Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-08-20 / 16. szám

1899. augusztus 20.

minden hirlap, a mely a tisztes, komoly sajtó orgánumának tekinti magát, s 15 év alatt lelkesedve és lelkesítve, talán ebben a tekintetben is csak hatott valamit, nem úgy, mint az önök kávésujságjá, a mely azt tartja legfőbb kötelességének, hogy hiven leírja, hogy a pénteki czéczo- kon ki tudta a leynagyohh hülyeséget mondani ski hányadik pohár pezsgő után hebegte: „Teremtucscse becsülettel működik !“

Ez a kulturális feladata az, önök kávésuj ságának !

Pax!

A valóság elferdítése önöktől is, hogy mi a vendéglősök között a viszály magvait hintettük. Nem ezt, de harczot viseltünk a germanizáció, a klikkszellem ellen

s ezzel a harczunkkal, mint a t. választmány eljárása bizonyítja, ma sem hagyhatunk föl; pedig vajmi nagyon óhajtjuk azt a békés boldog időt, a mikor magyarságban és haza- fiságban s a közjó iránt való önzetlen buzgó- ságban mindnyájunkat egy hajlék fogad magába.

Önöktől függ! A mi utunk: a magyarság, a hazafiság, a közérdek útja ; nem dicstelenség tehát erre az útra térni, nem szégyen azért a szentháromságért ellenségeknek megbékélni.

Sokféle.

Végül, hogy a t. választmány emlékezetét teljesen fölfrisitsük, záradékúl röviden meg elsorolunk néhányat lapunk dolgaiból.

Tett ez a lap egyebet is, mást is :

1. Ez a lap pendítette meg és propagálta a kongresszus eszméjét, előkészítette annak tervezetét s össze is toborzottá 1885-ben az első magyar vendéglős kongresszust, a melynek e lap, szerkesztője dr. Barabás Bélával, mostani országgyűlési képviselővel, jegyzője is volt.

2. Ez a lap vetette föl a vendéglősszövetség eszméjét, a melynek az alapszabályait Stadler tervei szerint az ő lakásán állapították meg Glück Frigyes, Walter és e lap szerkesztője. Ennek a szövetségnek a megvalósítását azonban Gundel ügyes taktikával meghiúsította a 85-diki kongresszuson. De lapunk az eszmét folyvást felszínen tartotta, propagálta, úgy, hogy most Bokross Károly sikerrel állhat elő vele.

3. Ez a lap vetette föl a boldogult V áss János, e kiváló szellemű emberbarát, ideájából a nyugdíjintézet eszméjét s agitált mellette szakadatlanul, valamint most is azon van, gáncsoskodásaival, hogy a mostani téves irányt elhagyva, a fölvirágzás biztos alapjára helyezkedjék.

4. Ennek a lapnak a szerkesztője volt az egyik legelső mtgyar pinczéregylet megalapítója és lapjával szakadatlan agitátora a pinczérek egyesületi életének.

5. E lap szerkesztője volt az, a ki kortársai jobbjaival, ma már előkelő vendéglősök és kávésok, az első s fájdalom, máig utolsó zenekört alakította, a mely nyilvános szereplésével is elismerést aratott.

6. Ez a lap volt az, a mely meghiúsította Gundelnak azt a törekvését, hogy a magyar vendéglősök lépjenek be az osztrák vendéglősbundba s Gundelt a német színházi mozgalom támogatásáért kiméletlenűl ostorozta.

7. Ez a lap volt az, a mely követelte az 1896-diki konresszust, a melyet, ha ez a lap és a Szombathelyiek nincsenek, több kongresszus aligha követett volna. Példátlan boszut is állott azért a Szombathelyieken Gundel János.

De nem folytatjuk tovább, minden értelmes vendéglős tudja ezeket és a többit.

Vendéglősök Lapja.

Ennyi is elég arra, hogy a t. választmány haragra gerjedjen s a tudatlanok előtt letagadja, a mi tény.

Ámde a história megsemmisithetlen tintával ir s hiába törülgetik }le a betűit ama kávésujság spongyájával,bnegint csak előtűnnek és világítanak a magyar ipar jövő történetírója előtt.

Valamint világítanak e nemes czélokért folytatott hosszéi küzdelmek szép emlékei azoknak a kiváló, derék szaktársaknak a szivében is, a kik szellemük erejével pótolták az én gyöngeségemet, buzgósággal szították lohadó reményeimet s a kik áldozatkészen állottak a jó ügy mellett s a jó ügyért az én oldalamnál.

E lap dicsősége csak kis részben hárul reám, inkább az ő köztiszteletben álló nevüket ragyogja he.

Boldogságom, hogy ezeket a nemes, szép lelkeket ma is mellettem tudom és érezem!

Szubvenczió-Protekczió.

A t. választmány nyilatkozata továbbá még azt is Írja, hogy hamis kérkedés, mintha a „Vendéglősök Lapja“ mindig protekczió és szubvenczió nélkül dolgozott volna, mert az ipartársnlatnál őrzött okmányokból kitűnik, hogy mindaddig, mig, legalább látszólag, a vendéglős-ipar szolgálatában állott, pártolásban és szubvenczióban részesült. Ezeket a jótéteményeket csak akkor játszotta el stb.

Hát mi azt sohasem mondottuk, hogy protekczió nélkül dolgoztunk és dolgozunk, sőt mindenkor büszkén hirdettük s ma is büszkén valljuk, hogy nagy protektorunk, segítőnk, munkatársunk a magyar szellemű, hivatott, tisztes vendéglősök sok ezer főnyi serege.

Sok ezer főnyi bizony, nem pedig 8 — 10 persona, mint a péntekes czimboraság, se nem 92 emberből álló, mint a budapesti ipartársulat hirhedt közgyűlései.

Azt sem tagadtuk, hogy mi az ipartársulattól eg}rkor szubvencziót is kaptunk. Kaptunk bizony s éppen ez dokumentált bizonyítéka annak, hogy a t. választmány szándékosan valótlanságot állított akkor, a midőn azt irta, hogy ez a lap az ipartársulatra befolyást nem gyakorolt soha.

A „Vendéglősök Lapja“ hivatalosan, nyilvánosan publikált, évenkint 200 frtnyi szubvencziót kapott azért, hogy a légi vendéglősök kedvéért német szöveggel is közölje a társulat ügyeit.

Ennek a kívánságnak a teljesítése, éppen 400 frtba került évenként, tehát Ihász a szubvencziónálás 3—4 éve alatt körülbelül 6 - 800 frtot ajándékozott az ipartársulat czéljaira.

Hazug a nyilatkozatnak az az állítása, hogy Iliász „eljátszotta“ a szubvencziót, mert azt Ihász önként utasította vissza akkor, a mikor a mohai Stefánia-ügyből kifolyólag Gundellal ellenkező nézetet vallva, Gundel azt akarta, hogy a lap az ipartársulat, illetőleg az ő czenzurája alá vettessék. A mig a szubvenczió szolgálataink némi viszonzása volt csak, elfogadtuk; a mikor azonban békót akartak belőle kovácsolni, visszadobtuk.

Ilyen Gundel szelleme, vagyis a mint Trefort miniszter mondotta: „A ki ellen- véleménvt tűrni nem tud, művelt, igazán jó ember nem lehető1

Ki a nemtelen?

A t. választmány nyilatkozata ezután igy hangzik: „A mi végül azelnöke (Gundel) személyét illeti, senki sem fogja elhinni a „Vendéglősök Lapjá“-nak, mintha ő (nem „az“ t. tollrágó ur, mertaz elnök

5

1 ur mégsem kutya) bárki ellen nemtelen fegyverrel küzdene.“

Mi erre nem felelünk, de azok kedvéért, a kik érzik, tudják, hogy erkölcsileg mi a nemes, mi a nemtelen, elmondunk egyet-mást.

Gundel ur nyílt ellenségünké válva, a következő eszközökkel küzdött ellenünk:

1. Velem és lapommal is összeköttetésben álló czégeket pressionálni akarta, hogy lapunkban ne hirdessenek;

2. A mint a szubvenczióról lemondottunk, rögtön kiadatta német-magyar szöveggel az ipartársnlat budgetjét tetemesen terhelő „Értesítő“-t s személyesen bujtogatta a vendéglősöket, hogy Ihász lapját ne olvassák;

3. Hogy a lap barátait eltántorítsa, nem átallotta Ihász családi körülményeit rosszakaratúlag hánytorgatni.

Tessék mérlegelni és Ítélni!

A kávésujság és Ö.

Azt mondja a t. választmány: „Semmi közé Gundel Jánosnak a két szaklap között történtekhez, végezzék el egymás között.“

Hát mi el is végezzük, illetőleg helyettünk a bíróság.

De hát akkor a pénteki lakzik „szesz- hevületi fokmérőjének“ miért megy segítségére a t. választmány?

Azért, mert érzi, tudja a t. választmány, hogy nincs a földön még olyan vízfejű bor- nyu sem, a melyik elhinné azt a szemforgató fogadkozást, hogy Gundel Jánosnak semmi köze a kávésujsághoz.

Hogy Gundel János, a stehbieres kaczika, a ki a vérrel kivívott sajtószabat- ságot, legalább az ipartársulatban, már évek előtt a censura bilincseibe akarta verni, ne gyakorolna befolyást, még pedig teljes befolyást olyan lapra, a melynek az ipartársulat tiszti ügyésze, fizetett, fegyelme alá tartozó tisztviselője a főszerkesztője és kiadója, azt senki el nem hiszi, ha 5 millió verkli örökké nyekergi is, sőt a t. választmány tudja legjobban, hogy nem is hihető, nem is igaz, hiszen egyesült erővel koty- vasztják a kávésujság közönséget csömöritő moslékját.

így hát, mint a közönség láthatja, nem páros viaskodás, hanem egy csomó, a lovagiasságról megfeledkezett ember támadása egy ellen az a piszkos tülekedés, a mely abból a lapból az ipartársulat helyiségéig túrta a sarat a mint eztfa t. választmány nyilatkozata kézzel foghatólag bizonyítja.

De gustibus non est disputandum !

Segít az Isten!

A t. választmány azt mondja, hogy a tulajdon kezemből kicsavart fegyvereim sebeztek halálra.

A mint az előbbeniekben jellemzőleg és meggyőzőleg kimutattam, a kávésujság papirja alá buvó gyáva bandánál levő fegyverek sohasem voltak az enyémek.

Az én fegyvereim élesek, vagy sebet ütők, de mindig csak a közczélért viaskodók ; az övék ellenben rozsdás bicskák, piszkosak és törékenyek, a melyek mindig csak személyes érdekekért nyílnak ki a zsebeikben s akkor is csak orvul, más köpenye alól szurkálódnak.

így tehát ez a lap nem hogy halálra nincs sebezve, hanem egyre virulóbb erőnek és több egészségnek örvend.

Előfizetői szaporodnak, tekintélye növekedik, a mit önök évről évre jobban fognak tapasztalni.

Tehát bennünket nem ver, hanem segi- az Isten, a kinek kár a Nevét irkafirkákban koszpitolni, mert megiratott: „A te Jehova Istenednek nevét hiába ne ve-