Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-05 / 15. szám
1899. augusztus 5. Vendéglősök Lapja. 3 Az országos kongresszus. A magyarországi tudományos és gyakorlati czélu kongresszusok rendesen abban a hibában leledzenek, hogy keveset dolgoznak, de annál többet mulatnak. A vendéglősök kongresszusai ebben a tekintetben utolérhetetlenek. A ki szereti a vig sokadalmakat, dári- dós kirándulásokat, az egy huzamban való 3—4 napos lakmározást, az legyen tagja a vendéglősök kongresszusának. így volt ez a múlt kongresszusokon, igy lesz most a váradin is’ Lássuk csak, hogy akadékoskodóknak ne mondhassanak, a nagyváradi rendező bizottságnak a kongresszusra megállapított programját, a mely hangzik ekképen : 28-án este ismerkedési estély a „Fekete sas* udvari helyiségében, a melyből, valószínűleg „reggély“ is lészen; legalább erre mutat, hogy a bizottság, a kástélyos gyomrokra való tekintetből, 29-én már reggel 8 [órakor a „Zöldfa“ kistermében elegáns hideg buffetvel kedveskedik a delegált uraknak s a kongresszus igy a konyak és sör hathatós segítségével megkezdi és folytatja tanácskozásait a szomszédos nagy teremben. Hogy pedig ne kelljen sokat törniök a fejüket, és koptatniok a nyelvüket, már 1 órakor ebédhez szólítja a csengetyü a kongresszusozó urakat. Délután 3 órakor már a nyugdijegye- sület ülésezik, honnan szabad kóriczálásra, este pedig színházba sietnek az urak. Előadás után szabad a táncz reggelig. 30-án reggel a sporttérre vonulnak az urak, a hol a nagyváradiak zászló-felszente- lési ünnepélyének a champiónjai lesznek. Ezután diszebédhez ülnek még pedig, úgy látszik, fokozott étvágygyal, mert három vendéglős munkájába kerül az inyesmester- ség raktárát kimerítő éteksor megfőzése. Este 8 órakor már tánczmulatság örömeit élvezi a kongresszus kivilágos vi- radtig. A bál kedves emlékeivel másnap pin- czézni, vendéglőket és a sörgyárat látogatni mennek a delegátusok, a mi — budapesti tapasztalatok szerint — fölöttébb fejcsavaró és földre gyűrő mulatság. A kit még bírnak a lábai, az a Félix- fürdőben ebédel s ha itt sem kerül az asztal alá, jutalmul vacsorát kap a Püspök-fürdőben, a hol az el nem ázottak tiszteletére tánczmulatság lészen. A négy napos programmból a kong- ressusnak és nyugdijegyesületnek csak egy napon jut néhány óra a munkára. Néhány óra az ismerkedési estély, a reggeli és ebéd tulipiros ködében. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, mintha a szórakozásokat és mulatságokat ki akarnók törülni a kongresszusok prog- rammjából, legkevésbbé sem; mert hiszen tudjuk, hogy a fehér asztalnál fejlődik legjobban a testületi érzés, a kölcsönös szeretet. Mi csak azt óhajtanok, hogy a kongresszuson több idő adassék a munkára, vagy legalább az erre szánt egy napot ne zavarják a mulatságok. A mámor, a jókedv, bármily „nobel* legyen is, irtózik a munkától s nem vesz komolyan semmit, hanem a szív gerjedező izgalmában rózsaszínben látja a világot, a melynek gyönyörserlegét üritgetni siet. Nyugodt, tiszta elme, pihent lélek kell ahoz, hogy oly fontos dolgok fölött ítélhessünk, a minők egy-egy kongresszus tárgyait képezik. Mi tehát azt kívánjuk, hogy ezentúl is mulassanak eleget és jól a kongresszusozó urak, de egy napot, a munka napját, szenteljék teljesen a munkának. így nekik is jobban esik a mulatozás, nekünk pedig több hasznunkra válik a kongresszus. özv. Csicsóné. Egyröl-másról. Két szakiskolánk van Magyarországban, mind a kettőnek megvolt nemrég az évzáró vizsgája. Az egyik iskola Budapesten van. Glück ur az atyja, a megteremtője ; a másik Szombathelyen van, ennek az iskolának pedig a megteremtői az ottani vendéglősök és pincérek. Az első már meglehetős jó hirnek örvend, az utóbbi pedig fennállásának második esztendeje után bámulatos eredményeket ért el. Mivel pedig három osztályú lesz a szombathelyi szakiskolánk, jövő ősszel megnyílik a harmadik osztály is. Erről többet nem irok ! De egy kérdésem volna mégis ! Mint lehetne hazánkban legalább minden nagyobb városban egy vendéglős-szakiskola ? Nem tennék okosabban a korcsmárosok és a pinczérek, hogyha az egymás gyanúsítása helyett többet alkotnának. Mért nincs Szegeden, Kolozsváron, Aradon, Pécsen és Temesváron szakiskola? vagy miért nincs S. A.