Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január 1. Vendéglősök Lapja 3 melyeket utánozhatlan önérzettel, — nem gőggel — jeleut be a pinczemester: Gháteau Margaux 1859 vagy Gháteau Lafite 1864, Gháteau Latour 1875 ! Befejezésül, a csemegéhez Sauternes legnemesebb asszui kerülnek poharainkba, amelyek után mintegy frissítőül még nehány pohár habzó champagni is elcsúszik. A boradó. Szatmár szab. kir. város köriratott intézett a törvényhatóságokhoz a borádó leszállítása érdekében. Pécs város pártolólag fogadta a szatmári indítványt s az országgyűléshez a következő feliratot intézte : Szatmár szab. kir. városnak a hazai bortermelők részére az általuk termelt bor egy bizonyos részének adómentessé tétele iránt a Mélyen Tisztelt Képviselőházhoz intézett felterjesztését Pécs szab. kir. város törvényhatósága is figyelemre méltónak találván, ahhoz pártolókig csatlakozik. Tekintve azonban, hogy akár az ország ház tartási viszonyait szem előtt tartva, a borfogyasztási adóból folyó jövedelem esonkitatlan fentartása elengedhetlenül szükségesnek mutatkoznék, akár pedig a kért kedvezmény megadása elhárithatlan adótechnikai nehézségekbe ütközőnek mutatkoznék bátorkodunk e kedvezménynek pusztán csak a szőlősgazdák által korlátolt mennyiségben s leginkább csak niunkásaik számára készíteni szokott törköly- (csiger-)borra leendő kiterjesztését kérni. Mélyen Tisztelt Képviselőház ! Hazánkban ősidők óta átalán bevett szokás, hogy a szőlömunkás a napszámon kivül bort is, u. n. munkásbort kap. Az a munkás, aki tudja, hogy annak a szőlőnek terméséből, melyet ö verejtékes munkával müvei, neki is ki jut egy kis rész, nagyobb kedvvel, buzgalommal dolgozik. Ellenkező esetben — sokszor volt alkalmunk ezt tapasztalni — a munkás bizonyos elkeseredéssel végzi munkáját, s azt hajtogatva, hogy „ö kapálja, ő miveli azt a szőlőt, s más issza meg borát s.ő még csak a hulladékból készült borból sem kap“ — bizony még avval sem törődik, ha munkájával több kárt, mint hasznot tesz. Épen emiatt szinte kényszerítve vannak á szőlősgazdáink arra, hogy szölősmunkásainknak a napszámon kivül bort is adjanak. Amikor az 1878. évi XXIV. t.-cz. 2. §-a megengedi, hogy a termelők öntermesztette anyagokból önmaguk és vélük egy kenyéren levő háznépek vagy cselédeik részére évenként 1 hektoliter pálinkát adómentesen főzhetnek, a jogegyenlőség elvébe ütközik azon körülmény, hogy a bortermelő semmiféle ilyen kedvezményben jiem részesül, sőt köteles még a munkásai részére rendszerint a jókora fogyasztási adóval terhelt czukor felhasználásával készített törkölybor után ugyanakkora adót fizetni, mint a legfinomabb tokaji aszú után. A csiger-, törkölybor semmíképen sem vehető a szinborral egy tekintet alá. A csigerbort a termelő nem pénzért adja munkásának, nem számítja be a napszamba s leginkább bizonyos erkölcsi kényszerből szolgál vele munkásainak, kiknek szintén van tudásuk az irás e szavairól: „a nyomtató ökörnek ne kösd be a száját.