Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-07-05 / 13. szám
1898. július 5. Vendéglősök Lapja. ü velem hivatalos formában közöltetni fog — megjegyzéseimet okvetlenül meg fogom tenni.‘‘ Tegye meg, de ez nem enyhít az ellene emelt vádakra nézve. Egy szubvenczionált szaklapnak, vagyis segélyzettnek,iparügyünkérdekeit kellene képviselni. De helyesen tette Némái Antal ur, mikor szót emelt a miatt, hogy a kávés iparosok által támogatott „Szakközlöny“ nem felel meg a kellő kivánatoknak, a közgyűlésről ellenséges indulatii referádákat nyújt, ellensége az ipartársulatoknak, tudósításai tendencziozusok. Sőt nagyon tisztelt Harkay Mór ur, a kávés ipartestület érdemekben gazdag tagja is e véleményt adta és bekoro- názásul a választmány lelkiismeretes tárgyalás után Wagner J. urnák eljárását megróta. Igazán nehezünkre esik a megrovás, de köteleségünket teljesítjük, midőn minden tekintetben elítéljük Wagner József szerkesztő urat és ajánljuk a budapesti kávés ipar Testületnek, hogy olyan lapot tartson és szubvenczionáljon, amely érdekei előmozdítására szolgál, nem pedig ellensége. Isten adja, hogy őszinte kivánatunk ne legyen kiáltó szó a pusztában! A sajtó- szabadságot respektáljuk, de a hirlapirói tisztesség azt kívánja, hogy ne firkálják azok a magyar irodalom terén megjelenő lapokat, akik bevándorolt németek. Most rájuk jár a rúd. Legyen magyar az irodalom, magyar a szerkesztő, a kávésiparért buzgolkodó és nem német ember legyen a szellemi vezető. Egy kávés. KÜLÖNFÉLÉK. Tisztelt Olvasóinkhoz. Mai számunkhoz mellékelve küldünk előfizetőinknek egy postai utalvány lapot, arra kérvén kartársi tisztelettel szaklapunk pártolóit, hogy pártfogásukba szíveskedjenek Venni az érdekeikért küzdő lapot, a julius- deczemberig tartó időre, mivel nekünk is nagyon sok kötelezettségeink vannak. A „Vendéglősök Lapja“ előfizetési ára: f. évi julius 1-től deczember végéig 3 frt., negyed évre 1 frt- 50 kr. a kiadó hivatal — Szikszay-vendéglő. A régi Budapestnek is már emlékezetébe vésődött amelyet még a vidéki közönség is nagyon jól ismer híréből és kifogástalan italairól és ételeiről. A kerepesi-ut első palotájában volt és van fényesen berendezve e szép vendéglő, hol számos szaktársunk működik buzgón. Szikszay Ferenez úrtól legutóbb Neiszidler Géza ur vette át, de mikor szivünkből szerencsét kívánunk, egyúttal ajánljuk, hogy Neiszidler ur magyar nevet vegyen fel! mert a főváros szivében, a legszebb pontján van ezen virágzó üzlet és a magyarosodás csak előnyére fog szolgálni, mivel ily nagy vendéglő vezetőjétől joggal nlegvár- hatja Magyarország, hogy magyar hangzású neve legyen. Ha megtette Halmos János, Budapest érdemes polgármestere, a m. kir. posta és távirda stb. a magyarosodást, talán szives léend Neiszidler ur is e miatt egy kis fáradságot tenni. Egyúttal mély sajnálkozással veszünk búcsút a vendéglős ipar egyik jelesétől: Szikszay Ferenez úrtól, kinek hírneve még a külföldön is ismert, becsült. — „Fehérló.“ A mi Budapestünk hires, fenti czimii szálodájának czimére emlékeztető vendéglőt nyitott meg egy szép tehetségű szakavatott, mindenben kifogástalan képzetségü vendéglős a Zuglóban, mely Budapestnek egyik legkedveseb kiránduló, űdölő helye. Azt felesleges mondanunk, hogy ez a vendéglő méltó a közönség támogatására, mert ahol ízletes ételek és Zamatos borok vannak, az az üzlet és tulajdonosa Ramftl Ferenez megérdemli a pártfogást. — A „Régi makkhetes.“ Ez a vendéglő a Dob-utcza 112. számú házban létezik. Nem szorul a dicséretre, de mégsem hagyhatjuk említés nélkül, hogy mily szép kerthelyisége van Kiss Ferencu bátyánknak, aki igazán magyarosan kiállított étlapján elősorolt ízletes ételeivel és eredeti boraival valósággal elragadja a vendégeit. Bárcsak sok ily jó hazafi volna szép széles Magyar- országon. Az étlapján például az ementhaP sajtot: Emmanvölgyi sajtnak látjuk, a natúr szeletet pedig „természetes szeletnek", Írja. Dicséretre méltó és pártolandó az ily vendéglős. Isten éltesse soká iparágunk és a nagy közönség örömére. — Ügyvédi iroda áthelyezés. Dr. Solti Ödön, a szállodások, vendéglősök, kávésok, pinezérek és kávéházi segédek országos nyugdíj-egyesületének tevékeny és ügybuzgó jogtanácsosa, ügyvédi irodáját a Kossuth Lajos utczából, VI. Váczi-körut 61. szám alá helyezte át. — Üzleti hírek. Budán a Szt.