Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-04-05 / 7. szám
Vendéglősök- Lapja 1901. április 5. 2 szeszélye, közönye és vétkes könyel- müsége oly záradékkal mondta ki ránk a halálos Ítéletet, hogy az adó keresztjét hurczoljuk tovább a mig udvarunkon meg nem verik a nagy dobot, a mikor is mehetünk a kinjába. Csakhogy nem oda Buda! Nagypénteken ne szégyeljük bevallani, hogy a nagyságos gárdának nem egy tagja oláhmedvét akart belőlünk csinálni, csakhogy épen a bőr- rostát nem ütögette az orrunk előtt immunis kezeivel s nem járta el a rókatánczot a szavazatok mulattatá- sára, örömére és gyönyörűségére. Könyveinkben ott disztelenked- nek még most is a törvényhozásilag ; megállapított 2 frton felüli számlák, j a melyeket áldozatul hoztunk a haza j oltárára, mintha szeretett édes magyar hazánkat török, tatár pusztította volna, pedig csak honatyát választottak, aki velünk testvér poharat ürített, sőt még meg is csókolt, mint a legutolsó \oksot a czigányvégből. Akkor jó volt a mi magyar szivünk, vendégszeretetünk, jó volt a mi lovagiasságunk, hazafiasságunk, de különösen baráti ragaszkodásunk és önfeláldozásunk .... És mégis ide ke lett jutnunk, hogy nekünk saját külön Nagypéntekünk, saját külön keresztünk legyen, a melyen ott függ az iparunk! Nem szaktársak! Ezt nem tűrhetjük tovább! Ezt tovább tűrni nem lehet és nem szabad! A bűnt elkövetni nem nehéz, de expiálni dicsőség és becsület! A kereszténység nagy eszméinek apostolai Nagypénteken tettek erős fogadást, hogy ügyüket nem hagyják elnyomni, elveszni, úgy nekünk is az ő nyomdokába kell lépnünk ugyanavval a szilárd elhatározással, lelkesedéssel és kitartással, hogy ügyünk, igazunk és jogunk a börtön nyirkos falai közül, hová a nagyságos gárda zárta, diadalmasan vonul be a nagy világba. Köszönjük a nagyságos gárdának, hogy idején kiábrándított minket, köszönjük, hogy megtanított arra a nagy modern igazságra, hogy a mint nála a legszentebb, legmagasabb idea a nagyságos czím és a mentelmi jog, úgy a becsületes adófizető polgárnál a tisztességes megélhetés. Eddig megtettük, hogy megtettük, de többé nem tehetjük meg, elvünk, jelszavunk ezentúl csak az lehet: A milyen az adj Isten, olyan a fogadj Isten! A ki velünk győz, az ne dolgozzék ellenünk. Vendéglősök ! A kor feltartóztat- hatlauul halad előre! A kortól soha sem maradtunk el, sőt sokszor meg is előztük! Ne legyünk a maradiság. a czopf rabszolga követői, ne tartsuk oda a hátunkat az önérdek, a stréberség s egyéb néven nevezendő törekvések uborkafára való kapaszkodásra. Vannak nekünk embereink, akik tisztességben, becsületben őszültek meg, akik sok honatyánál nagyobb áldozatokat raktak le a haza szent oltárán, akik akkor hajthatnák le gondban elfáradt fejüket őrök nyugalomra, ezek az öreg Simeonok, ha a vendéglősipar államilag biztosított alapokra van fektetve. Ezeket kell nekünk minden erőnkből, még áldozatok árán is alkalom- adtán honatyákká tennünk. Van elég időnk, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyük. Van elég időnk, hogy ezen égető kérdés felett gondolkozzunk s higgadt, józan megfontolás után ne csak határozzunk, hanem cselekedjünk is. Nagypéntek van. Minden ember ilyenkor magába száll, mikor a világ legnemesebb s legártatlanabb embere a legszégyenletesebb halált szenvedte el az egész emberiségért, mi csak magunkért, családunkért szenvedtünk eddigelé, de soha sem jutott az eszünkbe, hogy mint mások jó emberekről gondoskodjunk, akik ismerik helyzetünket, akiknek bizalmasan feltárhatjuk bajainkat. Nagypéntekre Husvét jön, halálra feltámadás! Vajha az lenne a mi ügyünk sorsa is! Nagypéntek a bünbevallás és bűn- j bocsánat mennyei napja! Bűneinket bevallottuk, bűneink bocsánatát várjuk! Szebb jövőt, boldogabb jövőt. Reményteljes Nagypénteket! Örvendetes Husvétot! Örömöt és boldogságot! A régi sörös palaczkok. A kereskedelmi miniszter tavaly márczius 15-én elrendelte, hogy 1901. julius elsejétől fogva vendéglőben, korcsmában és egyéb nyilvános helyen csakis koronabélyeggel hitelesített sörös palaczkok használhatók. Ezt a rendelkezést most a miniszter fölfüggesztette, illetve elhalasztotta 1903. január elsejéig, hogy ezalatt a meglevő palaczkkészlet értékesíthető legyen s az üveggyárak kellő számban gyárthassák a koronabélyeges pa- laczkokat. 