“ Mély tisztelettel az iránt bátorkodunk tehát a Mélyen Tisztelt Képviselőházat megkérni, ha Szatmár szab. kir. város felemlített felterjesztés kérelmének bármily mérvű figyelembe vétele vagy teljes elejtése esetében is minél előbb oly értelmű rendelkezések megállapítására méltóztatnék hatni, hogy a bortermelőknek minden hold szőlő után egy bizonyos mennyiségű pl. 2 hectoliter csiger-, törköly- munkásbor teljesen adómentesen engedélyeztessék. Ezen kérelem jogosultsága mellett nemcsak a jogegyenlőség elve, hanem a szőlÖmivelésnek, bortermelésnek a múlthoz képest sokkal kedvezőtlenebbé vált mai viszonyai közt általános gazdasági érdekek is szólnak. Petőfi Sándor emléke. A hol Petőfi Sáudor gymnáziumi tanulmányait megkezdette, műveltsége alapjait megszerezte, Aszód város közönsége szobrot akar emelni az ő hallhatatlan diákjának. A tervezett szobor mint diákot, a vándorútra induló, búcsúzó Petőfit fogja ábrázolni. A szép szobor érdekében kiadott felhívás aláírói között oly férfiak neveit olvassuk, mint Sárkány Sámuel ág. ev. püspök, 6sengey Gusztáv a Petőfi-tersaság tagja, Bolla Lajos gimn. igazgató. Kapczy Vilmos, főszolgabíró. Satrkovszky Lajos jav. int. igazgató, dr. Moravesik Emil egyetemi tanár, Wolfner Tivadar orsz. képviselő, stb. A lelkes hangú felhívás, melyet a legmelegebben ajánlunk olvasóink pártolására, igy hangzik: Szobrot akarunk állítani Petőfi Sándornak Aszódon. Méltó hely-e Aszód arra, hogy ott érezszobor hirdesse Petőfi emlékét ? — Ezt úgy hisszük, senki sem fogja kérdezni, mert országszerte ismeretes, mily nagy jelentősége van Aszódnak Petőfi életében. Nem a születés, nem az első gyermekévek, még csak nem is az iskolába járás első évei kötik életét ehhez a városhoz; mégis azt mondhatjuk, hogy innen indult ki dicsőségének fényes története. Ha nagy szellemek életében van jelentősége az alapvető képzés legfontosabb időszakának, úgy bátran hivatkozhatnánk arra, hogy igazi diákélete Petőfinek csak is Aszódon volt; itt járt legtovább diákiskolába, ennek az iskolánek volt három évig jeles tanulója, ismereteinek alapját to hát itt vetette meg; a későbbi iskolába- járás csak sikertelen próbálgatás maradt. Amivé később önszorgalmából képezte magát, azt az aszódi alapon érte el. De erre most nem akarunk hivatkozni. Életének Aszódon töltött időszaka ennél sokkal jelentősebb : A költő született meg itten. A költő pályafutása Aszódnál kezdődik. Nagy szelleme itt emelgette x először szárnyait. Úti rajzaiban maga mondja, hogy itt kezdett verseket írni. Innen indult el később arra az útra, melyről oly jellemzően Írja: Fölszedtem sátorfáin és világnak mentem, — Homályos sejtések munkálódtak bennem, Hogy, ha elindulok, találok valamit . . . Sejtette, hogy nem közönséges hétköznapi életet fog végigfutni. Sejtése igazra vált: az a valami, amit vándorutján megtalált, költészetének örök dicsősége volt, mely nemcsak hazájára, hanem az egész világra árasztotta szét sugarait. Ennek a rövid, de dicsőséges pályának első állomása Aszód. Ha Budapesté a fénypont, Segesváré a vég, úgy Aszódé méltán kezdet. A fénypont, a vég már meg van jelölve. A budapesti érezszobor hirdeti a nagy lyrikusnak, a szabadság költőjének dicsőségét, a segesvári turul-madaras emlékoszlop e dicsőség véres alkonyát; mi e dicső költői pályának kezdetét akarjuk megörökíteni Aszódon, az első állomáson. Hazánk lelkes magyar közönsége hozzád fordulunk! — Fordulunk először is hozzátok, kik a nagyemlékű iskola tanítványai voltatok. Ott vetettétek meg ti is életpályátok fundamen- tomát, ahol azt a nagy költő is nyerte. Ott lengett Petőfi szelleme láthatatlanul is kö- ; zöttetek, mert hiszen az aszódi gymnasium a nagy költő hatása alatt a nazaszeretet temploma máig is temploma annak a nemzeti szabadságnak, melynek incarnatiója Petőfi Sándor. Lehetetlen, hogy az a szellem át ne hasson titeket s föl ne buzdítson arra, hogy filléreitekkel hozzájáruljatok érezszobra felállításához ! — Fordulunk azután hozzád, Pestvár- megj’e közönsége, ki büszkén mondhatod a magad fiának a haza legnagyobb lyrikusát. De fordulunk mindenekfelett hozzád, egész magyar hazánk nagy közönsége! Hisz van-e ennek a hazának olyan kis zuga, ahova Petőfi dalai el ne hatottak volna? Van-e olyan magyar, a ki közönyös maradjon akkor, mikor arról van szó. hogy e dicsőséges költői pálya kezdetét ércz- emlék örökítse meg! Mintája kész már. a debreczeni jeles szobrász, Tóth András készítette el. Bárki is megtekintheti Aszódon. A remek minta csak arra vár, hogy érezbe öntessék és a vándorutjára induló ifjú Petőfi emlékét hirdesse a végtelen jövőnek. Nem kérünk nagy áldozatot, csak a könnyen nélkülözkető apró filléreket; de kérjük mindenkitől nem-, kor- és rangkülönbség nélkül, mindenkitől, aki Petőfi költészetét szeretni, méltányolni tudja, úgy, amint megszerette, amint méltányolja egész Europa, az egész müveit nagy világ. És ha felhívásunk nem lesz kiáltó szó a pusztában, amint hiszszük, hogy nem lesz, úgy nemsokára érezszobor hirdeti a haza, a világ, legnagyobb lyrikusának dicsőségét költészetének első állomásán Aszódon. Engedd ezt megérnünk, engedd véghez vinnünk, nagyot alkotó csodatevő haza- szeretet ! Lapunk és a mi intézményeink. A minap egyik czikkelyünkben alaposan fejtegettük, hogy a sajtót az igazság köti. Az igazságot, az emberi ész szerint való igazságot el nem hallgattatja; az igazság látszata nélkül nem élhet. A mikor az 1848-iki sajtótörvény megalkotásáról volt szó, Deák Férencz azt mondotta, hogy ez a törvény §-ból álljon, ebből minden szabad, a mi igaz; semmi sem, a mi nem az ! És a sajtó el is követ mindent, hogy működése az igazzág látszatát el ne veszítse. Ebben rejlik a sajtó fontossága s az a nagy és mély hatás, melyet a művelődésre r gyakorol. Éppen ezért magának a társadalomnak, sőt az állami intézményeknek is úgy kell berendezve lennie, hogy a sajtó az iyazsáyra való törekvésében yyámolittassék. Ha a sajtóembereinek meg van adva a mód, hogy a valót megállapíthassák, akkor kevésbbé lesz alkalmuk a tények elferdítésére ; akkor a hazugnak nincs, nem lehet mentsége. Ezért a művelt államokban különös figyelemmel vannak arra, hogy a sajtó gyors, pontos, előzékeny hírszolgáltatásban részesüljön. A hatóságoknál kényelemmel, elegan- cziával berendezett termek állanak a hir- lapirók rendelkezésére, a hol kiváló tehetségű tisztviselők a legnagyobb készséggel szolgálnak a hivatal körében történtekre információkkal. Sajnos, ebben mi még nagyon hátra vagyunk, a minek rendesen a közvélemény adja meg az árát. Több ízben panaszoltuk, hogy a mi szakmánknál ebben a tekintetben valósággal muszka-állapotok vannak, annyira, hogy lapunkat, mert nem a hivatalos nézetek hangoztatója, az információkból évek óta kizárják.
