Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-08-20 / 16. szám

1899. augusztus 20. minden hirlap, a mely a tisztes, komoly sajtó orgánumának tekinti magát, s 15 év alatt lelkesedve és lelkesítve, talán ebben a tekintetben is csak hatott valamit, nem úgy, mint az önök kávésujságjá, a mely azt tartja legfőbb kötelességének, hogy hiven leírja, hogy a pénteki czéczo- kon ki tudta a leynagyohh hülye­séget mondani ski hányadik pohár pezs­gő után hebegte: „Teremtucscse becsülettel működik !“ Ez a kulturális feladata az, önök ká­vésuj ságának ! Pax! A valóság elferdítése önöktől is, hogy mi a vendéglősök között a viszály magvait hintettük. Nem ezt, de harczot viseltünk a germanizáció, a klikkszellem ellen s ezzel a harczunkkal, mint a t. választmány eljárása bizonyítja, ma sem hagyhatunk föl; pedig vajmi nagyon óhajtjuk azt a békés boldog időt, a mikor magyarságban és haza- fiságban s a közjó iránt való önzetlen buzgó- ságban mindnyájunkat egy hajlék fogad magába. Önöktől függ! A mi utunk: a ma­gyarság, a hazafiság, a közérdek útja ; nem dicstelenség tehát erre az útra térni, nem szégyen azért a szentháromságért ellen­ségeknek megbékélni. Sokféle. Végül, hogy a t. választmány emléke­zetét teljesen fölfrisitsük, záradékúl röviden meg elsorolunk néhányat lapunk dolgaiból. Tett ez a lap egyebet is, mást is : 1. Ez a lap pendítette meg és propa­gálta a kongresszus eszméjét, előkészí­tette annak tervezetét s össze is toborzottá 1885-ben az első magyar vendéglős kong­resszust, a melynek e lap, szerkesztője dr. Barabás Bélával, mostani országgyűlési kép­viselővel, jegyzője is volt. 2. Ez a lap vetette föl a vendéglős­szövetség eszméjét, a melynek az alapsza­bályait Stadler tervei szerint az ő lakásán állapították meg Glück Frigyes, Walter és e lap szerkesztője. Ennek a szövetségnek a megvalósítását azonban Gundel ügyes taktikával meghiúsította a 85-diki kong­resszuson. De lapunk az eszmét folyvást felszínen tartotta, propagálta, úgy, hogy most Bokross Károly sikerrel állhat elő vele. 3. Ez a lap vetette föl a boldogult V áss János, e kiváló szellemű emberbarát, ideájából a nyugdíjintézet eszméjét s agi­tált mellette szakadatlanul, valamint most is azon van, gáncsoskodásaival, hogy a mos­tani téves irányt elhagyva, a fölvirágzás biztos alapjára helyezkedjék. 4. Ennek a lapnak a szerkesztője volt az egyik legelső mtgyar pinczéregylet megalapítója és lapjával szakadatlan agi­tátora a pinczérek egyesületi életének. 5. E lap szerkesztője volt az, a ki kortársai jobbjaival, ma már előkelő ven­déglősök és kávésok, az első s fájdalom, máig utolsó zenekört alakította, a mely nyilvános szereplésével is elismerést aratott. 6. Ez a lap volt az, a mely meghiú­sította Gundelnak azt a törekvését, hogy a magyar vendéglősök lépjenek be az osztrák vendéglősbundba s Gundelt a német színházi mozgalom támogatásá­ért kiméletlenűl ostorozta. 7. Ez a lap volt az, a mely követelte az 1896-diki konresszust, a melyet, ha ez a lap és a Szombathelyiek nincsenek, több kongresszus aligha követett volna. Pél­dátlan boszut is állott azért a Szombathelyi­eken Gundel János. De nem folytatjuk tovább, minden értel­mes vendéglős tudja ezeket és a többit. Vendéglősök Lapja. Ennyi is elég arra, hogy a t. választ­mány haragra gerjedjen s a tudatlanok előtt letagadja, a mi tény. Ámde a história megsemmisithetlen tintával ir s hiába törülgetik }le a betűit ama kávésujság spongyájával,bnegint csak előtűnnek és világítanak a magyar ipar jövő történetírója előtt. Valamint világítanak e nemes czélokért folytatott hosszéi küzdelmek szép em­lékei azoknak a kiváló, derék szak­társaknak a szivében is, a kik szel­lemük erejével pótolták az én gyöngeségemet, buzgósággal szították lohadó reményeimet s a kik áldozatkészen állottak a jó ügy mellett s a jó ügyért az én oldalamnál. E lap dicsősége csak kis részben hárul reám, inkább az ő köztiszteletben álló nevüket ragyogja he. Boldogságom, hogy ezeket a nemes, szép lelkeket ma is mellettem tudom és érezem! Szubvenczió-Protekczió. A t. választmány nyilatkozata továbbá még azt is Írja, hogy hamis kérkedés, mintha a „Vendéglősök Lapja“ mindig protekczió és szubvenczió nélkül dolgozott volna, mert az ipartársnlatnál őrzött okmá­nyokból kitűnik, hogy mindaddig, mig, legalább látszólag, a vendéglős-ipar szolgálatában állott, pártolásban és szubvenczióban részesült. Ezeket a jótéteményeket csak akkor játszotta el stb. Hát mi azt sohasem mondottuk, hogy protekczió nélkül dolgoztunk és dolgozunk, sőt mindenkor büszkén hirdettük s ma is büszkén valljuk, hogy nagy protektorunk, segítőnk, munkatársunk a magyar szel­lemű, hivatott, tisztes vendéglősök sok ezer főnyi serege. Sok ezer főnyi bizony, nem pedig 8 — 10 persona, mint a péntekes czimboraság, se nem 92 emberből álló, mint a budapesti ipartársulat hirhedt közgyűlései. Azt sem tagadtuk, hogy mi az ipar­társulattól eg}rkor szubvencziót is kaptunk. Kaptunk bizony s éppen ez dokumentált bizonyítéka annak, hogy a t. választmány szándékosan valótlanságot állított akkor, a midőn azt irta, hogy ez a lap az ipartársu­latra befolyást nem gyakorolt soha. A „Vendéglősök Lapja“ hivatalosan, nyilvánosan publikált, évenkint 200 frtnyi szubvencziót kapott azért, hogy a légi ven­déglősök kedvéért német szöveggel is közölje a társulat ügyeit. Ennek a kívánságnak a teljesítése, éppen 400 frtba került évenként, tehát Ihász a szubvencziónálás 3—4 éve alatt körülbelül 6 - 800 frtot ajándékozott az ipartársulat czéljaira. Hazug a nyilatkozatnak az az állítása, hogy Iliász „eljátszotta“ a szubvencziót, mert azt Ihász önként utasította vissza akkor, a mikor a mohai Stefánia-ügyből kifolyólag Gundellal ellenkező nézetet vallva, Gundel azt akarta, hogy a lap az ipartár­sulat, illetőleg az ő czenzurája alá vettes­sék. A mig a szubvenczió szolgálataink némi viszonzása volt csak, elfogadtuk; a mikor azonban békót akartak belőle ková­csolni, visszadobtuk. Ilyen Gundel szelleme, vagyis a mint Trefort miniszter mondotta: „A ki ellen- véleménvt tűrni nem tud, művelt, igazán jó ember nem lehető1 Ki a nemtelen? A t. választmány nyilatkozata ezután igy hangzik: „A mi végül azelnöke (Gun­del) személyét illeti, senki sem fogja elhinni a „Vendéglősök Lapjá“-nak, mintha ő (nem „az“ t. tollrágó ur, mertaz elnök 5 1 ur mégsem kutya) bárki ellen nemtelen fegyverrel küzdene.“ Mi erre nem felelünk, de azok kedvé­ért, a kik érzik, tudják, hogy erkölcsileg mi a nemes, mi a nemtelen, elmondunk egyet-mást. Gundel ur nyílt ellenségünké válva, a következő eszközökkel küzdött ellenünk: 1. Velem és lapommal is összeköt­tetésben álló czégeket pressionálni akarta, hogy lapunkban ne hirdessenek; 2. A mint a szubvenczióról lemondot­tunk, rögtön kiadatta német-magyar szöveg­gel az ipartársnlat budgetjét tetemesen terhelő „Értesítő“-t s személyesen bujtogatta a vendéglősöket, hogy Ihász lapját ne olvassák; 3. Hogy a lap barátait eltántorítsa, nem átallotta Ihász családi körülményeit rosszakaratúlag hánytorgatni. Tessék mérlegelni és Ítélni! A kávésujság és Ö. Azt mondja a t. választmány: „Semmi közé Gundel Jánosnak a két szaklap között történtekhez, végezzék el egymás között.“ Hát mi el is végezzük, illetőleg helyet­tünk a bíróság. De hát akkor a pénteki lakzik „szesz- hevületi fokmérőjének“ miért megy segít­ségére a t. választmány? Azért, mert érzi, tudja a t. választmány, hogy nincs a földön még olyan vízfejű bor- nyu sem, a melyik elhinné azt a szemforgató fogadkozást, hogy Gundel Jánosnak semmi köze a kávésujsághoz. Hogy Gundel János, a stehbieres kaczika, a ki a vérrel kivívott sajtószabat- ságot, legalább az ipartársulatban, már évek előtt a censura bilincseibe akarta verni, ne gyakorolna befolyást, még pedig teljes be­folyást olyan lapra, a melynek az ipartár­sulat tiszti ügyésze, fizetett, fegyelme alá tartozó tisztviselője a főszerkesztője és kiadója, azt senki el nem hiszi, ha 5 millió verkli örökké nyekergi is, sőt a t. választ­mány tudja legjobban, hogy nem is hihető, nem is igaz, hiszen egyesült erővel koty- vasztják a kávésujság közönséget csömöritő moslékját. így hát, mint a közönség láthatja, nem páros viaskodás, hanem egy csomó, a lova­giasságról megfeledkezett ember támadása egy ellen az a piszkos tülekedés, a mely abból a lapból az ipartársulat helyiségéig túrta a sarat a mint eztfa t. választmány nyilat­kozata kézzel foghatólag bizonyítja. De gustibus non est disputandum ! Segít az Isten! A t. választmány azt mondja, hogy a tulajdon kezemből kicsavart fegyvereim sebez­tek halálra. A mint az előbbeniekben jellemzőleg és meggyőzőleg kimutattam, a kávésujság papirja alá buvó gyáva bandánál levő fegyve­rek sohasem voltak az enyémek. Az én fegyvereim élesek, vagy sebet ütők, de mindig csak a közczélért viaskodók ; az övék ellenben rozsdás bicskák, piszkosak és törékenyek, a melyek mindig csak személyes érdekekért nyílnak ki a zsebeikben s akkor is csak orvul, más köpenye alól szurkálódnak. így tehát ez a lap nem hogy halálra nincs sebezve, hanem egyre virulóbb erőnek és több egészségnek örvend. Előfizetői szaporodnak, tekintélye nö­vekedik, a mit önök évről évre jobban fog­nak tapasztalni. Tehát bennünket nem ver, hanem segi- az Isten, a kinek kár a Nevét irkafirkák­ban koszpitolni, mert megiratott: „A te Jehova Istenednek nevét hiába ne ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom