Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-04-05 / 7. szám
2 Vendéglősök Lapja 1899. ápriils 5. testület, legyen bármily szegény, ha saját helyisége nincs, legalább a választás idejére bérel ki magának egy helyiséget, hogy tagjai semleges területen szabadon, fesztelenül szavazhassanak le, — csak a gazdag vendéglős-ipartársulat megy magánlakásba, állítólag merő takarékosságból ! Ez a garaskodó eljárás, noha az ipartársulat tekintélyét mé lyen aláásta, még menthető volna, ha az a lakás esetleg indifferens ember lakása, — de egy elnökjelölt lakására elnökválasztó gyűlést összehívni s megtartani — merénylet az alapszabályok, a szólás- és személyes szabadság ellen, a legvakmerőbb kortesfogás, amihez csak azok folyamodnak, akik munkásságukkal vagy tétlenségükkel teljesen eljátszották választóik bizalmát, csak a hiúság, erőszakos önteltség s czéltalan ambiczió sarkalja őket, hogy még egyszer, ha utoljára is, ráerőszakolják magunkat a társulatra. A czél elérve. Egy vizitbe került, amelyet bokros előkészület s széles körű agitáczió előzött meg. A régi elnöknél (aki még leköszönni sem tartotta érdemesnek), vizitelt az ipartársulat egy része s egy füst alatt megejtette a tisztujitást a házigazda és a bokros tótum faktum teljes megelégedésére, mert hát a vendég csak nem fog izetlenkedni a vendéglátó háznál s megdicsérni valót csak talál a házigazdán, ha mást nem, legalább a gallért, man- csettát, czipőt, nadrágot, kabátot, szivart vagy épen a konvenczionális arczszint, a kinézést meg szobát. Ez már igy szokás, mert különben jön az aprehendálás, nem akarjuk mondani, a mi ilyenkor igen természetes, a kiutasítás vagy a kidobás. A reformpárt szervezetlensége miatt Gundel János még maradhatott volna az elnöki székben, nem is viziten, hanem formális közgyűlésen is meg lett volna erősítve állásában, csak személyes kultuszt ne űzetett volna magából, mint valami török basa a háremjé- ben eunuchjaival, vagy ha csak ez hibázott a boldogságához, akkor legalább unalmas óráiban foglalkozott volna a társulat ügyeivel. De erre nem vitt rá a lelkiismeret, ettől fázott mint a kolompár czi- gány a becsületes munkától. Mert szó, a mi szó, a nürnbergi tölcsér még nincs feltalálva s kenyérkérdésben soha nem hangzik fel a bokros dicsériáda, pedig az ő szive érdemek híján ettől hízik csupán. Három dolgot kellett volna megindítania: 1) a választmányt újraszervezni, vagyis a fejbólintó Gáspárokat ki- szuperálni s helyüket agilis lelkes szakemberekkel betölteni, akiknek múltja garanczia, hogy az ipartársulat lankadt ütő ere élénkebben fog verni s uj élet pezsdül fel — minden pezsgő nélkül — a társulatban. 2) Mozgalmat kellett volna szervezni, értekezletet összehívni, amelybe be lett volna vonva az egész ország érdekeltsége, azon az értekezleten a f. év elején az ital- méréri jövedék szabályozásáról szóló törvényjavaslatot megvitatni, esetleg egy memorandumban felhívni az országgyűlés figyelmét a javaslatban foglalt hibákra. Hogy a kérvé- nyezés eredménynyel kecsegtethessen, egy ügyvéd-honatyát kellett volna jogtanácsosnak ajánlani s megválasztatni, aki alapos felvilágosítást adhatott volna az ország- gyűlésnek minden vonalon. De hát a honatyának nem szabad betekinteni a boszorkány-konyhába, mert össze találná törni a lombikokat, ide famulus kell, aki minden intésre térdet, fejet hajt, s alkalmatos időben behunyja a