Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-20 / 16. szám
1899. augusztus 20. Vendéglősök Lapja. 3 Tervemet ily általánosságban és röviden azért terjesztem a tekintetes szerkesztőség és t. olvasói, a magyar termelők elé, hogy felfogásom és törekvésem helyességét megítélni szivesked- jenek. A hozzászólások tisztázni fogják az eszméket s erősíteni fogják igyekezetemet, a mely a vendéglősök országos szövetkezeti mozgalmának megindítására irányul. Abban a reményben, hogy a jelzett alapon a vendéglősök és termelők érdekeit a legelőnyösebben szolgálom, hazafiul üdvözlettel vagyok tisztelője : Ihász György. Azt hisszük, a közöltekből eléggé kiviláglik, álláspontunk helyessége, valamint az is, hogy bennünket nem személyes tekintetek, hanem tisztán a vendéglősipar java vezérel. Törekvésünk már is figyelmet keltett az egész sajtóban s már eddig is több lap méltányolta álláspontunk helyességét, ismertetve a tölünk inditványozott országos vendéglős szövetkezet fontosságát. Eddig a következő lapok írtak sző vetkezeti mozgalmunkról, mindannyi elismerőleg és buzdít ólag: „Kecskemét “ „ Selme czb dny cd Hetilap“ „AbaujSzántó és Vidéke“ „Kisbér ésVidéke. Alidon ezeknek a tisztelt szerkesztőségeknek megköszönjük ügyünk propagálását, egyúttal olvasóink előtt kiemeljük ennek a támogatásnak a jelentőségét a mi törekvésünk helyessége tekintetében, a vendéglős ipar javára. Ellenségeinket, persze, ez nem téríti észre, mert nem térítheti észre, mert szennylapjuk a borpancsolök Engel-ba'n- kóin tengődik. ők ezek után még tajtékzóbb dühhel törnek ellenünk, mert a mig a mi felfogásunk az egész országban visszhangra talált, addig az ő engeli müdühük .csak megbotránkozást keltett. így a „Borászati Lapoku ilyen hangon válaszolt a M. V. és K. 1. engeli megvadulására: (D.J.) Bevallották! A vendéglősök ellenségei a szőlősgazdák szövetkezetének Tehát sikerült a nyalat kiugrasztanunk a bokorból. A „Magyar Vendéglős és Kávés ipar* szépszavu hírnöke fényes vértezetben megizente a vendéglősök és korcsmárosok nevében a borszövetkezeteknek a háborút. Az őszinteség fegyverével akar ellenük küzdeni és ki is vágja mindjárt a „mouline“-t, mely hivatva volna magas véleményt költeni a bajvívó félelmetessége felöl. A penge csillog a kézében, a meddig hadonászik vele, de a mikor egy perezre lebocsájtja, kiderül, hogy — szín- házi fegyvertárból került elő s azért ártalmatlan . . . Legérdekesebb részlete a M V. és K. I. f. hó 20. számában megjelent czikknek, melyben 3 hasáoon át foglalkozik lapunk irányával, mindenesetre az, a hol kijelenti, hogy a borpancsolókat inkább a termelők körében kell keresni. Mintha ezt az érvet az Egyetértés fegyvertárából kérte volna kölcsön ? A „termelők“ osztályát néhány tudatlan paraszt manipulácziója miatt diskréditálni azonban aligha sikerül. Ki tanította meg a parasztot bort pancsolni ? Az aki hajlandóbb volt a keresztelt italt megvásárolni 10 —12 forintért Az a néhány kisgazda csalt azért, mert látta, hogy üzletet csakis igy képes csinálni. De van-e olyan „szakmában jártas“ kereskedő, ügynök, vagy korcsmáros, aki azonnal fel nem ismerte a hamisítást ? Hiszen a szeszmérő ott lakik állandóan a zsebében. Miért vásárolták öszsze mégis az ilyen folyadékot, melynek eredete felől kétségük nem lehetett ? A dolog úgy áll, hogy keletje azért vo li az ilyen bornak, mert olcsó .,iskolázásra“ alkalmas és végre még azon előnye is megvolt, hogy esetleges vizsgálat esetén a termelőre lehetett ráte- riteni a pokrócot. És a főváros vendéglősei ! Ezekre ráfogni azt, hogy kifogástalan minőségű borral fedezik a lakosság szükségletét, mert a „székesfőváros területén korcsmáros csak elvétve kerül borhamisítási vád alá, és csak ritka esetben Ítéltetik el?“ Tessék csak kérdést intézni a fővárosi borellenőrző-bizottságok tagjainál, ugyanők is ilyen magyarázatot adnak-e a fenti ténynek ? Nemrégiben szemrehányást tettem egyik legnagyobb kerületünk borellenőrző bizottsági elnökének, hogy hajmeresztő, milyen italokkal trak- tálják itt Budapesten az embert és a bizottságok nem tesznek semmit. Mit válaszolt ? „Tehetetlenek vagyunk kedves barátom ! Egy kerületben nem egy, de tiz bizottság sem győzné a hamis borokat öszszeszedni. Mit gondol ? Egy utczában van 10 —15 korcsma, kávéház, füszeresbolt, melyek közül egyikért sem merném a kezemet tüzbe tenni . . . Anynyira vagyunk, hogy zavarba jövök, ha valaki tőlem kér tanácsot, hogy hová menjen egy pohár tiszta bort inni ?“ Ilyen a helyzet Budapesten, ilyen a vidéken. És ezért van az, hogy a mely községben valami szövetkezeti korcsma megnyílik, a többi korcsmák közül kettő három csakhamar bezáródik és a tulajdonos vándorol egy faluval odább, a helyett, hogy ^iszszamenne — Lengyelországba. De azért ne tessék attól félni, hogy a szövetkezetek derüre-borura magukhoz fogják váltani az italmérési jogot, pedig nagy szolgálatot tennének vele a fogyasztó közönségnek. Tavasz óta 10 —12 olyan borértékesitő szövetkezet alakult meg, melynek alapszabályait át:anulmányoztam, de sajn9S ! a borkimérést egyik sem vette fel programmjába. Nekünk egyelőre a törvényesen biztosított jog kell, melylyel élni fogunk, ha egyszer a mérték teljesen betelt. És ily módon azt a közönséget lassankint ismét rászoktathatjuk a borfogyasztásra, a melyet a sör és pálinka elhódított A mi végre azon merész nyilatkozatot illeti, hogy a korcsmárosok nem szorultak a kereskedők által nyújtott hitelre, mert készpénzért szoktak vásárolni, úgy szives figyelmébe ajánljuk a t. cikkírónak a „borkereskedők“ nagyhangú felszólalásait, melyekben egyesek úgymint kereskedelmi kamarák az unalmasságig hangoztatják, hogy ..mily óriási szolgálatot tesz a magyar borkereskedelem a közgazdaságnak azáltal, hogy a készpénzért vásárolt italokat hosszú lejáratú hitel ellenében adja tovább a vendéglősöknek és korcsmárosoknak, a kik ernélkül megélni nem tudnának Ez tehát szintén lomtéri yatagán. Hiszen épen ezért üdvözülhetnék örömmel r. vendéglősök a gazdák szövetkezeti mozgalmait, mert meglesz nagy részük mentve a rosszhiszemű borkereskedők karvalykörmeitől. Hogy létezik boruzsora is azt épen a kis- és külvárosi vendéglősök dgen sajnosán tapasztalhatták. És nincs meszsze az idő, midőn erről is épületes dolgokat fogunk közzétehet ni. Amit egyes szőlőtermelőnek anyagi viszonyai meg nem engednek, arra a szövetkezetek képesek lesznek: hitelt nyújtani, a kisiparosoknak, a szerény viszonyok közt levő, de becsületes korcsmárosoknak. Azon meggyőződésem kinyilatkoztatásával zárom soraimat, hogy a borértékesitő szövetkezetek nem ellenségei, hanem barátai a vendéglős iparnak és becsületesen kezére fognak dolgozni ennek is, ha az a kéz tiszta marad. . . . Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek . . . Ebből a czikkből is megítélhetik olva- sóinknak, hogy nem azok ártanak-e sokat, kiszámithatatlanúl sokat a vendéglősöknek, a kik őket a borpancsolókkal való szövetkezésre csábítva, ellenük ily gyanút ébresztettek. Mi ellenben igazságos és helyes felfogásunkkal csak a vendéglősöknek használunk, mert törekvésünk méltánylása a közönségben rokonszenvet és bizalmat kelt a vendéglősök iránt. Ez a mi elégtételünk, ez a mi erősségünk, a melyen megtörik ellenségeink műboros ostroma. Mi az igaz? Budapesti ipartársutlatunk választmányának. Ipartársulaunk választmánya most nemesebb czélra méltó hévvel és haraggal személyes harezot harczol. A harezot valamennyien egy ellen, Ihász György és lapja, a „ Vendéglősök Lapja“ ellen folytatják. A czél az, hogy Ihászt, illetőleg a lapját lehetetlenné tegyék. Hiú erőködés! Nem mai keletű ez a törekvés, de eddig többé-kevésbbé alattom- ban folytatták, mig most már a nyilvánosság előtt űzik, még pedig épen nem válogatott eszközökkel. Ferdítés, hazugság, ráfogás, — ilyen fegyverekkel küzdenek a feltüzelt harezosok. Ám, ha ők csak magánszemélyek volnának, megvető hallgatással fordulnánk el tőlük ; de minthogy hivatalos személyek s mint ilyenek, ípartársulatunk tekintélyét hur- czolják meg, szóba kell államink velük, hogy nyilatkozatuk miuden sorából kimutassuk rosszakaratukat és lovagiatlanságukat. Szövetkezés utólagos jóváhagyással. A „ Vendéglősök Lapja“ ellen folyó dühödt háborúskodást, mint köztudomású, oly ürügy alatt indították, hogy a „ Vendéglősök Lapjau a vendéglősök érdekei ellen küzd; mert a borszövetkezetek ügyében nem a borkereskedőkkel, hanem a bortermelőkkel való szövetkezést ajánlotta és ajánlja. Hogy ebben mennyire van igazunk, az eléggé kitűnik mait számaink s mostani számunk czikkelyeiből. Erre tehát ezen a helyen szót nem vesztegetünk, pusztán csak azt akarjuk kitüntetni, hogy a választmány, illetőleg annak elnöke, a ki elvi okok miatt sohasem szokott „kindühi epilepsziát“ kapni, ebben az esetben mégis miért esett „viziszonyi harapógörcsbe.“ Az okot mi már régen megmondottuk, de hogy teljesen kétségtelen legyen olvasóink előtt, idézzük magának az igen tisztelt elnök urnák a jelentését. A vendéglősök kongreszszusa végrehajtó-bizottságának legutóbbi értekezletéről kiadott jegyzőkönyvében szóról-szóra az olvasható : 12. Elnök ismerteti a borértékesitő szövetkezetek felállításából a vendéglősiparra származható sérelmeket. Jelenti, hogy a szövetkezetek ellen a borkereskedők ér dekeit képviselő budapesti kereskedelmi és iparkamarával lépett érintkzésbe. Ebből tehát kiviláglik az, hogy mi ebben az ügyben is az igazat mondottuk meg. Kiviláglik: 1. hogy az elnök önkényüleg, meghatalmazás nélkül, utólagos jóváhagyás reményében, lépett ebben a kényes ügyben érint-
