Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-04-05 / 7. szám
1899. április 5. Vendéglősek Lapja 3 elégedve a központi pinczérszakegyletnek különösen a társadalmi téren kifejtett működésével. Nem vett részt — jobbnevü testvérszakegyletek mintájára — semmiféle aktióban, amely az egylet anyagi és szellemi érdekének javára szolgált volna. És éppen ezért nem volt csodálni való, hogy sokan megunva a vezetőség hanyag és lanyha törekvését — jobban mondva tespedését — elmaradtak és az egylet tagjainak száma napról napra csökkent. Mai napon tehát minden — a mi ügyünket és elveinket szolgáló szaktársaink örömmel értesülnek az uj elnökség megválasztásáról, miután ez uj elemben erőt látunk a kör felvirágoztatására, — uj eszmetársulást, melyben minden kivá- natunknak megfelelő szellemi tehetség és nemes ambiczió összpontosulva van. Reméljük, — a helyett, hogy a régiek hasznavehetetlen nyomdokain haladna — magának egy mindenkinél pártolásra találó feladatot tűz ki nemes törekvésének czéljául, melyhez a kellő támogatás sem fog elmaradni s a körré alakult szakegylet iránt megcsappant érdeklődés kikorrigálva lesz, miáltal nem soká érezni fogja leginkább a kör az uj eszmeharezosok működésének jótékony hatását. Üdvözöljük tehát szivünk legmélyéből mindazokat, a kik az uj tisztikar megválasztásánál közreműködtek és ez által rászolgáltak régi óhajunk teljesülésének előmozdítására, melyet az uj elnökség megválasztása által rövidesen megvalósulva látunk. t dvözöljük különösen a választmány élére állított derék tollharczosunkat, magát az elnököt: Kaszás Lajost, kiben a legjobb eszme hódított, — nem sokára a legjobb hírnévnek örvendő, minden tekintetben kifogástalan egyéniséget fedeztünk fel. Czafnta Alajos. Jegyzőkönyv, felvétetett Szombathelyen a Sz. V. K. P. K. 0. Nyugdijegyesület választmányának 1899. évi márczius hó 8-án d. u. 4 órakor megtartott rendes havi ülésén. Jelenlevők : Yarasdy Sándor elnök, Ringhofer József alelnök, Dautlich Gyula pénztárnok. Heigli István ellenőr, Wolf Ke- resztély, Szauer Sándor, Bem R. Lajos, Köttbaum Gyula, Strobel János, Gollerits József urak. Elnök üdvözli a jelenlevőket és az ülést megnyitja. Ellenőr felolvasta a múlt havi ülés jegyzőkönyvét, melynek hitelesítésére Wolf Keresztély és Strobl János urakat kérte fel az Elnök. Tudomásul vétetett. A pénztárnok bevétel és kiadásokról szóló kimutatását, valamiut a 221 kor. 60 fillér elküldéséről szóló póstatakarék-Chequet a szokott módon bemutatta, továbbá jelenti, hogy Kántor Ferencz tag ur márczius hóra esedékes nyugtáját még ez ideig nem váltá be. Választmány a kimutatást tudomásul veszi, a jelentést illetőleg kéri pénztárnokot, hogy Kántor Ferencz urat ismételten szólítsa fel, márczius hóra esedékes nyugtájának beváltására. Pénztárnok bemutatja Köttbaum Gyula és Hirschl Gyula urak belépési nyilatkozatát, mit a választmány örvendetesen vesz tudomásul. Gollerits József csodálkozásának adva kifejezést és nem képzelheti, mi lehet az oka annak, hogy az utazó apostolok már magukkal hordják a tagságot igazoló okmányt és mi, kik kezdettől fogva pontos kötelességet tudó tagjai vagyunk az egyesületnek, — még ez ideig nem kaptunk ? Kéri ezt, — valamint azt is jegyzőkönyvbe venni, hogy az egyletnek is megküldött alapitótagsági okmányt a jövőre nézve dátummal is lássák el. Többek hozzászólása után Elnök elrendelte, hogy jegyzőkönyvbe vétessék. Az Igazgatóság ülésének január és február havi jegyzőkönyvei közkívánatra felolvastatott, — melynek egyes számainál elénk eszmecsere fejlődött ki ; azonban, a választmány ez idő szerint nem óhajt véleményt nyilvánítani, mert helyesebbnek tartja, majd a közgyűlésen a sérelmek gyógyítására