Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-10-05 / 19. szám
1900. október 5. Vendéglősök Lapja szerte egyenlő szabályok és ellenőrzés mellet történjék, ennélfogva szükséges, hogy a tervezett reformokkal a pinczér-körök is eleve tisztában legyenek. Ebből az okból részletesen ismertetjük a reform-javaslatot. A tervezet szerint a megalkotandó, uj betegsegitő-pénztári törvénynek már a czime is kiegészitendő volna azzal, hogy a törvény nemcsak ipari és gyári, hanem kereskedelmi alkalmazottak betegség esetén való segítéséről is intézkedik. A továbbiakra vonatkozólag csakis a legteljesebb pénztári centralizáció az, mel}’ a beteg-segités érdekében egyedül célravezető. Megszüntetendők az 1000- nél több raggal biró ipartestületi pénztárak, valamint a gyári és vállalati pénztárak is. A pénztárak belső szervezetére vonatkozólag a közgyűlési kiküldötteknek maximális száma 200-ban volna megállapítandó. A közgyűlési képviseltetés tekintetében a 8. és 9. pont a 100 munkást foglalkoztató ipartelep részére oly szabadalmakat biztosit, melyeket tilt az egyforma jog és kötelesség elve. A felügyelő-bizottsági tagok számát hatban, megbízatásának idejét pedig három évben kéri a tervezet megállapítani. Kéri továbbá, hogy a pénztári képviseltetésre nézve a munkaadók és alkalmazottak egyenlő számaránya állapitassék meg. Fölöslegesnek tartja, hogy a választott bírósági határozatok ellen a központi szövetség választott biróságásoz lehessen föllebezni, mivel ez csak késleltetni fogja az ügyek végleges lebonyolítását. Föltétlenül szükségesnek tartja a tervezet a beteg-segitési ügy központosítását és a pénztárak központi vezetését. De nem tartja elengendőnek, hogy a tervezett központi szövetség csak a kerületi pénztárak országos szövetsége legyen, hanem az egységes vezetés érdekében azt kívánja, hogy a központi szövetség az összes hazai pénztárak szövetsége legyen. A pénztárak fölöslegeinek a központi szövetség pénztárába beszállítása tekintetében kéri a törvényjavaslatban megállapítani, hogy minden szövetségi pénztár a központ által könnyen ellenőrizhető, szükségletei fedezése után fönmaradó pénzfölöslegét a központba beszállítani tartozik. A kezelő személyzetre vonatkozólag kéri, hogy a pénztári tisztviselők minősítésének törvényben meghatározását mellőzzék. Szükségesnek tartja, hogy a tisztviselők szolgálati pragmatikáját, előléptetési módozatait és fizetési fokozatatait országosan szabályozzák. Kéri a törvényben kimondását annak, hogy a pénztári tisztviselők saját feleikkel szemben hatósági jogkörrel járjanak el. Ez által törvényes védelemben részesülnének a gyakori inzultusoknak kitett pénztári tisztviselők. A pénztári tagoknak nyújtandó segítség ügyében a minimális segítés közé fölveendőnek tartja a családtagok díjtalan orvoslását és gyógyszerekkel ellátását. Javasolja, hogy a pénztári hozzájárulás mértékének a nem kerületi pénztárakra nézve megállapítását a központi szövetség hatáskörébe utalják. Szükégesnek tartja, hogy a járulékok kiszámítása, beszedése, nyugtázása stb. iránti intézkedés kizárólag a pénztárak föladata legyen. A bejelentések eszközlésének ' ellenőrizésére nézve ajánlja a szövetkezet annak elrendelését, hogy az iparhatóságoknál megkötött ipasszerződésekről és a mnnkaköny- vek alapján tett bejelentésekről az illető hatóságok hivatalos értesítést küldjenek az illetékes pénztáraknak. A reformtervezet hiányaként megemlíti, hogy az orvosról szó sincs benne, pedig ennek működése igen fontos. A székesfehérvári vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és italmérök ipartársulata választmányának évi jelentése. (Folytatás.) 