Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1898-04-20 / 8. szám

4 Vendéglősök Lapja 1898. április 20. tett függelékkel kibővítessenek. A szcsz- italmérési kizárólagos jogosultság 18%. évi január l-ével megszűnvén, a kereskedők és szatócsok, különösen azok, akik az elmúlt év végéig a kizárólagos szeszitalmérési jogosultság volt bérlőinek engedélye alap­ján az égetett szeszes italok poharazását és nyílt edényekben — elvitelre utczán át való elárusitását gyakorolták, most tömege­sen folyamodnak az iránt, hogy e jogosítvá­nyok gyakorlatában továbbra is meghagyas­sanak. Kétségtelen lévén, hogy a szeszital­mérési kizárólagos jogosultság megszűnte uj helyzetet teremtett s az is kétségtelen lé­vén, hogy az 5000 leiken alóli községekben is foroghatnak fenn oly körülmények, me­lyek a kereskedők és szatócsoknak a jelzett jogosítványokkal leendő ellátásuk indokolják, főleg pedig arra való tekintettel, hogy a községek jelentékeny száma arra hivatko­zik. hogy a fogyasztási adókat abban a reményben váltották meg, hogy a kereskedő és szatócs kimérések száma apasztva nem lesz s hogy ily irányban biztatást is nyer­tek a pénzügyi közegek részéről, az 1894. évi ápril hó 18-án kelt 67.842/893. számú körrendeleteranek a belügyminiszter úrral egyetértőén eszközölt módosítása mellett megengedem, miszerint: a) azokban a községekben, melyekben 1895 év végig a szeszitelmérési jog kizáró­lagos alapon volt biztosítva és a melyekben 1896. évtől kezdve maga a község váltotta meg vagy vette bérbe a fogyasztási-, ital- és italmérési adókat — habár a község lakos­sága 5000 lelken alól is van — arra időre, mig az adókat maga a község a jelenlegi szerződés alapján bírni fogja, az 1888 évi XXXV, t.-cz. 3 §-ában meghatározott köz- igazgatási hatóság beleegyezése mellett mind­azoknak a kereskedőknek és szatócsoknak, kik az 1895. évben az égetett szeszesz italok poharazását és nyílt edényekben elvi­telre — az utczán át — való elárusitását tényleg gyakorolták, b) hogy nem csak az a) pontban emltett községekben, hanem mindenütt, azoknak a kereskedőknek és szatócsoknak, kik afennebb említett jogosítványokat már az állami ital­mérési jövedék életbe lépése előtt is gyako­rolták volt s e jogosítvány gyakorlatában — habár a kizárólagos jog bérlőinek enge­délye tolytán is — 1895. év végéig meg­maradtak, az égetett szeszesz italok pohara­zására és nyílt edényekben elvitelre — utczán át való elárusitásra engedély adassék. Az a) és b) pontban emlitett engedélyeket a kir. pénzügyigazgatóságok saját hatáskörük­ben kiadhatják, természetesen csak akkor, ha az illetékes közigazgatási hatóság a folyamodók személye vagy helyisége ellen kifogást nem emel. Egyebekcen az 1888. évi XXXV. t.-cz. 3. §.-ának rendelkezései tartandók szem előtt. Egyidejűleg felhatalmazom a kir. pénz- ügyigazgatóságokat, hogy mindazokat a kér­vényeket melyek a szóban forgó jogosítvá­nyok megadására vonatkoznak — habár első- fokulag el lettek döntve, vagy pedig feleb- bezés folytán innen kiegészítés végett adattak vissza — jelen rendeletéin alapján és annak értelmében saját hatáskörükben intézzék el­Sörös palaczkoknak nem kell fel­tétlenül pecséttel vág j «»lom lem ez­zel ellátva lenni, mert elégséges, ka a palaczkok lezárása a ezég beégetett vágj ránjomot pecsétjé­vel ellátott parafa«! ngóval történt. A m. kir. pénzügyminiszter f. é. jan. hó 11-én 105650/1897. sz. a. kelt határo­zatával a következőt mondotta ki: M. kir. pénzügyigazgatóságnak Budapesten. Az 1888. évi 33450. sz. végreh. utasítás 3. §-ának második bekezdésében foglalt általános érvényű határozmányokban előirt azon követelménynek, hogy szeszes italok­nak korlátolt kismértékben való elárusitása csakis parafadugóval és érczkupakkal vagy a ezég