Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-10-20 / 20. szám

1899. október 20.

Vendéglősök Lapja.

5

lősipartól vonták el“. Mert a vendéglősök jövedelmének forrása a bor és sörfogyasztás, míg a pálinkanemüek egészen mellékes helyet foglalnak el náluk. Hogy ez — legalább a fővárosban — így van, arra klaszikus tanút idézhetünk, t. i. magukat a vendéglősöket, akiknek túlnyomó része, a mikor még a főváros volt a regaletulajdonos, a pálinka-kimérés után a legalacsonyabb illetékosztályba soroztatott; mert saját bevallásuk szerint pálinkanemüekben olyan csekély a forgalmuk, hogy abból nincs számbavéhető jövedelmük. Most is sok kiskereskedő 60 írttal van megadóztatva a korlátolt kimérés után számos vendéglős pedig csak 50 írttal, holott a vendéglősök borban és sörben nagy forgalmat csinálnák, mig a kereskedők nagy része csak kénytelenségből tart bort és sört, amit ö csak palaczkban árusíthat.

Szó sincs tehát róla, hogy a pálinkakimérés és poharazás által a kereskedők a vendéglősök jövedelmét csorbítanák; mert aki ezentúl pálinkaszükségletét nem szerezhetné be a kereskedőboltban, az bizonyosan nem a vendéglőbe, hanem a pálinkásboltba fog fordulni.

A vendéglősök érdekei tehát a pálinkának kismértékben való árusítása és poharazása tekintetében nincsenek ellentétben a kereskedők érdekeivel. Éppen ezért nem győzünk eléggé csodálkozni, hogy a vendéglősök országszerte aláírásokat gyűjtenek, amelyekkel megköszönjék a Pénzügyminiszternek, reánk, kereskedőkre nézve annyira sérelmes rendelkezését.

Azt mondja a Vendéglősök Lapja, hogy a kereskedőknek és vendéglősöknek voltak és lehetnek még közős érdekeik. Igenis, voltak; s akkor velünk karöltve járván, együttes föllépésünkkel sikeresen védelmeztük meg közős érdekeinket a nagypálinkások ellen. És lehetnek közös érdekeink a jövőben is s bizonyára sikeresen fogjuk azokat megvédhetni, ha ismét összeteszszük érőnket. Ennek azonban első feltétele, hogy ne törjünk egymás ellen olyankor, a mikor — mint jelenleg — ha Dem is egészen azonosak de legalább nem keresztezik egymást érdekeink.

*

Mi is azon kezdjük, hogy méltatjuk? laptársunk objektiv, lovagias vitatkozási modorát, a melyből a mi iparunk terén bizony sokat tanulhatnának némely újságok. T. laptársunk érveit azonban el nem fogadhatjuk, mert a kis vendéglőknél a pálinkamérés annál is inkább nélkiilözhetlen jövedelmi forrás, mert a kereskedők a palacz- kozott bor és sör árusításával is concurál- nak a vendéglőkkel.

így hát mi jogos érdekeink védelmében kitartunk azok feladására nem köthetünk.

Egypől«máspól,

Pázmándy Dénes ur az idegen forgalom emeléséről ir a „Magyarországában s egyúttal vádként hozza fel a vendéglősökre, hogy jó részben ők az okai annak, mert nem jönnek felénk a külföldiek. Pázmándy urnái a korcsmárosok mindig oly nagy kegyben voltak, s jót, hazai vendéglősre, Pázmándy úrtól még nem hallottunk. Emlékezzünk csak vissza egy pár évre, mikor a fővárosi vendéglőket vette sorjában s Eötvös Károly úrral feltalálták a „general szaft“-ot Ez a generalszaft szó egy szálló ige lett azóta s ha nem tévedek, Tóth Béla a „Szállóigék“ czimü könyv szerzője, e szálló )

igét egy újabb kiadásába fel akarja venni. Erről a hires szóról egy egész literatura keletkezett; a lapok ódákat, karczolatot, tárczát stb. Írtak róla. Pláne a „Magyar Hirlap“ bővitette Pázmándy ur találmányát az „örök kondér“ czimü czikkében. Azután volt egy kis pihenés a méregkeverő korcs- márosoknak, de nem sokára reá újra támadja a hazai vasúti vendéglősöket; egy párt alaposan lecsipkedett, egy kis időre ezután Szegedről irt valamit Pázmándy ur s ott is szidja a szállósokat, valamint a kávésokat, többek közt azt mondja, hogy a szegedi kávésok kifőzött galucsniból csinálják a kávét stb. — Ez Pázmándy ur mániája s ki tehet róla?

*

Azt mondja Pázmándy ur, hogyafran- czia konyha a legjobb; ezt nem tagadja senki, s talál a fővárosban több olyan üzletet. hol hamisitatlan franczia étkeket falatozhat, de a nagy közönség azért inkább a jó magyar konyha mellett maradt, szívesebben eszi magyar szakácsnő főztjét, — aminek, köztudomású, külföldön is jó hire van — mint a franczia szakács gyártmányát. (Pláne ha egész délelőtt bajuszkötőt hord a konyhába, akkor nagyon is ízlésesen tud főzni. — Osztendére gondoltam.

