Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-20 / 2. szám
1902. január 20. 3 csakhogy megteremtsük azt, amire ezen árva elhagyatott pályánknak oly nagy szüksége van. Szükságe van. a szabad szellemi fejlődésre, a munkaviszony s a munkaközvetítés rendezésére, a szakfoglalkozás fejlesz- ! tésére és az önsegélyezésre. Ezen létfeltéte- j leknek czélszerü és sikeres megoldása szempontjából vétetett tervbe eg}- országos nyugdíj és munkaközvetítő intézet létesítése. Akkor, amidőn ezen két igen fontos s üdvös eszmének megvalósítása érdekében lázas mozgalmat, s fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki a pinczérség, hogy azt megvalósítsa, bizonyára senki sem gondolt arra. hogy ezen a pinczéri szakviszonyokra mély befolyást gyakorló, s azzal szoros kapcsolatban lévő munkaközvetítés-ügy rendezése elválasztassék a nyugdíj-ügytől, s még pediglen olyformán, hogy a nyugdíj intézet léte- sitessék, s a munkaközvetítés pediglen még ma sem nyert teljes megoldást. Hogy az akkori intézők bölcsessége ezt igy találta jónak, hogy ez a két igen fontos tényező egymástól elválasztassék, ahhoz nincsen szavam.'De azt joggal kérdezhetem, hogy ha már el is választották egymástól e két ügyet, miért nem lehetett azt mindaket- tőt, — ha külön-külön is — létesíteni egyidejűleg. Mert én azt hiszem, hogy ha a nyugdíjintézet létesítésére megvoltak a főindokok, úgy a munkaközvetítés rendezésének szükségességére már ezelőtt 50 evvel ] voltak alapos okok. S amilyen szükséges volt a nyugdíj-intézet létesítése, annál szükségesebb volt a viszonyok -rendezése Mert ha rendezetlen maga a szak foglalkozás, úgy rendezetlen marad azon intézmény is, a melyet 1 az ilyen rendezetlen viszonyok közepett létesítenek. Én nem túlzóm, ha azt állítom, hogy nálunk nem csak a viszonyok rendezetlenek, hanem maga a pinczérség is teljesen szervezetlen arra nézve, hogy egy ilyen humánus emberbaráti intézményt, mint a nyugdij- egysület, kellőle g támogassa. Tehát itt már bebizonyult, hogy ha azt akarjuk, hogy a nyugdíj-intézményünk virágozzék, akkor első sorban is a pinczér viszonyokat kell rendezni, s ezek között első sorban a munkaközvetítést. ‘ A munkaközvetítés rendezése czéljából mi már évek óta lázas mozgalmat fejtünk ki és hogy ezen mozgalmunkkal kapcsolatosan a pinczér. viszonyok rendezésében teljes sikert érhessünk el, egy Országos Pinczér Egyesület létesítését is tervbe vettük, hogy igy egy kalap alatt rendezzük ami leginkább rendezésre vár. Az Országos Pinczér-Egyesület létesítésének előmunkálatai befejezést nyertek, úgy, hogy annak alapszabályai már jóváhagyást nyertek s ezek után már csak a teljes megalakulás következik. Hogy azonban a létesítendő O. P. E. czélirányos voltát már eleve is tényekkel igazolhassuk arra a czélra alakult a Budapesti Pinczérek Szak- és Munkaközvetítő Egyesülete, a melyet az O. P. E. alapelvei szerint a kebelbeli ingyenes munkaközvetítést országosan intézhessük addig is, amig az O. P. E.-et teljesen megalakítjuk. Úgy az O. P. E. létesítéséhez, mint a Budapesti Pinczérek Szak- és Munkaközvetítő Egyesületnek sikeres működéséhez hozzá járult az összpinczérség, sőt előbbihez az ország valamennyi pinczér egyesületei is hozzájárultak, hogy az mentői előbb létesittessék. Nemkülönben ezen működéseinkről teljesen informálva van úgy a Budapesti Szállodások, Vendéglősök Ipartársulata, mint a Kávés Ipartársulat is. És mégis megtörtént az a csaknem hihetetlen eset, hogy akkor, amidőn a magyar pinczérség évtizedes fáradságos működése, — s.nagy anyagi áldozatok árán oda jutott, hogy egy olyan országos intézményt létesítsen, amely felöleli az összes Vendéglősök Lapja ^ szak- és társadalmi bajainknak orvoslását, — akkor megjelenik a fővárosi két ipartársulatunk t. elnökei, egy az Országos Iparegyesület végrehajtó bizottsága által összehívott értekezleten és azt határozatilag kimondják, hogy a vendéglői és kávéházi alkalmazottak munkaközvetítési ügyének megoldását az állami munkaközvetítő egyesületre ruházzák és attól várják annak megoldását, melyet anyagilag is segíteni hajlandók. — Hát nagyságos elnök uraim ennyire jutottunk, hogy önök megtagadják a saját iparukat, s megtagadják a saját szakfoglalkozásaikkal szoros szakközösségben élő pinczéri testületeket, s megtagadják a pinczérek nemes, üdvös, magasztos és czélirányos törekvéseiknek a támogatását ! S megtagadják adott szavukat, hogy minket minden nemes törekvéseinkben támogatni fognak. Hát ilyen csekély az önök bizalma a pinczér-kar iránt, ennyire jutott a magyar pinczérség tekintélye, hogy minket egy reszortba akarnak sorozni a minden iparág, s iparos segédek és munkás osztály salakjaival. Nézzenek csak oda nagyságos elnök uraim a Salétrom-utczai állami munkaközvetítő intézetbe, hogy kiket fog ott látni. Hát