szemét. Ez a szándék is törekvés legjobban kitetszik a jogtanácsos választásából. A régi lelépő, csonka választmány, a mely Morbitzer Lőrincz és Kern Ferencz elhalálozása után még póttagokkal sem egészítette ki magát, azon ürügy alatt, hogy úgyis küszöbön van a választás, suttyomban megválasztották minden kiirt pályázat nélkül. Solti Ödönt, a nyugdíj fizetett ügyvédjét, aki avval örökítette meg nevét, hogy a nyugdíj-intézet vidéki képviselőjének a begyült összegből 90 perczentet szavaztatott meg a választmánynyal fáradozása jutalmául. Páratlan jogtanácsosi eszme ! 3) Az enyhe tél megteremtette a vendéglős és kávés ipar rémét, a jéghiányt. Az intézőség pezsgős pohárral szájtatva nézte a veszély közeledését, közönyéből még az sem rázta fel, hogy az iparűzéshez eme nélkülözhetetlen czikkért háromszoros árt is szívesen fizetnek az érdekeltek nyáron, csak legyen. E tárgyban, hogy a beszerzést könnyebbé és jutányosabbá tegye, nem hivott össze értekezletet az elnök, hogy Bécs példájára a mészárosokkal egyetemben egy-két müjéggyár felállításának módozatait megállapítsa s a tervet megvalósítsa, mielőtt beáll a meleg, hanem várt, mig a mészáros ipartársulat önállóan intézkedik, talán az a gondolat vezérelte s nyugtatta meg, hogy a fővárosban mindig volt, van és lesz jég, ha elfogy, csináltat a müjéggyár részvénytársaság, vagy hozat az éjszaki jeges tengerről. Az elnöknek e tárgyban tanúsított következetes csökönyössége elutasithatatlanná teszi azt a kérdést: nem tagja-e a nevezett részvénytársaságnak ? Ha nem az, igazán érthetetlen, mért nem sürgette az uj müiéggyár felállítását, mikor igen jól tudja, hogy a pezsgős reggelikhez különösen nyáron igen sok jég kell! Lezajlott a választás, a dervis táncznak vége. Babéraikon nyugszanak a kortesek, hogy aztán annál bokrosabb örömmel ajánlják czégeiket s fenhangon dicsekedjenek vele, hogy a feje vesztett ipartársulatnak ők adtak fejet és választmányt, pedig ehhez nem is volt joguk, de hát itt minden lehet, mert a reformpártiak későn s lanyhán szervezkedtek. M i I, H. Az uj elnök. A sokszor önmagával ellentétbe jutott^ de hajdan a gavallérosságot és jótékonyságot feltűnően gyakorló budapesti pinczéregylet kebeléből örömhírek szivárognak ki. A minap lefolyt rendes évi közgyűlés alkalmával történt uj tisztikar megválasztásáért a józanon és hazafiasán gondolkodó többségnek a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. Mivel az uj tisztikar megválasztásával végét látjuk szakítani a régi időből fenmaradt korhadt nézeteknek, melyeknek kiküszöbölésével az előbbeni presidium, hazafias szempontból — tisztelet a néhány kivételnek — csak alig foglalkozott. Sajnálattal konstatáltuk többször, hogy az egyleti tagoknak csak rikán volt alkalmuk a tisztikar helyes megválasztásához; pedig minden humánus egyletnél az emberi törekvés oda irányul, hogy az élére állított vezetőség minden egyes tagja a maga tiszteletbeli bizalmi állásának hivatásosan megfeleljen és annak fontosságát teljes mérvében átérezze. Az átalakulást éiö korszakban bőséges tapasztalatunk lehet mindenről, ha csak némi figyelmet fordítunk is reá. Igen, tapasztaljuk és látjuk, hogy minden szakegylet és kör, az uj eszméktől ösztönözve, arra törekszik, hogy minél nagyobb tért hódítson magának a társadalomban, a mely az ily köz- szakegyleteknek biztos alapját és jövőjét képezi. Az utóbbi időben nem voltunk meg
