Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-07-05 / 13. szám
2 Vendéglősök Lapja 1900 Julius 5. pénzügyek, a kereskedelmi és bel- ügyek minisztereinél, a halálra zaklatott vendéglősök érdekében. Mondja meg nekik, hogy a vendéglősökkel szemben követett eljárás ellenkezik az egyenlőség és igazságosság követelményeivel s a mikor mezőgazdaságunk és iparunk fölvirá- goztatása a jelszó, nem szabad eltipornunk azt az ipart, a melynek fejlődése főfeltétele az idegen forgalom emelkedésének. A vendéglősipar elnyomása közegészségi és közerkölősiségi tekintetekből is kárhozatos, mert a vendéglői élet drágulásával a nép táplálkozása lesz rosszabb s ha nem tesszük lehetővé, hogy olcsón juthasson jó borhoz és sörhöz, a testet, lelket pusztító pálinka-ivásra adja magát. Már ez magában oly nagy súlyú, annyira nemzeti fontosságú, hogy a vendéglősök kívánalmainak negligálása valóságos bűn a haza, a nép testi és lelki épsége ellen. Ha ezt Darányi miniszter ur megértetné miniszter-társaival, úgy nemcsak a gazdák apja, hanem az egész nemzet jótevő atyja lenne. És talán megtenné, ha a vendéglősök össsesége nyomatékosan adna kifejezést panaszainak és kívánalmainak. Mikor mozdulunk már? Az üzletvezetők ellen. Az „futóügyi szaklap“ Írja : A pénzügyminisztériumban meg szokták jól rágni azokat a rendeleteket, a melyeket az összes pénzügyi hatóságokkal miheztartás végett közölnek, mégis megtörtént már gyakrabban, hogy az ille tékes felsőbb körök meggyőződvén, hogy túllőttek a czélon, elég férfiasán igyekeztek azt a lehető leggyorsabban módosítani, illetve helyreigazítani. A legutóbb 95778/1899. szám alatt az italmérési üzletvezetőkre nézve kiadott rendelet szintén ilyen, mert annak szerencsétlen fogalmazása valóságos statariális eljárást ir elő, a melynek következtében most a pénzügyigazgatóságok nyakra-főre vonják el az engedélyt azon italmérési engedélyesektől, a kik üzletvezető mellett gyakorolják már évek óta a jogukat és felebbezésre való tekintet nélkül bezáratják az illetők korcsmahelyiségeit. Nem hihetjük, hogy a pénzügyminisztérium szándékában állott volna a fentebb említett sérelmes rendelettel a már engedélyezett üzletvezetőkkel biró engedélyeseket megfosztani a joguktól; nenn tételezhetjük ezt fel a pénzügyminisztériumról, annál kevésbbé, mert éppen Lukács László egyike azon államférfiaknak, a ki a szerzett jogok respektálását maga hirdette mindig és mindeddig tiszteletben is tartotta azokat. Már pedig ha most kimondaná azt, hogy azok az engedélyesek is, a kiknek már évek óta az üzletvezető tartása meg van engedve s a kik ennek folytán másokkal j szerződéses viszonyba léptek, nagyobb kötelezettséget vállaltak, most italmérési üzletvezetőt nem tarthatnak, megfosztaná őket szerzett jogaiktól, kitenné őket több és nagyobb kártérítési pereknek, szóval nemcsak joguk, de vagyonuk elkobzását is előidézné. Az ilyent pedig Lukács László nem tette soha, hisszük, hogy most sem volt ez a szándéka: azért is erős a meggyőződésünk, hogy a tévesen kibocsájtott rendeletet haladéktalanul módositani is fogja. A szabályrendeletek. Több ízben volt alkalmunk az ország egyes részeiből feljajdulást közölni az absurd szabályrendeletek miatt, a melyekkel különben Budapest székesfőváros szokott jó példával előljárni. Igazán, a mi iparunk valósággal bitang jószág, olyan törvényen kívül helyezett valami, a melyen szabadon rúg, csip a kormány, a helyi hatóság, a policzia és a fianánezság. Ha ázsiai állapotokban akar gyönyörködni valaki, ha a baksis-aratás zabolátlan- ságát akarja látni, ha a kisázsiai örményüldözés jelenetein akar valaki szörnyüködni, nem kell egyéb, csak figyelje meg, hogy a rendőrség és a finánezok hada hogyan ba- sáskodik, hogyan tipródik jogon, törvényen, ha egy-egy vendéglőstkeze-ügyébe ragadhat. Mondhatjuk, hogy vérlázitó dolgok történnek, a mik a jövő krónikájában szennyfoltjai lesznek korszakunknak. Hogy mily őrültségig vetemedik a rendeleti