Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-04-20 / 8. szám
részesíteni a beteget és ha az véletlenül meg talál halni, akkor jön a java: pap, koporsó, harangozó és sirásó stb. stb. mindenkivel tárgyalnia kell és megegyezni ez az ügynök dolga, a költségeket összeteremteni, kibocsáj- tott Ívvel szaladgálni stb. Ez szól az úgynevezett helynélküli pinczérekre. Most jönnek azok a pinczérek, kik már elhelyezést nyernek. Ha ügynök által lettek elhelyezve, az ügynök harmadik nap az elhelyezés után már biztosan egy levél avagy levelező lapot kap, hogy az üzlet rossz, nem felel meg, keresni nem lehet stb. tehát a közvetítő dijat ne is merje kérni, mert igy lesz, meg amúgy lesz. Pár nap múlva ismét az ügynöki irodában ül és kezdődik újra mint fentebb leírva van. Tízszer elhelyezi az- ügynök mig végre egy helyen állapodik. Az összes hely nélküli pinczéreknek talán csak 50 °/0-a az> a kik e tekintetben kivételt képeznek és a nyert alkalmazásban megmaradnak. Nagyon természetes az, hogy ilyen bizonytalan elhelyezésért a pinczér ügynökök honorálásban nem részesülnek, ingyen közvetítenek, mert nincs a ki fizessen, ez n) ilvánvaló. Most jönnek a föpinczérek, ezek az urak már a pinczér testületnek csekélyebb részét de a pinczérségnek kevés kivétellel igaz inteligenczájat képezik. Pénzüknek okvetlen kell lenni, mert Magyarországon szokás hogy a tulajdonos, óvadék nélkül főp- inczért el nem fogad. Tehát ha az ügynök egy főpinczért elhelyez, óoadékáérb a felelőséget el kell, hogy vállalja. Itt az ügynöknek igaz már könnyebb helyzete van, ha kellő lelkiismeret és szakképezett" séggel végzi ügynöki teendőit. Ámde azért sok esetben taná«sos, hogy az ügynök minden fürdő vendéglőst, szállodást és kávést személyesen ösmerjen, meggyőződést szerezzen anyagi viszonyairól, miért is kényszerítve évenként több körutat megtenni, hog/ mind" ezekről magának biztos informatiot szeres" hessen, mi magától értetődik, sok költséggel jár. Végül megjegyzem, hogy nem vagyok cseléd szerző, de pinczér helyszerző ügynök. Mindezek azok, a melyek az én elhelyező intézetemre vonatkoznak a helyi visszonyokat illetőleg. S. A. Ujhely 1899 Márczius 39. Ábrahámoviis Mór. A garázda sajtó. A szegedi „egy magát pinczér szaklapnak nevező-nem tudom szóval kifejezni milyen orgánum, olyan lap, a melyet többek között 1899 márczius hó 1-én egy számra és tekintélyre nagy pinczér asztafiársasag Szombathelyen a „Vendéglősök Lapjáéban is megjelent nyilatkozattal „alacsony származásúnak,, mondja támadását és „piszkos támadásnak“ jelenti ki. Az „alacsony származás“ arra czéloz, hogy a lap alapitója alacsony származású; köreinkben azt beszélik, hogy valami radna-lippai volt kaszinó-szolga hok Lapja nositja meg hasábjain azt a szokást, hogy a sajtó tisztességével egyenesen ellentétbe helyezkedve kiszolgáltatja a lap hasábait olyan támadásoknak, minta milyenben részesített engem ártatlanul, minden igaz ok nélkül és tisztán a szavahihető Kalmár Fábián rágalmazó alaptalan és modortalan vádjai révén. És még ő meri a „Debreczeni Közérdek“-et támadni azért, hogy a nyilt-térbe bevette az én védelmező és kíméletlen soraimat, a melyet Kalmár Fábián kvali- fikálhatatlan támadásaival szemben kénytelen voltam közzétenni. Igenis közzétettem pénzért, mert ha az ,,Újkor“ szerkesztője tisztában volna azzal hogy a ,,nyílt-tér“ rovatért a szerkesztő nem felelős és abba a kiadó felvesz mindent a mit megfizetnek : akkor bölcsen halgatott vo'na. De hisz erről ne is beszéljünk annak az ,,Újkornak, amint Szombathelyen mondták ,,alacsony a származása nem ismerheti tehát azt, hogy hogyan kell tisztességes lapot szerkeszteni. A ,,Közérdekhez“ nem is mertem az én kíméletlen hangú czikkemmel úgy fordulni, hogy azt a szerkesztő saját felelősége alatt adja ki; nem pedig azért, mert a .,Közérdekéről el van ismerve pinczér körökben, hogy az tisztességes orgánumunk, hogy annak a nyugdíj létesítése körül igen sokat köszönhetünk. Mert hisz leguj- jabban ezt a lapot a kassai pinczér-egylet hivatalos lapjául választotta. Ezen igazi tisztes pinczér laphoz csakis nyugodt hangú, tisztes modorban megirt czikkel fordulok. Az a nyilatkozat, a mi ott megjelent nem volt nyugodt hangú, mert hisz Kalmár Fábián oly perfid módon támadott meg engem, hogy neki felelve vele szemben, az ő igazságtalan és durva vádjaira csakis durván felelhettem. Mert fel akartam világosítani a pinczér közvéleményt arról, hogy ki az az