-Lu- kács fürdő főpinezéri állásait Péter Béla és Hirschl Mihály vették át. — Párkány-Nánán a vasúti vendéglőben Skergula Balázs főpinezéri, Reimlinger Nándor fizető pinezéri és Bertha Gyula éthordói állást nyertek. — Esztergomban a „Magyar király“ szálló főpinezéri állását Balika György vette át. — Szálloda átvétel. Halász János a párkány-nánai vasúti vendéglő régi derék főpinezére átvette Csongrádon Goda István szaktársunk szállodáját. Goda barátunk pedig a szentesi uj szállodát veszi át. Sok szerencsét! — Feledhetetlen órák. Van nekünk egy igen tisztelt szaktársunk, aki a vendéglős iparra csak dicsőséget hoz és dicséretet arat. Ez a nagyon szeretve tisztelt, szakavatott barátunk pedig nem más, mint a szerénységéről istmert Foitt Lajos vendéglős ur, aki Kőbányán a Gergely-utcza 3. sz. alatt a legnagyobb népszerűségnek örvend. És ő ezt nagyon megérdemli. Dicséretre nem szorul sem a konyhája, sem pinezéje, kifogástalan mind a kettő, de a másik kettő is: a tulajdonos és kedves neje. Múlt hó 25-én jó barátai oly impozáns számmal jelentek meg, hogy beillett volna jubileumnak. Bogrács gulyása ritkítja párját, mely ki lett tüntetve a Párisi Exposition international de Pro- grés által az érdemkereszttel és a grand Prix arany éremmel. Többet nem szólhatunk. Elég ennyi. — Czinkotai nagy iteze. Évszázadokkal is ismeretes volt a czinkotai nagy íteze, melyhez oly sok adoma oly sok történelmi adat íiiződik. Ezt a jóhirnevü vendéglőt vette át egy derék, szakavatott, nagyon hazafias szaktársunk: bopronyi Lajos, aki egész odaadással, művelt modorával igyekszik előzékenyen kiszolgálva folyton szaporodó vendégeit. A magyaros, ízletes ételek elkészítésében nyájas neje és bájos leánya járnak elöl. E valóban magyaros, ősrégi, jóhirü vendéglő tömeges látogatását melegen ajánljuk a nagy közönség figyelmébe. Jó, eredeti bor, jó étel van mindig és a Czinkotára való kirándulók nem felejtik el, ha egyszer meglátogatják. — A szomszédból. Már tudniillik nem Bécsről szól az ének, mert hát nekünk az étvágyunk itókára való hajlamunk is oda lesz, ha rá gondolunk. Hanem igenis a székesfőváros szomszédságában fekvő Rákos- Palota iparkodó községéről, melynek lakói igaz, magyar hazafiak, mit Kossuth apánk temetésekor is kimutattak. Most pedig van a mi kedves, szeretve tisztelt szaktársunkról: Csörgey Lajosról egy kis szavunk. Ez a község és a környék által nagyon kedvelt, pályájának egész odaadással buzgolkodó ember pedig a derék és szintén szeretetben álló házi ur: Rókay házában vedéglős. Aki magyaros modorát a mi Csörgey barátunknak ismeri, aki élvezte határozottan zamatos^ eredeti italait. Ízletes, magyaros ételeit, az soha sem felejti el. Az intelligentia is igen látogatja. Ha pedig, a természet szépségét akarjuk élvezni, ott találjuk a közeli rákos- palotai parkot, melynek vendéglőse: Bohácsy József érdemdús szaktársunk, valamint Ehman Lajos és Podruzsik Ferenez vendéglőit, hol kifogástalan a kiszolgálás, hangos a jó kedv, nem panaszkodik sem a torok, sem a gyomor« Ajánljuk a közönség szives pártfogásba. — Trencsén-Teplicz. Ezt a gyönyörű, ideális fekvésű világfürdőt névleg híréből alig van egy magyar ember, ki nem ismerné, Olcsó szobák, kényelmes ellátás, üde levegő, kedélyes társaság az, melynek körében boldog lehet az üdülni, betegségből javulni óhajtó. Lapunk szerkesztője is itt időzött e regényes vidéken, de fontos feladata volt, tudniillik a regálé ügyben járt a vendéglő sök érdekében. Más, iparunk érdekében is sokat fáradt, Dicsérettel mondhatjuk azt, hogy az ottani környéken magyarosítják a vendéglősök a közönséget. Lapunk szerkesztőjét önzetlen eljárásáért meleg ováczi-
