iparunknak képesítéshez kötése immár tovább nem halasztható. Képesített ipar keretén belül ilyen állapotok elő nem fordulhatnak. Ezt tessék megszívlelni azoknak a, szerencsére kevésszámú bölcseknek, kik a képesítés ellen emelték fel gyönge szavukat. Különben a legilletékesebb helyről arról értesültünk, hogy az elszaporodott zug-bor- pinczék ellen ipartársulatunk már intézkedett s ennek folytán már a közel jövőben üdvös változás fog beállani. Méltó elismeréssel vagyunk tehát a vezetőség iránt, mely az ő nagy befolyását tüstént érvényesíti, mihelyt a vendéglős-ipar bajainak orvoslásáról van szó. Türelem, a levegőnek tisztulni kell! Kiss István. (Mai képünkhöz.] Kiss István világjáró kartársunknak szép lelkitulajdonságait, nemes lelkesedését a pálya iránt már jól ismerik olvasóink azokból a színesen megirott tudósításokból, melyekkel Kiss István szorgalmasan felkeresi lapunk hasábjait. Most arczképét is bemutatjuk az iránta érdeklődő szaktársaknak, hogy teljes legyen a kép, melyet felőle alkotnak. A törekvő fiatal ember fáradhatlanul küzd és dolgozik, hogy valamikor díszére lehessen iparának, a mit remélünk is. Szolgáljanak e sorok buzdításul nem csak neki, hanem azoknak az ifjaknak is, a kik most léptek ki a szakiskolából az élet küzdő porondjára. Járják be a külföldet, gyűjtsék a tapasztalatokat, melyeket aztán itthon érvényesítsenek a vendéglős-ipar javára. Kiss István Abauj-Torna-megye Josvafő községben született 1878-ban. Iskolái végeztével Budapestre jött és a pinczéri pályafutását előkelő helyeken kezdette meg. Később mint éthordó nagyobb vidéki városokban és fürdőhelyeken fordult meg, azután ismét a fővárosban folytatta munkásságát, többek közt Szikszay Ferencz ur éttermében, a „Vadászkürt“és „Angol királyné“ szállodában, a Lukácsfürdőben, Éder Antalnál, Bányai-ná\ volt alkalmazva és igen sokáig az Orient- szálloda szoba pinczére volt. 1897-ben megkezdte külföldi útját. Először Párisban működött a „Hotel Continental“ és „Grand Hotel “-ban, majd Londonba ment át az angol nyelv elsajátítása végett. Itt a „Bolton Mansion Hotel“, „Midland Grand Hotel“, „Adelphi Hotel Liverpool“ szállodákban, később Németalföldön a hires ScheveniDgen nevű fürdő szállodájában mint üzletvezető működött és végre Amerikába vitorlázott, a hol jelenleg is tartózkodik: Deal Country, Club (Rest) Deal Beach New-Jersey. Örömmel halljuk, hogy Kiss István barátunknak oda kinn az Újvilágban a hol a dolgos kéznek nagy becsülete van, igen jól megy a sorsa és előkelő helyeken fejti ki tevékenységét. Számos alkalma nyílik szaktudását bővíteni, műveltségét s nyelv- ismeretét fejleszteni s adja Isten, hogy mindezeket idehaza is értékesíthesse szülőföldjén, melyhez mint jó hazafi, a távolban is szeretettel ragaszkodik. Egyesületünk újjászervezése. Feloszlottá Budapesti pinczér egylet, hogy helyet adjon az „Országos pinczér egyesületnek“. Régi időkből maradt egyleteink rendszerének elavulása a magyar pinczérség 1 társadalmi felfogásának modern és müveit tanujele. Végre szakosztályunkban is győz az az általános modern felfogás: hogy régi egyleti szervezetünket reformálni kell; hogy szétszórt sok vidéki egyleteinket egyöntetű kezelés alá kell venni, hogy modernebb világításban tűnjünk fel társadalmi oldalról. Ez volt az első lépés, hogy országos egyesületünket véglegesen megalapítsuk ; és országos egyesületünk végleges megalapítása pedig első lépésünk lesz ahoz, hogy iparunk képesítéshez köttessék. Mert addig, a mig a magyar pinczérség nem reorganizálódott, tehát a magyar országos pinczér egyesület teljes erejével nem működik, és addig a mig a magyar vendéglős és kávés ipar nem lép a rendes képesítéshez kötött iparok sorába, nem lesz a magyar pincz őrségnek soha, — sem társadalmi állása, sem erkölcsi tekintélye, sem jelesen kiképzett többsége. Hogy milyen intézmény ez az országos egyesület, hogy milyen újítást jelent- hogy mért égető szüksége a vendéglős és kávés iparnak, már rég letárgyalt dolog és elismert igazság. Bizonyítja ezt a Budapesti pincz. egylet feloszlása. De újjászervezésünk mozgalmának van még egy czélja: meggyőzni azokat, kik a müveit pinczérség jelen társadalmi állását kicsinyelik, hogy