Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1898-05-05 / 9. szám

4

Ehmann Pál.

Ha a tisztes munka nemesit, akkor Ehmann Pál a legnemesebbek közé tartozik; ha a közjóért fáradozni érdem, akkor Ehmann Pál a legérdemesebb férfiak egyike, így is van.

Ehmann Pál, mint vendéglős, hirt, elismerést szerzett iparunknak; mint kar_ társ pedig a vasúti vedéglősök érdekében megindított mozgalmunkkal mindnyájunk háláját érdemelte ki.

Ritkán hallat ugyan magáról, mert szerény, a feltűnést nem keresi; de azért mindenki előtt, a ki a vendéglősipar érdekét komolyan szivén viseli, tiszteletben áll az ő neveSzületett Beléden, Sopron-megyében, 1846. évi január hó 25-én. Tanulmányait Sopronban végezte. Atyja Ehmann Mihály, ki ugyanott a nagy szálloda tulajdonosa volt, őt, daczára annak, hogy az algymnási- umot kitűnő sikerrel végezte, 14 éves korában Bécsbe küldte, hol a legelőkelőbb szállodákban öt éven keresztül a szakácsi és czukrászi művészetet elsajátította. Húsz éves korában Berlinben a „Hotel Bristoléban nyert alkalmazást, hol 5 év után konyhafőnöki minőségben lett alkalmazva és mint ilyen 30U0 márka fizetést élvezett. A honvágy 1881. évben haza hozta és a füleki pályaudvar vendéglőjét vette át. 1886-ban a ruttkai pályaudvar vendéglőjét átvevén, e helyen 9 évig működött és 1895-ben a zsolnai pályaudvar vendéglőjét is megnyerte.

Működéséről számtalan elismerő oklevél tanúskodik. Ruttkán 1885-ben az akkor még csak a német trón várományosa, a jelenlegi

német császár ebédelt nála és magas elisméré- sét fejezte ki. Milán szerb király és neje, Natália, átutazóban mindig sürgönyileg értesítették és rendelték meg ebédjüket. Rudolf korán elhunyt trónörökösünk, Frigyes és Koburg Fülöp herczegek, Stefánia özvegy trónörökösné direct Ehmannak czimzett sürgönyökkel — melyeket ö ereklyeként őriz — rendelték meg ebédjüket. A gróf Andrássyak- tól megtisztelő sorai vannak.

Gyermekeinek neveltetése czéljából 1897-ben a bérletről lemondván, a magyar kir. állam vasutak üzletvezetőségétől meleg hangon tartott elimerő ajánlatot nyert s Buudapestre költözött, a hol az ifj. Kommer Antal tulajdonát képező, Kerepesi-uton levő „Metropol“ szállodában a vendéglői és kávéházi helységeket bérli.

Nyilatkozat,

A „Vendéglősök Lapjának“ 8. számában egy Vándor Géza (valószínűleg álnév alá rejtőzött egyén) a vendéglősök congresszusa czimü czikkében, mint azt már többször tette, a vendéglősök közti jó egyetértést akarja ismét megzavarni.

Bár álnév alatt megjelenő czikkeket nem szoktunk komolyan venni s bár én már megszűntem megbiztatásom bevé- geztével a szombathelyi vendéglősöket képviselni, mégis nehogy a hallgatás beleegyezést jelentsen, néhány személyemet érintő czikkrészre reflektálnom kell.

Már másodízben olvasom azon minden alapot nélkülöső állítást, hogy én Debre- czenbe Vetésy urnák vagy másnok levelet írtam volna, amelyben a debreczeni vendéglősöket Szombathely elleni áská- lódással vádoltam. — Én sem ily, sem mástartalmu levelet a debreczeniekliez soha sem intéztem s ha ők mégis kaptak ily levelet, ez megint csak a sötétben bujkáló rosszakaratú kezek munkája lehétett.

