Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-03-20 / 6. szám
XYI-ik évfolyam, 1900, 6. szám. Budapest, márczius 20-án. VENDÉGLŐSÜK LAPJA » „PIMCZÉRMK LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Nóineti. pinczér-egylet“ a',,Székesfej ér vári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinezér betegségéiyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér egyletének, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesiiloté“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, -korcsmarosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának HIVATALOS KÖZLÖNYE. TS® Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. I Félévre ..................6 kor. Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendök. Válasz a válaszra. Lapunk múlt számában közöltük budapesti ipartársulatunk választmányának azt az átiratát, a melyet a társulaton kívül álló vendéglősök 100-as bizottságának a memorandumára Karikás Lajoshoz, a bizottság elnökéhez, intézett. Az átirat azon kezdi, hogy azokat a sérelmeidet s azokat a mostoha viszonyokat, a melyekről a 100-as bizottság emlékiratában panaszkodik, ők is érzik. Mindnyájan egyformán rettegünk a közterhek alatt való összeroskaclástől, a mitől csak a tömörülés, az összetartás mentheti meg a vendéglősöket. Ezért a választmány örömmel üdvözli mindazokat, a kik hajlandók az ipartársidat, tiszteletreméltó lobogója alá sorakozni. Azonban az emlékirat alá,írói ürmöt vegyítenek a választmány örömébe, mert a társulatba vedd lépésüket feltételekhez kötik, még pedig ahoz, hogy az ipartársulat szerezzen érvényt jogos kívánalmaiknak. Ezután az átirat elsorolja, hogy átérni ékiratokban elpanaszolt sérelmek orvoslására a társulat már több ízben tett lépéseket, s' ha ezek sikerre nem vezettek, nem a társulaton imát. Erezhető gúny nyal dicsekszi el az átirat, hogy a társulat elnöke mit és mikor cselekedett iparunk érdekéiben, s a ■mi csekély eredmény mutatkozott iparunk javára, az mind az ő fáradozásának köszönhető. Ebbe foglalható a válasz tartalmának lényegesebb része; mi tehát a következőkben adhatjuk meg rá a válaszunkat. Először azokat a sérelmeket illetőleg, a miket az emlékirat elsorolt, az aláirók is tudják, hogy azok oly régiek, a milyen régi iparunk uj korszaka. Tudjuk azt is, hogy ezeket minden vendéglős- ezerszer elsírta; tudjuk, hogy kongresszusainkat is foglalkoztatta ; tudjuk, hogy a társulat is peticionált illetékes helyeken a sérelmek orvoslására; sőt a vendéglősök ezrei e lap közreműködésével külön is a törvényhozás elé juttatták panaszaikat és jogos kívánalmaikat; de mindezt tudva, azt is tudjuk, hogy ezek a régi panaszok ma is időszerűek, mert máig sem nyertek orvoslást. Hazánk törtéuei.nAnek szomorú korszaka, az úgynevezett serei mi országgyűlések példája tanított meg arra, hogy a sérelmek hangoztatásával megszűnni, a panaszszal fölhagyni nem szabad addig, a mig a jogos kívánalmak teljesítése kiviva nincs. Ezért hozakodtunk föl s ezért hozakodunk föl ezután is azokkal a régi sérelmekkel mindaddig, a mig el nem enyésztetnek. Azt, hogy az ipartársulat is óhajtja e sérelmek orvoslását, sőt hogy tett is egyet-mást, készséggel elismerjük ; de hogy a mit, illetőleg a hogyan tette, azt mi helyeseljük, ez ránk nem oktroyálható; mert minden gondolkodó polgárnak joga és kötelessége Ítélni és véleményt alkotni. Hogy Budapest vendéglőseinek a zöme az ipartársulat magatartásával nem volt és nincs is megelégedve, hogy a társulattal ellenkező véleményem'volt és van az eljárás módját illetőleg, azt a választmány éppen oly jól tudja, mint mi. Különben itt kell megjegyeznünk, hogy a sérelmi rész csak kerete, megokolása az emlékirat lényegének, concludáci ójának. Ugyanis azok az értekezletek, a melyek érdekeik védelmére első lépésül ebben az emlékiratban állapodtak meg, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a vendéglősipar védelme ezután is csak úgy vezet sikerre, ha ennek törvényesen bizonyos jogok és eszközök biztosíttatnak. Ezért kéri az emlékirat a választmánytól ej első sorban, hogy a XVII. törvény- czikk V. fejezete olyképpen módosittas- sék, hogy a XVII. törvényezikk 10. §-a szerint „engedélyezettnek“ difiniált iparágak, különösen ennek a) pontja alá foglalt vendéglős-ipar, legalább is azzal a joggal ruháztassék föl, hogy ipartársn- lataik, ha tagjaiknak többsége úgy kívánja, a XVII. törvényezikk II. fejezetének 122. §-ában qualifikált ipartest illetnek tekintessék s félruháztassék mindazzal a joggal és kötelezettséggel, a melyeket ez a törvény 124. §-ától a 148. §-ig határoz meg, hozzá értvén minden jogot és kötelezettséget, a melyeket ez a törvény ebben a fejezetben és a továbbiakban, illetőleg ezeknek a szakaszaiban, valamint a kormány ide vágó rendeletéiben megállapított. Ha a tekintetes választmány ezt az óhajtásunkat szives lesz magáévá tenni; ha a tekintetes választmány hajlandó arra, hogy a székesfővárosi szaktársak egyeteme meghivassék egy általános gyűlésre, a hol ezt a mi emlékiratunkat felolvassák a végből, hogy az abban foglalt kíván aimak és javaslatok felől az összes kartársak értesülhessenek és nyilatkozhassanak, úgy alulírottak ünnepélyesen kijelentik, hogy nemcsak ők maguk valamennyien lesznek az érdemes társulat tagjaivá, hanem buzgón munkálkodnak azon. hogy felfogásuknak és a társulatnak mentői több hívet szerezzenek. Tehát azt kívánja, hogy a vendéglősöknek az ipartörvény módosítása alkalmával biztosíttassák az a jog, hogy ipartestületié alakulhassanak. Hogy sérelmeik hangoztatása fölkeltse az ‘ország figyelmét, hogy az ipartestületi jog iránti kivánalom impozáns módon manifestáltassék, ezért kérte az emlékirat, hogy a választmány hívjon össze általános vendéglős- gyűlést. A választmány az ipartestületi Mai számunk 12 oEdal.
