Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-04-20 / 8. szám

6 Vendéglősök Lapja 1899. április 20. Kár volt önöknek ezt tenni, az 0. P. E.-re nézve itt kezdődik a bizalmatlanság önök ellen, kik nagy hanggal akarnak valamit csinálni és támadásaikkal széttépnek min­dent. Az országos pinczéregylet vezetősége ép úgy teszi az Ígéretet, mint a nyugdíj- intézet igazgatósága. ígérnek és nem tesz­nek egyebet, mint bizalmi nyilatkozatok után futkosnak, holott nekik is jobb volna, ha szorgosakban néznének a rend fentartása után. Hogy a nyugdíjintézet apostolai meg­megfognak egy ifjú választmányt hála- és bizalmi fölirat gyártására, úgy látszik szük­ségük van reá ép mint önöknek érték nél­küli bizalmi nyilatkozatokra, melyek csak arra jók, hogy elpalástolják tétlenségüket és hallatlan gorombaságukat. Midőn önök a Vendéglősök Lapját“ okozzák azzal, hogy támadásai végett a nyugdíjintézet intézősége iránt sokan nem viseltetnek bizalommal, ez csak tudatlan fel­fogás, mert hiszen önök azok, a kik ezt terjesztik, mert már önök is bizalmatlanok vele szemben és ime mi a legnagyobb biza­lommal vagyunk iránta, főkép ha személyi újítások lépnek a tevékenység porondjára, ügy a nyugdíjintézet intézősége mint önök ne érezzék magukat abban a helyzetben, hogy illetékesek volnának bármiféle jogot is gyakorolni tisztességbirálat utján, mert önök még nem hivatottak arra, hogy másokat ki­harangozzanak és a maguk hibáit meg tel­jesen elleplezzék. Az egyenes ut legyen önök előtt és ne alakítsanak olyan klikke­ket mint a nyugdíjintézet a saját kebelében ezt már megeselekedte. Legyenek önök igazságosak és ne le­gyenek önzők, mert „a ki másnak vermet ás, maga esik bele!“ Ezt akartam a hoz­zám intézett levelükre már régen megirni, de mindig vártam, hogy beváltják Ígére­tüket. Saláta Gyula. Kari á rsaiinhoz! Kartársak ! Lépjetek be a budapesti pinczéregyletbe ! Amivel annyi éven át küz­döttünk, — a magyarság győzött! Elnökünk Kaszás Lajos, szivéből leikéből derék magyár ember. Ne legyünk elszóródva, szeressük egy­mást. egyesüljünk. Itt az idő! Mutassuk meg, hogy a budapesti pinezérek hatalmas testü­letet alkothatnak. Csoportosuljunk egy zászló alá. Erre hiv föl benneteket szerető kartár­satok. JVováic József főpinezér. Tek. Ihász György urnák. Budapest. A becses lapja 5-én megjelent száma arra késztett hogy szintén megvetésemel hozzá járul- lok azon igazán nem tiszteséges dolgokhoz ame­lyet az úgynevezett Uj-kor hirdetői követnek akkor mikor egy .év leforgása alatt mint-teszem 98 99, Baranyát, Zalát, Tolna, Somogy, és lehet még több előttemnem ismert helyeket két egyén kétszer bejárja és a kolléga urakat azzal hogy I az Újkort terjeszék és számokra ! bizonyos dija­kat °/0 szerezzenek sommás összejövetelt rendezze nek és az által az éjjeli összejövetellel járó lum- pulásokat amihöz ugyan a kezdő pinezért úgysem kell nagyon serkenteni mert ezt úgyis jobban szeretik mint a vendéget és a rendes üzleti kö- teleségüket teljesiteni. Csak azt érjük el hogy a T. ifjú kollégák az Újkor szerint lesznek ne­velve és nem az üzletnek. A többek közt mcst már egy év lefolyása alatt négyszer volt szerencsém a két újkor tisztelőjét látni, akik közül ugyan H. ur ismer jól már 12 év óta és nem is mer annak mint ahogy a vele járó ur egyszerűen rám förmedt és követelte hogy én az újkort támo­gassam. Én szerény nézetem után egyszerűen azt montam, hogy én ezelőtt 14 ével már a V. Lapja támogatója voltam és ő egyszerűen czeru- zát vett elő és a nevemet jegyzékben vette hogy én Ihász féle ember vagyok, hogy micsoda ki- hivó módon és miért tette ezt, ugyan nem tudom devalószinü nem volt itt. Hanem valahol a Lipót- mezőn p Felsem akarom sorolni de annyit mond­hatok mint a múlt hó 5-ik számban megjelet, Kaszás ur közleményében mondott, hogy tessék dolgozni és tiszteségesen megélni! Nem tartom szükségesnek az újkor, hirde­tőinek számadást adni hogy mit tettem a nyugdíj érdekében de annyi bizonyos hogy többet mint ők, mert