1903. január elsejéig tehát még szabad használni a régi palaczkokat. Szakácskiállitás, szakácsiskolák. Francziaország minden téren és minden időben fáklyavivője \ olt a czivilizácziónak. Francziaország nem csupán a tudomány és szépmüvészet terén áll első helyen az egész világon, de az ipar terén is napról napra hódit s oda törekszik, hogy iparosai minél tökéletesebb kiművelésben részesüljenek, Ízlésük finomodjék. Minden iparágnak megvannak az ő szakiskolái, hol a szakmájukba tartozó dolgokon kívül sok egyéb, az általános műveltséghez tartozó ismereteket sajátíthatnak el. Francziaország ezáltal azt érte el, hogy iparosai, munkásai szakképzettség tekintetében ép úgy, mint műveltségűket illetőleg felette állanak más nemzetek munkásainak. Párisban még a bérkocsisoknak is megvan a szakiskolájuk és csak az kap hajtási engedélyt, aki az „Ecole des cochersa-ék (a kocsisok iskolája) tanfolyamát sikerrel végezte és jó bizonyítványt nyert. A szakácsoknak is megvan az ő szakiskolájuk, hol a főzés, sütés, czukrászat és a konyhaművészet titkaiban oktatást nyernek. Maga a franczia kormány évente nagyobb összegeket áldoz ezen czélra és időről-időre kiállítást rendez, a melyen részt vehet minden szakács és a szakácsiskola növendékei. Számos dijat osztanak ki ezen kiállításokon pénzérem és diplomák alakjában. A legutóbbi ilyen kiállítást az akkori kereskedelmi miniszter Delombre ur nyitotta meg a Cbamps-Elisée-n fekvő Palais de glace-ban. A kiállítást a kormány hivatalos tagjain kívül igen nagy számban látogatta a franczia társadalom legelőkelőbb osztálya s mindenki el volt ragadtatva Ízléses éá remek készítményei felett a szakács művészetnek. Mindjárt a bejáratnál a kukták készítményei voltak kiállítva. Ezek között valóságos palotákat és kastélyokat lehetett látni tésztából, a melyek művészi Ízlést árultak el. Utána következett a szakácsiskola növendékeinek kiállítása, különösen a czuk- rászati szakmából voltak itt felülmúlhatatlan remekek láthatók. Ezt követte a leghíresebb párisi szakácsok által készített több mint 300 étel kiállítása, inyesiklandozó illatot gerjesztve és gyönyörködtetve a szemlélőt. Pecsenyék, sonkák, aspik, hal, gomba, tengeri rák, csiga, osztriga és vadak száz és száz féle módon készítve voltak itt felhalmozva és osztályozva. A bíráló bizottságnak nehéz feladata volt itt határozni az elsőség felett. Természetesen nagy súlyt fektettek az Ízléses kiállításra és tálalásra is. Panasz a vidékről. Igen tisztelt Szerkesztő Ur. A Vendéglősök Lapja f. évi 4. számában közzé tett miniszteri végzésre vonatkozólag engedje meg, hogy becses lapjában részemről néhány észrevételt tehessek, annál is inkább, mivel a czikk végén ez a jelszó olvasható, hogy küzdjünk. Tehát arra indítson minden érdekelt szakférfiút visszautasított kérvényünk, hogy küzdenünk továbbra is kell érdekeink mellett, a hogy tudunk. Most pedig rövid idő múlva alkalom nyílik erre, mert az orsz. gyűlési képviselő választások küszöbön vannak s ha az a sok vendéglős és korcsmáros, a mennyi ebben az országban van, kifejti tevékenységét oly irányban, a mely közérdekünkkel megegyez, nevezetesen, ha oly képviselőjelölt érdekében használjuk föl befolyásunkat, a ki független elvet vall és az ipar ügyeit szivén viseli; mert ha a kormány nem támogatja a mi érdekeinket, mi se támogassuk a kormányt szavazatainkkal, sőt a kit csak lehet, rá kell beszélnünk, hogy csak iparos jelöltre szavazzon. Mert napról-napra jobban érezhető a kormány mostoha, súlyos keze, mely iparunkra nehezedik, különösen a falusi és kisvárosi vendéglősök érzik leginkább ezt a nyomást az által, hogy a kormány minden
