Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-06-20 / 12. szám
2 Vendéglősök Lapja 1900. junius 20 A „Royab-szálloda részvényeseihez. Abban a tudatban, hogy magyar vállalatnak a részvényesei ha nem is magyarok mindnyájan, de közülök — a józan ész szerint — egy sem lehet ellensége ennek az országnak; de még inkább abban a tudatban, hogy önök között vannak érdemes hazafiak, figyelmükbe ajánljuk a mészáros- ipcir testület hivatalos közlönyének, a „Közélelmezés“imitt következő jelentését: „A bécsi hús. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter beavatkozására a főváros közigazgatása a bécsi hús kitiltására vonatkozó rendeletet megújította, végrehajtotta. De ne essék kétségbe senki, hogy Budapesten nem kap bécsi húst. A meddig mód van a törvény, a rend eletek kijátszására, mindig fog akadni olyan ur, a minő Schmitt ur, a Boyal-szállodának Bécsből importált igazgatója. A Royal-féle praxis az, hogy a bécsi húst Bécsböl Pozsonyba adják tel; Pozsonyban a bécsi hús magyarra vedlik s magyar czégér alatt kerül Budapestre, a Royal konyhájába. Tisztelettel szólítjuk a kereskedelemügyi miniszter ur beavatkozását s a vizsgálat megindítását. Egyszer már véget hell vetni enneh az anomáliánaJc.“ Akkor, a mikor Ausztria a legféktelenebb gyűlölettel küzd hazánk érdekei és nemzetünk jó hirneve ellen; akkor, a mikor minden vonalon a legnagyobb erőfe- szitéssel találkozunk, a magyar ipar pártolására; akkor, a mikor — mivel éppen ebben a számunkban is olvasható — itthon is kapható I-ső rendű hús, igazán felháborító, hogy valaki Bécsböl szállítsa a magyar- országi marha húsát. Bizalommal kérjük tehát önöket, hogy világosítsák föl erről Schmitt igazgató urat s magyarázzák meg neki, hogy az idegen, a ki köztünk akar boldogulást találni, tartozik ennek a hazának annyival, hogy nemzeti érdekeinket és érzékenységünket ne sértse kihivó módon. Jó lesz erre figyelmeztetni Schmitt igazgató urat annál is inkább, mert valóságos germán propagandád üz a „Boydl“-ban. így köztudomású, hogy fanatikus apostola a nemzetközi „Genfi Club“-nsk, a melynek a visszaéléseit csak az imént leplezték le külföldre került, keservesen csalódott pinczérek. Reméljük és elvárjuk, hogy Önök megszívlelik hazafias felszólalásunkat s igy nem leszünk további, a vállalatra károsan hatható akczióra kényszeritve. Tengeri hal Budapesten. A „Közélelmezés“ Írja e nagy fontosságú, a vendéglősipart közelről érintő sorokat: „A mikor eszembe jut, hogy Budapesten a tengeri halak, rákok és pókok olyan drágák, hogy csak gazdag inyenczek asztalára kerülnek, s hogy az egész ország el van árasztva osztrák és olasz szardinia- gyárak dobozaival: hirtelenében nem is tudom, mit tartsak élhetetlenebbnek, fiumei polgártársaimat-e vagy a budapesti közélelmezéssel foglalkozókat ? mert az csakugyan példátlan élhetetlenség, a hogy elhanyagoljuk mi azokat a nagy előnyöket, melyeket a tenger a közélelmezés dolgában nyújt. Mindenki tudja, hogy a Quarnero öble s az egész magyar-horvát tengerpart, rendkívül gazdag különféle halakban. Az óriási rajokbau megjelenő szardelláktól kezdve a hatalmas tinhalakig minden halfaj képviselve van, azonkívül roppant mennyiségben fordulnak elő az ehető csigák és kagylók, ezek közt az osztrigák, azonkívül a rákok és a nagy tengeri pókok. Ha a halászatot kellő mértékben űznék akár a fiumeiek, akár űzetnék a budapesti vállalkozók: a főváros szegényebb néposztályának élelmezési viszonyai megváltoznának. A vasúti összeköttetés — a nagy távolság daczára — elég kedvező arra nézve, hogy a ma reggel kifogott halak és egyéb tengeri állatok már holnapután a budapesti vásárcsarnokokban eladásra kerüljenek. A tömeges szállítás után elérhető volna, hogy ízletes halfajak kilónként 20—50 krajezárig kerüljenek piaczra. A fővárosi ember nem finnyás. A tengeri pókot például jelenleg csak azért nem fogyasztja, mert nem jut hozzá. Áruljuk csak azonban 15—20 kraj- czárért, bizony kapkodni fog utána, valamint a jobbmóduak is szívesen meghonosítják asztalukon az osztrigát, ha annak tuczatja nem 3 korona, hanem 50 fillér lesz. Sajnos, eleddig senkinek sem jutott eszébe, hogy piaczot nyisson a tengeri halak és puhányok számára a fővárosban.