2. A székesfehérvári vendéglősök és italmérőknek a mai szomorú viszonyok között nagyobb fogyasztásra csakis az országos vásárok alkalmával lévén kilátásuk s nagyon is rászorulnak azon csekély haszonra, melyet az országos vásárok alkalmával a bejövő idegenektől reménylenek; — ipartársulatunk választmánya kérvényt nyújtott be a tekintetes Pénzügyigazgatósághoz, hogy az országos vásárok tartamára régi gyakorlatból, bár törvényellenesen egyeseknek kiadott kimérési engedélyeket vonja be, vagy legalább jövőben ilyen engedélyeket ne adjon ki, mert az ily vásári kimérőknek évi rezsijük és üzleti kiadásaik nem lévén, oly concurrentiát támasztanak az állandóan adót fizető italmérőknek, hogy azokkal versenyezni nem tudnak s igy jövedelmük nagy nagy részétől esnek el, melyek sem az igazság, sem a méltányossággal össze nem egyeztethető. Pénzügyigazgató úr kérvényünket indokoltnak látván, ennek benyújtása alkalmával szóbelileg megígérte, hogy jövőben az országos vasárok tartására, többé ily italmérést nem engedélyez. Az 1898. évi elnöki jelentésben jelezve lett, hogy ugyancsak a tek. Pénzügyigazgatósághoz választmányi ülés határozatából kérvényt adtunk be az italmérési engedéllyel biró kereskedők és szatócsok szigorúbb ellenőrzése tárgyában s hogy a pénzügyigazgató ur határozott Ígéret tett, hogy az italméréssel biró kereskedőket és szatócsokat a legszigorúbban ellenőrizteti és bármely kihágást a legszigorúbban megtorol. Miután azonban ipartársulatunk azt tapasztalta,- hogy kérvényünk elintézést sem nyert egyszerűen irattártba helyeztetett, vagyis a pénzügyigazgató ur ígérete puszta Ígéret maradt minden eredmény nélkül, az ipartársulat választmányának határozatából egy újabb kérvény nyujtatott a pénzügyigazgató úrhoz, melyben figyelmeztetve lett, hogy az előzőleg beadott kérvényünk elintézést nem nyert, vagy ha történtek netán intézkedések, azokról ipartársulatunk értesítve nem lett. Pénzügyigazgató ur azonban ezen kérvényünkre seiu tett semmiféle intézkedést. 4. Ekkor hozta meg választmányunk az 1899. évi ápril hó 10-én tartott ülésén azon határozatát, hogy e kérdésben többé a pénzügyigazgatósághoz nem fordul, hanem sérelmei orvoslásáért a nagyméltóságu pénzügyminiszter úrhoz fordul, megbízván ipartársulati titkárunkat egy memorandum kidolgozásával és annak a nagyméltóságu péuzügyminister úrhoz leendő felterjesztésével. Ipartársulati titkárunk ezen memorandumot el is készítette, választmányunk azt elfogadta s 1899. évi augusztus 11-én a nagymélt. pénzügyminiszter úrhoz fel is terjesztette, s kinyomtatva ipartársulatunk tagjainak kézbesítve lett, igy tehát azt az összes ipartársulati tagok ismervén, tartalmának újbóli előterjesztését jelen évi jelentésünkben feleslegesnek látjuk. Csak azt vagyunk bátrak e helyen megjegyezni, hogy a szakipartársulatok által is felterjesztett hasonló memorandumokkal vendéglőseink és italmérőink vajmi csekély eredményt értek el; italmérőink azon jogos óhaja, hogy kereskedések és szatócsüzletekben csak finomabb csemegeborok legyenek árusíthatók, hogy az 1888. évi XXXV. törvényczikk azon rendelkezése, melyekkel a kereskedők és szatócsoknak bor, sör és közönséges pálinka-nemüeknek kis mértékben elárusitása megengedtetik, hatályon kívül helyeztessék — elérve nem lett. Meghozatott az állami italmérési jövedékről szóló és 1900. évi január 1-én életbelépett 1899. évi XXV. t.