konkrét inditványnyal elő állani, ahol remélhetőleg nem lesznek süket fülek. Miért is Szauer Sándor urat a választmány megbízta, egy — a közgyűléshez intézendő emlékirat (Memorandum) szerkesztésével, melyben úgy a sérelmek, mint a panaszok felsorolva le- endnek és azok mikénti orvoslása javasol- tassék. A választmány elhatározta, hogy lel- ! kesitő felhívást bocsájt ki a Vármegyében élő összes vendéglős, kávés és pinezérekhez, melyben felkéri őket a nyugdíjegyesületbeni belépésre. Több tárgy nem lévén, Elnök meleghangú buzdító beszédével az ülést bezárá. Kmft. Heigli István, ellenőr. Az ügynökök. Ha van valami sérelem ami orvoslásra szorul, úgy az ügynöki sérelmünk az. De nemcsak sürgős, hanem égető ezen régi baj rendezése. A századvégi létért való küzdelem és a mindenáron való meggazdagodás vágya úgy megszállta ezen urakat, hogy a legel- képzelhetetlen eszközöket felhasználják* csak hogy sok megrendelést kapjanak. Leleményesség többnyire előnnyel van az üzletre nézve. Kifogásom nincs is ellene, de roszallom mikor kartársaim bőrére megy. Ezen alkalommal nem akarok igen előhozakodni az eféle csúnya dolgokkal, mivel újat, bizony, úgysem mondhatnék, de óva inteni kötelességemnek tartom pályatársaimat a magas kauczióktól. Egger Gyula ur fővárosi ügynök valószínűleg gazdag polgártárs lehet, mert alábbi eset azt bizonyítja. Egger Gyula ur megtudta, hogy egy vidéki városban egy uj kávéház készül, hogy a személyzet szállítását magának biztosítsa, saját pénzéből adott annak a leendő kávéház tulajdonosnak 500frt — mond ötszáz forint) óvadékot, főpinezér még eddig nincsen, de valószinüleg fog akadni egy vállalkozó kontár, ki bele megy ilyen feltételekkel, amit Egger csinál majd neki, az üzletbe. Minek tolakodik Egger ? Valószinüleg, hogy húsos provízió lesz. De gondolja meg Egger ur, hogy az üzlet nem is a tutajdo- nosra hanem a tulajdonosnőre van Írva, nem koczkázott dolog ilyen viszonyoknál annyi óvadékot követelni? Én azt tartom, s velem fog igy gondolkozni Abrahamorits Mór is, akinek nincsen pénze üzlet nyitásra, az ne nyisson, mint semmi esetre se korrekt eljárás a főpinczérektől magas óvadékot követelni és azzal egy üzletet nyitni és eltengődni. Ha ügynök még egyszer lehétnék, — fél ügynökhöz tiszteletből már voltam — akkor sem engednék ilyesmit. Tegyük fel, hozzám, mint ügynök, jön egy ur és meg. rendel egy főpinezért, megmondja a nem kedvező feltételeket és egy hatalmas összeget kér óvadéknak; mit gondol Egger ur mit tennék? Vagy rábeszélném jobb feltételekre és kevesebb kauezióra, vagy élnék a „távolítás“ jogával. Én úgy tennék és nem máskép, ha mindjárt csikorogna a gyomrom az éhínségtől és tátongna a szám a szomjúságtól. „A nemes büszkeség inkább száraz kenyeret rág és rongy ruhába jár, mint stb.“ Poós Gyula. A budai vendéglős ipartársulat közgyűlése. — A „Budai Újság“ tudósítójától. — A budapesti I—III. kér. szállodások, vendéglősök, bor- és sörmérők ipartársulata f. évi márczius 21-én tartotta évi közgyűlését a „Fáczán“ termében. Áz ipartársulat tagjai nagy számban jelentek meg, úgy, hogy egészen megtöltötték a tágas helyiséget. Petz Károly elnök megnyitván a közgyűlést, bejelentette, hogy a társulatnak 335 tagja van és hogy az elmúlt esztendőben az évi közgyűlésen kívül hét választmányi ülést tartottak. A választmányi ülések határozataiból kiemelendő, hogy a társulat mint alapitó tag az országos vendéglős és pinezér nyugdíj egyesületbe lépett, a kültelki fogyasztási és italmérési adó kivetésénél képviselte a tagok érdekeit, a palaczkok és poharak korona bélyeggel való hitelesítése tárgyában sikeresen járt el, szegény sorsú tanulóknak ingyen ebéddel való ellátásáról gondosko
