Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-05-20 / 10. szám

1900. május 20.

barátunk, a stoószi fürdővendéglő tulajdonosa is nagy fontosságú temérdek pénzt a külföldre szivárogtató vállalkozásra üivja fel a közfigyelmet. Ezek a fürdői emléktárgyak, fából, érczből, üvegből, agyagból, ásványokból, különböző fonatokból, bőrből, kelméből, papírból stb. készült apróságok. Ezeket majdnem kizárólag külföldi iparosok készítik és szállítják hozzánk. A finomabb, művészi tárgyak Francziaországból, a faáruk s egyéb faragványok, üvegfélék Olaszországból és Csehországból, a képes-leve- lező-lapok Lipcséből és Münchenből, a fényképek Berlinből és Drezdából kerülnek hozzánk. Nemcsak a közönségre, hanem a kereskedőkre és az iparosokra is szégyen, hogy ez igy van. A kereskedelmi miniszter intézkedjék erélyesen, hogy ezek az emléktárgyak itthon készüljenek s hogy a fürdők bazárai csakis ilyeneket áruljanak. Molnár Sándor felszólalását annál is inkább ajánljuk az illetékes körök figyelmébe, mert ez az állapot nemcsak káros, hanem nevetséges is, olyan forma, mintha egy hölgy szerelmes ifjának a maga haja helyett a kocsiséból ad emléket.

Kívánalmak az ipartörvénytöl.

Egyedül lapunk volt az, a mely a vendéglősök figyelmét felhívta az ipartörvény revíziójánál.

Ha megmozdulnánk, ha a kereskedelemügyi kormány figyelmét magunkra tudnék irányítani, bizonynyal ki tudnók vinni a budapesti társulathoz nem tartozó vendéglősök memorandumának azt az óhajtását, hogy az engedélyhez kötött iparszakmák ott, ahol ezt az egyes szakmabeliek kívánják, ipartestületet alakíthassanak.

Ha ezt elérhetnék, félig-meddig meg volna oldva a képesítés kérdése s megakadályoztatnának az italmérési engedélyek derüre-borura osztogatásával űzött hatósági visszaélések.

Hogy erre, ha az ipartörvény revízióját elmulasztj uk, egyhamar alighalesz alkalmunk, kitűnik a kamarák és a kolozsvári iparoskongresszus alábbi kívánalmaiból, a melyek a szakmánkra is különös fontosságúak.

A kamarák óhajtják az ipartörvény revízióját s főleg az 50. §. módosítását.

Kívánják továbbá a szakoktatás fejlesztését ;

az építőipar törvényhozási szabályozását ;

az ügynökök visszaélései ellen való védelmet;

a tisztességtelen verseny korlátozását; az adóreformot az iparosok érdekeire való tekintettel;

a mértékhitelesités államosítását; a zálogházak visszaéléseinek korlátozását az arany és ezüstmüvesipar érdekében ;

a textilipar részére kiviteli jutalmak rendszeresítését;

a kartelek korlátozását; a kőtelező baleset- és rokkantbiztositás behozatalát;

a házi és népipar szervezését; a csomagokban árult czikkek mennyiségtartalmának megjelöléséről szóló törvény végrehajtását; végül

az állami kedvezmények kiterjesztését. E kívánalmak egy része az év folyamán tett kormányintézkedésekkel már teljesítve lett.

A kolozsvárott igen élénk részvétel mellett tartott Y. orsz. ipartestületi gyűlés főbb határozatait a következőkben közöljük:

1. Az ipartörvény revíziója az 1890. évi IV. országos ipartestületi gyűlésen hozott határozat értelmében.

2. Az ipartestületek hatáskörénekkiböVendég'lősök Lapja

vitése és működésűk hatályosabbá tétele olyan irányban, hogy egyrészt hatósági teendőiket nagyobb sulylyal végezhessék, másrészt iparfejlesztési egyéb magasabbrendü feladataikat teljesebb mértékben megváló- sithassák.

3. A közszállitások ügyének rendezése olyan értelemben, hogy

a) a hadfelszerelési szükségleteknek a kisipar által előállítható összes czikkei a magyar kisipar számára biztosíttassanak;

b) egyéb közszállitások és középitkezé- sek 500 koronát meghaladó értékben nem vállalkozóknak együttesen, hanem szakma szerint iparosoknak adassanak ki;

c) középitkezéseknél az iparosok érdeke hathatósabban megóvassék.

4. Az ipari szövetkezetek alakításának előmozdítása, az Országos Központi hitelszövetkezet és az összes ipartestületek együttműködésével s a kormány támogatásával.

5. Az iparpártolás helyes irányítása a kézműiparra való tekintettel, a kamarák és ipartestületek együttműködésével, a helyi kaszinók, egyesületek, társaskörök bevonásával, mintatárak és időleges kiállítások utján.

6. Az adórendszer reformja az iparosérdekek szempontjából a kereseti adó egyszerűsítésével, létminimummal, progresszív adóval és a II. oszt. kereseti adó, s az általános jövedelmi pótadó törlésével.

7. Az építőipar törvényes szabályozása.

8. Az iparosok nyugdíjügyének rendezése, önkénytes belépés alapján, kamarai kerületenként szervezendő, és orsz. szövetségbe egyesítendő nyugdijegyesületek utján.

9. A beteg-segélyezésről szóló törvény revíziójának sürgetése.

10. A fegyenczipar rendezése.

11. Yásárügy rendezése.

12. A tisztességtelen verseny ellen való védelem, külön törvény utján.

13. Kézműiparosok számára, motoroserővel berendezett közös műhelyek felállítása, a kereskedelmi miniszter elhatározása értelmében, s az ipartestületek által e czélra létesítendő szövetkezetek állami támogatásával.