ember, ki az a Kalmár, a ki Kassáról oly piszkos módon távozott fel akartam világosítani, hogy ime nézzétek ez az ember mer kikelni ellenem, a ki a tekintélyes pinczérek számával tudom bizonyítani, mily őszinte és lelkes modor} viseltem gondját a pinczérségnek, mily anyagi áldozatokkal tartottam intézetemben a hely nélküli pinczéreket mindaddig, amig jól jövedelmező tisztességes helyhez nem juttattam. Az a modortalan hangú Kalmár Fábián támad engem, a ki gyermekkorom óta 1878-ig mint pinczér működtem, mikor azután S. A. Ujhelyben a szállodások, kávésok, vendéglősök ás pinczérek ügynöküknek megválasztottak és azóta hála Isten ! Kalmár Fábián nem nagy örömére, tisztességben szolgálom az ügynöki bajok nem kis mennyisége nélkül, a pinczérek közérdekét. Midőn tehát Kalmár Fábián engem becsületemben megtámadott és ezzel az ,,Ujkor“-ral egyetértve a ki gyűlöli a pinczér ügynököket, mert ennek ellenére létesítendő intézménnyel ellenőrzés nélkül, minden illetékes engedély nélkül szedi a szegény pinczérek garasait mondom ezzel az ,,Ujkor“-ral egyetértve üzletemet tönkretenni szándékozott, kényszerítve voltam a védelemre és csodálható e ha mindezek után nem használtam azt a tisztes hangot, a melyben emberekkel érintkezni szoktam' hanem ezzel a Kalmár Fábián féle kvalifikáhatatlan hanggal szemben, használtam a Kalmár féle hangot, a mely hangon csak ,,nyilt-tér“-ben tartottam helyénvalónak discurálni. Ma azonban, a midőn már rám nézve Kalmár Fábián megszűnt létezni és igy tisztességesebb hangot kel egyéniségemből kifolyólag választani, ma a midőn látom, hogy az ,,Újkor“ félre akarja vezetni a pinczérséget azzal, hogy én a pinczéri kart akartam megbántani, ma ilyen körülmények között a ,,Vendéglősök Lapja“ hasábjain belül szükségesnek tartom felvilágosítani arról, hogy én Kalmár Fábián alatt nem érthettem az összes pinczérséget, ezt a lap csak azért magyarázza ilyképp, mert jogos önvédelemr © irt nyilatkozatom annyira összetörte az ő véden- czét, hogy önmaguk erejéből nem tudják meg védelmezni állításaikat, tehát ellenem akarja a lap bujtani a pincérséget. Az, ki bujkál holmi ,,Újkor,.-ok háta mögé azzal én de a ki őszintén Ítélkezik szintén vé gzett. Hát csak hadd jöjjön azzal a „sajtópereméinél ; állok bárki elébe azért a mit leírtam. S. A. Ujhely 1899 Márczius 30 Abrahámovits Mór Nyílt levél az „Újkorihoz. Mi, a szombathelyi pinczérkar, nyílt homlokkal nézünk szemébe gáncsolódó ellenségeinknek, mert közöttünk a baráti érzés sokkal szorosabban van egygyé forrasztva és fűzve, semhogy valami durva támadása viszályt hozhatna közénk, egynek megsértése ép annyi, mintha együttes támadást intéznének ellenünk, a mint azt az „Újkor“ eddig csinálta, sőt még fenyegetni is merészkedik. Tehát jaj annak, a kik ellenük fel mer szóllalni, mert azt izzé-porrá törik, ép úgy, mint titkárunkkal akarták. De a mire felelni kellene, nincs senki köztük, mert elpárolog, nincs a ki megmondja az igazat a kérdéseinkre. És önök az „Újkor“ halhatatlan pártolói és támogatói a felhívásunkra még mindig csak halgatnak, azt hiszik már most, rendbe hozták azt a büzhődt szénát, melyet felénk hajítottak, korántsem! Még várunk önöktől tisztább választ, vagy azt hiszik, ez igy jól van. Hiszen eféle támadást a Simon János kocsisa is képes megcselekedni és mikor kérdik: nem áll félre? önök teszik. A szombathelyi pinczér magyar asztal- társaság megalakulását bejelentette az Újkor szerkesztőjének, a titkárunk várt a válaszra és még máig sem kapott semmi választ, így tehát az első hibát az „Újkor“ szerkesztője követte el, midőn a választ mindig késni hagyta, holott úgy tudom, kötelessége lett 1 volna tudomásvétel végett is Írni vagy az elnöknek vagy a titkárnak, j Mi magunknak választunk tisztikart, nem pedig a kétes exisztencziák kritikájának, de semmi esetre sem a pinczérség salakjait képviselő „Újkor“-nak. Támadást intézett a mi lelkes és buzgó titkárunk ellen, miért nem fordultak ismét az elnökünkhöz? Mellékutakat kerestek, mert vaj volt már a fejük tetején. Ocsmány támadást intéznek úgy titkárunk ellen, mint ellenünk. Titkárunkat nem veszem védelmembe, nincs rászorulva, csak az bánt, hogy önök nem mernek felvilágosítással szolgálni, mert nem tudnak, az a sötét pir, a mi most az önök arczát elfutja, képzelem mily égető lehet. Miért vitték önök az egylet kebelébe ezen viszálykodás magvát? miért hívnak fel egyes egyleteket országos intézménynyé való átalakulásra ?
