Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-20 / 16. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1899. augusztus 20. kezésbe a kereskedelmi érdekek fórumával, a termelőkével pedig nem. Pedig : Audiatur et altera pars! 2. hogy a borértékesitő szövetkezeteknek csak a hátrányait ismertette, nem pedig annak egészét, tehát tenden- czóziusan járt el. A mit még jobban kidomborit a jegyzőkönyv következő kitétele : „Jelenti, hogy a bor szövetkezetek eilen“ lépett érintkezésbe a borkereskedők érdekeit képviselő kamarával. Tehát Gundel két ellenséges tábor között, mint valami szerecsen kaczika, ahhoz a félhez állott, a kihez ő jónak látta. Ez olyan eljárás, a minek Panamaszaga van. Neki az lett volna a kötelessége, hogy értekezletic összehívja az ipartársulatot, szóról szóra ismerteti a szövetkezeti terveket és az ezekre való véleményeket s ezeket igy alaposan és részrehaj- latlanul megismertetvén, kikéri a vendéglősöktől, hogy határozzanak, vájjon kikhez csatlakozzanak : a kereskedőkhöz- e, vagy a termelőkhöz ? Ha my jár el Gundel ur, úgy csak elismeréssel szólhattunk volna felőle, mert eljárása alkotmányos szellemű és törvényes lett volna. Ő azonban nem igy járt el. azért mi sem viselkedhettünk és viselkedhetünk máskép ebben a kérdésben, mint ahogy ezt tettük és tesszük. Ő tőle szokatlan sietséggel véd- és daczszövetségre lép a borkereskedőkkel, ezt tendencziózus előterjesztéssel sanctionáltatja. Miért ez a nagy sietség és vehementia a termelők ellen ? Ne csodálkozzék Gundel vet, ha erre a kérdésre, eljárásától felbátorítva, sokan ezt felelik : mert a Gundel-Kommer dinasztia\ titkos borbereskedö. Te akartad Dandín György ! Csürés-csavarás. Igen természetes, hogy Gundelnek ez az eljárása rossz vért szült a termelők között, a mit még fokozott az ő szócsövének tapintatlan bődülése a termelők ellen. A mikor aztán a gazdasági és borászati lapok erélyes nyilatkozatai Gundelt és vasallusait észretéritették, hogy az országos érdekekkel nem lehet ám kaczika- módra úgy elbánni, a mint ezt az önön ügyeik iránt indolens vendéglősök érdekeivel teszi, hamar előrántotta a választmányt, hogy csiirés-csavarással nyugtassák meg a felháborodott közvéleményt. Néhány napilapban aztán meg is jelent a választmánynak az az ismeretes nyilatkozata, a melyre tárgyilagosan reflektáltunk múlt számunk szerkesztői üzeneteiben. Ezt a nyilatkozatot, minthogy abban pénzért sem tűrték meg a tisztességes lapok a személyem ellen irányuló piszkolódá- sokat, a választmány bővitett alakban adta ki hivatalos „Ertesitő“-jében, a honnan azt a kávésujság is átvette. Ebben a csűrést-csavarást igy fejezi be az igen tisztelt választmány: „Oszlassák el (t. í. a termelők) aggodalmainkat a felől, hogy nem törnek ellenünk, mert az országos borértékesitő szövetkezet nem a kimérések megszerzését és nem a palackbor eladását tekinti feladatának.“ Oh, óh, tisztelt választmány, persze, hogy ezt nem tekinti feladatának; mert ilyen szövetkezetbe az angyalföldi tébolydából sem lehetne bortermelőt fogni! Minthogy a tisztelt választmányt nem akarjuk a némely hivatallal járó hagyományos paralisissal vádolni, feltesszük, hogy ezt tudta és nagyon jól tudja a tisztelt választmány ma is. Igaz, hogy Gundel ur elnöki jelentése oda irányult, hogy önök ezt ne tudják; ámde mi feltesszük, hogy önök néha olvasnak, olykor talán magyarul is, sőt nagy ritkán szaklapot is, legalább néha, mikor a pénteki katzenjammert kiheverték, úgy lopva a „Vendéglősök Lapja“-ból silabizálgatnak ; mert hát a sok émelyítő ital után a romlott gyomor áhit egy kis ürömitalt is. No, hát minthogy ez a mi feltevésünk az önök mandátumával járó lelkiismeretbe vágó kötelessége, feltételezzük, hogy önök tudják, mert olvashatták, hogy azt az önöktől kívánt megnyugtató nyilatkozatot a provokált körök negative már akkor megtették, mielőtt önök ezt kérték, mert — a mint mi ezt annyiszor, és annyiféleképen kimutattuk — a termelők egy pillanatig sem táplálták azt a vágyat, hogy magukat tegyék korcsmárosokká; positive és teljesen megnyugtatólag pedig mai lapunkban olvashatják ezt a kívánt és a legilletékesebb helyről jövő nyilatkozatot. Jól lesz tehát t. választmány, ezt a tárgyat, a hogy ígérik, levenni a kongresszus napirendjéről; mert hát czimbora- ságból sokat merhetnek önök, de egyet nem szabad, azt, hogy egyetlen Gundelért a vendéglősök összeségét egy oktalan, mégis veszélyes harcz miatt nevetség és ellenszenv czélpontjává tegyék. Külömben a hogy önöknek tetszik! Önök már is elérték azt, hogy a legkisebb munkás-sokadalmat is