pecsétjével ellátott zárt edényben történhetik; tekintettel a söröspalaczkok kezelésével általánosan követett eljárásra, a sörre nézve elég tétetett azáltal, hogy a kismértékbeni elárusítónál használt sörös palaczkok lezárása a ezég beégetett vagy rányomott pecsétjével ellátott parafadugóval történt. A Kőbányai Kiiály Serföző részvény- társaság panasza azonnali jelentéstétel és intézkedés véget azzal a figyelmeztetéssel adatik ki, mely szerint a kismértékben elárusítók azon cselekménye, hogy a ezég beégetett vagy rányomot pecsétjével ellátott parafadugóval lezárt palaczkokhan hoznak sört forgalomba: kihágásnak tényálladékát nem képezi, s igy e miatt az adóköteles felek büntetéssel nem sújthatok. és I. K.“ Avendégló'sök kongresszusa. Szombathely, április 11. Ki tudná, hogy mi lesz még ezzel a mi kongresszusunkkal. E lap hasábjain többször megírtam, hogy Szombathelyen orsz. értekezletet nem lehet tartani, részint az ott uralkodó elked- vetlenedés miatt, részint ama titkos közvé­lemény miatt, hogy úgyis hiábavalóság az egész; de állításomat mindig siettek a jó­akaratnak szép szavakkal megcáfolni, Persze tettekkel nem lehetett! Mikor elhatározták, hogy a nyugdíj kongr. Debreczenben lesz, a „Vendéglősök Lapjáéban ajánlottam, hogy Szombathely helyett menjünk mi vendéglő­sök is Debreczenbe és tartsuk ott a pinezé- rekkel együtt a végrehajtó bizottságtól el­puskázott kongresszusunkat. A debreczeni ipartársulat foglalkozott is evvel a tervvel és bele is egyezett, csak az volt még hátra, hogy a szombathelyiek beleegyezzenek, tud­tommal ezek ezt örömmel tették volna, de ez idő alatt a szombathelyi jogtanácsos irt Vetéssynek Debreczenbe, hogy ők áskálód­nak Szombathely ellen s igy a sértett debreczeniek elejtették az én tervemet. Ha akkor Bokross ur s a végrehajtó bizottság segítségemre sietett volna, akkor egész biz­tosan sikerült volna a két kongr. egyesíteni, de most már későn. Most majd lesz sze­rencsénk egy nyilatkozatot olvasni, a mely­ben az lesz, hogy a szombathelyiek igen szívesen átengedik a kongresszust Debre- czennek ; a debreczeniek pedig lesznek oly önérzetesek és most már nem fogják el­fogadni. Hogy miért engedik „igen szívesen“ át a kongresszust Debrecennek, annak az oka az, hogy a jogtanács dr, Szabó László egy 600 (hatszáz) forinton felüli számlát nyújtott be a vendéglős érdekcsoportnak ki­egyenlítésre. Persze ha kongresszus nélkül a költ­ség már akkora, mekkora lenue még akkor, ha kongresszus is lenne. Vándor Géza. A kortes érdekből elhúzott kongresz- szus, a végrehajtó bizottság tapintatlansá­gának eme szomorú viszhangját csattanósan ismétli az alábbi nyilatkozat: Nyilatkozat. A. „Vendéglős" cimii lapban Bokross Károly ur által hozzánk intézett nyílt le­vélre válaszólag ezennel kijelentjük, hogy semmi kifogásunk sincs az ellen, mikép folyó évben Debreczenben congresszus tar­tassák, mert mi az 1896 évi vendéglős con- gressus határozatából kifolyólag 1897. szep­tember 22. és 23-ikára az országos ven­déglős congressust Szombathelyre egy­behív tűk, mert ezen szombathelyi congressusnak megtartását a végrehajtó bizottság ide vo­natkozó határozata meggátolta, SILLÁR-GYAR részvénytársaság Budapest, VII. Ilka-utcza a Csömöri-uttól jobbra, a Stefánia-ut mögött. közlekedés a zuglói lovasuttal. Az összes világitó rendszerek részere (úgymint: villany, gáz, acetylen. benzin, borszesz és gazolin) csillárok szállítására ajánlkozik. Honi gyártmány. Stylszerti kidolgozás. Dús választék. Olcsó árak* Teljes vendéglői, kávéházi és szállodai berendezésekre, eredeti Tervezetekkel és költség­vetésekkel díjmentesen szolgálunk. Régi csillárok aranyozása, tisztítása és átalakítása jutányosán eszközöltetik. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom