Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-04-05 / 7. szám
1901. április 5. 3 szatócsnak engedélyezett és engedélyez bor-, sör-, pálinka-eladást, illetőleg mérési jogot s azok a törvény nyel, szabályrendelettel mit sem törődve, úgy adják, vagy mérik az italokat, a hogy nekik tetszik. Ehhez járul még a pénzügyi és községi közegek elnézése és nemtörődömsége. Azt látni és érezni, hogy a szegény vendéglős vagy korcsmáros, a ki meg van terhelve nagy állami-, jövedelmi-, községi és egyéb adókkal, pótadókkal és illetékekkel, hogyan megy napról-napra mindig közelebb és közelebb a tönk szélére. Most meg egy újabb miniszteri rendelettel, melynek egyik czélja, hogy külön iparengedély kell az ételek kiszolgálásáért, ebből az látszik ki, hogy a vendéglős vagy korcsmáros bármily csekély értékű ételeket ád el legtöbb esetben haszon nélkül, vagy ezt a saját házi népével elíogyasztat, majd erről is fogyasztási, azaz, hogy jövedelmi adót fizet. A második czélja az uj rendeletnek még rosszabb, mert megengedi, hogy bármely szatócs, ki bor-, sör-, pálinkaméréssel is foglalkozik, az iparengedély megszerzése után egész nyiltan és szabadon, akár a vendéglőben, bárminő ételeket eladhat, vagy kiszolgálhat. Ezek után oda jutunk, hogy, különösen a kisvárosi és falusi vendéglők, néhány év múlva teljesen megszűnnek és helyettök a szatócsüzletek fognak virágzásnak indulni. Lepsényben 1901. évi márczius 10-én. Maradtam igen tisztelt Szerkesztő ur iránt kiváló tisztelettel Szente József vendéglős. A londoni magyar pinczérkör. Ez a hazafias pinczérkör, mely a kezdet nehézségeivel küzd, férfias bátorsággal és nemes kitartással törekszik valóban szép és nemes czélja felé, hogy a ködös Londonba került ifjaknak nemcsak megélhetést, hanem barátságos otthont is teremtsen. Az a magyar szellem, összetartás, kölcsönös gyámo- litás, gyöngéd ragaszkodás és gondoskodás, mely a kör tagjait igaz testvérekké avatta, nemcsak elfelejteti az újabban jött ifjakkal az idegenben érzett bánatot, hanem sarkalja és ösztökéli őket arra, hogy lelkes munkásságukkal megbízhatóságukkal és hagyományos ügyességükkel a magyar pinczér nevet jóhangzásuvá, a magyar pinczért általán tiszteltté, közkedveltté és keresetté tegyék. A tagok nemes ambicziója és buzgólkodása nem volt eredménytelen, kitűnik abból a tényből, hogy a kör van abban a kellemes helyzetben, hogy a most beállott szezonban rövid három-négy nap leforgása alatt képes 2—300 magyar pinczért elhelyezni képzettségének, ügyességének meglelelő állásba. Felette nagy örömünkre szolgál, hogy szerény felhívásunk folytán a kör részére beküldött áldozati fillérek a magyar név dicsőségére ily dúsan és nemesen (gyümölcsöznek. A kör áldásos működése és kartársi szeretet által indíttatva a győri pinczéregylet egyik báli tisztajövedelmének felét Dénes Miklós és Major Balázs által 60 korona összegre kiegészítve és a kassai Schalkház szálloda személyzete 25 korona gyűjtését beküldötte a körnek. A nemes adakozók e helyen is fogadják a zsenge kör hálás köszönetét, a kik követendő példát mutattak a gazdag budapesti pinczér egyletnek, a mely múlt választmányi ülésén a londoni testvéreknek megkeresésére igazán nagy kartársi szere- tetre és példátlan huraanismusra valló határozatot hozott: hogy most segélyt nem nyújthat, mert a viszonyok nem engedik. Kaszás Lajos elnök büszke lehet e szégyenletes határozatra. — A londoni magyar pinczérkör, bár Vendéglősök Lapja idegenben szervezkedett s idegenek közt működik, hazájáról s annak nemes hagyományairól soha sem feledkezik meg. Ennek tanujelét adta legközelebbi hazafias ünnepélyével is, a mely alkalommal Ő Felségének Horváth M. és Beer László által aján dékozott, ügyes kivitelű arczképét is leleplezték (Jzinczár Béla köri elnök, lelkes beszéde után. A kabinet iroda a londoni konzulátus utján meleghangú táviratban tüntette ki a körnek hódolatteljes megemlékezését s ez által a kör jövőjét biztosította, a mihez szívből gratulálunk s fokozott figyelemmel kisérjük áldásos működését. Jegyzőkönyv felvétetett a „Budapesti Pinczér-egylet“ 1900. márczius hó 12-én tartott választmányi üléséről. Jelen voltak: Kaszás Lajos elnök, Ga- járszky Károly gazda, Krassy Bódog alelnök, Csizmadia János titkár, Szüts Lajos, Tilscher János, Haberl Róbert, Kinzel Károly, Patonai Géza, Werler Lajos választmányi tagok. Elnök az ülést megnyitja, jelenti, hogy az Országos Pinczér-egyesületet akaró tagok részéről újabb iratok érkeztek, melyek közül egyet, mely a választmánynak szólott, felolvasás végett a titkárnak átad. A titkár felolvassa a beadványt, melyben észrevétel történik a múlt közgyűlés lefolyásáról és az ott elhangzott ellenbeszédeket igyekeznek megczáfolni és hosszabban fejtegetik az Országos Pinczér-egyesület szükségességét s