nem 9u °/0 értettem. Azonkívül szeret­ném tudni hogy hol tehettek azon 10 kr. kopott könyvekre szert, amelyből szerény nézetem szerint, ) egv uj pénz forrást talállak, mert vannak oly T. f. p. urak a kik át veszik azt! és kötelezik magukat a 100 lapból álló könyvet á. 10 kr. . minél előbb a lépre menő ifjuraknál értékesíteni és az ebből befolyó összeget a t. hirdető urak kezeihez juttatni, -hogy ezek még jobban a te­nyerükbe nevesenek, és a. b. °/o kot eltehesók. Nem különben többet jövőre. Ezen sorok közlésére felkérem igen tisz­telt, Ihász urat Kelt Uj Dombóvár 1899 Ápr. 15. Maradtam őszinte tisztelője Egyed Ernő Iváidés az Újkorhoz! A múltkor olvastam az Újkor utolsó előtti számában, hogy tisztelt szaktársunkat, Tóth Kálmán urat megtámadták jogtalanul! Mert hirlapilag tudatta szaktársaival hogy előfizetője lett a Vendéglősök Lapjának. Ezért a m. tisztelt Újkor szerkesztősége el­nevezte Tóth Kálmán szaktársunkat ügynöki héreneznek. Most már m. t. szerkesztőség, vájjon kit illet jobban a hérencz elnevezés : az olyan egyént e ki egy független lap előfize­tőinek sorába lép ? vagy oly egyéneket, kik holmi papír kosárból kiszedett czikkeket egyes lapok szerkesztőségének beküldik, hogy ez­zel a munkatárs czimet kiérdemeljék ma­guknak ? Ezt a kérdést csupán azért intézem a m. t. Újkor szerkesztőségéhez, mert én is •lőfizetője akarok lenni a „Vendéglősök Lap­jának. Vájjon nem fognak e^ngen isbérenez- nek nevezni ? Galambos Pál az orsz. pinezér egyesület volt és továbbra is leendő hű pártoló tagja. Nyilatkozat. Az „Ujkor‘‘ szegedi rozsdás paprika takaró örökös faczér-pinczérek által gyúrt újság azt hi- reszteli, hogy én is hozzájárultam a létesítendő „0. P. E.‘‘ alakítási költségeihez. Hát ez tény. Ez régen volt, ha valaki kér tőlem, sohasem szoktam elzárkózni a tehetségemtől telhető szerény alamizsna nyújtástól. De azt már kikérem magamnak, hogy a tisztességes pinezér- ség nyakán élősködő országos csavargók becsü­letes és tisztes nevemmel folyton visszaéljenek, ta­lán a jóhiszemű szaktársak behálózására becsületes nevemet enyves veszőül használják fel. Ez ellen tiltakozom, mert azt az 1 frt. 20 krt. is azért adtam, mert bizalmam volt irántuk még őket nem ismertem. Most hogy megismertem őket, úgy vagyok velük, hogy szeretném magamról még azt a pipafüstöt is lemosni, amely az 6 társaságukban beszenyezett. Ez a válaszom a t. kartársaim által már megvetett és megutált rágalmazó förmedvényekre egyszer — és mindenkorra. Budapesten 1899, április hónap 17-kén. Scueller Ferón z főpinezér Nyilatkozatom jeléül mint tanuk : Máhr Ferenez Feiner Jenő főpinezér Emke Kávé ház Sas nagyvendéglőben Bpest KÜLÖNFÉLÉK. — Ezüstmeunyegző. Lélekemelő ünnepély folyt le e hó 17-én szarvasi de­rék szaktársunk, Harmaty János házánál- Mennyegzői ünnepély, amelyet egy lezajlott negyed század tett meghatóvá és igaz öröm­mé. Ezelőtt 25 évvel egy igénytelen szőke ifjú, most a társadalmi mozgamak érdemdús bajnoka, Harmaty János oil árhoz vezette szive választottját, Komlószky Karol in kisasszonjT, akinek kezéért a város legda- liásabb és legazdagabb ifjai versenyeztek egy­mással, mert szépségben, műveltségben és kedvességben rikitotta párját. Megszámlál- hatlan azon jó barátok és ismerősök száma, akik szerencsekivánataikkal felkeresték a jubiláns párt, amely oly üde és fürge, mint ha csak most modta volna el először a kol- tomiglant—holtodiglant, ami annak az igaz szeretetnek, csöndes megelégedésnek és za­vartalan boldogságnak tulajdonítható, amely 25 éven át állandó vendége volt. Este dúsan terített asztalok köré telepedett a díszes vendégkoszoru s szellemesebbnél szellemesebb tósztokban' éltette a nem újdonsült házas­párt. amely asztalbontás után versenyt járta a csárdást a lelkes fiatalsággal. Jóval nap­kelte után „a viszontlátásra az aranymenyeg­zőn köszöntéssel búcsúzott a vidám társaság, amihez igaz szívből csak azt kívánjuk, hogy úgy legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom