Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-05 / 15. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1899. augusztus 5 O sebb korcsmahelyiségeket s azokat néhány csapos kaucziójának el- sinkófálásával úgy, a hogy üzembe hozzák s aztán borsos áron eladják egy-egy járatlanabb, a fővárosba, vagy önnállóságra törekvő alaknak, a kiknek azután nyakukra kötik a boraikat is, mig aztán megüthetik a dobot a vendégriasztó korcsma holmija fölött. Ettől az átkos üzelemtől csak a szövetkezés mentheti meg a vendéglősöket. A mit a borról mondottunk, ugyanez áll a szeszről, sörről, szik- vizről stb. A szövetkezet egyáltalán üzletkörébe vonna mindent, a mire a vendéglősöknek szüksége van. így, hogy az apróbb fogyasztási czikke- ket ne emlitsük, a lisztet, zsírt és husi hozzuk föl, a melyeket szintén nagyban vásárolva, olcsóbban és jobb minőségben juttatna a vendé glősöhneh. Hogy aztán megszorult, kisebb vendéglős hitelt is nyerhessen, kölcsönhöz is juthasson, azzal lenne gondoskodva, hogy a szövetkezet »taharéh és hitel-szövetkezet« is volna. Ez, röviden vázolva, a »Vendéglősök szövetkezetének« a haszna. Hogy igy van és nem máskép, azt mindenki beláthatja, ha másból nem, abból, hogy a szövetkezetek hatása úgy az ipari, mint a kereskedelmi és mezőgazdasági életben napról-napia üdvösebbnek bizonyul. Nem kell hozzá egyéb, csak az, hogy fölismerjük érdekeinket s azokért vállvetve, lelkesen sikra szálljunk a szövetkezeti mozgalom meginditásával. Ez volna az ipartestületek; különösen a budapesti ipartestület és a kongreszszus legsürgősebb feladata, nem pedig az, hogy a vendéglősökön élősködő boi'pan- csolók érdekében szánalmasan nevetséges harezra szálljanak a gazdák jogos és üdvös törekvése ellen. Persze, ily nagy eszme kiviteléhez ész, szív és munka kell, ebből pedig mentői kevesebb található Gundelék boszorkánykonyháján. Megbotránkozás. Hálás szóval mondok mindazoknak a jó ismerőseinknek és barátainknak köszönetét, a kik ama qualiíikálhatlan s a zsurnalisztikát beszennyező támadás ellen siettek fölháborodá- suknak kifejezést adni s engem jóindulatukról továbbra is biztosítani. Jól esett tapasztalnom, hogy ezek között nemcsak vendéglősök, nemcsak a társadalom más osztályaiból voltak sokan, hanem többen azok közül is, a kik az élvek harczá- ban ellenfeleim közé tartoznak. Én tehát nyugodtan haladok továb rendeltetéseim utjain, a melyeken immár XV év óta járok s amelyek mind egy czélra irányulnak : ez a vendéglősipar magyarsága és fólvirág ozása. Üdvözlet az üdvözlőknek! Ihász György. * Kedves Barátom! Téged jogtalanul megtámadott egy olyan lap, mely ezt csak azért teszi, hogy magát tolhassa a mi nyakunkra. Nekem ugyan nem kell, mert sohasem állhattam ki a sokféle, czifra czimet, a nevet, a mikről sohasem tudhatjuk, melyik az igazi, melyik a hazug. A ki mindjárt mindenkitől mindent elkíván, az nem kap semmit. Nekem is megküldték azt a czifra újságot, hanem a mikor elolvastam a te becsületed megsértését, azonnal összetéptem s a szemétgödörbe hajítottam. Légy csak kitartó és ne törődjél az ily undoksággal. Barátod : Rákos-Szent-Mihály. Sopronyi Lajos vendéglős. * Stoószfürdő. A támadás után itt küldök két uj előfizetést. Üdvözlő barátod: Molnár Sándor. * Temesvár. A „H. V. K.‘ hasábjain napvilágot látott támadás aljasság. Igaza van. Tóth Kálmán. * Tolna-Kónyi. Küldöm az megleczkéztetni. előfizetést. Gundelékat jó lesz Nyers László. * Sietek tudatni, hogy az véletlenségből történt. A pinczérem az ön lapját küldötte vissza a nem kívánt ,M. V. K. * helyett. Tisztelője : Zombor, Mitcosy Imre. „Vadászkürt“ szállodás. * Szombathely. Tisztelettel kérem a „M. V. K.„ azt a számát, melyben nyugdíjintézetünk e hívatlan lapja az ön nagyrabecsült személyét bántalmazó, oly kanászmódra szerkesztett czikk napvilágot látott. Egy értekezlet nevében teljes tisztelettel: Saláta Gyula. Tekintetes Szerkesztő ur! Kedves barátom! A napokban olvastam egy neked irt minő- sithetlen irályu czikket, olvastam válaszodat is. Az ellened irányult czikk. több vendéglős aláírásával jelent meg, és azt olvashatni a sorok között, hogy alighanem van közöttük olyan is, a ki a te lapodban már gyakran leirt ostorozás által találva érezte magát. Több mint egy évtizede ismerlek és tudom, hogy lapodban bármit írtál, mindig a tisztességes jó szándék vezetett, mert mindig csak az volt szemed előtt, hogy a vendéglősipar oda fejlődjön, a hova régen kellett volna jutnia és ezen iparnak tisztessége megóvassék. Foglalkozásomközben úgy mint más, én is rájöttem, hogy a vendéglősök között is nagyon sokan vannak, kik nem vendéglősnek valók, hála Isten, nem kell írnom : tisztelet a kivételnek, mert a kivételek nagyobb számban vannak, mint amazok. De ez a mai viszonyoknál fogva nem csoda, mert hisz a pénzügyigazgatóságok egy erkölcsi és illetőségi bizonyítványt elég képesítésnek vesznek arra, hogy derüre-borura mindenkinek adjanak vendéglői stb-re italmérési engedélyt. Mesterségét megunt iparos, munkás 3—4#0 frt tőkével vendéglőt nyit, az egész qualificatiója abból áll, hogy egy vastag lánczot fitogtatva a be vagy kilépő vendégnek oda dörmögi ásszolgája, kutyáival pedig a kezét nvalogattatja. Az ilyenek nagyrésze aztán képesség és vagyon híján züllésnek indul és csak ártalmára van a tisztes iparnak, mert nem állja ki a becsületes versenyt. Tudom, hogy ezeket ostorozod, jól teszed, folytasd, ne keveredjék mindenki közétek, mert akkor, ha ezektől megtisztultok, nem fog egy hírlapi czikk senkinek fájást okozó köpeny lenni. Ha pedig a támadó czikk, mint valósziuü, ellenlábasaid által még kenyéririgységgel is van spókelve, akkor még furcsább, ha a sajtó nemes fegyverét, a tollat csak úgy tudja valaki forgatni, ha azt előbb piszokba mártja. Ne tedd le a fegyveredet! Küzdj tovább és bízzál abba, hogy többen vannak melletted mint elleneid, és hogy nem mind valljuk az eskimó theoriáját, mert még van és jut tisztességes módon fóka, megélhetés. tiszelő barátod Herman Gyula. * Nagyon tisztelt Ihász Ur! Gundel lapjának a nyilt-terét elolvasván, Dautlich barátommal Szombathelyről a fővárosba utaztunk, avval a feltett szándékkal, hogy személyesen kifejezzük sajnálatunkat, hogy akadt egy szaklap, amely nem undorodott ilyen aljas, sáros, piszkos manővert becsülete és existenti- ája ellen intézni. I)e Dautlichnak közbejött sürgős dolgai miatt látogatásunk abba maradt s mindketten elutaztunk. De fogadja utólagosan mindkettőnk nevében a személyes ragaszkodás biztosítékául tántorithatlan bizalmunkat. Bár nem akarunk tanácsokat osztogatni, de felfogásunk sok kartársainkéval abban megegyezik, hogy Kissék ellen nem polémiával stb. hanem egy megsürgetett sajtóperrel kell végezni. *) Maradok tisztelettel Poós Gyula. * A per, most már második, megindítása már folyamatban van, csakhogy igazságszolgáltatásunk gépezete, különösen most a nyári iörvényszünet idején, nagyon lassan mozog. No, de mindegy, egyszer majd csak czélnál leszünk, a mikor aztán elválik, hogy miféle megvásárolt strohman az a „Több vendéglős“