végül kérik a beadványban megnevezett 4 egyleti tag meghallgatását. Krassy Bódognak az a nézete, hogy helyt kell adni a beadvány azon részének, hogy az Országos Pinczér-egyesület ügye egy legközelebb megtartandó választmányi ülésen tárgyaltassék azért is, mert ilyen fontos ügy tárgyalásához kevesen vannak jelen, ellenben a 4 tag meghallgatását illetőleg az a nézete, hogy ezt mellőzni kell, miután ezen ügy a közgyűlésen eléggé meg lett vitatva, a választmány többsége ily értelemben határozott. Hosszabb eszmecsere után az elnök jelenti, hogy a közgyűlést április 3-ára fogja egybehívni; az erre vonatkozó intézkedéseket magára vállalja. A kijelölő-bizottságba megválasztattak; Szüts Lajos, Gajárszky Károly, Paidy Antal, Cseénák József, Tilscher János, Mittrovácz Adolf és Csizmadia János. Elfogadtatott Werler Lajos azon indítványa, hogy az uj jelöltek névjegyzéke a közgyűlés előtt pár nappal küldessék meg a tagoknak. A titkár bemutatja Gundel János ur levelét, melyben kétszáz forintot küld az egyletnek, mint a néhai idősb Kommer Antal ur adományát. A választmány köszönetét fejezi ki Gundel János urnák, mint az adomány beküldőjének, a hagyományozó emlékét pedig jegyzőkönyvben örökíti meg. Felolvastatott Török István szaktanár levele, melyben kéri a választmányt, hogy a már többször megtagadott tiszteletdijat végre utalványozza ki neki; hosszabb vita után szavazat-többséggel azon határozat hozatott, hogy bár elismeri a szaktanár érdemeit, de a mai egyleti viszonyok nem engednek meg semmiféle külön kiadásokat s ezért a folyó évre new? utalványozza ki a kért tiszteletdijat. A titkár bemutatja a „Budapesti pinczér első magyar házi asztaltársaság" meghívóját a márczius 15-iki emlék-ünnepélyre; tudomásul vétetik, egyben az elnök felhívja a tagokat, hogy minél számosabban vegyenek részt ezen hazafias ünnepélyen. Bemutattatok a budapesti vendéglős- tanonczok szakirányú tanoncz-iskola igazgatóságának levele, melyben a tanonczok részére szerkesztett magyar olvasókönyvet a választmány figyelmébe ajánlja. A választmány elhatározza, hogy a könyvtár részére egy példányt megvesz. Végre a „ Londoni magyar pinczér-egylet“ levelére a választmány azt válaszolja, hogy most segélyt nem nyújthat, minekután a viszonyok nem engedik. A napirend kimerittetett, az elnök az ülést bezárja. Kaszás Lajos Csizmadia János titkár Gajárszky Károly Pauly Antal. Felhívás előfizetésre. Lapunk a „ Vendéglősök Lapja“ XVII-ik évfolyamának 11-ik évnegyede küszöbén állunk. Tizenhét évi működésűnkre visszapillantva a becsületes munka, a tisztességes törekvés glóriája sugároz felénk, a melyet lapunk közönségének támogatása és szere- tete istápol. Közel két évtizede küzdünk iparunk érdekében és büszkén mondhatjuk, hogy küzdelmünk nem volt meddő küzdelem, mert sok üdvös intézmény, mely már áldásos gyümölcsöket hoz, a „ Vendéglősök Lapja“ kezdeményezése folytán létesült. A vendéglős ipar eme legrégibb szaklapja mindenkor éber őre volt érdekeinek és határozottan az egyedüli úttörője a vendéglős ipar megmagyarosodásának. Járatlan utakon kellett haladnunk a czél felé. Lábainkat véresre sebezték az utunkban álló akadályok, a melyeket az akkor még teljesen idegen elemek kezében levő iparág képviselői gördítettek elénk. Kicsinyelték, kigunyolták törekvésünket, de mi, az úttörők, annál magasabban lobogtattuk szövétnekünket s a mérgezett nyilak özöne sem riasztott vissza czélunk- tól s ime ma, a vendéglős ipar magyar és hazafias. Nem akarjuk ezt érdemül felróni magunknak, hiszen amit tettünk kötelesség és nem érdem volt, de annyit reményleni merünk, hogy eme kötelességünk becsületes és hü teljesítését mindenki elfogja ismerni. A vendéglős ipar érdekeit egyetlen szaklap sem viselte annyira a szivén mint a „ Vendéglősök Lapja“, mely ezen iparág jelentőségét teljesen ismerve, nem csak a lap hasábjain adott nyílt kifejezést óhajainak, de a törvényhozás figyelmét is felhívta a vendéglős ipar fontosságára azáltal, hogy lapunk felelős szerkesztője, Ihász György, törvényhozási intézkedéseket kért a vendéglős ipar érdekeinek megóvására. Három évig ^tanulmányozta“ a pénzügy-, kereskedelmi és belügyminiszter Ihász György kérvényét. Három év múlva hozták meg csak elutasító végzésüket légből kapott nevetséges indokaival. Ez a vajúdás, ez a három évi huzavona pedig sokat, nagyon sokat jelent. Jelenti azt, hogy Ihász György kérelme nem volt oly természetű, a melyet csak rövidesen suttba dobni vagy nehány conventio- nális frázis kíséretével elutasítani lehetett volna. Sajnos, hogy a magyar kormány jóindulatának hijján a kérelem hajótörést szenvedett. Jajszavunk nem talált visszhangra a kormánynál, mely nem ismerte fel kívánságaink jogos voltát, ügyünk jelentékenysé- gét és helyzetünknek raár-már tarthatatlanságát.
