Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-20 / 2. szám
Vendéglősök Lapja. 1902. január 20 Igazán megdöbbentő ez a helyzet. Amellett vigasztalanul sivár a jövő képe. Hát mire is számíthatnánk, mire is várhatnánk ? Ki vigasztalhatja magát azzal a reménnyel, hogy majd eljön a szép május, junius, vagy az év egy bármely időpontja, amikor helyrepótoljuk a silány viszonyokat a jövedelem garmadával ? Hát van-e alkalmasabb idő a forgalomra télnél? De tél sincs. Minden összeesküdött ellenünk. A nyár is mivel kecsegtet? Terhekkel és terhekkel. Rosszak a viszonyok és jó Isten, — még rosszabbak lesznek. Az év végéig huzzuk igy. Pusztulunk, rongyolódunk. Azután beáll az az idő, amikor 48 koronával kell megváltani azt a jogunkat, hogy mint vendéglősök egy tányér levest is adhassunk az utasnak, aki enni eddig sem járt a tudományos akadémiára. Van e az ételen haszon ? Ipari körökben jól tudják, hogy nincs. Most ez is a nyakunkba szakad. Minket figyel a fináncz, a rendőr, a sok szabályrendelet, mind, csak azt nem nézi, van e vendég. Ilyen nyomasztó viszonyok mellett egy rettentő krízisbe fog jutni a magyar vendéglős ipar. Előbb utóbb rettentő krach lesz a kö- i vetkezménye. Hisz ezt igy kibirni lehetetlen. Mi hát az oka, miképp lehetne segíteni rajta. Ezt a kérdést megoldani, most a szaksajtó feladata. Jól esik ilyen nehéz napokban, ha hallják a hangunkat. Ilyenkor meg ismernek bennünket és szívesen veszik, ha szólunk. Biz ez nehéz kérdés. Tagadhatatlan, hibás a mi iparunk jó maga is, hogy ilyen mostoha viszonyok közé jutott. Nincs összetartás vendéglős és ven_ déglős között, ez is egyik ok, egyik fő ok. Védtelenül kihagytuk magunkat szolgáltatni a súlyos csapásoknak. A szaksajtó nem birt eléggé föllendülni. A magyar vendéglősök közömbösek voltak a saját sorsuk iránt. Csodálatos, hogy a kis emberek jobban, mint a nagy emberek. Nincs hang, amely az általános panaszt hivatalos helyen kellőleg kifejezésre juttassa. Ezt a hangot meg kell szólaltatni, meg kell találni. Ébredjünk föl, tömörüljünk. Mi, akik 18 eve vagyunk iparunknak szószólói, buzdító és ébresztői, e nehéz napokban is csak azt tanácsoljuk, szeressék végre a vendéglősök legnagyobb ellenségüket: saját magukat, tömörüljenek, tanúsítsanak több érdeklődést, mert egy kis vonzalommal, bizalommal, élénkebb testületi élettel segit. hetnek sanyarú helyzetükön, enyhíthetik itnmár elviselhetlen bajaikat. Vendéglői és kávéházi munkaközvetítés. Az orsz. iparegyes, végrehajtó bizottságának határozatából a vendéglői és kávéházi alkalmazottak munkaközvetítésének rendezése ügyében értekezletet tartottak, a melyen lilék Endre alelnök elnöklete alatt jelen voltak : Neuschlosz Marczel kir. tanácsos, Tlialv Zsigmond és Molnár Mihály végrehajtó bizottsági tagok, Létay Gusztáv miniszteri tanácsos, a munkaközvetítő intézet igazgatója, Gelléri Mór kir. tanácsos, igazgató, dr. Soltész Adolf titkár, Gundel János a vendéglős ipartársulat elnöke, Nérey Dezső és Farkas Ignácz segédfogalmazó, mint jegyzőkönyvvezető. Elmaradásukat kimentették: Arnstein Henrik és Glück Frigyes igazgatósági tagok, Elnök : megnyitván az ülést, Neuschlosz Marczel behatóan ismerteti a vendéglői és kávéházi alkalmazottak eddigi közvetitésének rendszerét. Felemlíti azt a sok visszaélést, a mely e téren történik. A közvetítési dijak nincsenek szabályozva. Előfordul számos oly eset, hogy a közvetítő I az általa elhelyezett egyént állásából kitúrja’ csakhogy egy újabb elhelyezés által ismét közvetítési díjhoz jusson. A bajok szanálása érdekében azt kontemplálja az Iparegyesület végrehajtó bizottsága, hogy a közvetítést az állami munkaközvetítő intézet végezze. Kérdi tehát a munkaközvetítő intézet igazgatóját, hajlandó-e a hivatala ügykörébe a vendéglői és kávéházi alkalmazottak munkaközvetítését felvenni? Kérdi továbbá a megjelent szakférfiakat, hogy mi igaz a segédek panaszaiból, s hogy hajlandók-e a munkaközvetítő intézetet törekvésében támogatni és az orvoslásra segédkezet nyújtani ? Gundel János szerint e szakmában különös nehézséggel jár a munkaközvetités czélszcrü megoldása. Elismerte ezt az ipartársulat már 1871-ben, a mikor a kérdés megoldását olykép tervezte, hogy maga vette föl ügykörébe a közvetítést. Azonban a szükséges anyagi eszközök hiánya miatt csakhamar fel kellett hagynia vele. A jelenlegi közvetítők nagy előnyére szolgál, hogy ismerik az igényeket. Szerinte nem a közvetítők zsarolnak, hanem az alkalmazottak rontják el őket, mert egymást tulliczitálják a jutalmak igérésében. A baj gyökeres kiirtására