-Ujhe- lyen ? — az én zsidó eszemmel — kérem neológ — ezt csakugyan nem értem. Wieder József. * * * Szauer Sándor egy kitűnő szakkönyvet irt, nemcsak tanulságos és hasznos, hanem sokaknak, kiknek nem volt alkalmuk nagyobb üzleteknél alkalmazva lenni s e részben kicsit hátra maradtak a finomabb szaktudástól, forrásúi arra, hogy tanulmányozással elméletileg pótolhassák ezt a hátramaradást. De nem csak pinczéreknek, mondhatom, nélkülözhetetlen ez a könyv, hanem bízvást megveheti sok vendéglős is, hogy ezen könyv átolvasásánál fogyatékos szakismereteit bővítse ! E könyvből fogyott eddig közel ezer példány, mi, bár örvendetes eredmény, de még mind kevés. Harminc ezer pinczérből legalább 6—7 ezernél kellene meglenni ennek a könyvnek. Igen dicséretes némely kartársaknak buz- gósága a könyv terjesztése körül, kieme- elendők különösen Tóth Kálmán Temesvárról és a S. A. Újhelyi pinczérek, kik tömegesen rendelték meg a könyvet. Legkevesebb vevői voltak e könyvnek Budapesten, Szegeden, Kolozsváron, Aradon és Pécsen. Pozsonyt nem is említem. Hát Kaszás kartársunk nem olvasná el azt a könyvet, vagy éppen Mitrowátz ur ? Glüek ur érdemesnek találta elolvasni és egy levelet — egy nagyon hízelgő levelet róla a szerzőnek írni. — Ha elkerülte volna kérem e könyv megjelenése figyelmüket, úgy vegyék meg utólagosan és terjesszék, vagy azt akarják hogy a Royal-szálló német pinczérei olvassák a magyar szakkönyvet? Legalább mi magyarok tartsunk össze ! Hát Szegeden miért nem olvassák ? Talán mert nem Szegeden jelent meg ? a kultúra és a művelődés nem ismer localpatriotismust. * * * ÁJ)T0J)0S ! Royal-szálloda ! Bizony , bizony én mondom nektek, a Royal-szállóra igenis ráférne Szauer könyve. Pláne egy néhány fejezet, a mely szól a leltár tisztántartásáról. A müveit külföld, amely ebben a szállóban megszáll, nem fog valami dicsérőleg róla nyilatkozni. Ajánlok Szauer receptje után a Royalnak egy kis magyar smirglport =a * *' * Gundel ur és társai múlt hó 18-án kirándultak Kovácspatakra ; ebben ugyan nincs semmi, mert minden évben tesznek a fővárosi vendéglősök ilyen kirándulást, csak az a különös, hogy mindig az az egyforma klikk — a németek — vesznek részt. A Francois pezsgője olyan jó hangulatba hozta a Gundel papát, hogy ezredesnek képzelte magát, mert estefelé már csak igy beszélt: Bataillon habt acht stb. Sok élcre adott alkalmat a tiroli szivarszipka- árulónő nemzeti ruhájában. Fél kilenczre közeledett az óra, Gundel ezredes megadta az avisot: „Batallion marrsch“ és a szép társaság bele ült a vonatba és vígan mentek haza felé. Kampics M. CSAJOKél&Z'ánd. (doezyede&o patati pattján, Kllóctvc a tomt>oti á rmján, Gtt txattc^atá m Lm jnvotád: 0Tci/Lor ottj o&omozuan jnvád. oXio patait coetyed ^ftCadáttiáti datos r>en<já>c, Otx! mi/ftj jót tvatnati e&ctt tám (£$ezyed<zz>S patait pattján. 0LapMlg ár etet ettnjva, zfótd yatijatitót cttaiiazva 0Tcíh9ícj csati tótad átmodom, (Bsatt te tó fa d step an^ajalom! Men vjcreo á ij uLa. Jelenet egy vendéglőben. Rátkai László a képviselőházban azt az indítványt tette, hogy attól a kocsmáros- tól, aki részeg embernek italt ad, vonják meg az italmérési engedélyt. Az indítványt tartalmazó törvényjavaslatot a Ház elfogadta s igy nincs kizárva, hogy legközelebb már szaporák lesznek az olyan jelenetek, mint az alábbi, amelyben egy részeg gentleman s a vendéglős szerepelnek. Részeg ur (énekelve belép a vendéglőbe) : Addig i«zunk mi kettecskén, Mig a német nem szánt kecskén, Mig a nyulból nem lessz jáger, Krinolinból hozentráger . . . Vendéglős: Ujjé! Jézus, Mária! De be van rúgva ez az ember ! Na. itt baj lesz. Részeg ur: Vendéglős! Hat üveg szomorodni! Azt a fűzfán fütyülőjét ennek a ezudar világnak. Vendéglős: Parancsol?! . . . Szomorodni? Elfogyott, könyörgöm. Részeg ur: ügy ? Azt a fűz . . . Hát akkor Chateau Larose-t vagy tán Chamber- tinit? Vagy mit gondol, kicsikém, tán a rózsaszínű Bouzy is megtenné ? No he ! Mi! Vendéglős: Könyörgöm, mind elfogyott már. Részeg ur: Ahá, hát az ur ott mit iszik ? Azt a fűzfán fütyü . . .