düh, a hatóságok hatalmi viszketeg- l tői származott agya-1 ágy rútsága, arra legutóbb Veszprém, városa szolgáltat abderitai példát. A veszprémi „Népakarat“ Írja a következőket, a miket olvasatok könnyhullató kacagással: „ Veszprém rendezett tanácsú város szabályrendelete a zárórákról“. . . . Vagyis jobban mondva — „Szabály- rendelet a pálinkamérések, korcsmák, sorházak. szállodák, kávéházak s a közönség megrendszabályozásáról és a személyes szabadság korlátozásáról, egyben az ifjúság erkölcstelen életre való buzdításáról. “ Lehetne azt igy is nevezni: „Szabályrendelet ötven polgár tönkretételére.“ Leghelyesebben: Bolondgomba“, a mitől legeslegelőbb azok fognak megker- gülni, — a kik azt összecselekedték, ha ■ majd látni fogják, hogy abba az úgynevezett fogyasztási adókasszába bele fog csapni a lapos ménkü. Bizony, t. városi hatóság, az a záróra-szabályrendelet nagyon igazsáigtalan, nagyon is bosszantó képtelenség. Mert például megtörténhet, hogy a jutási állomásra éjjel 11 órakor érkezett 6 darab ökröt onnan negyed 1 órára hajtják be Veszprémbe s akkor már a vendéglők I sorba be lesznek zárva, mi lészen akkor? Az fog történni, hogy a hajcsároknak [ azt a tanácsot adjuk: hajtsák csak fel azt a hat ökröt a város tanácstermébe, a hol azt a nyavalyás rendeletet hajlongó derékkal elfogadták. Meg aztán ha 12 óra után érkeznek Veszprémbe az idegen utasok, azoknak is azt a tanácsot adjuk, hogy szállásolják csak be magukat a főispán, alispán, polgármester vagy a tanácsos urak házába — ha megtiltották a vendéglősöknek, hogy azok őket befogadják. Vagy pedig azok az idegenek, a kik különböző okoknál fogva kénytelenek a városba jönni 12 óra után, — ne jöjjenek ide a pénzüket elkölteni, a forgalmat emelni, a kereskedelmet s ipart támogatni ? Menjenek a pokolba? Menjenek Székesfejérvárra, Pápára, Győrbe ? Bennünket pedig emészszen fel már egészen a koldusnyomoruság ? Ugyan, t. záróra-szabályrendeletgyártó urak! Mi lesz majd a legközelebbi ország- gyűlési képviselőválasztásnak az idején? Akkor is be lesz tartva a rendelet? Akkor a kormánypárti jelölt ur biztosan elhasal, ha majd nem lehet eszem-iszo- mot rendezgetni heteken keresztül! Vagy talán erre az időre felfüggesztik a záróraszabályrendeletet ? Igen ám! De akkor a vendéglősöknek nem kell majd a felfüggesztés. Vagy ha kell, hát vendéglőiket csak az ellenzéki választók kapják meg, a kormánypártiak pedig mehetnek oda, a hol a part szakad, mehetnek majd a kormánypárti nagyságos és tekintetes urak szalonjaiba dáridozni és — illatozni. Lehetne még ezen rendelet ellen érvelni akár meddig. De minek tegyük ezt ? Hadd beszéljen helyettünk az a mozgalom, melyet összes vendéglőseink indítottak a záróra ellen. Ez ügyben e héten, kedden délután, vendéglőseink értekezletre gyűltek össze a Penitsek Ármin-féle nyári helyiségben. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a városi tanácshoz, illetve az illetékes fórumhoz kérvényt adnak be, melyben sérelmeiket felsorolják s kérni fogják a záróra-szabály- rendelet félretételét arra az időre, a midőn arra szükség leend, miután arra ez időszerűit sem a vendéglősöknek, sem a közönségnek szüksége nincs. Vagyis vétessék az elő akkor, ha esetleg zavargás, tüntetés, lázadás ütne ki. Ily esetben van értelme a zárórának. Vegyük csak példának a fiatalságot. Vasárnap elmegy a korcsmába vacsorája után, a honnan tiz órakor elküldik, mert záróra van. Elmegy onnan tovább, de nem megy haza, mert még van pénze. Elmegy oda, a hol nincs záróra, a hol italt kap: erkölcstelen helyekre s a hol aztán bő alkalma van a iosz, ledér életre, s még segítenek is neki ehhez ottan. Ha ilynemű erkölcsnemesitést czéloz az a záróra-rendelet, akkor nem kérünk belőle ! Aztán ez a rendelet sérti még a személyes szabadságot is. Pedig vannak törvényeink, melyek a | személyes szabadság védelmére alkottattak, j Talán csak nem ezt a törvényt akarja fu- ] migálni az a szabályrendelet?