csupán az állami közvetítés vezethetne. Ezt már egyizben hangoztatta, csakhogy pénzbeli kérdések merültek föl, a melyek miatt a terv keresztülvitelét el kellett halasztani. Az ipartársulatnak a közvetítési költségek fedezésére alapja nincs és ennek folytán azokhoz nem járulhat. Harkai Mór csatlakozik Gundel nézetéhez. Nérey Dezső szerint a baj kutforrása sokkal mélyebb. Arra vezetendő vissza, hogy az iparág nincs képesítéshez kötve. Mindenféle elemek tódultak erre a pályára, a hol mostanában nem a bizonyítvány, hanem az óvadék a fő. Ezek az elemek rontották el a sogédszemélyzetet, a közvetítőket és sajnos, a gazdákat is Üdvösnek és czélravezetőnek véli az állami munkaközvetítést. Létay Gusztáv miniszteri tanácsos kijelenti, hogy a vendéglői személyzet közvetítése fel van véve a munkaközvetitő intézet ügykörébe. Csakhogy, sajnos, igen csekély a munkát keresők jelentkezése, mert a gazdák szükségleteikkel nem az állami munka- közvetitőkhőz, hanem a magánközvetitőkhőz fordulnak. Hallotta, hogy egyes esetekben, a negyed-,ötödrangu üzlétekben a közvetítő az üzlettulajdonossal osztozkodik a közvetítési díjon. A kauezióügy rendezése iránt már felirt az intézet a kereskedelmi miniszter úrhoz és valószínűleg ezt a bajt olykép I fogják orvosolni, hogy a kaueziót a bíróságnál fogják deponálni. Az allami közvetítésre nézve felmerülő nehézségeket a munkaadók egyetértő jóakaratával el lehetne oszlatni, mert bár belátja, hogy egyedül a munkakönyv nem elegendő a közvetítéshez és hogy a személyes megjelenés is latba esik, mégsem tartja kizártnak, hogy a gazda leírása alapján megfelelő közvetítést eszközölhessen a munkaközvetítő intézet- Ha tehát a munkaadók megegyeznének, hogy csak az állami közvetítő intézet utján fogadják fel alkalmazottjaikat úgy az alkalmazottak nem a közvetítőhöz, hanem az intézethez fognak jönni munkáért. Ezzel szemben csakis kénjelmi szempontok forognak fern és humanitási okokból le lehet ezekről mondani. Főakadály az a fizetés, amit az állami intézetnél alkalmazandó rekeszvezetö díjazásul kivan. A társulat, vagy egyes munkaadók járuljanak hozzá ehhez a díjazáshoz, a mint ez Bécsben négy iparcsoportnál történik. A hozzájárulás nem volna több évi 600 frtnál, a mi nem haladja meg azt az összeget, a melybe a közvetitők díjazása kerül most a munkaadóknak. Gundel János, Létay Gusztáv Harkai Mór újabb felszólalásai után Neuschlosz Marczel összegezi az elhangzott véleményeket. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzeti tarthatatlan, hogy a segédek elleni zsarolás oly borzasztó nagy, hogy feltétlenül segíteni kell. A segítés módjaira nézve pedig egyéb javaslatot nem tettek, minthogy az állami munkaköz- vetitőintézet vegye kezébe a közvetítést, természetesen a munkaadók jogos követelményeinek figyelembevétele mellett. E kísérlet érdekében mindent meg kell tenni. A költségek egy részét a munkaadók viselhetik. A sikert biztosítja a munkaadók összetartása és a vezetők ismert befolyása. Kéri, hogy az értekezlet határozati lag mondja ki. hogy a közvetítési bajok megszüntetésére vonatkozó törekvést helyesli, hogy az Ipartestület ez ügyben a pinczéreket is hallgassa meg, hogy ha ennek szüksége fennforogna, esetleg a munkaadókat és pinczéreket közös értekezletre hívja meg, a munkaközvetítő intézet igazgatóját pedig felkéri az értekezlet, hogy a kormánynál puhatolja ki, hogy a kormány mily áldozatra vo'na hajlandó ez ügy érdekében. Hason- lólag az értekezleten megjelent szakférfiak is tudják meg, hogy társulataik mennyivel járulnának hozzáa közvetítés államosításához. Létay Gusztáv kéri, hogy első feltételül a budapesti vendéglősök és kávé- liáztulajdonosok zöme mondja ki, hogy ezentúl az állami közvetítő intézettől veszi alkalmazottait. Elnök kimondja a fenti értelemben a határozatot és a megjelentek köszönetét nyilvánítva, az értekezletet berekeszti. A munkaközvetités országos rendezése. A midőn évtizedekkel ezelőtt végig zúgott Magyarország pinezér-karán egy ,.Országos Nyugdíj- és Munkaközvetítő-Egyesület“ létesítése iránt indított mozgalom moraja, mindannyian elragadó örömmel s lángoló lelkesedéssel üdvözöltük e nemes s magasztos emberbaráti intézménynek eszméjét. Mert ezen nemes és magasztos intézménynek létesülésétől reméltük jövőnk biztosítását s szakfoglalkozásunknak fejlődését, valamint a szakfoglalkozásunk terén dúló rendszertelenségeknek, vagyis a munkaközvetítésnek rendezését. Teljes odaadással csatlakoztunk e nagyszabású s czélirányos mozgalomhoz, nem kiméivé fáradtságot, sem anyagi áldozatot