igy a sértett erkölcs nevében az országos egyesület mozgalmát, tehát iparunk fellendülését istá- poljuk, vagyis annak erkölcsi fényét és okvetlen sikerét teljes nyilvánossággal fen- tartsuk. Mi csak örülhetünk, hogy sikerült megnyerni az ország szivét; csak gratulálhatunk azoa kartársaknak, kik segítségükkel fényes bizonyítékát adták annak, hogy ily irányt követve a vendéglős és kávés iparnak és a magyar pinczér karnak mindég csak erős támaszuk és igazi büszkeségük. Nincs is mit félnünk, mert az igazság mindég győzni szokott. És hogy valaki nem tiszteséges embereknek ítéljen másokat, elég Kisfaludy Károly szavait idéznem: „Távolban szép az igazság, velős az ítélet: a közel történtet minden ember maga után méri.“ Boór Jenő. Amerikai érdekességek. New-Yorki föpinczérek A new-yorki föpinczérek egy tekintetben megegyeznek a mi helyszerző ügynökeinkkel odahaza Magyarországban, a hol a helyszerzésért az ügynök zsarolja ki a pénzt, itt N-Y-ban pedig a főpinczér urak és a „Bar keeper(i-ek élnek urasan a pin- czérek keservesen megkeresett garasain. Itten minden nagyobb, előkelőbb üzletben a főpinczér alkalmazza az üzletben a pinczé- reket, kivéve a „Club"okát és kisebb üzle- { teket. Ha egy jóravaló, becsületes, tanult pinczér egy jobb vendéglő avagy szálloda üzletet óhajt elnyerni, első sorban is a főpinczér urak elvárják tőle, hogy legkevesebb 10 frtot a főpinczér ur markába titkon bele dugjon, és ez esetben rögtön munkába állhat, azon feltétellel, hogy minden hónap elsején pontosan lefizet ugyan olyan összeget, melyet beléptekor fizetett. Természetesen a főpinczér ur ilyen módon megcsinálja az alkut, de egyszersmind oda hat, hogy nem kezeskedik semmi hibáért. Ha valami baj előfordulna az üzletben a pinczérekkel, az egyiket olyan hamar kidobja, mint a másikat. S miért fizetik a pinczérek a főpinczéreket ? Azért, mert nincsenek megelégedve avval, a mit borravaló gyanánt keresnek. Tolvajság utján akarnak többet keresni; a mit csak f vihetnek, elvisznek titokban a gazda kárára és ha valami kisül, vagy ha megfogják valamelyiket, hogy elszaladt valamivel, azon esetben a főpinczér ur kiegyenlíti az ügyet valami módon, pártját fogja a pinczérnek. Ha nem képes, akkor természetesen a pinczérnek menni kell a házból, és a főpinczér ur természetesen nem veszt semmit ezáltal, mert jön egy uj megint, a ki fizet újból a I másik helyett. Ilyen gyalázatos rendszer van New-Yorkban. A pinczérek elromlanák. Egy a másikat utánozza a csinytevésben s tisztességtelen utón akarnak boldogulni. A főpinczér urak sem kiiiömbek ; daczára, hogy száz, kétszáz, háromszáz dollár fizetősök van havonta, még is képesek magukat lealacsonyítani a pinczérek szemében öt dollárért személyenként. Nekik nem kell a becsület, sem a tisztelet, csupán a pénz a megváltójok és igy megkétszerezik fizetésüket a pinczé rek keresetén. De sok esetben pórul járnak, mert mégis van egynéhány józan gondolko- zásu egyén a pinczérek között, a ki nem tűri a zsarolást, és elárulja az egész bandát. Ilyenkor az üzletekben uj személyzetet vesznek fel s uj főpinczért, a ki egy cseppet sem jobb, mint az előde és ha nem is kezdi el a zsarolást egy hamar, de mihelyst melegnek érzi magát az üzletben, rögtön munkához lát. Csak egy esetet említek fel száz közül, a mely a buffaloi kiállításon történt. A Luchow Restaurantban a múlt nyáron volt legalább kétszáz pinczér a megnyitásnál. A főpinczér kapott 500 doll, fizetést havonta és a zsarolási rendszert egy hónap lefolyta után életbe léptette vagyis minden bizalmas pinczérnek öt dollárt kellett fizetni, ha üzletben akart maradni, ellenkező esetben ki lett túrva a főpinczér által. Persze az üzlet nagyon laza volt eleinte ; a pinczérek nem kerestek valami sokat és igy nem fizethettek a védelemért. Egy szép napon tehát összebeszéltek és felhagytak valamennyien a munkával és ilyen formán a dolog az üzletvezető tudomására jött, a ki mind ki dobta őket a főpinczérel együtt. Ez az eset nem vált hasznukra, sem becsületökre, de ezt nem veszik rossz néven, mert jobban mondva mindennapi eset. A pinczér kap más üzletet máshol, hanem a főpinczér ur lejebb száll mindég s valami jobb üzletben nem is al-
