Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-04-20 / 8. szám

4 Vendéglősök Lapja. 1899. április 20. több mind bizonyos, hogy a létesitendő ipartársulatba mindenféle iparos, de vendég­lős nem fog belépni. így alázzák a korcsmárosokat és kávé sokat Soltiék ! Esztergom, április 16. Poóa Szauer Sándor könyve. A napokban jelent meg Szombathelyen Szele és Breitfeld kiadásában az Étlap és ital isme.‘‘ Nem kivánok bővebben evvel a könyvel foglalkozni, mert e lapok olvasóinak egy Ízben már volt alkalmuk, egy kis részt a könyvből, kivonatosan élvezni. Szauer könyve egy igazi hiányt fog pótolni, mert e könyv nem csak egyes kartársoknak ajánlható tanulmányozásra, hanem a szakiskoláknak múlhatatlan szükségük van rá, mert a könyv kimeritó', és mindent ösz- szefoglaló tartalmánál fogva, egy valóságos tankönyv. Nem mulasztom el egyúttal Glück Frigyes urnák különös figyelmébe ajánlani ezt a könyvet. Glück ur évek ófa buzgolkodik a fő­városi szakiskola körül, s ha nem tévedek, valamikor egy dijat is tüzöt ki egy ilyen könyv megírására; olvassa Glück ur figyelemmel ezt a könyvet, s megvagyok győződve a szerző, elisme­rését megnyeri. Ha van a fővárosban, a szak­iskola bizottság által kezelt dij, úgy azt az összeget bátran oda lehet ajánlani Szauernek, hadd lelje a szerző' fáradságának méltó gyümöl­csét, s szolgáljon az egyúttal neki buzdítással. A könyv magában véve igen ügyesen van össze állítva. Az első fejezetben foglalkozik a leltár tisztogatással s igaza van mikor szt mondja „legyen az vendéglő vagy magánház, ennek tündökölni kell.“ Azután a leltár három részre felosztja s p. üveg, porczellán edények és ezüst evő eszközökre. Minden egyessel külön foglalkozik, hogy hogyan kell tisztán tartani, s mivel kell tisztogatni, hogy az anyag meg ne sérüljön vagy épen kopjon. Minden apróságra kiterjedt a szerzó'nek a figyelem0. Tartalmaz továbbá a könyv többféle elnevezést, magyar, franczia és német nyelven, s mindenki tanulhat belőle, hogyan kell egyes ételt helyesen Írni. Tovább benntfoglaltatik a borisme. Minden vendéglőnek tanulságos ez; továbbá az egyszerű könyvítel üzleti könyveze- tésre, folyamodványok ipar engedély elnyerésért .stb. függe'éknek közöl a szerző „saját gyűjte­ményéből1 ‘ nagyobb társas ebédekről menü kár­tyákat. A könyv oly hasznos, hogy azt megvenni eine mulassza senki. A könyv ára 2 frt és kap­ható Szombathelyen, Seiler Henrik utóda könyv- kereskedőnél. Poós Gyula. Egy kiváló bortelmelö pinezészete a fő­város szomszédságában. Minduntalan hangzik a panasz, hogy ma már jó bort nem lehet kapni, csak el­vétve, mert hát nem terem Magyarországon s a mi kevés terem, az pedig méregdrága, s ezért azután kénytelenek a vendéglősök Olaszországból, meg Dalmácziából hozatni a szükséges bort. Üres kifogások az ilyen szélnek eresztett beszédek. Van bizony hála Istennek még mindig jó magyar bor, s min­dig is több és több lesz, mert a fáradhatlan gazdák újabb és újabb területeket vesznek művelés alá, s ültetik évről-évre fokozatosan a bor- és csemege szőllöket. Ezen alkalommal egy kiváló bortelmelö pinczészetéről fogunk t. olvasóinknak refe­rálni, melyet a napokban volt szerencséi szerkesztőségünknek szemlélhetni. Tragor Ernő ur, váczi előkelő polgár szives volt meghívni lapunk szerkesztőségét Vácz-Csöröghegyi nagyszabású szöllősaete és pinezészetének megtekintésére. Ihász György szerkesztőnk, Muhr György munkatársunk, fővárosi nagyvendéglős társasásában a szives meghívásnak eleget teendő, a napokban kirándultak Tragor ur szőlöszetének ésborpinezéinek megtekintésére­Kedves fogadtatásban részesültek a szives házigazda és nagyrabecsült családja részéről, s a kellemes szórakozás mellett még hasznos tapasztalokat szereztek maguk" nak a hazai ujabbkori, szőlőgazdálkodás okszerű és czélszerü üzeméről. A 120 hold beültetett