Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-01 / 1. szám
4 Vendéglősök Lapja 1901. január 1. Ezt elmondva, megemlítettük, hogy mennyi káros félreértés származott ebből közügyeinkre; mert a tévedés, hetytelen felfogás ilyen körülmények között csak természetes. Ennek a kérdésnek a bolygatását időszerűnek tartottuk most, a mikor az országos szövetség megalkotása minden erő váll- vetett, egyetértő munkálkodását követeli. Nem értük be a viszásság nyilvános szellőztetésével, külön beadványban is kértük az ügy méltányos rendezésére az ipar- társulat és a nyugdijegyesület választmányát, valamint az országos szövetság igazgatótanácsát. Örömmel tudatjuk, hogjr a régi állapot tarthatatlanságát be is látták s erről az ipartársulat választmánya átiratilag értesítette szerkesztőségünket. Megnyugvással tölt el bennünket az ipartársulat értesítése, mert biztosítékot ad, hogy a hírszolgáltatást ezentúl szabályos, kielégítő módon eszközük s nem kegy lesz ez, melyben csak némely lapokat részesítenek. Ily módon elvétetik tőlünk az a keserű, pohár, hogy „a mint halljuk, igy beszélik" után kellessék ítélnünk a társulat működéséről és magatartásáról. Nem kételkedünk, hogy beadványunk hasonló elintézésre talál a többi fórumoknál is. Ezzel egy ósdi, e művelt század szellemével ellenkező eljárás száll -sírba, egy áldásosabb az ellenvéleményt tűrni és tisztelni tudó szellemnek engedve át az uralmat. A kik ennek a magasztos szellemnek utat nyitottak, üdvözöljük az ipartársulat vezetőit, különösen Gundel Jánost, az elnököt a ki felette nagy okulásra használta a múltak keserűségeit, hogy ez a közjóra oly fontos kérdés a czélnak megfelelően s méltányosan oldattassék meg. Minden bizonynyal üdvös hatású lesz ez az intézkedés iparunkra, mert elejét veszi annak, hogy a közügyekért való harcban a küzdőfelek szándékait alacsony gyanúsításokkal illethessék. Nagy könnyebbség lesz ez ránk, mert éppen bennünket keserítettek leginkább a rosszakaratú gyanúsítások, bennünket, akik a meggyőződés független szabad nyilvánításának voltunk hívei. Meggyőződésünket, elveinket nem adtuk fel eddig, még kevésbbé adjuk föl ezután, a mikor már ki sem vádolhat azzal, hogy személyes gyülölség vezet bennünket, ha egy és más kérdésben ellenkező véleményt hangoztatunk. Ha véleményeink nem is lesznek mindig egyezők, egyek leszünk a czélban: a közérdekeink iránt való tisztaságában. Egymás iránt való bizalommal és tisztelettel, sikeresebb munkálkodás reményével üdvözöljük az iparunkért buzgolkodó- kat s a szebb jövőben való erős hittel búcsúzunk el az elmúlt esztendőtől. Törvény az élelmiszerek hamisításáról. Az amerikai zsiradékok és különféle idegenből beszállított hentesiparczikkek forgalmának megakadályozására a hentesek is sürgettek törvényes intézkedéseket. A mezőgazdasági termények forgalmát szabályozó törvény s annak végrehajtási rendeletéi és pótrendeletei részben segítettek a bajon, de még mindig nem oly mértékben, mint kívánatos volt. Ezt többször kifejtettük, különösen, mikor a mesterséges ételzsirokról irtunk. Azonközben a belügyminiszter utasítására a közegészségügyi tanács megbízást kapott, hogy a .tápszerek forgalmának szabályozásáról készítsen törvényjavaslatot. A tanács albizottsága — mint értesülünk — azzal a munkálattal elkészült. A törvény- javaslat a forgalomban levő tápszereknél előfordulható mindenféle visszaélés megakadályozására terjed ki. Kívánatos volna azonban, hogy a javaslatot mielőtt a törvényhozás elé viszik, az érdekelt szakköröknek is adják ki hosszászólás végett, nehogy olyan intézkedéseket iktassanak a törvénybe, melyek a forgalom tisztességét védve, magát a forgalmat teszik tönkre. Azért mondjuk ezt, mert ilyen tévedésekbe az eljáró hatóságok ma is sokszor esnek. Szózat a magyar szaktársakhoz. A midőn az 1898. évben megalakítottuk a „Londoni magyar pinczér-körtu, fő- czélunk az volt, hogy magunk köré gyűjtsük magyar szaktársainkat és elvünk: minden magyar pinczér hetyzetét a Külföldön javítani és itt jövőjét biztosítani. E jelszó alatt összegyűltünk mi itt idegen földön hogy az otthon lévő kartársainkat is önmaguk becsülésére és érdekeik ébrentartására buzdítsuk. A „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ immár 2 évet ért meg, mindjobban gyarapodva, mindinkább elismerve tagjai és elismerve a szakkörök, sőt a londoni társadalom részéről is, hogy törekvései humánusak és czéltudatosak. Nem kell tehát magunkat dicsérni nagyhangú szólamokban : az elért eredmények eléggé dicsérik működésűnket, mert e két év alatt is nem várt sikert tudunk felmutatni. S hogy a jövőbeu sem fog elmaradni a körünkhöz méltó siker: arról kezeskednek alapszabályaink s a hírnév, melyet