*

Berger kávés ur meghívta Pázmándy urat, hogy kóstolja az ő kávéját; a meghívást Pázmándy ur elfogadta s találkozik majd Berger úrral a moccánál. Ha én most Berger ur volnék a moccai találkozás után meghívnám személyesen; hogy vegyen részt a vendéglős ipartársulat egyik gyűlésén s lássa el directivákkal, mert azok is akarják az idegen forgalmat emelni s nem pedig megmérgezní az idegent. A texamé- ter, selyem és óragyár, az orosz vészfék, a vas színházakhoz, a drámai hetekhez és a kakasüllői demonstráczióhoz nagyon ért, bizonyára érti azt is, hogyan kell ide hozni az idegeneket ! De prámiumokat nem fizethetünk az idegeneknek, kik azután ide jönnek !! Poós Gyula.

CSAJOK.

; mm> i

Búcsú egy leányhoz.

Boldog valék egykoron . . .

Midőn azt mondád, hogy szerettél, Boldogított minden szavad ;

Melyet ajkaidról felém leheltél.

Boldogított azon tudat,

Hogy szeretve vagyok tőled híven . . .

Én elhivém — mert te mondád ;

Cserébe adám érte szivem.

Boldogságom nem tartott sokáig,

Szerelmed szalmatüz lángja vala . . .

Mely hirtelen ébred s még hamarabb alszik, De fel nem ébred többé soha, soha . . .

Boncsokba töréd érző szivemet,

Mint tengeri vihar a hajót.

De minden roncsán te élsz:

Csábosán kisért — szellemi alakod . . .

Most, midőn e sorokat,

Búcsúként hozzád intézem;

Egy könycsep gördül arczomon,

Jaj ! kiáltásba tör ki szivem.

Kenyeres Gyula.

Szüreten.

Hej ihajla, csihalja.

Gyi te Fakó, gyi Kajla,

Húzd a kocsit, csak rajta,

Must van rajta, jó fajta.

Olyan édes mint a méz,

Mellette a csók elvész.

A ki iszik belőle,

Mindig szomjas lesz tőle.

Igyunk rózsám, ihajla,

Gazdag még a hegy alja.

Ha ez elfogy, lesz másik, Szüretelünk Andrásig.

Te meg czigány fél lábra!

Úgy kezdj bele nótámba,

Tied lesz a hegy alja,

Mert a kis leány mind csalfa.

Muczus•

Külíöjnlféiiék;.

— A kis és középkereskedők országos kongresszusa e hó 20-án lesz Budapesten. Az előkészítő bizottság a kongresszus napirendjét így állapította meg:

1. ) Az értekezlet megalakulása.

2. ) Az italmérésí törvényben és végrehajtási utasításban foglalt sérelmek tárgyalása.

3. ) A kis és középkereskedők testűiéinek országos szervezkedése.

Az országos értekezleten való részvételre eddig a következő kereskedelmi testületek jelentkeztek:

1. Debreczeni kereskedő-társulat (négy taggal). 2z Újpesti szatócsok és szeszkiméró'k ipartársulata (öt taggal). 3. Szatmári kis és középkereskedők (képv. Molnár Mihály füzserkereskedők). 4. Nagyváradi és biharmegyei kiskereskedők társulata (öt taggal). 5. III. kér. Szatócs-ipartársu- lat (Budapest, busz taggal). 6. Magyar kereskedelmi csarnok (Budapest, öt taggal). 7. Kolozsvári kis kereskedők és italmérők társulata (három taggal). 8. Kereskedői Casinó, Kecskemét (hat taggal). 9. Kun-Félegyházai kiskereskedők (képv. Perényi Károly füszerkereskedő). 10. Győri és győrvidéki fűszeresek egyesülete (hát taggal). 11. Selmeczi kereskedők ipartársulata (két taggal). 12. Kereskedelmi társulat Szolnokon (négy taggal). 13. Kereskedelmi társulat, Losoncz (egy taggal). 14. Székesfehérvár és megyei kiskereskedők társulata (négy taggal). 15. Kereskedők társulata, Veszprém (két taggal). 16. Breznóbányai kereskedők képv. Telek Ármin). 17. Miskolczi kiskereskedők ipartársulata (két taggal). 18. Szegedi kereske- demi testület (2 taggal). 19. Nyitrai kereskedők társulata (3 taggal). 20. Csongrádi kereskedők és szatócsok értekezlete (2 taggal). 21. Aradi kiskeresk. és szatócsok értekezlete. 22. Buda- pasti kereskedelmi testület. 23. Budapesti (budai) kereskedelmi társulat. 24. Kassai kiskereskedők értekezlete (1 taggal).

Az országos értekezletet megelőző bizalmas tanácskozás október hó 19-én este 7 órától kezdve a Magyar Tisztviselők Országos Egyesületének földszinti helyiségében, Esterházy-utcza 4., a Ke- repesi-uttól a második ház) fog megtartatni. Ezt követi ugyanott társasvacsora (étlap szerint).

— Eljegyzés. Maurer József fokszabadi vendéglős és mészáros mester eljegyezte Noüczer Aranka kisasszonyt Noficzer Károly siófoki háztulajdonos és budapesti zuglói veudéglős bájos, szép leányát. Isten áldása legyen a kötendő frigyen !