-czikk es az ennek végrehajtása tárgyában a 64758/99. sz. P. M. utasítás. — A hivatkozott törvény tartalmaz ugyan némi intézkedéseket, melyek vendéglőseink- és italmérőinkre látszólag előnyösek, amennyiben a kereskedők és szatócsokra némi megszorításokat tartalmaz; nevezetesen: hogy a kismértékben való el- árusitási engedélylyel bírók csak 75%-nyi alkohol tartalommal biró szeszes italokat árusíthassanak el zárt edényekben, ameny- nyiben pedig az ily szesznek, vagy abból készült közönséges pálinkának kis mértékben való eladására is nyertek engedélyt, egy zárt edényben egyszerre árusítható mennyiség V2 liternél csekélyebb soha nem lehet; továbbá, hogy e korlátolt kimérési engedéllyel bírók úgy a poharas, mint az utczára való kimérésnél a szesz és az abból készült közönséges pálinkát és sört nem árulhatnak, egyéb az engedélyben felsorolt szeszes italoknak decziliterjét 20 fillért tevő árban árusíthatják ; azonban a törvény ezen intézkedéseivel a vendéglősökön segítve egyáltalán nincs, nincs pedig főleg azért, mert a kereskedők és szatócsokkal szemben a törvény végrehajtása tárgyában kiadott, fenthivatkozott pénzügyminiszteri utasítás az ellenőrzésre nézve intézkedést nem tartalmaz. Mindezt ipartársulatunk választmánya felismerte azonnal és éppen azért nem látta elfogadhatónak a Vendéglősök Lapjában megjelent azon felhívást, hogy a nagymélt. pénzügyminiszter urnák köszönet nyilváníttassák. — Ily köszönetét tartalmazó feliratot nem is irt alá. 4. Hogy ipartársulatunk választmánya nem csatlakozott, ebben — miszerint az 1899. évi XXV. törv.-czikk rendelkezései vendéglőseink- és italmérőinkre mi előnynyel sem bírnak, — igazolta a rövid tapasztalat. Alig hogy ezen törvény életbelépett, már is panasz panasz után érkezett ipartársulatunkhoz, hogy a kereskedők és szatócsok ezen törvényt is kijátszók, közönséges pálin- kanemüeket árusítanak, ezen közönséges pálinkának decziliterjét 20 fillérért adják, hivatkozva a törvény azon rendelkezésére, hogy nekik most már olcsó pálinkát árulni nem szabad, mely tettükkel a szegény népet csalják; a zárt edényekben kis mértékben elárusítók épen úgy, mint az előtt, nyílt edényekből mértékkel mérik a pálinkát V2 liternél csekélyebb mennyiségben is. — S hogy ez megtörténhetik, oka abban rejlik, hogy az ellenőrzés egyáltalán nem gyakoroltatik. Ha a kereskedők és szatócsok italnem Ili időszakonként vizsgálat alá vétetnének, a törvény kijátszása megakadályozható volna. Épen ezért ipartársulatunk választmánya, f. 1900. évi január hó 8-iki illéséből kérvényt intézett a pénzügyigazgatósághoz a kereskedők és szatócsok ellenőrzése tárgyában. Kimondván egyszersmind, hogy azon esetben, ha ezen kérelmük orvoslást nem nyer, a nagymélt. pénzügy- miniszter urnái tesznek feljelentést, sőt küldöttséggel fogják szóbelileg feltárni sérelmeiket. (Vége köv.) A szőllőbirlokok közigazgatási rendezése. Sok bajt okozott a pénzügy- igazgatóságoknak az a sajátságos állapot, hogy egyes vidékek bortermelőinek szőlőbirtoka a szomszédos község határában fekszik, a mely község esetleg más megyéhez, tehát más pénzügyigazgatósághoz is tartozik, ami az italadó biztosításánál az állam- kincstárra nézve káros következményekkel I