területen min­denütt a példás és szakszerű kezelés látszik munkáskezek fáradnak minden ponton, löt a tulajdonos urnák is kijut a maga része a dologból, idejének nagyrészét itt tölti el kedvencz szőlőjével foglalkozva. Mégis látszik rajta az Isten áldása, mert elég sokat beszél az a hatalmas hor­dó-sor, mely óriási pinezéjében szép rendben húzódik meg az elnyúlt ászkokon, telve a legjobb saját termésű borokkal melyekből egy nagy vendéglős is nagyobb megrendelést tett fővárosi pinezéje részére. Vendégeivel végig kóstoltatva a hegy levét bemutatta a ojtás rendszerét, egyút­tal minden a modern szőlőszet keretébe tartozó eszközök és munkálatokról kimeritő és szakszerű előadást tartott. A kellemesen és élvezettel eltöltött napot kedélyes vacsora zárta be, a szere­tetreméltó úri család üdítő társaságában. Ezúttal is a szívélyes vendéglátásért fogadja hálánkat a kedves család lapunk szerkesztősége részéről. A kiváló szőlőszet kitűnő borait mele- legen ajánljuk minden szaktársunknak figyel­mébe, s keressék fel a Tragor ur pinezésze- tét s hiszük, hogy megrendelés nélkül egyi­kőjük sem fog Váczról visszaérkezni. „Olvasd“ — Czifrahistoria. — A S egeden megjelenő „Újkor“ czimű zuglapocska 1899 április 15-iki számának 8-ik oldalán a fenti czimmel czikket közölt lapunk ellen. A czikk modorával az esküá- szék fog annak idején foglalkozni. Magunk és olvasóink iránti kötelességünk azonban, hogy a nyilvánosság kizárásával megjelenő lapocska czikkének egyetlen ténybeli ha­zugságával foglalkozzunk. A lapocska igy ir: „Emlékezik tin a t. olvasó, hogy a „V L“ ügynöki lapban Yégh Miklós Jean étterem föpinezére Budapest, aláírás­sal Hegyháti Sándor ügybuzgó szaktár­sunk s az 0. P. E. vezértitkára a legotrom- báb módon lett megtámadva és sértve. Két munkatársunk, Tardy Gáborés Blassuthy István felkeresték Yégh Miklóst, a ki előt­tük az ö neve aláírásával megjelent durva közleményre nézve a következő kijelentést tette, felhatalmazva őket egyszersmind ezen szavainak a nyilvánosságra hozatalával. — „jE'n — mondd Yégh Miklós — tisztelem és becsülöm Hegyhát^ Sándor barátomat és nagyon saj. nálom, hogy őt nevezett lap, egy az én nevem aláírásával ellátott közvéleményben sértette és támadta meg. Higyjék el Uraim, hogy nekem ezen czikk vagy közlemény megje­lenéséről még csak halvány sejtel­mem sem volt, nem, hogy ezt én írtam■ volnau. íme az „Újkor“ igazmondása : Tardy és Blassuthy urak en­gem a Jahn-féle vendéglőben tény- leg felkerestek nyilatkozatot köve­teltek és mert fenyegetőztek, hát én szóbelileg nyilatkoztam is. Nyilat­kozatom egy szóból állott, ebből: „MenjeneK!“ Előttünk, Végh Miklós s. k. mint tanuk előtt: Zaráníly A. Gáspár s. k. oki. főlevéltáraok. Ihász György, szerkesztő. A ki érdeklődik a dolog iránt, annak szives készséggel megmutatjuk Yégh Mik'ós ur mindkét czikkének eredeti aláírását. Üdv az Olvasónak! Ihász György szerkesztő. k pinezérek és pinczér-helyszerzö közötti viszony. A pinezéreknek Magyarországon, de kü - földön is, a legtöbb és legnagyobb része szegény és helynélkülí, akik téli időben az ügynöki jól befütött irodákba eljárnak állást keresni, mig helyet nem kapnak. Sokan, ha helyet nem kapnnk, tovább várnak, ha nincs pénzük, szólnak ismét az ügynöknek adjon pénzt, hogy ne éhezzenek; s ha nincs éjjeli szálásuk, szólnak ismét az ügynöknek. — mert az jó ember, — az szerez szállást éjjelre, vagy neki is van egy szobája a pin­ezérek részére berendezve. Ha pedig a pin- ezér véletlenül állást kap, kell az ügynöknek 1-ször: arról gondoskodni, hogy úti költsége legyen, 2-szor: hogy a mosóné ki legyen fizetve, mivel tiszta ing nélkül pinezér nem képzelhető, hogy szolgáljon. Ha a pínezér megbetegszik, az ügynöknek kell róla gon­doskodnia, orvos, kórház, stb. segélyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom