Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-20 / 16. szám
2 A borértékesítés főczélja egyöntetű nagy tömegű bor előállítása. Előhozza, bogy a M. A. V. fogyasztási szövetkezete, mely eddig borait Engelék-tői vette, keresett 5000 hl. egyöntetű bort direkt a termelőknél és nem bírt Kapni. Végre Moóron szereztek 2000 hit., ahol a termelők öntudatlanul is szövetkezet szerűen dolgoznak, mind egyöntetű bort állítanak elő. íme, most már teljesen tisztán áll előttünk a borértékesitő szövetkezet képe, szükségessége, mint azt múlt számunkban is eléggé kimutattuk. Csak magát a borok egyöntetűségét vegyük, mily megdöbbentő példa a M. A. V. fogyasztási szövetkezetének az esete, a mely mert nagy mennyiségben egyöntetű bort nem kaphatott, évekig mérgezte a tagjait Engelék hamisítványával. Már ez is eléggé bizonyítja a borértékesitő szövetkezetek előnyeit a vendéglősökre. A tervezet 17. pontjában elsorolt értékesiiési módozatok érdeklik a vendéglősöket legközvet lenebbül: 1) A szabad kézből való eladás első helyen áll, hogy a szövetkezet nem zárkózik el a vevőktől, természetesen, még a vendéglősöktől sem, a kiknek egyebek közt azt az előnyt is nyújtja, hogy nem kell egy hétig szőlőhegyet másznia, 80 gazda pinczéjébe bújnia, hogy néhány hectoliter bort vehessen, hanem egy helyen bemutatja a vidék minden fajta borát a legtisztább minőségben. A budapesti központi vásárcsarnokban, szabad raktárakban, létesítendő állandó borvásár pedig valóságos áldás ; régi óhajtása, keservesen nélkülözött intézménye Budapest vendéglőseinek. Hasonlóképen ilyen üdvös, eléggé nem sürgethető intézmény lesz az ország különböző vidékéin tartandó borvdsdrok és bordrve- rések. Mindez annyi ma nélkülözött előnyt és hasznot biztosit a vendéglősöknek, hogy ezek mellett szinte eltörpül a 17. § c pontja, a melyet a „nem tiszta“ borkereskedelem elleni védekezésül proponál a m. g. egyesület. Ez a pont igy hangzik: ..A fővárosban és azon vidéki központokon, hol községi szövetkezetek nincsenek, mérések, elárusító- és kostoló-helyek létesítése által“ is elősegíteni a szövetkezet borainak az értékesítését. Ha a budapesti vendéglős-ipar- tálsulat 1885-ben tétlenül tűrte azt, hogy a szatócsok palaczkozási engeVendéglősök Lapja. délyt kapjanak, méltányos, hogy az összes termelőket, illetőleg annak zömét magába foglaló szövetkezetnek megengedtessék, hogy egyes városokban boraik megismertetésére tehát piaczszerzés czéljából kostolóhelyeket létesíthessen kiméréssel, hiszen Engel és Társai sok száz pálinkás bittikot ilyenné varázsoltak Budapesten. Sőt az is méltányos, hogy a szövetkezet, mint ezt a sörgyárak a vendéglősök minden zúgolódása nélkül gyakorolják, a hol a termelők szövetkezete is megtehesse, a hol erre fontos tekintetek indítják, annál is inkább; mert ezt csakis egy szakképzett vendéglőssel szövetkezve teszi. Ez is csak a vendéglősök előnyére lesz. Emlékezzünk csak vissza, hogy a söigyárak vendéglő'alapításá- nak hány ünnepelt vendéglős köszöni mai vagyonosságát! így lesz, még inkább igy lesz, ha a szövetkezet elegyedik ilyen kényszervállalkozásokba. Kényszervállalkozásokba, mondjuk, mert ezt a szövetkezet, a saját iniciativájából, csak ott és akkor teszi, ha valahol azt tapasztalja, hogy a vendéglős nem a .,tisztes borkereskedelem“ lekötelezettje s e miatt a tiszta, a közegészségre kívánatos bor ott piaczra, illetőleg eladóra nem találhat. Ilyen helyeken, ilyen esetben egy jóravaló képzett vendéglősnek mérést vagy vendéglőt dilit a szövetkezet, hogy a közjó érdekében utat törjön a tiszta bornak. Ez a pont az, a melyet mindenféle ráfogással, nagyítással a vendéglősök veszedelmének akartak feltüntetni bizonyos elemek, nemcsak nem káros a vendéglősökre, sőt inkább előnyös, a mint azt a sörgyárakról vett példával beigazoltuk. Mi tehát a vendéglősök szebb jövője érdekében minden eddigi s ezutáni támadás mellett is megmaradunk ebben a kérdésben elfoglalt álláspontunk mellett, azaz ne tegyük ellenségeinkké a gazdákat, hanem inkább azon legyünk, hogy jóakaratukat magunknak biztosítsuk, annál is inkább, mert a borértékesitő szövetkezet megbecsülhetlen hasznára lesz nemcsak a vendéglősöknek, hanem még a tisztes borkeres kedelemnek is, a mint ezt több köztiszteletben álló, érdemes bor- kereskedőnk is beismerte, még pedig a nyilvánosság előtt. A mondottak után világos, hogy a borértékesitő szövetkezet csak azokra a vendéglősökre lesz 1899. augusztus 20 káros, a kik annak hasznát nem élvezhetik, vagyis a kiket szerencsétlen sorsuk a borpancsolók Sej- loski karmai közé vetett. Minden más vendéglős, minden tisztes borkereskedő örömmel üdvözli és várva-várja a szövetkéz zetek mielőbbi megalakulását. A borszövetkezetek hatása a vendéglősiparra, A „Borászati Lapok'1, ez az elterjedt és tekintélyes orgánum ezzel a címmel egy levelet közöl lapunk szerkesztőjétől. A »Borászati Lapok“ szerkesztőnk levelét a következő kommentárral vezeti be: A „borértékesitő szövetkezetek kedvező hatását a vendéglősiparra nagy jósló tehetség nélkül is meg lehet jövendölni. A fogyasztó közönség azt kívánja, hogy a korcsmárosok lehetőleg egyminöségü borral lássák el őket egész éven át, ennek pedig eddig a vendéglősök a legjobb akarattal sem vJtak képesek megfelelni. A hány pincébe betévedtek, jóformán a hány hordó bort összevásároltak, annak mind más ize más Charaktere volt.“ „A mellett a borok tisztasága tekintetében "a szövetkezetek mégis csak más garanciát nyújtanak, mint akár a kereskedők, akár a kisgazdák, a kik közül a racionális borkezeléshez vajmi keveset értettek.“ „Ezért szivesen adunk helyet az alábbi levélnek lapunk hasábjain, mert tiszta meggyőződésünk az. hogy a bortermelők és vendéglősök érdeke azonos és a fogyasztó-közönség ennek feltétlenül hasznát látná'“ Szerkesztőnk jelzett levele igy hangzik: Tekintetes Szerkesztőség ! Országszerte nagy reményt keltett az a körülmény, hogy a szövetkezeti mozgalom tere mindinkább tágul s a borértékesitő szövetkezetek eszméjének felvetésevei a magyar szőlészetre és borászatra is szebb jövőt igér. A borértékesitő szövetkezetek létesülése nemcsak a termelők érdeke, hanem az egész közönségé is, s amint azt a „Vendéglősök Lapjá“- ban több ízben kimutattam, a vendéglősöké is. Azok a kereskedelmi körök, a melyek a bortörvénynek oly esküdt ellenségei, valósággal extásisba jöttek a borértékesitő szövetkezetek hírére, s mert az ő nyílt támadásuk csak a szövetkezeti mozgalom hasznára lett volna, az érdekeihez lánczolt s a félrevezethető vendéglősöket ugratták be, hogy a borértékesitő mozgalom ellen állást foglaljanak, s erre magát a kormányt is felkérjék. Ilyen értelemben kerül Nagyváradon az augusztus hó végén tartandó országos vendéglős kongresszus elé a borértékesitő szövetkezetek ügye. Én, aki ezt helytelenítettem és helytelenítem ; én, aki érvekkel beigazoltam, hogy a vendéglősök érdekei a gazdákéval nem ellentétesek; mérges támadásnak voltam kitéve. Ezek a támadások engem meggyőződésemtől el nem tántorítottak, sőt inkább arra bírtak, hogy a vendéglősöket országos fogyasztó-szövetke- zet létesítésére szólítsam fel. A vendéglősöknek ez a szövetkezete, terveim szerint, bizonyos kölcsönösségben állana a bortermelők borértékesitő szövetkezetével, vagyis annak első fogyasztója, az egész országot ellátó vásárlója lenne. A két szövetkezet ilyen contactusban egymásnak sok előnyt biztosítana, úgy, hogy a két szövetkezet felvirágzása sokkal biztosabban és gyorsabb tempóban történnék.