nagyobb figyelemre méltatja a közvélemény, mint a vendéglősök országos kongresszusát. Végre önöknek is igazuk van; mert hát a csűr éscsavar ás pompás cirkusi fegyver a vendéglősök ipartársulata Kávés- ujSágában, de megbizhatlan a kongresszusok egy könnyen bekövetkezhető harczában. Aztán meg, a hogy önök szokták mondani : hűhó az egész, kedélyesebben, olcsóbban, kényelmesebben lehet semmit sem csinálni a pénteki lakomákon és kovács-pataknál. Tehát csak előre! megalapítója volt iparunk terén a szakirodalomnak. Ha egyéb érdeme nem is volna ennek a lapnak, ez az egy is van olyan nagy, hogy minden művelt és tisztes vendéglős kegyelettel emlegesse. Hála Isten, sokan emlegetik, csak önök nem; mert pokolba kívánják az irodalmat, eszükbe jutván a saját kávésujságjuk- Ilyen a bűnök büntetése! Lóhátról. A t. választmány nyilatkozatában lóhátra kap s onnau iparkodik lenézni a „ Vendég— lősök Lapjáu-t. Azt írja ugyanis, hogy „valótlan lapunknak az az állítása is, mintha az ipartársulatra bármily irányban befolyást gyakorolt volna. Hiszen mindenki tudja, hogy az ipartársulat 9—10 év óta nem vesz tudomást, sem a „Vendéglősök Lapjali sem szerkesztője létezéséről.“ Hogy a múltban gyakorolt befolyást, azt már kimutattuk ott. a hol az ipartársulatnak íiók-Eintrachtból magyarrá való alakulását mondottuk el. Hogy azóta nem gyakorlunk befolyást, azt mi is mondjuk s ha valaki az ellenkezőt állítaná, ijedtünkben mi is olyanformán kiál • tanánk fel, mint az öreg Deák Ferencz: „Az ördög gyakorol befolyást az urakra, nem én /*‘ Befolyást nem, hanem hatást igen is teszünk az urakra, olyasféle hatást, mint a tarantella csípése, a mitől az ember bakkecskének képzeli magát és vadul ugrándozik, majd pedig sakálnak és ordít. Legalább a kávésujság ökrendezései- ben s a t. választmány nyilatkozataiban ezekkel a kétségbeejtő szimptomákkal találkozunk. így hát nem igaz az, hogy az ipartársulat 8—10 év óta nem vett tudomást rólunk, a mire különben az önök nyilatkozata is ráczáfol. És biztosítjuk, a mikor csak akarjuk, ezentúl is mindig nagyon is észreveszik, hogy a „Vendéglősök Lapja“ él és uralkodik. Tabula rosa. A t. választmány ezután áttér pótnyilatkozatának tulajdonképpeni tárgyára a * Vendéglősök Lapjá“-ra. Itt megfordítva jár el, mint a nótabeli vendéglős, a ki legalább egyet törölt a rovásról, igaz, hogy nyomban kettőt irt helyette, A t. választmány „ Tabula Rosa“-1 csinál, mindent töröl a „ Vendéglősök Lapja“ múltjából. Azt mondja hogy hazug dicsekvés, csalafinta porhintés az, hogy a “ Vendéglősök Lapja“ régóta szolgálja a vendéglősipart, hogy befolyásolta az ipartársulat átalakulását és hogy „hazugság“-ra tanította a vendéglősöket. Hát t. választmány, ilyen Ludvérc Ab- risi tagadáshoz agyvelő kell, még pedig különös tekervényekkel megvert agyvelő. Semmi. Majd segítünk a memóriájukon. Tehát — „Emlékezzünk régiekről !! !.. Hogy a „ Vendéglősök Lapja“ régóta szolgálja a vendéglősipart, azt csak a vak nem látja és az ökör. a mely — mint ismeretes — Bécsben is ökör marad, mert hát „a ki nem ért a betűből, nem lesz okosabb a betűtől.“ A „ Vendéglősök Lapja“ homlokára vastagon van nyomatva hogy XV évfolyamát futja, a mivel az önök ká- vésujságja nem dicsekedhet. Tehát önök ezt el nem tagadhatják, valamint azt sem, hogy ez a lap úttörője, Harcz a magyarságért. A t. választmány nagyobbrésze már kezdetben sem volt támogatónk és most sem az, mert mi már akkor is kellemetlen „rebeller“ újság voltunk s hosszú, makacs, kérlelhetlen harczal kivívtuk azt, hogy az Ipartársulat czége és ügykezelése teljesen magyarrá legyen. Kemény s máig engesztelhetlen ellenségeket szerző harcza volt ez lapunknak. Gundel ur azélő tanítja. Ha tetszik elhazudhatja. Nem alterál bennünket! Ez a lap még azt is megtette, mert hát mindig „Kossuth-hund“ volt az a fene Ihász, hogy éveken át való kéréssel, majd kérlelhetetlen támadással kivite azt, hogy Magyarország fővárosának vendéglőiben magyar éllap verekedés nélkül is kapható. Bizony, ez mind nem érdem, sőt bűn Gundel urék előtt, hanem nem volt ez az a sajtó előtt, a mely Iliásznak ezt az érdemét sok Ízben méltányolta; nem a magyar egyesület előtt, a mely ezt az érdemét a nyilvánosság előtt hivatalosan elismerte. Ez a lap kényszeritette magyarságra a vendéglősöknek azt a zömét, ma már i megfogyott töredékét, a mely Gundel urék- j kai a vendéglősök rovására az idejét j mullta ipartársulatot személyi érdekek tömjéngyáraként s kávés- újságok pandora-szelenczéjéül tartogatja. És ez a lap 15 éven át szakadatlanul i hirdette és hirdeti a hazugságot, mint
