Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-12-05 / 23. szám
1899. deczember 5. Vendéglősök Lapja 3 gyelembe vétetnék, a minek ma az ellenkezőjét tapasztaljuk. A különálló pálinkamérések száma szigorúan szabályzandó lenne s a fő útvonalakról, terekről, templomok és iskolák közeléből eltil- tandók. SA pénzügyi közegek szigorun utasitandók lennének, hogy a vendéglősöket a fölösleges, gyakran rosszakaratú, önző zaklatásoktól megkíméljék. Az italok kiszolgálására való edények: palaczkok, poharak hitelesítését pénzügyi közegek felügyelete alatt maguk a gyárak végezzék, úgy, hogy a kereskedések csakis ilyen hitelesített edényeket árulhassanak ; mert az utólagos hitelesítés a vendéglősöket sok zaklatásnak és költségnek teszi ki. A sör és bor fogyasztási adójának leszállítása nemcsak általános közgazdasági érdek, hanem morális és higiénikus követelmény ; mert a pálinkától csakis az olcsó sör és bor szoktathatja el a népet; már pedig ezzel sietnünk kell, ha meg nem akarjuk érni fajunk degenerálódását. Ezeknek tiszteletteljes felsorolásával, mint pium desideriummal, azért voltunk bátrak előállani, mert abban a szén tmeggyőződésben élünk, hogy ezeknek a megvalósításából nemcsak a vendéglősipar látna hasznot, hanem az egész nemzet anyagi és erkölcsi fejlődése, Elmondottuk azért is, mértjeiét akartuk adni annak, hogy mennyire át vagyunk hatva Nagy méltóságod irántunk való jóindulatától, a mely egyrészt reményt és bizalmat kelt bennünk, másrészt kitörülhetlen hálát irt szivünkbe Nagy méltóságod iránt, a kinek bölcs és nagyokra törő kormányzása hogy tartós, dicsőséges sikerekben gazdag legyen a haza javára, őszintén óhajtjuk. Isten áldását kivánva Nagyméltóságodra, tisztelettel kérjük, mél- tóztassék kegyesen fogadni a vendéglősök nevében az alulirottak hódolattal tolmácsolt köszönetét. Budapesten, 1899. (Következnek az aláírások.) Szabad-e vigéczczel dolgozni ? A mi nyugdíj intézetünk elnöksége most foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy egy ,,vi- gécz“ alkalmazásával fogja szaporítani tagjai létszámát. Minthogy a nyugij-intézetnek már volt egy ilyen toborzó ügynöke, a kinek a működése sokféle panaszra, és zúgolódásra adott alkalmat, joggal ébresztette föl mindenkiben azt a kérdést, hogy miért akar a mi nyugdij-intézetünk, ismeretlen, a solid, tisztán humánus czélnak szolgáló intézkedéseknél szokatlan s kétes eredménnyel járó vigécz-rendszerhez fordulni ? Igaz, hogy az az ügynök, a kinek az ajánlatát néhány an vagy kedvetlenül pártolták, teljesen ingyen válalkozik erre a ne- nehéz és csöppet sem kellemes feladatra; 1 ámde ha meggondoljuk, hogy ez az ur immár nemcsak „hirdetési ügynök“, hapem szaklap-kiadó is. úgy világos, hogy ő a nyugdíj-intézet meghatalmazását nem annyira a nyugdíj-intézet javára, mint inkább előfizetőinek gyarapítására akarja fölhasználni. Hála Istennek, immár fölösleges arról beszélnünk, hogy méltó-e egy humánus intézethez, hogy úgy suba alatt mozdítsa elő egy nyerészkedesi vállat sikerét; mert hát a belügyminiszter döntötte a vigéczkérdésben, még pedig úgy hogy a jótékonysági intézeteknek nem szabad vigéczczel dolgozni. A napilapok igy ismertetik a belügyminiszternek ezt a ránk oly fontos rendeletét : Az egyesületekben az állandó zavarokat az ügynökök csinálják. A leglöbb egyesületben tagok szerzéséért bizonyos százalékot űzetnek az ügynököknek, hogy ezzel serkentsék a munkára. Az ügynökök azután brovizió kedvéért a legképtelenebb ígéretekkel bolonditják az embereket, csakhogy minél több tagot gyűjtsenek. A megcsalódott tag azután az egyesületet kárhoztatja s igy teszik tönkre a jótékonyegyesületek jó hírét s elriasztják az igazán jótékony-elemet is. A jótékonyegyesületeknek nem a haszongyüjtés a feladatuk és igazán semmi szükségük nincsen az ügynökökre. Az ügynökök ellen felhozott sok panasz alapján a belügyminiszter ma fölhívta a fővárost: utasítsa a jótékony-egyesületeket, hogy ügynököket ne tartsanak s az alapszabályokból töröljék ama rendelkezést, hogy ügynököket tarthatnak. Az ügynökök működésének — úgymond a miniszter — az egyesületek működésére káros hatása van, mert konkurrencziát támasztanak az egyesületek között és fölösleges kiadással terhelik az egyesületet. — Ez a rendelet is nagy elégtételül szolgál lapunknak, a melyet mindenkor az ilyen igazságok hangoztatásáért üldöznek bizonyos kapaszkodók. Üdvözlet Széli Kálmánnak ! Vendéglősök a földmiveléssi