“ A párisi világkiállításra utazók figyelmébe. Páris, 1900. junius 10. Egy furcsa gondolatból indulok ki. A „Palais du Costume“-ben (a női toilettek kiállítása) vagy egy pár száz remek női viaszfigura van felállítva. Csodálatos engem hidegen hagyott pompás toilette-juk, inkább gyönyörűséges, szép viaszarezukban gyönyörködtem. Szerettem volna némelyikbe életet lehelni, de lehetetlen, — nem vagyok Zeüsz. Kedvükért szívesen vállalkoznám Prometheüsz szerepére, de — sajnos —- nem tudom, hogy hol tartja az öreg olym- pusi atya isten az élet tiizét. Prometheüsz szerepe helyett jelen levelemben egyelőre másra vállalkoztam, — reklámot csinálok tizenkét bohém fiú vállalkozásához. Mindig borzadtam attól a gondolattól, hogy toliamat reklám czéljából bárkinek is bérbeadjam, most azonban sokkal nemesebb a czél, sem hogy visszariadjak e lépéstől. A Párisba özönlő idegenek, több mint valószínű, hogy elvesztik fejőket ebben a nagy zűrzavarban, (külömben ezt szemmel láthatólag tapasztaljuk) nem elég itt a fran- czia nyelv tudása, a város ismerete nélkül a kellemetlenségek egész sorozata zúdul az idegen nyakába, ha ennek nincs egy lelkiismeretes kalauza. Ezek a vezetők „guide“ néven ismeretesek Páriában. Nem akarom egyáltalában elitélni ezeket az embereket, ők tapasztalat szerint, rendszerint jól megsar- czolják az idegent, egy napra 20—25—30 frankot és ellátást kérnek, magyarul persze egy sem beszél, legfeljebb csak németül, lelkiismeretesnek pedig éppen nem mondhatni őket. Nos hát ezeknek az embereknek karmai közül óhajtja kimenteni a párisi világkiállításra jövő honfitársait tizenkét, nagy ob- bára fiatal festő művész, szobrász növendék, továbbá egyetemi és egyéb főiskolai hallgatók szövetkezete, a kik már évek óta tartózkodnak Párisban, a várost, minden nevezetességeit, a világkiállítást jól ismerik, francziául pedig folyékonyan beszélnek. Valamennyien úri emberek, akiknek nem az a czéljok, mint a mi a hivatásos guideké, hogy megkopaszszák az idegent. Felényinél kisebb honoráriumért készek a Párisba érkező magyar honfitársaikat napokig elkalauzolni, az esetben, ha az egyiket hivatása napközben visszatartja a kalauzolástól, úgy egy másiknak adja át. Hogy mennyire tisztességes s nem pénzvágyon alapuló e vállalkozás, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy bárkit, — ha azt levélben előre bejelenti — a vonatnál várja egy kiküldött, — Párisban most is van olcsó és kényelmes szálloda, csak tudni kell, hogy hol, — s ide kalauzolja. A szállodánál mindjárt 50 °/o-ot nyer az idegen. Nem sorolhatom elő azt a számtalan előnyt, a melyet e fiatalemberek kalauzolásuk által nyújtanak honfitársaiknak. Én, magam részéről, a legmelegebben ajánlom mindenkinek, hogy az idegen guidektől óvakodjék s inkább e fiatalemberek kalauzolását vegye igénybe. Szívesen vállalkoztam, felszólításukra, hogy levelem egyikében reklámot csinálok nekik, mert tudom, hogy azok, akiknek ez által egy pár frankot szerzek, félig-meddig reá vannak utalva s mivel ezek mindnyájan magyar művész-növendékek s felsőbb-iskolái hallgatók, egy nemesebb czél is lebegett előttem — őket az életküzdelemben segíteni. Mindazok, akik igénybe óhajtják venni e fiatalemberek kalauzolását s azt a sok előnyt, amelyet ők szerény igény mellett nyújtanak, keressenek fel engem leveleikkel (Páris, Rue de L'Hotel de Vilié 72. I. etage. L’hotel Lóban) egy 25 krajezáros bélyeg csatolásával készségesen válaszolok s több felvilágosítást is nyújthatok a bizalommal hozzám fordulóknak. Még csak azt óhajtom megjegyezni, hogy e fiatalemberek közül egy pár Londont is jól ismeri, angolul is beszélnek s a ki talán Londonba is át akar ráudulni, szintén rendelkezésükre állanak honfitársaiknak. Karácsonyi Aladár. A z árverési hirdetések. A Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egyesü- siilete legutóbbi ülésén tárgyalás alá került az igazságügyminiszternek az a terve, hogy jövőre árverési hirdetményeknél az adós neve ne közöltessék. Azt állítja az egyesület, hogy a fővárosi gyárak arról, hogy adósaik hitelképessége az üzlet megkötése óta megingott, a lapokban közölt árverési hirdetésekből volt módjukban tudomást szerezni és igy még gyakrau kellő időben tehettek lépéseket, hogy érdekeiket az adóssal szemben megóvják s nagyobb károsodásnak azáltal vegyék elejét, hogy az árveréseken magukat képviseltethessék, mely előnytől elesnének, ha a végrehajtást szenvedők neveit ezentúl ki nem Íratják; ezért elhatározták, hogy ez irányban fölterjesztést intéznek az igazságügyminiszterhez. Ez érdekében áll a vendéglősöknek is.