oda való a magyar pinczérség a közzé a munkásosztály közzé, amelyet talán a saját osztálya is száműzött köréből? Akkor, amidőn évtizedes fáradozások után végre oda jutnánk, hogy régi óhajunk teljesedésbe menne, s akkor, amidőn bizton számítottunk arra, hogy az értekezleten tett kijelentéseiket nekünk fogják mondani, hozzánk fordulva felfogják ajánlani anyagi támogatá- ! saikat, mert belátva nemes, célirányos és üdvös törekvéseinket úgy a vendéglők- és kávés ipar érdekében, mint szakfoglalkozásunk érdekében is, ekkor nagyon, de nagyon sérelmesek reánk nézve az értekezleten tett kijelentéseik. De mi azzal szemben bátran kimondjuk, hogy mi sohasem egyezünk abba bele, hogy minket a czélzott egyesületbe beosszanak, vagy ami elhelyezési ügyünket j onnét irányítsák. Ez nemcsak hiúságunkat, de önérzetünket is mélyen sértené, mert ha mi képesek vagyunk egyesületeket fenntartani, s önökkel egyetemben Országos Nyugdíj- Egyesületet teremteni, s képesek vagyunk itt a fővárosban, valamint a vidéken ingyenes kebelbeli elhelyező intézetet létesíteni, s azt teljes sikerrel és szakértelemmel vezetni, s ha képesek voltunk egy Orsz. Pinczér Egyesület nemes eszméjének alakot adni. s azt megalkotni, akkor bizonyára nem szorul a magyar pinczérség az. ilynemű gyámságra, a mely alá önök minket helyezni akarnak. Adják meg nekünk azt, amit az O. Iparegyesületnek, illetve az állami munkaközvetítő intézetnek felajánlottak, akkor megfogják látni, hogy rövid 5—-6 hó múltával megoldottuk a munkaközvetítés nehéz problémáját. De igy mint máig velünk viselkedtek, hogy csak ígértek, de nem adtak, természetes, hogy nem bírtunk valami nagy sikert felmutatni. Hiába kérelmeztünk és könyörögtünk, hogy támogassák mozgalmunkat és a mai működő elhelyező-intézményünket, mindig csak puszta Ígéret volt a válasz, amelyet soha sem váltottak be. Tehát amig egyrészről tiltakozunk az állami munkaközvetitő-intézethez való beosztás ellen, másrészről kérelemmel fordulunk úgy az ipartársulati elnök urakhoz, mint az összes főnökeinkhez, hogy pártolják mozgalmainkat, s támogassák a mai létező szak- és munkaközvetítő-egyesületünket is, ekkor befogjuk bizonyítani, de nemcsak önöknek, hanem a világnak is, hogy nemcsak a munkaközvetítés és pinczéri viszonyok nyernek elintézést s végleges átalakulást, hanem ezzel egyetemben a mi nemes emberbaráti intézményünk is felvirágozni fog mi- I hamarabb. Mert az a testület, a mely valamely nemes eszmének alakot bir adni, s azt képes megalkotni, az életképes, s aki életképes az nagy dolgok mivelésére .is képes. Kalmár Fábián. ki Egyesült Államok a munkásokért. Németből fordította : Hollefreund Ármin. A New-Yorki Morgen JournáT czimü napilap, az ottani pinczérek érdekének megvédéséről egy érdekes czikket közöl, amely világosan mutatja mily hathatós törvényes gyámolitásban részesülnek az ország munkásai az állam részéről. A New-Yorki Piazza szálloda tulajdonosa európai körútja alkalmával Németországban 13 pinczért szerződtetett szállodája részére és azokat azonnal magával is vitte Amerikába. A régi pinczéreket azután elbo- csájtván helyükbe az újonnan szerződtetteket alkalmazta. A pinczérek testületé a hires „ Union* azon helyes törvényre támaszkodva, hogy az országban teljesítendő munkára munkásokat külföldön szerződtetni és azokat az országba behozni tilos, feljelentette a szálloda tulajdonost a hatóságnál és követelte az idegenben szerződtetett pinczérek kiutasítását. A megejtett vizsgálat után a törvényszék helyt adott az „Union* kérelmének s az idegen pinczéreket New-Yorkból kiuta I sitotta Ha megszemléljük a magyar munkások viszonyait, elszomorkodva tapasztalhatjuk., hogy azokat törvényeink e téren a legcse- j kélyebb gyámolitásban sem részesítik, telje— ) sen kivannak szolgáltatva a nyerészkedő vállalkozók szeszélyeinek. így pl. aratás idején a felsőmagyarországi uradalmaknál szomorúan tapasztalhatjuk, hogy az édes magyar kalászt többnyire Gácsországban szerződtetett munkás kaszálja ; erdeinkbea olasz munkás vágja a fát, a vadat cseh vadász mester neveli magyar gazdája részére stb. és igy felemlíthetnénk még számtalan eseteket, a hol a magyar munkás mellőzve lesz és az idegen munkás az, aki a magyar pénzt külföldre viszi. Az egyesült államok lakonikusan rövid törvényt hozott a munkásokért és mégis ugyan nagy hordereje van. Amely hathatós gyámolitása a belföldi munkásra nézve, igazi megvédője a belföldi munkás kenyerének a melyet a nyerészkedő vállalkozó de hányszor meg vont már tőle nálunk A magyar munka felsegitését és a számtalan munkanélküliek ellátását czélzó intézkedéseknél az Egyesült Államok ezen törvényét, vagy legalább is a vállalkozókkal kötendő szerződéseknél a magyar munkás érdekének megóvását az idegennel szemben, figyelembevételre ajánlom.
