Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-12-05 / 23. szám

Vendéglős és pinczér a mostoha sorsnak ikergyermeke. Közös a múltak, közös a jelenük, amit legtalálóbban ez a szó fejez ki, hogy vergődés, vagy czifra nyomorúság- A pinczérgárda előtt nyílt titok, hogy a vendéglős-ipar üzése eddigeté határos volt az öngyilkossággal. Felesleges említeni, hogy igen sok szép reményekre jogosító üzlet rö­vid idő leforgása alatt többszörössen gazdát cserélt s nem egyet tett koldussá. Az sem újság, hogy sok tulajdonos nem kenyéririgy­ségből vagy kapzsiságból, hanem a nyomorú­ságos viszonyok kényszerhatása alatt virág­zónak látszó üzletben apasztja a személyzet számát s maga mint egyszerű alkalmazott sürög-forog a vendég körül, mert az az egy megtakarított bér nagyon kell a családjának. Az uj éra. amely újév napján köszönt be, biztosabb s jobb jövővel kecsegteti a vendéglősöket. De vajjonbeválik-ePNemszólva a köteles és költséges uj berendezkedésről, csak azt vegyük tekintetbe, hogy a bosszú milyen eszközökkel dolgozik. Egyes vidékek vendéglősei már is érzik. Ugyanis a részleges kimérési joggal biró kereskedők csoportokba sorakoztatják a fogyasztó közönségnek egy részét s beszer­zik neki a szükséges italnemüeket, hogy veszett fejszének legalább a nyelét kapják meg. Még kiválóbb az egyes egyházak maga­viseleté. Jövő évben a vendéglősre az egyházi adónak kétszerese van kiróva. Joggal kérdhetnök, hogy miért? Azért-e mert épen mise alatt van legtöbb vendége s sok­szor azt sem tudja, hogy a szakadó verejté­két tiiröije-e le a homlokáról, amely majd­nem kimarja a szemét, vagy a rovást je­gyezze, hogy a főkönyvét pontosan vezesse. Azért-e, hogy vasárnap sokszor nehezen varja az órát, hogy a templom kapuja be­csukódjék s a hivek publikáczióra*) menjenek, hogy a dologtól és bosszúságtól kimerülve egy székre roskadjon. Ily körülmények mellett nem volna e természetes, ha inkább a vendéglősök nagyobb része csatlakoznék a soczialista mozgalomhoz mint a pinczérek? íme azok várnak, tűrnek és remélnek. Lapunk mindig szívesen helyt adott minden jogos panasznak, A visszaélések ül­dözésében és ostorozásában annyira ment, hogy egy hatalmas klikk alakult a megbuk­tatására. A pinczérgárda minden egyes tagja előtt nyílt titok, hogy az ellénpárt lapokat alapított azzal a czélzattal, hogy rákénysze- rit bennünket, hogy vagy szakítunk 15 éves hagyományos elvünkkel, vagy beleolvadunk a klikk egyik-másik közlönyébe. Nyilvánvaló dolog, hogy a klikk számításában csalódott, a mennyiben most is csak a régiek vagyunk, az igazság mellett hűségesen kitartunk. Ezért csak két körülményre hívjuk fel az opponálok figyelmét, illetve két parancsra. A fin de Siede egyik parancsa: A ki neked kárt okoz, őrizkedj attól, sőt kartár­*) Vidéki városokban templom után a torony alatt egy malomkőről szokta a jegyző közhirré tenni a megyei s községi rendeleteket, továbbá mindenféle bér­leteket s az eladásra szánt ingókat és ingatlanokat. Ezt nevezik publikácziónak. saidat is óvd tőle, nehogy martalékai legye­nek. azaz bojkottold az illetőt aminek láttára vagy a méltányosság terére lép, vagy konok- sága miatt elpusztul. A másik: Nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni, mert éhen halsz, hanem ragaszkodj azokhoz, akik veled egy sorsnak osztályosai és boldogulsz. Más iparágak gondoskodtak egyletekről s azokkan közvetítőkről, bizonyára a pin- czér-egylet sem fázik ettől a misziótó! s az üzletesek bizonyára szívesen fordulnak az egylet vagy az egylet által kijelölt közve- titőkhöz s szívesebben rójják le itt a köz­vetítési dijakat már azért is, mert evvel is jótékonyságot gyakorolnak. Ha ezt az elvet tartaná szem előtt a pinczérgárda minden egyes tagja, akkor a szoczializmus nem találna bemenetelt a gárdába s egyszerre megszűnnének a vissza­élések s reménylő szívvel tekintenénk a jövő elé. Feliratunk. A pénzügyminiszter úrhoz inté­zett feliratunkat újból lenyomatjuk, hogy egyrészt közölhessük az alá- irók teljes névsorát, másrészt, hogy azt uj előfizetőink is megőrizhessék emlékül. Feliratunk fontosságát az az újabb körülmény fokozta, hogy leg­utóbb a szeszmérők (butikosok) is jártak a pénzügyminiszternél, hogy őt javunkra szolgáló rendelete meg­változtatására bírják. Szükséges tehát, hogy a mi szavunkat is hallja s mentői gyak­rabban hallja a miniszter ur. A mikor ezzel a közlésünkkel a felirat akcióját befejezzük, szak­társainkat, a kik mozgalmunk sike­rét biztosították, üdvözöljük igazsá­gos kívánalmaink teljesülésének boldog reményében. Dr, Lukács László pénz­ügyminiszter úrhoz beaáandó köszönő feliratunk szövege : Kegyelmes urunk! Alulírott szállodások, vendég­lősök és korcsmárosok hálás szívvel járulnak Nagy méltóságod elé, hogy örömüket és köszönetüket nyilvá­nítsák azért a bölcs és igazságos rendeletéért, a melyet az uj italmérési törvényre vonatkozólag kiadni mél- tóztatott s a mely a kereskedők szeszmérési jogát korlátozza. Régi, nagy sérelem volt a ke­reskedők szabad szeszmérése a ven­déglős-iparra, a mely a mostani sú­lyos viszonyok között kétszeresen érezte az ebből származott károkat. Hálánk tehát Nagyméltóságod iránt őszinte és forró, annál is inkább, mert a vendéglősök eddigelé nem igen részesültek abban a szerencsé­ben, hogy méltányos óhajaikat a kormányzat számba vette volna. Köszönet Nagyméltóságodnak, a ki eloszlatta azt az elkeserítő han­gulatot, a mely már-már megrög­zötté vált köztünk s azzal ejtett két­ségbe bennünket, hogy mi meg­hallgatásra soha, sehol sem találunk. Nagyméltóságod bölcs és igaz­ságos rendelete kis részét orvosolja ugyan intézkedést kívánó sérelme­inknek. ámde mégis nagy áldás ránk, különösen a kisebb vendég­lősökre és korcsmárosokra, a kiknek a helytelen concurrenciától fölsza­baduló szeszméréssel visszatérő jö­vedelem érezhető segítségül fog szolgálni. A vendéglő sipar, a mely a hözterhehneh oly nagy részét viseli, nemcsak financiális, de mo­rális okokból is megérdemli a védelmet, a melyért a jövőt illetőleg is esedezünk Nagyméltóságodnál ; mert éppen Nagyméltóságod ressort- jába esik bajaink legnagyobb részé­nek orvoslása. Nagyméltóságod mélyre-ható szelleme bizonyára észrevette, hogy a vendéglősipar culturális és morális tényező is. Culturális tényező, a mennyiben újságok tartásával, ze­nével. műkedvelő esték rendezésével és más eszközökkel a népre müve- lőíeg hat s e mellett az idegen- forgalomnak elengedhetlen föltétele. Morális tényező, a mennyiben a közönségnek jó táplálékkal és a romboló pálinkaivást csökkentő ita­lokkal szolgál ; tehát elősegíti a köz­egészséget, a testi épséget az éplel- küségnek ; s /minthogy módot is nyújt a társadalom különböző osz­tályainak az érintkezésre, jótékonyan, fmomitólag hat a közerkölcsökre, a mit még az is fokoz, hogy a gyer­mekeknek megnehezíti a szerve­zetüket elsatnyitó pálinkaivást, a mi a szeszmérő boltok segítségével oly ijesztő mérvben elharapódzott. Mindez a körülmény azt bízó- nyitja, hogy a vendéglősipar a kor­mányzat támogatására teljes mérték­ben érdemes. Éppen ezért bátrak vagyunk mély tisztelettel arra kérni Nagy­méltóságodat, hogy működési köré­ben iparunk felvirágzását hálásan tapasztalt jóindulatával ezután is előmozdítani kegyeskedjék. Kívánatos volna, hogy a záróra, amelynek a helyhatóságoktól való önkényes megszabása az állami be­vételeket is csorbítja, mielőbb orszá­gos törvénynyel, kiterjesztőleg, sza- bályoztassék. Méltányos volna, hogy a korcs­mák engedélyezésénél a törvényben megállapított lélekszám szigorúan fi­

Next

/
Oldalképek
Tartalom