A midőn először olvastam e hirt, azonnal Írtam Bornyász József tisztelt barátomnak Debreczenben s felvilágosítást kértem amire ő odanyilatkozott, hogy e kédéses levél elveszett.

De nemcsak hogy nem irtain meg a kérdéses levelet, de egyéniségem s a deb- reczeniek iránt való nagyfokú tiszteletem ki is zárja azt, hogy Vándor Géza ur példájára folytonosan mások ellen „áskálódjam és másokat aknamunka végzésével vádolják“.

A szombathelyiek nyilatkozatában egy szó sincs arról, hogy ők a congres- sust Debreczenek igen szívesen átengedik, hanem igenis az van benne, hogy a jó egyetértés fentartása czéljából nincs kifogásuk a deboeczeni congressus megtartása ellen, egyebekben pedig ez irányban már régebben elfoglalt álláspontjukat következetesen fenntartják.

Mindezeknélyfogva nincs a debreczeni- eknek semmiféle okuk arra, hogy Vándor Géza ur bujtogatásai által magukat félrevezetni engedjék s a congressust most már ne fogadják el.

Hogy ezekben mil}Ten correct s loyalis a szombathelyiek nyilatkozata, arra nézve ajánlom czikkiró urnák a Vendéglős czimü lap legutolsó számának elolvasását. —

Végül meg kell czáfolnom czikkiró urnák azt a légből kapott rosszakaratú állítását, mintha a szombathelyiek azért engednék át a congresszust Debreczennek, mert én nekik egy 600 írton felüli számlát nyújtottam be.

Először is bár, hogy én 000 frton felüli költség jegyzékemet ügyfeleimnek benyújtottam, de ez — eltekintve attól, hogy a fenti összeg óriási munkálataimal (mille- niumi congresszus kezdeményezése, előkészítése, előadás, létre nem jött szombathelyi congresszus előmunkálatai a szombathelyi ipartársulat előmunkálatai, alapszabályok szerkesztése, a kis mértékben való elárusitás meggátlására tett különféle lépések, a budapesti utazásokkal felmerült nagyobb összegű kész kiadások stbb. stbb.) egy figyelembe nem vehető csekély ellenérték, amely legjobban bizonyítja, hogy, én tulajdonképen az ügy iránti előszeretetből és önzetlenül működtem, — a szombathelyi vendéglősöket egyáltalában nem a 1- terálta, őket semmiben meg nem akadályozta s ez ellen az ő egyéniségük, a mil- leniumi congresszus kezdeményezés s megtartása körül tanúsított magaviseletük és érdemeik kiáltóan tiltakoznak.

De hiszen annálkevésbbé félhettek volna ügyfeleim a congresszus költségeitől, mert az már múlt évi September hóra ki is volt tűzve s igy akkor már számoltak volt a cogresszus költségeivel s nem rajtuk múlt, hogy ez a congressus meg nem tartatott. — De meg azt is jól tudták ügyfeleim, mert többször kinyilatkoztattam nekik, hogy én mint ügyvéd a szombathelyi congresszus napjaiban s megtartásáért felmerült munka- dijaimért tőlük mit sem fogadok el s azóta is, mióta megbízásom velük szemben teljesen barátságos utón csupán a megbízatás tárgyának befejeztével megszűnt, akárhányszor kijelentettem nekik, hogy én csupán az ügy iránti priváti érdeklődéstől ezentúl is a legnagyobb előszeretettel s teljesen önzetlenül fogom a vendéglősök ügyeit figyelemmel kisérni és saját költségemen lehetőleg mindenben résztvenni. Mi sem alkalmasabb arra, hogy ezen szándékomat megingassa, mint az időnkint megjelenő Vándor-féle gyanúsító czikkek, mert ha a gyanusitgatások nyilai le is pattognak a kötelességteljesités jó lelkiismeretéről, mégis bizonyos keserűséget hagynak maguk után hátra.

Ezzel végeztem Vándor Féza úrral s