nemcsak itt Londonban, hanem szerte az egész magyar hazában magunknak kivívtunk. A társasélet, a kartársak együvé tömörülése, az önmivelődés és a segélyezés ott, a hol azt a szükség tőlünk megkívánja. Ezek azon szempontok, melyeket törekvéseinkben irányadóul megtartunk. De egyik szempont másrészről azon czélunk, hogy a külföldre törekvő kartársainkat eme czélja- ikban támogassuk s mintegy kalauz — szolgálatukra legyünk. Nem tudjuk tehát eléggé méltányolni körünk humánus intézményeit azok előtt, kik előtt még mintegy ismeretlenek vagyunk; nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ama czé- lunkat, hogy körünknek minden magyar pinczér tagjává legyen itthon is, körünkhöz mint kültagok csatlakozzanak. Eléggé igazolják ebbeli törekvéseink sikereit a tények, melyek társaséletünk összejövetelein könyveinkben följegyezvék. Hogy a „ Londoni Magyar Pinczér-Kör“ hivatásának magaslatán áll s hogy törekvései humánusak, azt Magyarország legelső vendéglősei is elismerik és elismerték az által, hogy a kör fennállásához és működésének kiterjesztéséhez nagyobb pénzsegéllyel támogatólag hozzájárultak s a kör rendkívüli tagjai közé sorakoztak; a miért nekik ezúttal elismerő köszönetünket fejezzük ki. Minden magyar pinczérnek tehát mu- laszthatlanul arra kell törekednie, hogy megismerkedjék velünk és körünkkel, mely nekik a külföldön otthont nyit, mig nekik itthon barátjaik vagyunk. Hogy pedig a mondottak nem puszta szavak, hanem a valóságnak, a tényeknek megnyilatkozásai; szükségesnek tartjuk alapszabályainknak ide vonatkozó részeit kívánatosán ismertetni. Es pedig : „3. §. A Kör czélja. A „Londoni Magyar Pinczér Kör“ czélja és teendője az egymásközti ismeretség, jó viszon}7, az önmivelődés fejlesztése, továbbá a pinczérszak- mába vágó közhasznú intézmények ápolása, művelése és segélyezése, úgyszintén a külföldre szándékozó honfitársaknak felvilágosítással s útbaigazítással szolgálni.“ E szakaszhoz nem kell magyarázat, mert eléggé világosan kimondja, hogy mik a kör törekvései. Továbbá: „7. §. Rendes tagok. Rendes tag lehet bármely tisztes előéletű, magyar illetőségű pinczér akár a belföldről, akár a külföld bármely országából.“ És körünkbe lépett kartársainknak Anglián kívül, akár Magyarországon, akár bármely országban tartózkodnak, nincs egyéb kötelességük, mint kültagoknak, mint az alapszzbályok iutézkedéseit megtartani, az esetleg őket érintő közgyűlési határozatokat teljesíteni és a tagsági dijakat pontosan megfizetni. A 11. §. szerint tagsági dij havonkint 1 schilling (1 kor. 20 fill) és az egyszer- smindenkorra fizetendő 1 schilling beiratási dij; a belépésnél azonban a tagsági dij előre 3 hónapra fizetendő a Körnél az alábbi czim alatt. „13. §. Tagok jogai: a., Rendes tagoknak igényük van a Kör vagyonához, valamint annak minden intézményeihez s közgyűlések alkalmával szavazati jogosultsággal vannak felruházva stb.“ A 14. §. szerint minden rendes beltag (Angliában) igényt tarthat kölcsönpénzsegélyezésre és elelmezéssegélyre, ha a Körnek már 6 hónapon át tagja és a tagsági-dijat rendesen befizette. A pénzkölcsön visszafizetendő ; ellenben az élelmezéssegély ingyen adatik. A kültag, a midőn Angliában tartózkodik, a Körnek rendes tagjává válik. Ezek volnának tehát az alapszabályok általános intézkedései, miket megtartani köteles, másrészt igénybe venni jogosult minden rendes tag.Azonban természetesen a 14. §. intézkedése még nem lehet az általános döntő szempont. Mert ez csak kivételes esetekre szól a szükségbe jutottakat illetőleg. Hanem a főczél az, hogy a Kör mindazok részére, kik a külföldre vágyakoznak, hogy ott maguknak ambicziójukhoz képest szakismeretet és tapasztalatokat szerezzenek, nekik útmutatással, tájékoztatással és tanácscsal segélyükre legyen, hogy azáltal őket törekvéseikben támogassa és elcsüggedni ne engedje. Végül pedig megemlítjük azt, hogy azon esetre, ha a „Londoni Magyar Pinczer- Kör“ feloszlanék, a Kör vagyona alapszabályaink értelmében a megalapítás alatt álló „Magyar országos Pinczér-Egyesület“ javára esik; tehát azon kültagok, kik ilyeo minőségükben nem vehették igénybe a kör anyagi támogatását, ha tehát befizetett tagsági dijaik fejében anyagi előnyöket nem vonhattak egyenesen a körtől: pénzük a „Magyar országos Pinczér-Egyesület“ utján hozza meg nekik gyümölcseit; tehát mint ennek tagjai fogják élvezni azt. És igy kettős előnynyel találkoznak azok, kik belépnek a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ tagjai közé. Ezekután ismételten is felhívjuk kai- társ unkát, hogy körünkbe iratkozni el ne mulasszák legalább azok, kik a külföldre vágyakoznak; mert kinek ambitiója van, annak mindig készen áll a lehetőség arra,