miniszternél. A vendéglősök nagyváradi kongresszusa megbízásából a kongresszus végrehajtó-bizottsága memorandumot intézett Darányi löldmiveiésügyi miniszterhez a bor- értékesitő szövetkezetek ügyében. A memorandumot november 2I-én küldöttség vitte föl a miniszterhez. A küldöttség vezetője és szónoka Gundel János volt. A miniszter elég kegyesen fogadta a küldöttséget és az emlékiratot. Vigadó Selmeczbányán. Ez a kulturális tekintetben oly fontos, remek fekvésű város, a melynek lakossága csaknem kizárólag az intelligencziához tartozik, régi fejlődését, újabb haladását, szép és szükséges intézménynyel akarja gazdagítani. A város viszonyainak, nagy intelligen- cziájának s a jövő évben kiépülő németi vasút révén megnagyobbodó forgalmának nem felelnek meg többé a régi szállók és mulatóhelyek. Aztán meg a városnak szinielőadásokra, hangversenyre, bálokra alkalmas helyisége sincs, a mi bénitólag hat szellemi életére, különösen az akadémia ifjúságára; mert ez a művészi élvezetek hiányából az anyagiba merül. Ezen segíteni kell; segíteni, de hogyan? A város szegény, a polgárság közönyös, nagyobb akcióra, vállalkozásra nehezen birható; pedig itt egy vigadó, a mely a modern igényeknek és Selmeczbánya szükségleteinek megfelel, nyereséges vállalkozás lenne. Általános a panasz a gazdaság és ip; válságos helyzete miatt; általános a panas hogy nálunk a tőke nyereséges elhelyezésé kevés tér kínálkozik. Meglehet, hogy igy van ; ha ügyi azoknak nincs igazuk, a kik azt állitjá hogy nálunk nem a vállalkozási tér, hane a vállalkozási szellem hiányzik. Ha nem igy van, ime egy szép kei vező alkalom a selmeczbányai vigadó lét sitése. Jövedelmes és biztos vállalatba fekte pénzét, a ki az alkalmat megragadja s mellett hazafiasán is cselekszik, mert ebbe a felvidéki városban a nemzeti kiütni emelése a magyar faj nagy érdeke. E szerint úgy az anyagi, mint az erkö esi haszon eléggé biztató. Végre is ritkasá az olyan vállalkozás, a mely a haszon me lett nimbuszt is ad a vállalkozónak. A selmeczbányai vigadó ilyen. És nem kell hozzá millió, nem ke vakmerőség s igy e szép város érdekében, magyarság, a Demzeti kultúra nevében talá nem hiába szólítjuk fel a tőkepénzeseke a gazdag vendéglősöket, hogy akár egyer ként, akár szövetkezve, a selmeczbánya vigadót felépítsék. Különben hogy tisztán lássanak, hog a vállalkozás természetéről, kilátásairól ala posan tájékoztassuk, átadjuk a szót a vigadó kérdés kezdeményezőjének, lelkes bajnoki nak, Sztancsay Miklós urnák, Selmeczbány főjegyzőjének, a ki hozzánk a követkéz levelet intézte: Tek. Ihász György szerkesztő urnák Budapesten. A feladat Selmeczbányán egy moder Kedoute építtetése, melyben otthont találjo a nemzeti színészet. A feladat megoldása könnyű volna, h e városban oly íináncz-emberek lennének kik pénzüket észszerű vállalkozásba fekteti hajlandók lennének ; de itt csak üzérkedő vagy félénk pénzes emberek vannak, kik h mástól nem is, de attól bizonyára tartanak hogy egy esetleges földrengés (!) tönkre teheti beépített vagyonukat. A város gyönge anyagi ereje miatt il; vállalkozásba nem mehet. Arra kellett tehát gondolnom, hog, fővárosi vállalkozót hozok ide, ki a Redou teot megépítteti. A költségeket 150000 írttal vélten financirozhatónak, mert 8—9000 frt bizto; j'övedelem garantirozkató azon esetre is, In egy helyi vendéglős bérelné ki az uj Redou teot, csakhogy a műépítész urak drága terve csináltak : 250 000 forinttal! Selmeczbányán tulajdonképen csak eg; nagyobb szálloda van vendéglővel egybekötve és ez a Hungária (melybe a múlt évi kimu tatás szerint 1000 utazó szállt), a másik kettő: a „Városi Vigadó“ és a régi „Szöllő1 szálloda már nem is pang, hanem haldoklik — ebbe egy lélek se jár, a Hungáriák? pedig olyan közönség, mely a helyi intel ligens publikomot zárja ki a vendéglő látó gatásából. Ha tehát az uj Redouteba egy élelmes úri, fővárosi szellemű vendéglőst lehetni szerezni, akkor, a verseny teljes kizárásával ő uralná a helyzetet s minthogy az uj Viga dóba 3 Casinó elhelyézését is terveztem állandó, kitűnő üzletre bizton számíthat mert meg kell jegyeznem, hogy mostani vendéglőseink versenyre nem igen képesek. Az uj Redoute egyik főelőnye abban is állana, hogy nagy kiterjedésű kerti mulatója is lenne, melyet most e kiválóan érdekes és gyönyörű fekvésű és vidékit városban egészen nélkülözünk. Az akadémiai ifjúság, e városban tartatni szokott tömérdek bál és hangverseny,