14. A békéltető bizottsági intézmény

fejlesztése az ipartörvény revíziójával kapcsolatban ; addig is pedig, mig ez megtörténik, a mostani alapszabályok átdolgozása, s végül az iparbiróságok intézményé- nyének meghonosítása.

Az ipartörvény módosításának kérdésével foglalkozott a kereskedelmi miniszter és az ipartestületek központi bizottságához e tárgyban intézett főbb kijelentéseinek lényege a következő.

Már több Ízben hangsúlyoztam, hogy kisiparunk helyzetének javítását és fejlesztését elsőrendű kormányzati feladatomnak ismerem. Tudom, hogy kézmű és általában kisiparunk helyzetének javításánál nemcsak kedvező termelési és értékesítési viszonyokra kell törekedni, hanem kiváló sül}7 fektetendő arra is, hogy az ipari közigazgatásra, az iparűzési jog megszerzésére és gyakorlására, a munkaadó és az alkalmazottak közötti jogviszony szabályozására, az üzleti versenyre, valamint az egyesülésbe]] és szervezkedésben rejlő erők felhasználására alkalmas intézményekre vonatkozó törvényes rendelkezések az iparfejlesztés s az iparosok helyzetének javítása érdekében felmerült kivánalmaknak szintén megfeleljenek. A huzamosabb idő óta, kiilönö- nösen az ipartestületek országos gyűlései utján felhangzó panaszok meggyőztek arról, hogy az 1884. évi XVII. t. ez.-be foglalt ipartörvénynek egyes intézkedései hiányosak s nem mindenben felelnek meg azok- J nak a szükségleteknek, melyek az idők | változása s az ipar fejlődése folyamán elő- i állottak. Elismerem, hogy az ipartörvény

111

9

egyes jelentékeny része az eddig szerzett gyakorlati tapasztalatokhoz s az élet igényeihez képest revíziót igényelnek, de alapjában az ipartörvényt fentartandónak vélem. Az ügy alapos tanulmányozásáról s az összes adatok összegyűjtéséről gondoskodom. Ezek eredménye alapján fogom elhatározni azt, hogy mily mérvben szükséges és lehetséges az ipartörvény határozatainak revíziójára kiterjeszkedni,

Ezek a kívánalmak s a kereskedelmi miniszter válasza mutatja, hogy mily messze- ható reformokat hoz be az uj ipartörvény; tehát a vendéglősök önmaguk ellen vétenek, megbocsáthatatlan indolencziának adják a jelét, ha elmulasztják szavukat fölemelni s óhajtásaikról az illetékes tényezőket informálni.

Ha idejében nem cselekesznek, később már hiába protestálnak.

HSikor lesz már vége ? Az

„Adóügyi szaklap“ Írja a következőket: A fő- és székesfővárosi pénzügyigazgatóság italmérési ügyosztálya ellen naponkint érkeznek be hozzánk panaszok. így legutóbb egy tekintélyes fővárosi füszerkereskedő panaszolja, hogy kismértékbeni elárusító engedélyét elvonták azért, mert egyszer elfelejtette az illetéket pontosan befizetni. — Egy italmérő pedig azt panaszolja, hogy a szomszédságában minden engedély nélkül, de sőt a pénzügyigazgatóság és rendőrség tiltakozása daczára korcsmát nyitott egy kereskedő és méri az italokat már hosszú idő óta engedély nélkül és e korcsmát, bár feljelentés van ellene, mégsem záratja be a hatóság. Hol itt a tapintatosság? Az egyiknél a tulszigor, a másiknál a túlságos engedékenység? Ez talán mégsem járja?

Levél a kiállításból.

Páris, 1900. május 10.

A világkiállítás belépőjegyeinek ára napról-napra emelkedik, mig a megnyitás után 50—55 centimes volt az áruk, ma már 80—85 centimesért kinálgatják a bou- levardok camelottjai. A franczia kormány ugyanis 32 millió jegyet bocsájtott ki s minden húsz jegyhez egy kiállítási bon van csatolva. A bon tőzsdepapir lett s igy a jegyek ára hol emelkedik, hol esik, a párisi tőzsde árfolyam jelzése szerint. E jegyek árusításával spekulál most Párisban majdnem minden kereskedő, sőt az egész kiállítás környéke s a nagy boulevardok is tele vannak fiatal börziánerekkel, akik tele torokkal kinálgatják belépő jegyeiket, a busz szelvény után járó bont persze megtartják maguknak, a mely sorsjegy lévén, esetleg főnyereményt is lehet vele csinálni. A télen 30 czentimesért is lehetett kiállítási jegyeket vásárolni. De azért ne tessék hinni, hogy az olcsó jegyek és potya bonnok boldog tulajdonosai mind most igyekeznek túl adni jegyeiken 50 centimest nyerve, dehogy is, türelmesen megvárják, mig a kiállítási jegy ára, — úgy julius, augusztusban — egy frankon fog állani. A jegyek árának emelkedése és esése lépést tart a kiállítási munkálatok előbbre haladásával vagy kése- delmezésével, hatással van reá a jó vagy a rósz idő is.

Magáról a kiállításról, — a mely nagyon halad s egy pár hét múlva valószínűleg elkészül, — sokat lehetne Írni, de nekem most más a czélom, egyenlőre lehetőleg lapunk érdekeit és czélját szolgáló